Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

1985. április 22. NÉPÚJSÁG 3 Étien a Magyar Szocialista Munkáspárt! (Folytatás a 2. oldalról.) irányuló erőfeszítéseit és a hidegháború útjára léptek. Az európai szooialista orszá­gok a fenyegető veszélyekkel szemben saját politikai vé­delmi szervezetük létrehozá­sára kényszerültek. A Varsói Szerződés az esz­mék, az alapvető célok és ér­dekek közössége alapján ön­kéntesen társult szuverén szo­cialista államok olyan poli­tikai védelmi szövetsége, amely egyetlen más ország ellen sem irányul. Maga a Szerződés tartalmazza azt is, hogy a szövetség megszűnik, ha létrejön a kollektív euró­pai biztonsági rendszer. Saj­nos ezt mindeddig nem sike­rült elérni. A Varsói Szerző­dés szinte kezdettől fogva hirdeti, hogy kész a NATO- val egy időben megszüntetni szervezetét és működését. Ez a szándék sem talált viszon­zásra a NATO részéről, sőt az imperializmus szélsőséges köreinek politikája miatt ked­vezőtlenül alakul a világhely­zet, fokozódik a fegyverkezé­sei hajsza, növekednek a bé­két fenyegető veszélyek. A Varsói Szerződés tagálla­mai a szervezet megalakí­tása óta következetesen sík- raszáll'talk a békéért, a nem­zetközi biztonságért. Nem tö­rekedték és ma sem töreksze­nek egyoldalú előnyökre, erő­fölényre, hanem az egyenlő­ségen, az egyenlő bizton­ságon. az eeymás jogos biztonsági érdekeinek figye­lembevételén alapuló, építő jellegű kapcsolatok fejleszté­sén munkálkodnak. Kitartó küzdelmet folytattak és foly­tatnak az európai biztonság megerősítése és az együttmű­ködés fejlesztése érdekében. Emlékeztetni kívánok arra, hogy a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek 1969-ben fővárosunkban elfoeadott ..Budapesti felhí­vása” nyomán kezdődött meg a helsinki értekezlet közvet­len előkészítése. A harmincöt ország törté­nelmi jelentőségű helsinki tanácskozását követően a Varsói Szerződés tagállamai komoly erőfeszítéseket tet­tek együttesen és külön-kü- lön is annak érdekében, hogy a politikai enyhülés a kato­nai területre is kiterjedjen. Nem rajtuk múlt, hogy ezek nem hozták meg a békesze­rető népek által joggal várt eredményeket. A Varsói Szerződés tag­államai nagy felelősséggel foglalkoztak az utóbbi né­hány év során a világhely­zetben békövetkezett válto­zásokkal. A szélsőséges im­perialista próbálozásokkal szénben konsrtuktív és jó­zan álláspontra helyezked­tek: következetesen fellép­nek a fegyverkezési verseny ellen, ugyanakkor nem en­gedik meg a két világrend- szer között történelmileg ki­alakult katonai erőegyensúly megbontását. Mindent meg­tesznek, hogy az erőegyen­súlyt a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén biz­tosítsák. Közös meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kér­déséket tárgyalások útján kell megoldani, s a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A Var­sói szerződés javasolta az Észak-atlanti Szövetségnek, hogy kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról va­ló kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntar­tásáról. Kezdeményezte Eu­rópa vegyifegyver-mentesíté- sét, továbbá a katonai költ­ségvetések kölcsönös csök­kentését. Ez csak néhány, a Varsói Szerződés legutóbbi években tett mintegy har­minc olyan javaslata közül, amelyekre a NATO minded­dig érdemben nem vála­szolt. A Varsói Szerződés tagál­lamainak közösen kialakí­tott álláspontja, hogy a vi­lágpolitikai helyzetben meg­levő súlyos gondok ellenére a kedvezőtlen folyamatok nem visszafordíthatatlanok. Jelentős eseményként érté­keljük, hogy márciusban Genfben új szovjet—ameri­kai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és űrfegyverzet­ről. Támogatjuk a szovjet fél törekvéseit a tárgyalásokon, mert hazánk is abban ér­dekelt, hogy elérjék a nukle­áris fegyverzet jelentős csök­kentését, megakadályozzák >a fegyverkezési versenynek a kozmikus térségre történő kiterjesztését. Üdvözöljük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának ápri­lis 7-i bejelentését is, amely szerint ez év novemberéig szóló hatállyal a Szovjet­unió moratóriumot hirdet közepes hatótávolságú raké­táinak telepítésére és leállít­ja Európában egyéb válasz- intézkedéseit is. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés — egy­hangú szavazással — felha­talmazta a Magyar Népköz- társaság küldöttségének ve­zetőjét a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítá­sáról szóló okmány aláírásá­ra. Az elnöklő Sarlós István a napirend végeztével meg­köszönte a képviselőknek ed­digi tevékenységüket. Az or­szággyűlés — ebben az össze­tételében — most fejezte be munkáját: június 8-án vá­lasztásokra kerül sor. Az el­múlt öt esztendő parlamen­ti tevékenységét értékelve megállapította: az országgyű­lés megfelelt a munkájával szemben, támasztott követel­ménynek. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt — ezzel befejezte munkáját. BUDAPEST Losoncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken a Par­lamentben fogadta Margit hercegnőt, II. Erzsébet angol királynő testvérét, az angol Királyi Balett elnökét, aki a társulat budapesti vendég- szereplése alkalmából magán­jellegű látogatáson tartózko­dik hazánkban. A találkozón részt vett Bényi József kül­ügyminiszter-helyettes, jelen volt Peter Unwin, Nagy-Bri- tannia és Észak-írország Egyesült Királyság budapesti nagykövete. * A záródokumentumok alá­írásával befejeződtek a ma­gyar—szovjet építésügyi tár­gyalások, amelyeket április 15. és 19. között tartottak Bu­dapesten a két ország kül­döttségei Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter és Szergej Basilov, a Szovjetunió Állami Építési Bizottsága elnökének veze­tésével. A megbeszéléseken áttekintették a magyar- szovjet építésügyi műszaki­tudományos kapcsolatok ed­digi eredményeit és megha­tározták az 1986. és 1990. kö­zötti együttműködés főbb területeit. BONN Ronald Reagan, az Egye­sült Államok élnöke Helmut Kohllal, az NSZK kancellár­jával együtt május 5-én a bergen-belseni egykori náci koncentrációs táborban részt vesz a nácizmus áldoza­tairól való megemlékezé­sen. A hírt pénteken jelen­tette be a szövetségi kor­mány. Arról, hogy az elnök éppen ezt a koncentrációs tábort keresi föl, az amerikai és a nyugatnémet kormány konzultációi és a Fehér Ház küldöttségének a szóba jö­hető helyszíneken tett láto­gatása után hoztak döntést. BELGRAD A koszovói politikai hely­zet fólyamatosan javul és egyre szűkűl az irredenták cselekvési tere — jelentette ki Veszelin Gyuranovics. A jugoszláv államelnökség el­nöke a Szerbiához tartozó, túlnyomórészt albánok lakta autonóm tartományban tett látogatásakor, a koszovói ve­zetőkkel folytatott megbeszé­lésen értékelte a tartomány helyzetét. Vb-ülés Dombóváron A környezetvédelem az egész társadalom ügye (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város környezet- védelmének helyzetéről tár­gyalt legutóbbi ülésén a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága. Csillag László város­gazdálkodási osztályvezető, előterjesztésében elmondta, hogy a jóváhagyott általános rendezési terv foglalkozik a város és a városkörnyék te­rületére vonatkozóan is a környezet jelenlegi állapotá­val. A terv a társadalmi és gazdasági fejlesztések mel­lett alapvető célként tűzi ki a környezeti elemek állapo­tának javítását, minőségének fokozását. Különösen fontos a város­ban a víz védelme. Ugyanis a talajvizek szennyezettsége oly mértékű, hogy az ásott kutak használata nem lehet­séges. A felszíni vizek — így a Kapos-csatorna is — oly mértékben szennyezettek, hogy mindennemű hasznosí­tásra alkalmatlanok. A víz fokozott védelme elsősorban a Szuhajdombon szükséges, melynek megoldása már évek óta sürgető feladat. A város levegőszennyezettsége nem jelentős, de akad néhány üzem (UNIÓ, Fatelítő), melynek környéke nem fe­lel meg a követelményeknek. Szükséges a zöld területek további növelése is, melyek­nek védelmi funkciója van, a légszennyezettség ellen. Egyre növekvő gondot jelent a felgyülemlett szemét meg­felelő elhelyezése is. A régi szemétleraké-telep betelt, s megnyugtató módon csak az általános rendezési tervnek megfelelően, Daruváron léte­sítendő új szemétlerakó-telep megnyitása oldja meg a problémát. De