Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
1985. április 19. 2 “rtÉPÜJSÁG Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) ról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez való jogot — többek között — az ingyenes és kötelező általános iskolával valósítja meg. A javaslat az ingyenesség fogalmát fenntartja, feltételezve, hogy az állam az iskoláztatás költségeiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a népgazdaság teherbíró képessége ezt lehetővé teszi. A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogy minden gyermek a 16! életévéig tanköteles. A tankötelesek 95 százaléka végzi el az általános iskolát, és a végzettek ugyanennyi százaléka továbbtanul középfokú iskolában. Akik nem jelentkeznek kö- zépfdkú oktatásra — a javaslat alapján engedéllyel — más oktatásban való részvéSzurgyi Istvánné (Szolnok m. 3. vk.), a rákó- czifalvi általános iskola igazgatója nagy jelentőségűnek értékelte, hogy a magyar oktatásügy történetében először emeli jogi normává a törvényjavaslat a nevelés-oktatás alapelveit, s azt, hogy a jogszabályok következetesen építenek az iskolák társadalmi kapcsolataira. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m. 15. vk.), a megyei tanács elnöke felszólalásában többek között arról beszélt, hogy napjainkban a társadalmi, gazdasági igények változása miatt egyre nagyobb szükség van a korszerű képzettségű szakemberekre. Miután az új oktatásfejlesztési elképzelések hatása csak hosszabb távon lesz érzékelhető majd, javasolta: mielőbb kezdődjék meg a jelenleg már pályán dolgozó szakemberek át- és továbbképzése országos program alapján. Gárdái Zoltánná (Komárom m. 8. vk.) az esztergomi Hell József Szakközépiskola igazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója arról a megkülönböztetett társadalmi figyelemről beszélt, amely a felnövekvő nemzedék nevelésének és oktatásának kérdéseit kíséri. — Az oktatásról szóló törvényjavaslat a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén is nagyító alá- került: megfelel-e a jogalkotók szándékainak. A képviselők többsége elismerően szólt a törvénytervezet nyílt, demokratikus előkészítéséről, a — sokszor éles kritikai észrevételek tüzében is — a türelmes, alakító, módosító, vagy magyarázó jogalkotói hozzáállásról. A mintegy fél évvel ezelőtt vitára bocsátott törvénytervezet tiszta, világosan áttekinthető, jól érthető változata a mostani javaslat, — megfelel a célokban, elvekben kimondott követelményeknek — és erénye, hogy egyúttal több száz különböző szintű jogszabály eddig kialakult rend- szertelen szövevényében teremt egységet, rendet — mondotta. A tervezet részletesen és egységesen rögzíti a jogok és kötelességek rendszerét. Ezzel nemcsak megerősíteni szándékozik az intézmények demokratikus elvű működését, valódi alkotóműhellyé válását, hanem felkészíti a fiatalokat későbbi állampolgári kötelességük teljesítésére és jogaik gyakorlására. — Az együttes bizottsági ülés úgy foglalt állást, hogy az oktatásról szóló törvény- javaslatot — a beterjesztett módosításokkal együtt elfogadásra ajánlja az Ország- gyűlésnek. tellel is teljesíthetik tankötelezettségüket, tanfolyamokon és gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt, illetve indokolt esetben felmentést kaphatnak. A Minisztertanács a fejlesztési program elfogadása kapcsán vállalta: a közoktatás fejlesztésére társadalmi-gazdasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfelelő számú tantermet, most már nemcsak az általános iskolában, hanem a középfokon is. Gondoskodni kell arról, is, hogy legyen elegendő pedagógus: ennek érdekében már most jelentősen növeltük a beiskolázási létszámokat a pedagógusképző intézményekben is igyekeztük javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, erkölcsi, társadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta Czibere Tibor (Borsod m. 3. vk.) akadémikus, egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora kiemelte a nevelési, oktatási intézmények működésének azt az alapelvét, miszerint feladataikat a tanulók és hallgatók cselekvő részvételével, azok közösségeivel együttműködve látják el. Így érhető el — mondotta —, hogy a nevelésben, oktatásban részesülők ne csak befogadói legyenek az ismeretközlésnek, hanem képesek legyenek önálló ismeretszerzésre, önművelésre, tehát alkotó közreműködésre a nevelő-oktató folyamatban. Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5 vk.) tóaimási körzeti orvos véleménye szerint a törvény egyik legnagyobb értéke, hogy egységben szemléli az oktatási rendszert az óvodától a felsőoktatásig. Igen jelentős az is, hogy a demokratizmus ' erősítése benne foglaltatik a törvény- javaslatban ás ezt egyik elsődleges célként jelöli meg az oktató-nevelő munka minden szintjén. — Mint orvos, örömmel tapasztaltam — mondotta —, hogy a törvényjavaslat egyik paragrafusa az egészségneveléssel foglalkozik. Ez rendkívül fontos, hiszen a gyermekek szellemi fejlődése mellett nem elhanyagolható testi nevelésük sem. Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa elsősorban a törvénytervezetnek a szakemberképzéssel, a szakember-utánpótlással, a válOrlovácz György (Tolna m. 8. vk.) általános iskolai tanár örömmel .nyugtázta, hogy viszontlátja a törvényjavaslatban azokat a javaslatokat, amelyek az előzetes szakmai viták során az őszi nevelési értekezleteken hangzottak el a pedagógusok részéről. Köszönetét mondott azért a törvény kidolgozóinak, szerkesztőinek. Azzal kapcsolatban, hogy — mint a törvényjavaslat fogalmaz — „a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a 16. életévét betölti”. A képviselő megemlítette: azoknak az általános iskolásoknak a nyolc-tíz százaléka, akik 14 éves korukra befejezik tanulmányaikat, semmilyen formában nem tanul tovább. Ne* kik vajon kérniük kell-e majd a tankötelezettség alóli felmentést, mert ha igen, akkor ez bizonyára az iskola igazgatójának adminisztrációs teendőit növelné. Javasolta, hogy ezt a témát szabályozzák majd egyértelműen a törvény végrehajtási jogszabályaiban. a felsőoktatási intézmények rekonstrukciójának folytatását, a kutatáshoz és az oktatáshoz is szükséges gép- és műszerbeszerzés javítását, a kollégiumi férőhelyek növelését. Nem a törvény feladata az, hogy konkrétan meghatározza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a feltételek biztosítása az állam feladata. Köpeczi Béla végezetül a következőket mondotta: a tavaly elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és oktatás tovább fejlődjék a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az Ország- gyűlést, hogy mindezt figyelembe véve fogadja el a törvényjavaslatot. vitája lalati tanműhelyi • oktatással kapcsolatos részével foglalkozott. Egyetértett azzal, hogy a munkásosztály utánpótlásának biztosítása nem lehet csak az iskola feladata, e nevelő munkába be kell vonni a vállalatokat is. Réger Antal (Pest m., 25. vk.), a Magyar Rádió főosztályvezető-helyettese, a Magyarországi Németek Demokratikus szövetségének alelnöke megállapította, hogy a nemzetiségek továbbélésének, fejlődésének, a művelődési esélyegyenlőség maradéktalan megvalósulásának egyik legfőbb eszköze, — s egyben biztosítéka — a tartalmában és szervezetében korszerű, hatékony nemzetiségi oktatás. A képviselő véleménye szerint nemzetiségi politikánknak egyetlen, tartósan kritikus pontja éppen az oktatás volt. Mint mondottam, ezt a tényt felismerve az MSZMP Politikai Bizottságának 1978-as, majd az abban megjelölt feladatok időszerűségét megerősítő 1983- as nemzetiségpolitikai határozata nyomatékkai hívta fel a figeylmet a nemzetiségi oktatás-nevelés fejlesztésére, a kétnyelvű óvodák és iskolák szélesebb körű elterjesztésére. Ebben a szellemben fogalmazódott meg a most előterjesztett törvényjavaslat 7. paragrafusa is, amely a felszabadulás óta először szabályozza teljes körűen a nemzetiségi nevelés és oktatás rendszerét. Puskás Andrásné (Békés m. 3. vk.), a Mezőgép Mezőberényi Gyáregységének betanított lakatosa elsősorban megyéje gondjairól szólt Orlovácz György Üdvözölte azokat a rendelkezéseket, amelyek a pedagógusok adminisztrációs teendőit csökkentik, áttéve e feladatokat az iskolavezetéshez. Megjegyezte azonban, hogy sok iskolában nincs még iskolatitkár — beállításukra lehetőleg mindenhol még kellene teremteni a lehetőséget. Szóvá tette, hogy a gyakorlatban tényleg érvényt kell szerezni a közoktatás- fejlesztési program azon törekvésének, hogy csökkenjenek az egyes intézmények működési feltételei közötti nagy fokú különbségek. Van ahol már tanuszodát is építettek, vagy éppenséggel a videoberendezések, számító- gépek parkjának fejlesztésén fáradoznak, másutt meg az oktatáshoz szükséges alapvető taneszközök is hiányoznak, vagy netán düledezőben van az iskola épülete, mégis nagyon nehezen akad pénz a felújítására. Kifejtette azt a véleményét, hogy mivel egyelőre a felső- oktatásban nem képeznek kimondottan napköziotthonos, illetve kolégiumi nevelőket, az e körben jelentkező* személyi gondokon esetleg enyhíteni lehetne, ha e feladatkörökre beállíthatnák az oktatásügy, úgynevezett középkáderei közül a gyermekfelügyelőket, vagy a kulturális szervezőket. Nehezményezte, hogy az OTP megszüntette az úgynevezett pedagóguskölcsönt. Vállalati dolgozók lakásépítésük támogatására kaphatnak 100—150 ezer forintot is a munkahelyüktől, a pedagógusok viszont a tanácsok ál- tal létesített — az általuk fenntartott intézmények dol- gozinak szánt — lakásépítési alapból legfeljebb 50 ezer forintra számíthatnák, de nemigen kapnak 20-30 ezernél többet. Ez pedig kevés. Gyurkó László (Budapest, 47. vk.) író felszólalását a békéhez kapcsolódó gondolatokra építette. Mint mondotta: az iskolának, a pedagógusoknak, egész nevelési-oktatási rendszerünknek törekednie kell arra, hogy a fiatalokat a békére neveljük. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben okvetlenül szükség van a legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állásfoglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirerid- - ként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és település- fejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire - támaszkodva A vitában elhangzottakra Köpeczi Béla válaszolt. A miniszter örömmel fogadta azt az egyetértést, hogy a nevelést a képviselők is az iskola, egész iskola- rendszerünk fontos tényezőjének tartják. Ezután arra hívta fel a figyelmet. hogy a nagy változások után egy bizonyos stabilitást igyekeznek érvényesíteni az oktatásban. Az 1972-es reform elhatározta a tartalmi korszerűsítést, elkezdődött az új tantervek, tankönyvek bevezetése — és ezután született a határozat az ötnapos tanítási hét bevezetéséről. Az óraszám szoros kapcsolatban áll a tantervi, tankönyvi követelményekkel. — Ilyen körülmények között tehát mi azt tudjuk vállalni, hogy a tantervek, tankönyvek korrekciója során térünk visz- sza olyan kérdésre is, mint a kötelező óraszámok témája. A miniszter véleménye szerint a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás nem zárja ki szükségszerűen a tehetségek ápolását. Az oktatásban, a nevelésben mind a két. szempontra figyelemmel kell lenni. Egyetértett azokkal, akik hangsúlyozták a szakoktatásban a megújítás1, a továbbfejlesztés szükségességét, az együttműködést a szakminisztériumokkal és a vállalatokkal. A