Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. április 20. Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) gazdaság és a megyék terveiben konkrétan jelenjenek meg, és már a VII. ötéves terv időszakában érzékelhető változások történjenek. Fiala Tivadarné (Heves m., 1. vk.), az Egri Dohánygyár csoportvezetője méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az ország egyes területei között történelmileg kialakult aránytalanságok, fejlettségi és ellátásbeli különbségek csökkentésében sikerült elérni. Ugyanakkor rámutatott, hogy Heves megye a jelenleginél jóval nagyobb mértékben tudná tehermentesíteni az ország túlzsúfolt üdülőkörzeteit. A vendéglátás feltételei azonban még mindig meglehetősen szegényesek. Simon Ernőné (Somogy m. 11. vk.). a Nagyatádi Cérnagyár áruátnéző munkása egyebek között arról szólt, hogy az alig egy éve lezajlott közigazgatáskorszerűsítés új viszonyokat teremtett az irányításban. Erősödött a megye és a község közvetlen kapcsolata, ugyanakkor új módon fogalmazódott meg a város és a községek együttműködése. Előtérbe kerültek a kölcsönös érdeken és érdekeltségen alaouló mellérendeltséget jelentő kancsolati formák. Megnőtt a jelentősége annak. hogv a város és a városkörnyék jobban megismerje egymás gondjait, feladatait — ez adja az alapot az együttműködés tudatosabbá, szervezettebbé, tervszerűbbé formálásához. Várhelyi József (Zala m. 9. vk.), a zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója képviselőcsoportjának véleményét tolmácsolta, amely szerint a javaslatban reálisan szerepel az a törekvés, hogy a sajátos adottságú térségek — az aprófialvak, a tanyák, az agglomerációs, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú, valamint a határ menti területek és az üdülőkörzetek — fejlesztésére megkülönböztetett figyelem irányuljon. Helyesen megfogalmazott cél a községek népességmegtartó képességének növelése is. A helyi tapasztalatok alapján megerősítette: kiemelten kell kezelni a közlekedés és a hírközlés fejlesztését, ez ugyanis ha- laszthiatalan feladat. Mesterházi Mária (Vas m. 9. vk.), az EGIS Gyógyszergyár körmendi gyáregysége szakszervezeti bizottságának titkára a falvak urbanizálódásának egyik legfontosabb feltételeként az egészséges ivóvíz- ellátást nevezte meg: rövid távú célként kellene megfogalmazni — mondotta —, hogy az országban minden településen megfelelő ivóvízhez jusson a lakosság. Rámutatott, hogy a terület- és településfejlesztési elképzelések valóra váltásának elengedhetetlen feltétele, hogy a helyi tanácsok valódi önkormányzati szervekké váljanak, amelyek saját jogon és az annak megfelelő fokozott felelősséggel képesek gondoskodni a lakossági szükségletek kielégítéséről. Hódosi Jenőné (Baranya m. 14. vk.), a Fővárosi Kézműipari Vállalat szentlőrinci részlegének kesztyűvarrónője felszólalásában kitért azokra a gon- ddkra, amelyek választó- kerülete egyenetlen település- és demográfiai struktúrájából adódnak. Megyénkben — mondotta — a kistelepülések nagy része erősen elöregedett és lakossága csökkent. Sokat kell tenni annak érdekében. hogy az aprófalvakban az emberek megmaradjanak, ellátási és életfeltételeik javuljanak. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a kisközségekben élők képesek legyenek megvalósítani szándékaikat, és* ne csak önerejükre támaszkodhassanak. Kapinya Miklósné felszólalása Kapinya Miklósné (Tolna m., 2. vk.), a Magyar Selyemipari Vállalat Tolnai Fonógyárának üzemtechnikusa elsősorban választókerülete és Tolna megye elmúlt másfél évtizedes fejlődésével foglalkozott hozzászólásában. Mint mondotta, ebben az időszakban kapott városi rangot Paks és Tamási, a céltudatos, tervszerű iparfejlesztés, az állami nagyberuházások eredményeként a megye gazdasági fejlődése fellendült, jelentős ipartelepítés valósult meg a megyeszékhelyen, Szekszárdon, a városokban és a nagyközségekben. Mindezek hatására nőtt a városok népessége. Ugyanakkor a községek lakosságszáma csökkent. A településpolitika városközpontú volt, ami a jelentős pozitívumok mellett néhány negatívummal is járt. így például helyenként az erőteljes városba áramlás szinte megoldhatatlan lakásellátási és infrastrukturális gondokat okozott a városokban, miközben nem jutott megfelelő erőforrás a falvak fejlesztésére. Szekszárd (40 ezer lakosával az ország legkisebb megye- székhelye) és a többi város fejlesztése mellett nem hanyagolták el a községek sem. Legnagyobb részükben megoldott az alapellátás, bár továbbra is van teendő a települések közötti arányosabb eszközelosztás kialakításában. Figyelemre méltó, hogy Tolna megyében a településfejlesztésben, a községek népességmegtartó képességének javításában jelentős feladatot vállaltak a mezőgazdasági üzemék. A képviselő kifejezte egyetértését azzal, hogy a következő 15 éves településfejlesztési koncepció alapján a községek kapjanak többet a teKapinya Miklósné lepülésfejlesztésre. A városok fejlődésének mérséklése helyes törekvés, ugyanakkor módot kell találni a városokban meglévő gondok (elsősorban a lakáshelyzet) megoldására. A jövőben is szükség lesz a városi infrastruktúra fejlesztésére, a megkezdett beruházások befejezésére, hiszen a lakosság egy igen jelentős része továbbra is a városi életformát fogja választani. Nagy László (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 16. vk.), a krasznokvajdai Bástya Tsz. elnöke egyebek között elmondta, hogy megdöbbent az előterjesztésnek azon a megállapításán, miszerint a községek népességszáma a természetes fogyás és belső elvándorlás következményeként várhatóan nyolcszázezer—egymillió fővel csökken az ezredfordulóig. Szerinte — mint kifejtette — ellentmondásos az előterjesztésnek ez a része, mert ha nagyobb részben megvalósulnak azok a célok, amelyeket a javaslat felvázol, akkor a falvak népességmegtartó ereje lényegesen javul — ezért nem indokolt ez a pesszimista prognózis. Tóth József (Szabolcs-Szatmár m. 17. Vk.), a barabási Béke Tsz gépesítési főágazatvezetője megállapította, hogy a megyében az elmúlt húsz évben számottevő ipartelepítés indult meg. Mégis, egyes térségek, így a szatmár-beregi. valamint a dél-nyírségi területek nem kapták meg azt a gazdasági bázist jelentő termelő erőt, amely szükséges lett volna a foglalkoztatási gondok felszámolására. Ez pedig azért is fontos lett volna, mert — mint mondta — ismeretes, hogy egy térség további fejlődését jövedelemtermelő-képessége határozza meg. Boros László (Budapest, 26. vk.), a posta kísérleti intézete híradásipari technikusa a hazai hírközlési hálózat problémáiról szólt. Többek között megállapította, hogy az informatika egyre növekvő gazdasági és társadalmi szerepe indokolja a távbeszélő, távadatközlő hálózat technikai korszerűsítéssel párosuló kiemelt fejlesztését. Az ipar előrehaladása, a mezőgazdaság korszerűsítése, a lakosság életminőségének javítása egyaránt nélkülözhetetlenné te$zi a korszerű távközlést, amelyet — a képviselő javaslata szerint — a többi közműhöz hasonlóan az alapellátás részeként kellene tekinteni. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke — élve jogával — válaszolt a vitában elhangzottakra. Faluvégi Lajos vitaösszefoglalója Elöljáróban ígéretet tett arra, hogy az országgyűlés határozatát megalapozó munkaokmányt gondosan áttekin-' tik, és a képviselők észrevételei, javaslatai alapján helyesbítik is, ahol kell. — Valószínűleg több alkalommal vissza kell térnünk annak áttekintésére : nem kányszerü- lünk-e céljainkat kiigazítani, s az adott szakasznak megfelelően változtatni a követelményeket. Ebben a szellemben fogadom el a kormány megbízásából azt a módosító javaslatot, amely a Minisztertanács beszámolási kötelezettségére vonatkozik. A dokumentum hasznosítását illetően Faluvégi Lajos aláhúzta: módot kell adni arra, hogy a közvélemény tovább gazdagíthassa a helyi célokat, a konkrét megvalósítás módozatait. Szólt a szellemi értékek gyarapításának fontosságáról, s mint mondotta: — Elfogadjuk a kormány részéről azt a módosító javaslatot, hogy a szellemi erőforrások létrehozásában és fejlesztésében a területfejlesztés során kiemelt feladatokat vállaljunk. A térségi szemléletfelfogásról szólva a miniszterelnök- helyettes elmondta: — A szándék az, hogy a megyei tervezőmunka , tárja fel a megyék közötti és a megyéken belüli térségek kapcsolódásait. Ezt a térségi szemléletet tehát erősíteni fogjuk, és a dokumentumot kiegészítjük a megyei település- fejlesztési koncepciók, elképzelések eredményeivel. A kormányzat — mondotta — az elmúlt időszakban is behatóan foglalkozott a népesedés kérdésével, s újra napirendre fogja tűzni, hiszen nem nyugodhatunk bele a demográfusok előrejelzéseibe, márpedig vizsgálataikat komolyan kell venni. A kormányzat a kistelepülések fejlődési lehetőségének biztosítása érdekében tört lándzsát egy olyan támogatási rendszer mellett, amelynek előnyeit a kistelepülések közvetlenül élvezhetik, függetlenül attól, hogy az adott időszakban hogyan fejlődött gazdaságuk. Számításaink szerint a VII. ötéves tervidőszakban a lakosság számával arányos fejlesztési célú eszközzel rendelkeznek majd a települések. — A kormány az irányelvek valóra váltása során a legfontosabb állomásnak azt a tervezőmunkát , tekinti, amely a VII. ötéves terv előkészítéseként folyik a nép- gazdasági és a megyei tervezés keretében. — Az elmaradt, vagy hátrányos területek fejlesztését sdkoldalúan segíteni kell. A foglalkoztatás és általában a gazdaság fejlődésének támogatására indokolt külön programot kidolgozni az érintett megyékkel együtt — mondta végezetül Faluvégi Lajos. Az országgyűlés a népgazdasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat, tárgyalásával folytatta munkáját. Ismét Faluvégi Lajos emelkedett szólásra. A Minisztertanács ezen az ülésszakon a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a tanácsokról szóló törvény módosítását is javasolja az országgyűlésnek. E három — a gazdálkodás szempontjából fontos, egymással szorosan összefüggő — törvény módosítása szerves része annak a kormányzati munkának, amely gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésére irányul — mondotta elöljáróban. — Az 1972. évi VII. törvény a népgazdasági tervezésben minőségi változást hozott. A törvény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaság- irányítási rendszerünk fejlődése és fejlesztése azonban időszerűvé teszi -a törvény néhány rendelkezésének változtatását: a módosítási javaslatok kimondják, hogy a társadalmi szervezeteket, az érdekképviseleti szerveket, a szakmai és a tudományos testületeket be kel vonni a népgazdasági tervek készítésébe. Ugyanez a szándék fejeződik ki azokban a módosításokban, amelyek a népgazdasági tervezéstől azt igénylik, hogy jobban, megalapozottabban vegye figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat. A második kérdéskörben kiemelendő javaslatok arra irányulnak, hogy a tervezésben növekedjen a tanácsok, a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Az új rendelkezések a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztéséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek terv- készítési feladatait, továbbá e szervezetek tervezőmunkájának a népgazdasági tervezéssel való kapcsolatát. Az új szövegezés az eddiginél egyértelműbbé teszi, hogy az önállóan gazdálkodó szervezetek tervezőmunkája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A törvény módosítása azt célozza, hogy az önálló tanácsi és a vállalati tervezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk feltételeinek kidolgozásira irányuljon. Az említetteken kívül néhány módosítást is javasolunk. Ezek elsősorban a tervezés gyakorlatának továbbfejlesztésére irányulnak, mint például tervezési változatok készítése, a tervezés folyamatossá tétele, a folyamatos gazdaságirányítással való összehangolása. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kérte, hogy a törvényjavasila- tot — miként azt az illetékes bizottságok állásfoglalása is megerősítette — az Országgyűlés változtatás nélkül fogadja el. Ezután — mivel a törvény- javaslathoz hozzászólásra senki nem jelentkezett — határozathozatal következett: az Országgyűlés a népgazdasági tervezésről szóló 1972. évi ,VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. * Napirend szerint következett a tanácsi gazdasági irányítási rendszer korszerűsítésével összefüggésben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, valamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes tárgyalása. Hetényi István pénzügyminiszter a kormány nevében előterjesztette a két törvény módosítására irányuló javaslatot. Elismerve a tanáosók eddigi ereményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi demokratizálódás és a gazdaságirányítás fejlődése egyaránt megkövetelek hogy új szakaszt nyissunk a tanácsi gazdálkodásban — mondotta. — Célunk az, hogy a helyi és megyei tanácsok növekvő feladataikat még inkább a helyi lehetőségek és igények alapján, azokat önállóan mérlegelve oldják meg. A tanácsi gazdálkodás fejlesztése igényli az állami pénzügyökről szóló törvény módosítását is. Űj módon kell szabályozni a tanácsok bevételi és kiadási lehetőségeit, jogosultságait és kapcsolatukat az állami költségvetéssel. Hetényi István Az előterjesztett javaslatok alapgondolataként a miniszter kiemelte: — Lényegesen javítsuk a helyi önállóság anyagi hátterét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezzenek a működési és fejlesztési eszközökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív juttatások, pályázati úton elnyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedezzék együttesen. Szűnjön meg a tanácsi gazdálkodással kapcsolatos központi kötöttségek minél nagyobb része. Az egyik teendőnk, hogy a tanácsok bevételei és kiadásai szorosabb összefüggésbe kerüljenek. A biztonságos gazdálkodást szolgálja az úgynevezett szabályozott bevételek növekvő súlya és e bevételek megállapításának módja. Ezt szolgálja az is, hogy a tervezés keretében kialakított kiadási előirányzatok, igények figyelembe vételével kerül megállapításra az állami támogatás. A helyi gazdálkodás hatóköre növekszik, és csökken a megyék közvetlen elosztó szerepe. A helyi tanácsnak jutó állami támogatás növekvő részét objektív feltételek alapján osztják el. Magszűnik a tanácsok költségvetésének eddig több alapra történő elkülönítése, és csökenni fog a költségvetési kötöttségek, az úgynevezett kötelező előirányzatok száma. A tanácsoknak nyújtott állami támogatás megállapítása, illetve esetleges módosítása az országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács tájékoztatni köteles az országgyűlést, ha szükség esetén korlátozni kívánja a tanácsot megillető jogot a többletbevételekkel, maradványokkal való gazdálkodásban. A tanácsi gazdálkodás fokozódó önállósága azt is maga után vonja, hogy a tanácsok költségvetései a jövőben nem szerepelnek az állami költségvetésben, hanem csupán az állami támogatások rovatával kapcsolódnak ehhez. A tanácsok lehetőséget kapnak gazdasági társulások, ban való részvételre, pénzeszközeiket más tanácsoknak átengedhetik. A jövőben az alap- és középfokú lakossági infrastrukturális ellátás fejlesztése, valamint az ilyen létesítmények fenntartása, létrehozása — hacsak jogszabály másképp nem rendelkezik — általában a helyi tanács feladata lesz. Reálisan számolni kell azzal, hogy a jogi rendelkezést követően a gazdasági lehetőségek, jogosultságok csak bizonyos fokozatossággal terjedhetnek ki. Így például a tanácsi bevételek és kiadások szabályozásakor figyelembe kell venni a jelen tervidőszakról áthúzódó kötöttségeket, kötelezettségeket. — A módosított törvények társadalmi hatásai véleményünk szerint érdemi hozzájárulást jelentenek majd az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügyminiszter, és kérte, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat az országgyűlés fogadja el. Mivel a törvényjavaslatokhoz hozzászólásra senki nem jelentkezett, határozathozatalra került sor. Először az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot egyhangúlag, elfogadták a képviselők. Ezután , a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottságnak a tanács- törvény módosításához beterjesztett további módosító indítványát, majd a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításának törvény- javaslatát általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta az országgyűlés. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra, hogy felhatalmazást kérjen az Országgyűléstől a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Várkonyi Péter Elöljáróban emlékeztetett arra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország vezető képviselői Varsóban aláírták azt az Okmányt, mely létrehozta államaik politikai védelmi szervezetét, a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. — Ere a lépésre azt követően került sor, hogy a nyugati hatalmak 1949-ben létrehozták az Észak-Atlanti Szövetséget; felfegyverezték Nyugat-Németonszágot, majd bevonták a NATO-ba. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy elutasították a Szovjetuniónak a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésére (Folytatás a 3. oldalon.)