erre még kb. egy évet kell várni. Addig a szemét elhelyezése csak ide­iglenes megoldású. Nagyon fontos lenne, hogy a különböző társadalmi szer­vek a jelenleginél sokkal jobban szerveznék meg a tisztasági mozgalmakat, me­lyet a városi tanács minden­kor segít. A város környezet- védelmének ügyét, társadal­mi üggyé kellene tenni, mert csak minden korosztály és társadalmi réteg összefogá­sával lehetne azt lényegesen javítani. Magyarszéki Endre HÉTRŐL hírről Jól emlékszem, amikor társadalmi vitá­ra bocsátották az új választási törvény- tervezetet. Amikor a különböző munka­helyeik dolgozói, egy-egy lakótelep érdek­lődői gyűltek össze, s polemizáltak a ter­vezet fölött, vitatkoztak és javaslatokat tettek. Elnagyolva a dolgot, a következő lépésnek az tekinthető, hogy az Országgyű­lés törvényt alkotott, majd megkezdődött a választást előlkészítő munka. S most hét­főn e munka talán legfontosabb részét kezdte meg az ország: a jelölőgyűléseket, a szocialista demokrácia igen fontos fóru­mait. Az 1985-ös esztendő 16. hetének fontos, jelentős és sokakat érintő és érdeklő ese­ményei a jelölőg y ülések voltak s maradnak is a vezető helyen a következő hetekben. Mindössze egyetlen hét alatt nem születhettek olyan tapasztalatok e fórumokkal kapcsolatban, melyekből messzemenő következtetést lehetne és sza­badna levonni. De egy dologról essék szó e hasábokon. Történetesen arról, ami igen­csak foglalkoztatja az állampolgárokat, mely gyakori téma ezekben a napokban, hetekben — hivatalos és magánbeszélgeté­sek alkalmával egyaránt. Ugye, máris tud­ják, hogy miről van szó: a kettős ás a többes jelölésről; pontosabban arról, hogy az a tanácstag-, illetve országgyűlési kép- viselőjélölt, áki nem kap annyi voksot, mint társa*, akit nem választanak, nem választunk meg, az vajon e téren bukott embernék számít? Valljuk meg, hogy a kérdés feltevése most még jogosnak tűnhet, hiszen minden új dologgal kapcsolatban hajlamosak vagyunk a kérdések kissé gyanakvó feltevésére. Szögezzük le: már maga a jelölés is megtiszteltetés, hiszen csak azoknak az állampolgároknak a ne­ve kerül szóba tanácstag-, illetve ország- gyűlési képviselőjelöltként, akik korábban már bizonyították alkalmasságukat, — közéleti tevékenységükkel, társadalmi munkájukkal, s számtalan mással —, hogy képesek képviselni az adott körzet lakói­nak, dolgozóinak érdekeit. Tehát a listára kerülés a bizalom, az elismerés egyik for­mája a kollektíva részéről. HÉTRE HÍRRE több olyan utca van, melyek -méltán ke­rülhettek volna a győztesek sorába, csak­hogy nem neveztek. Ki tudja miért? Bonyhádon 14, Dombóváron és Pakson egyaránt 6, Tamásiban pedig öt utca la­kói vannak a versenyben. A községek ugyancsak megragadták — elsősorban sa­ját érdekűikben — a versenyzés e lehető­ségét. Gratulálunk a versenyzőknek, s kü­lön a Százszorszép utcák lakóinak! Gyerekek a pódiumon Hírt adtunk arról, hogy a Magyar Rá­dió Gyermekkórusa április 23-án három hangversenyt ad Székszárdon. Délelőtt a gyerekeknek, délután a szakmunkásképző intézet tanulóinak, este pedig a felnőttek­nek — az Országos Filharmónia 1984/85. évi bérleti sorozatának záróhangversenye­ként. Azt hiszem, nem tévedek, amikor állítom, hogy kórusaink közül ez a nyolc­vantagú csapat az egyik legismertebb az országban, de még határainkon kívül is. Botka Valéria és dr. Csányi László 1954 őszén kezdte szzervezni a kórust, egy év múlva már rádiófelvételük volt, s ripsz- ropsz nagy népszerűségre tettek szert — gyakorlatilag vasltaps kíséretében járták be a világot. S a vastaps azóta is tart, s vall­juk meg, hogy nemcsak a bájos gyerekek hatnák varázserőként a nézőkre, hanem tu. dásuk, képzettségük egyaránt. Eszembe sem jut összehasonlítani a me- gyénkbeli gyermekkórusokat a világhírű együttessel. De az ő szereplésük kapcsán ide kívánkozik néhány mondat, mely csöp­pet sem vidám és lelkesítő, inkább lehan­goló és elszomorító. Nemrég Székszárdon, ugyancsak a megyei és városi művelődési központban rendezték meg az éneklő if­júság megyei döntőjét. Máig örülök, hogy sikerült időmet úgy beosztani, hogy