Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
1985. április 20. Képújság s Nem többet, jobbat! A lakásépítés új formái A csudába most már a szabványlakásokkal, az akvárium érzését keltő kisebb-nagyobb kocka- vagy ha- j sáb házakkal, melyekben belépés után csak egy dupla lutz-al lehet megfordulni — hiszen olyan kicsi az I előszoba. Jobbra a fürdőszoba és a mellékhelyiség (már . ez is mennyi gond forrása az egybeépítettsége miatt), i balra a főzőfülke, amibe egy tisztességes méretű kon- zervet is csak a karcsú háziasszony képes magával bevinni .aztán az egy szoba, két félszoba, ami Összesen sem adja ki a kettőt, mert csak darabszámra van meg a három. Ez eddig igaz, ez eddig jogos észrevétel, de gondol- : junk csak bele, gondoljunk csak arra az időre, amikor ennek olyan nagyon tudtunk (tudtak) örülni. „Csak egyszer meglegyen a lakáskulcs, majd mi egy ; kis paradicsomot varázsolunk belőle” — mondogatták > a bátrabbak, az ötlettől duzzadok, a lakásingertől és ; igénytől szinte már kiütést kapók. A napok koptak és ! fogytak, a lakások felépültek, a hibákat kijavíttatta az IKV vagy a tanács, esetleg a vállalat. A költözés gyöt- l relmeit elfeledtük és szépen lassan, megnyugodva „be- ; laktuk” a lakásokat. Vettünk bele ezt-azt, szőttünk, ; fontunk, mázoltunk és makraméztunk, tologattuk a j bútorokat, takarítottunk és aludtunk benne. Mindez ] többes szám második személyben értendő. Aztán az örömök évei elmúltak, kezdett szűkülni a lakás, és a | lakásképünk, hiszen jártunkban-keltünkben láttunk ezt is azt is, jobbat is rosszabbat is. De az utóbbit bátran elfeledtük! „Nem jó az elosztása, kicsi az erkély, a gyerekek nő- j nek, csöpög a csáp, emeletet kell mászni!” „Meg egyáltalán! hogy a büdös fenében lehet ilyen ; egérlyukakat építtetni?! Ma. A XX. században...” „Csak ontják a diplomát a főiskolai üzemek, az : egyetemi gyárak, aztán a szomszéd gyereke is miket j tervez?! Csupa kacsalábon forgó házat, vállalati üdü- ‘ löt. Bezzeg azon nem töri a fejét, — hogyan jutunk ; mi innen ki?!” — hangzanak a vélemények. A zúgolódás ragadós mint az augusztusi aszfaltszu- rok, aztán sokáig ottmarad hangulatunk cipőtalpán. És bármilyen furcsa, mire gondot okozhatnak, már mások is észrevették ezt (sokkal előbb mint mi ma- ; gunk), hogy itt tenni kell valamit. Az a „valamit tevés” pedig nem más, mint az újabb lakások terveztető- j se és építtetése. Nem többet, jobbat kell építeni! Hol is hangzott ez el? Megvan! A megyei pártértekezleten, megyei vezető ember szájából. Gondolnak ránk, velünk együtt gondolkodnak, és a lehetőségekhez mérten tesznek is értünk. Egy rövid idézet éppen ide illik: „ösztönözni kell az építőket és építtetőket egyaránt arra hogy jobb lakásokat, többféle kivitelben építsenek a mában és az eljövő holnapokban, az igényeknek és a kor követelményeinek megfelelő színvonalon. Növelni kell a lakáshoz juttatás- lehetőségeit a fiatalok, a kezdők esetében...” Megnőttek az igényeink és vele együtt szinte arányosan zsugorodtak össze a lakásaink. Ez mégis jó, ez mégis szép, ez az igénynövekedés eredmény. Annak kell felfognunk, mert mindezt az a negyven év hozta, ami mögöttünk van és amiért mi fiatalok a magunk módján is csak keveset tudtunk tenni. Apáink előjoga volt az eddigi út egyengetése, az első igazán jó lakásnak a megteremtése. Ma már szűk lett ez a lakás, de bizton állíthatom, hogy nem marad az, mert nekünk már adott a lehetőségünk újabbak, jobbak, nagyobbak és tágasabbak felépítésére. Nem is magunktól kell kitalálnunk ennek az új útnak a formáit, mert ma még ott tartunk, hogyha nem is helyettünk, de velünk együtt és értünk is gondolkodik az idősebb nemzedék. Erre mondják azt, hogy adva van a lehetőség, csak élni kell vele! Kádár János az MSZMP XIII. kongresszusán is elmondta nekem és harmincéves társaimnak, a középkorosztálynak, az idősebb generációnak azt a tömören fogalmazott, jövőnket formáló véleményét, hogy most már nem a többön, sokkal inkább a jobbon van a hangsúly. Mindenki a maga területén, munkájában, mindennapjaiban kell, hogy érezze — nem többet kell dolgozná, jobban kell dolgozni, nem több lakást kell építeni, jobb lakásokat kell építeni. Nem többet, jobbat kell produkálnunk az élet minden területén. — szs — Hídépítők o Síén A 6-os fő közlekedési út korszerűsítésének egyik legfontosabb állomása a Sió-csatorna fölötti híd átépítése, pontosabban szélesítése. A Pécsi Közúti Építőipari Vállalat szakemberei a munkát 1984 tavaszán kezdték el. Az idén március óta ismét teljes kapacitással dolgoznak, hogy az év végére elkészüljenek az új híddal és megkezdhessék a jelenlegi híd felújítását, hogy majd a későbbiekben a Sió fölött kettő, három méter 75 centiméter széles és 78 méter hosszú híd feszülhessen, szolgálja a megnövekedett forgalmat. A munkához 38 millió forintot használnak fel, megmozgatnak 38 ezer köbméter földet és beépítenek 1100 köbméter betont. Gottvald Károly képriportja A pillérek már tavaly elkészültek Szuprics László és Kiss István szerelők Kerekes József és Takács József Pihenőben Erdőnyi zsaluanyagot használnak fel Hét ember, „hosszú” bétonvasak