nemzetiségi oktatással kapcsolatban emlékeztetett a- párt XIII. kongresszusának ama határozatára, hogy a nemzetiségek egyenjogúságának biztosítását, anyanyelvűk ápolását, kultúrájuk fejlesztését fontos feladatuknak tartjuk. Ezt vállalni kell az oktatásban és a nevelésben is. Káli Ferenc (Fejér m. 13. vfc.), a bicskei Vajda János Gimnázium igazgatóhelyettese kiegészítést javasolt a törvény szövegéhez. Mint mondta, javaslata azt a célt szolgálná, hogy a törvény jogszabály- korlátokat állítson a tanulók készítette elő azt a dokumentumot és határozattervezetet. A munka szoros összhangban folyt az ezredfordulóig kitekintő hosszú távú népgazdasági tervezéssel. Faluvégi Lajos ezután az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságairól szólt; fölidézve azt, hogy negyven évvel ezelőtt honnan indultunk el. Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette, amelyekből az a fontos ta,- nulság adódik, hogy bár számottevő eredményeket értúlterhelésének egyik lényeges forrása elé. Oly módon, hogy a törvényben is megfogalmazva: ,,a nevelési-oktatási intézmények tanulóinak napi kötelező elfoglaltsága níem haladhatja meg a jogszabályban előírt mértéket”. Végh György (Zala m. 5. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára kiemelte: a törvény- javaslat helyesen fogalmazta meg az iskolatípusok oktatási célját és feladatait. Nagyon fontos, hogy az egyes osztályok számára meghatározott tananyag kövesse a mai kor tudományos-technikai szintjét, kellően szelektált legyen, s messzemenően vegye figyelembe az érintett korosztály befogadóképességét. Reidl János (Somogy m. 5. vk.), a Videoton tabi gyáregységének meo-csoportvezetője a szakmunkásképzés gondjairól szólva szorgalmazta: az üzemek az eddiginél sokkal nagyobb propagandamunkát fejtsenek ki annak érdekében, hogy megszerettessék a gyári munkát, a szakmákat. Rámutatott: célszerű pontosítani az ágazati minisztériumok szerepét, eszköz- és pénzbeni támogatásuk mértékét a szakmunkásképzés segítésében. A tankötelezettséget illetően elmondotta: Az általános iskolát nem tudjuk felmenteni ama kötelezettsége alól, hogy volt tanulója sorsát tovább is figyelemmel kísérje. Szólt arról, hogy a VII. ötéves terv előkészítése kapcsán már sor került azoknak a koncepcióknak a kidolgozására, amelyek az általános és középiskolai tantermek számának gyarapítását tűzik ki célul. Egyetértett az Országgyűlés kulturális, illetve jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának beterjesztett módosító javaslataival, s hozzátette, hogy több más képviselői észrevételre pedig más jogszabályi szinten, illetőleg a fejlesztési program végrehajtása során kell figyelni. Végezetül megállapította: mind a fejlesztési program tekintetében, mind a törvényjavaslat tekintetében jó irányban haladunk. Természetesen a végrehajtás feltételeitől függ, hogy milyen gyorsan, milyen ütemben. Szeretnénk a munkát reálisan, konkrétan és következetesen megszervezni. Ehhez a végrehajtáshoz kérem az Országgyűlés segítségét is — mondotta végezetül. Határozathozatal következett: az Országgyűlés élőbb a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a törvényjavaslathoz tett módosító indítványát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben, egy tartózkodás mellett, elfogadta. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. tünk el az elmaradott térségek és települések közelítésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzárkóztatás tehát időálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell! Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult a gazdasági növekedés üteme. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoz- (Falytaitás a 3. oldalon) A törvényjavaslat Orlovácz György felszólalása Faluvégi Lajos beszéde