végig­hallgathattam a műsort. Nem sorolom fel az élménytadókat, csak említek közülük: az újonnan alakult Szekszárd városi gyer­mekkórus, az 1-es általános iskola kisdo­boskara, s ugyancsak a csodálatos telje­sítményt nyújtó nagykórus, szintén az 1- esből. Csak felsőfókon lehet beszélni mind­ről ... és mégis ... És mégis közönség alig volt. Néhány felnőtt, néhány szülő, peda­gógusok, no és az egymást végighallgató „csapatok”. Hogy miért? Nem tudom. Csak tippjeim lehetnek. Hiba csúszhatott a szervezésbe? Ilyen érdektelenek len­nénk? Ennyire nem érdekli a közönséget megyénk kisdiákjainak produkciója? Vagy talán a kiskertekben akadt sok munka? Nem folytatom, de reménykedem, hogy a bonyhádi gálaműsor telt ház előtt zaj­lik majd! Szavazás a dombóvári 9. jelölőkörzetben Gratulálunk a százszorszépeknek! A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei Vezetősége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából Százszorszép utca akciót hirdetett meg, melybe nevezhetett minden olyan utcai és lakóközösség, mely vállalta — és meg is tette — környezete szépítését, rendezését. Hogy kik nyerték el az ízléses plakettet, az a héten döntődött el, az ünnepélyes átadásokra pedig a kö­vetkező napokban kerül sor. Érdemes szót ejteni az akció többes hasznáról. Egyik máris adódik: szebb, tisz­tább, esztétikusabb környezetben élhetnek az állampolgárok — mégpedig olyanban, amilyent magúk teremtettek maguknak. A másik dolog az, hogy elő-előfordul, hogy az utca — főként az újonnan épült utca — lakói nemigen ismerik egymást. A közös rendcsinálás az első lépés lehet a kollektí­va összékovácsolódásához. És természete­sen az sem közömbös, hogy a társadalmi zsűri melyik közösséget méltatja e szép címre, azaz melyik utcát tekinthetjük pél­daképünknek ... S álljunk meg e szó kap­csán! A tapasztalat az, hogy megközelítően - a várt számiban neveztek e nemes versen­gésbe megyénk településeinek lakókollak- tívái. De némi „eltolódás” azért akad. Pél­dául a megyeszékhelyen mindössze két ut­ca lakói neveztek — s mint hírlik, igazán ki tették magúkért! Az egyik a Tompa, a másik a Ságvári utca. Megjegyezzük, az előbb említett utaa régi házakból áll, en­nek ellenére a sok nyíló virág, a rendezett környezet frisseséget sugall, sőt még a köz­terület is magán viseli a gondos lakók keze nyomát. A Ságvári utca pedig: új házak sora, az udvarok is példás rendben, sőt az építkezési területek is rendezettek. Az értékelő bizottság tagjai Székszárdon felhívták a figyelmét a kukás kocsik dol­gozóinak, hogy a szállításkor ügyeljenek a rendre, s ne hullajtsák szét a szemetet. De azt is mondja a zsűri, hogy a városban Az MRT Gyermekkórus néhány tagja Egy kiállítás képe! — ... Az egymásra hullott évek sport­élményei között kutatni kdllemes feladat. Kiválasztani közülük a legkedvesebbet, a legmaradandóbbat már sokkal nehezebb. Az elmúlt negyven esztendő feledhetetlen élményeinek filmkockái szemünk képzelet­beli mozivásznán sokszor leperegték már — mintegy újra emlékeztetve. ... S ahogy megindult az élet a vidéki városokban, falvákban, a felszabadult megyékben nyomban megkezdődik a sport kibontako­zása is. ... Most, amikor a felszabadulá­sunk utáni sportéletünkről szólunk, köte­lességünknek érezzük, hogy hálával és tisztelettel adózzunk e sportemberek mun­kássága előtt. — Egyebek között e sza­vakkal nyitotta meg múlt hétfőn István József, a megyei tanács elnökhelyettese a Sajtóházban rendezett sporttörténeti kiál­lítást. Tehát érthető, hogy a közismert ze­nemű címét csak „kölcsön vettük”, ami bocsánatos bűn, hiszen magunk is napról napra nézegetjük, fedezünk fel újiabb és újiábfo érdekességeket, emlékeket a kiállí­tás kópéi között, melyeket a megyéből már eddig is igen sokan láttak, s egyre több általános és középiskolás csoport tér be hozzánk ifiállításnézöbe. Amint ezeket a sorókat írom, zsivajra leszek figyelmes: a szekszárdi Il-es számú Általános Iskola 4. b. osztályának napközis diákjai érkez­tek a kiállítást, és talán a sportot is meg­kedvelni. V. HORVATH MARIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents