Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-16 / 88. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1985. április 16. Terroriiullám Spanyolországban PANORÁMA BUDAPEST Nagy részvéttel temették el vasárnap Madridban a péntek esti terrortámadás 18 halálos áldozatát. A 82 sebe­sült közül 16-nak az állapota továbbra is életveszélyes, il­letve súlyos. Eddig nem si­került megállapítani, hogy a terrejoni amerikai támasz­pont közelében lévő Piheni nevű étterem mellékhelyisé­gébe kik helyezték el a po­kolgépet. Az amerikai kato­nák kedvenc éttermének há­romemeletes épülete teljesen összeomlott. A sebesültek kö­zül 15 amerikai állampolgár. Jósé Barrionuevo belügy­miniszter szerint egyre több bizonyíték van arra, hogy az akció végrehajtója a Jiha Is- lamica (Szent Iszlám Hábo­rú) nevű szervezet volt. A spanyol hatóságok ,,el- lenőrizhetetlennek” minősí­tették a robbantás „önjelölt végrehajtóit”. Szombaton és vasárnap ugyanis összesen hat spanyol, valamint nem­zetközi terrorszervezet vál­lalta magára a brutális cse­lekmény elkövetését. A hét végén újabb terror­hullám söpört végig Spanyol- országon. Különböző váro­sokban hat pokolgép robbant és 11 bombariadót kellett el­rendelni. Baszkföldön egy francia érdekeltségű bank­ban helyeztek el bombát és francia rendszámú gépkocsi­kat robbantottak fel tiltako­zásul az ellen, hogy a fran­cia hatóságok által a múlt év szeptemberében kiadott há­rom ETA-tag pere hétfőn megkezdődik Madridban. Spanyolországban tavaly 41 halálos áldozata volt a terrorizmusnak. Az idén, a pénteki tragédia áldozataival együtt már eddig 22-re emel­kedett a halottak száma. Hazánkba érkezett Gheorghe Petrescu Zűrzavaros helyzet Szudánban A vértelen államcsínnyel április 6-án hatalomra jutott szudáni katonai vezetés, élén Szuvár ed-Dahab hadügy­miniszterrel és hadsereg-fő­parancsnokkal, eredményte­len tanácskozásokat folytat arról, hogy mikor és hogy milyen ügyvezető kormány­zat alakuljon. A szakmai szervezetek és' a polgári politikusok tömö­rülése, a „nemzeti erők szö­vetsége” egymás közt is vi­tatkozik a kabinetről, amely egy adott átmeneti időszak­ban, a haderők alárendelt­ségében tevékenykedne. Az alkudozások napok óta lekötik a Dzsaafar Nimeri elnök uralma alatt betiltott képviseletek energiáját, s a helyzet mind zavarosabb. A szerda óta folyó kor­mányalakítási tárgyalások egy hétvégi közjátéka pél­dául az volt, hogy a „nem­zeti erők szövetsége” szóvi­vőjének útján közölte: sike­rült megegyezni a „szakem­berekből álló kormányzat” összetételéről. A kabinetlis­tát — mondatták akkor — a katonai junta elé terjesztik jóváhagyás végett. Hétfőre virradóra viszont egyes szakszervezetek megcá­folták ezt a közleményt. Azt állították, hogy a polgári pártok szakértők helyett po­litikusokat akartak becsem­pészni a kormányzatba és hogy ezzel nem működnek együtt. Még később ismere­tessé vált, hogy a „nemzeti erők szövetségével” párhuza­mosan vagy éppen azzal el­lentétesen egy olyan újabb politikai tömörülés lépett a porondra, amely mögött a muzulmán testvérek mozgal­ma húzódik meg. Maróthy Lászlónak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, a Magyar—Román Gazdasági Együttműködési Vegyes Kormánybizottság magyar tagozata elnökének meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett Gheorghe Pet­rescu román miniszterelnök- helyettes, a bizottság román Szovjet—kínai együttműkö­dési tervet írtak alá hétfőn Pekingben. Az egyezmény aláírói — egyfelől a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­ge és a Szovjet—Kínai Ba­Titkos föld alatti börtönt tartanak fenn az izraeliek és a velük szövetséges dél-liba­noni Lahad-milícisták az iz­raeli határ közelében, Liba­nonban — jelentette vasár­nap a londoni The Sunday Times. Volt foglyoknak és nemzet­közi segélyszervezetek tiszt­ségviselőinek vallomásaira támaszkodva a lap döbbene­tes börtönkörülményekről, társelnöke, aki küldötség élén részt vesz a bizottság 18. ülésszakán. A román vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Maróthy László fogadta, jelen volt Nicolae Veres, a Román Szo­cialista Köztársaság budapes­ti nagykövete. ráti Társaság, másfelől a kí­nai Külföldi Kapcsolatok Ápolására Alakult Társaság és a Kínai—Szovjet Baráti Társaság — az 1985-ös év együttműködési programjá­ban állapodtak meg. foglyok kínzásáról, ütlegelé­séről számolt be. A titkos börtön Kiam faluban, abban a biztonsági zónában fekszik, amelyet az izraeliek a teljes kivonulás után is felügyele­tük alatt szándékoznak tarta­ni. A Nemzetközi Vöröske­reszt szóvivője elmondta, hogy a szervezet munkatár­sait az izraeliek többszöri ké­résre sem engfedték be a fog­lyokhoz. Izraeli titkos börtön Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a TOT elnöke és Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke együtt­működési megállapodást írt alá hétfőn a Magyar Keres­kedelmi Kamarában. A meg­állapodás célja, hogy a TOT illetve a Kamara által kép­viselt gazdálkodó szerveze­tek gazdasági és társadalmi fejlődése hatékonyabbá vál­jon, kapcsolataik bővüljenek és szervezettebbé váljanak. * Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizott­ságának első titkára elhuny­ta alkalmából Nagy Sándor, az Elnöki Tanács tagja, és Roska István kulügymindsz- ter-helyettes hétfőn részvét­látogatást tett az Albán Szo­cialista Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségén. BEJRŰT Izrael az eddigi hivatalos kormánypropagandával el­lentétben nem vonul ki telje­sen a megszállt libanoni te­rületekről, hanem fenntartja csapataik állandó jelenlétét a déli vidékeken kialakítan­dó „biztonságos zónában”. A hírt hétfőn közlő jeruzsále- mi rádió szerint a határvi­dék biztonsága nem tartható fenn másképp, mint erőik fo­lyamatos libanoni állomásoz- tatásával. NÄPOLY Kirándulás közben a Ve­zúv kráterébe esett vasárnap az amerikai haditengeré­szet két tagja. Az olasz rend­őrség egész éjszaka igyeke­zett felhozni a szerencsétle­nül jártakat, de a kedvezőt­len időjárási viszonyok miatt ez nem sikerült. Az egyik amerikai már a zuhanás következtében életét vesz­tette, a másik súlyosan meg­sérült. OTTAWA Nicolae Ceausescu román államfő ötnapos látogatásra vasárnap Kanadába érkezett. A román elnököt útjára el­kísérte Stefan Andrei kül­ügyminiszter is. A brit-lengyel tárgyalások mérlege A lengyel demokrácia újabb lépést tett az ország nyugat-európai elszigeteltsé­gének legyőzése felé — így könyvelhetik el Varsóban a brit külügyminiszter lengyel- országi hivatalos látogatását, még akkor is, ha nem egy kérdésben bizonyult eltérő­nek a tárgyalófelek állás­pontja. A látogatásnak azon­ban már maga a ténye is azt jelzi, hogy Lengyelország és Nagy-Britannia között fel- újúlt a rendszeres miniszte­ri szintű politikai párbeszéd. A londoni kormány ugyanis Washington példáját követve több más nyugat-európai kormánnyal együtt 1981 vé­gétől gazdasági korlátozó in­tézkedésekkel sújtotta Len­gyelországot, s befagyasztotta Varsóval a miniszteri szintű kapcsolatokat. Mindössze né­hány hónap telt még csak el azóta, hogy a több évi szü­net után külügymiszter-he- lyettes látogatott Varsóba ta­valy ősszel. Most pedig Sir Geoffrey Howe londoni láto­gatásra hívta meg lengyel kollégáját, Stefan Olszows- kit. A politikai kapcsolatok normalizálására utal az a tény is, hogy a brit külügy­miniszter más szocialista or­szágokat érintő körútja ke­retében látogatott el abba az országba, amelynek kormá­nyával nemrég még jóformán semmiféle kontaktust nem kívánt fenntartani. Voltak azonban a brit kül­ügyminiszter varsói látoga­tásának olyan politikai ele­mei is, amelyeket a lengyel kormány nem értékelhet ugyanilyen pozitívan: Howe találkozott a tömegbefolyás­sal már nem rendelkező, nyugati propaganda-támoga­tást élvező kormányellenes csoportok vezetőivel, sőt az egykori Szolidaritás öt ismer­tebb vezetőjét meghívták a látogatás alkalmából a brit nagykövetségen adott hiva­talos fogadásra is. Howe vi­rágot helyezett a meggyilkolt katolikus pap. Jerzy Popie- luszko sírjára is. A brit kül­ügyminiszter és a magas ran­gú lengyel vezetők tárgyalá­sán eltértek a felek nézetei a Howe által felvetett embe­ri jogok kérdésében is. Ami a kétoldalú gazdasá­gi kapcsolatokat illeti, mind a tárgyalásokról kiadott len­gyel sajtóösszefoglaló, mind a varsói nemzetközi sajtóér­tekezleten a brit külügymi­niszter úgy fogalmazott, hogy a felek a kölcsönös kereske­delmi forgalom további fej­lesztését kívánják. Az ilyen kijelentés súlyát növeli az a tényt hogy Nagy-Britannia Lengyelország második leg­nagyobb tőkés kereskedelmi partnere, és Lengyelország is a második helyet foglalja el Nagy-Britannia szocialista partnereinek sorában, s a gazdasági viszony normalizá­lása némileg megelőzi már a politikaiét. A lengyel-brit kereskedelmi forgalom a mélypont óta másfél éve már dinamikusan fejlődik, tavaly Lengyelország 97 millió fon­tos pozitív szaldóval zárta Nagy-Britanniával való ke­reskedelmi egyenlegét. A kapcsolatok további fej­lesztésének hogyanját azon­ban nem egyformán látják Varsóban és Londonban. Lengyelország azt szeretné, ha a nyugat-európai orszá­gok. amelyek 1981 végétől gyakorlatilag semmilyen hi­telt sem nyújtanak neki, fel­oldanák ezt a blokádot, újabb hiteleket nyitnának, amelyekből Lengyelország fejleszthetné exporttermelé­sét, s az export bevételeiből megkezdhetné nyugati adós­ságainak törlesztését. Len. gyelország csak ilyen hitelek esetén látná biztosítottnak, hogy képes lesz visszafizetni adósságait a párizsi klubbal (a nyugat-európai hitelező kormányokkal) elért, para­fáit, de még nem aláírt át­ütemezési megállapodások­nak megfelelően. Nagy-Bri­tannia viszont úgy véli,1 hogy Lengyelországnak előbb alá kell írnia a nyugati hi­telező kormányokkal tető alá hozott átütemezési megálla­podásokat, mert ez jelentene garanciát a nyugati félnek, s ezt követően jöhetne csak szóba újabb hitelek nyújtá­sa. A tárgyalásokon központi helyet foglalt el a nemzet­közi helyzet megvitatása. A két fél álláspontjában elke­rülhetetlenül mutatkoztak eltérések. A brit külügymi­niszter az eltérő társadalmi rendszerű európai országok kapcsolataiban ugyanis lé­nyegesen nagyobb jelentősé­get tulajdonított az emberi jogok kérdésének — a nyu­gati értelmezésben, mint a fegyverkezési hajsza foko­zódásának, a világűr mili- tarizálásának. A lengyel fél hangsúlyozottan adott kife­jezést a fegyverkezés fokozó­dása és a világűr militarizá- lásának veszélye fölötti ag­godalmának, méltatta a leg­utóbbi szovjet moratóriu­mot és elítélte a nyugat­európai rakétatelepítést. A brit külügyminiszter nem tett említést az SZKP KB főtitkárának nagy jelentő­ségű kezdeményezéséről sem pohárköszöntőjében, sem sajtónyilatkozatában; az azonban nagy jelentőségű, hogy mindkét fél szerint lé­péseket kell tenni az európai feszültség csökkentésére, az enyhülés viszaállítására, egyetértettek az európai együttműködés jelentőségé­ben is. És végül abban a lé­nyeges kérdésen is azonos véleményen voltak a lengyel házigadák és a brit ven­dég, hogy a genfi szovjet— amerikai tárgyalások sike­res befejezése létfontosságú Európa népei számára. SC1PIADES IVÁN Mai kommentárunk Halálos hétvége A Dél-afrikai Köztársaságban, a hét végén eltemették a rendőrterror legutóbbi áldozatát. A képen lövésre kész katona felügyel a gyászszertartásról távozókra (Telefotó) Egyre pirosabb a kiontott vértől a Dél-afrikai Köz­társaság. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint legkevesebb nyolc színes bőrű halálos áldozata van a hétvégi rendőrsortűznek. A fajüldözés hírhedt fellegvárában a jelek szerint állandósult az a helyzet, amelyre nemcsak az újabb és újabb áldozatok a jel­lemzők. hanem az is, hogy a jelentések kénytelenek a riasztó számok elé odatenni a „legkevesebb” jelzőt. Egyrészt azért, mert a halottakon kívül mindig sú­lyos sebesülték is vannak, olyanok, akik bármelyik pillanatban növelhetik a szomorú számokat, másrészt azért, mert a nagy ország szinte minden részében újabb és újabb megmozdulásokra kerül sor, új és új sortüzet kockáztatva. A dél-afrikai rezsim rendőrsé­gének egyszerűen nincs már más eszköze a fenyegető tömegek feloszlatására, mint a sortűz. Ami Dél-afri'kában történik, kimeríti az önmagába visszatérő kör fogalmát. Egy-egy „csak fehéreknek” jeligéjű metropolisz, Johannesburg, Durban. Port Eli­zabeth „csak feketéknek” fenntartott gettó-elővárosá­ban, Sharpevilleben, Uitenhagenban és másutt való­sággal izzik a fekete keserűség zsarátnoka. Egy-egy vérengzés hírére valahol ismét utcára vonul a tömeg, és ez megismétlődik akikor is, amikor az áldozatokat temetik. így válik mindennapos gyakorlattá Apartheid- országban, hogy a sortüzek áldozatainak temetésén... újabb sortűz zúdul a gyászolókra. De a legújabb je­lentések fényében nemcsak ez a jelenség állandósul. Ügy tűnik, a BOSS, a hírhedt biztonsági szervezet, és a rendőrség már nem elég az elszabadult indulatok féken tartásához, és a szenvedő, vérző gejtó-előváro- sökban egyre gyakoribb hívatlan vendég az ultramo­dern fegyvereit használó reguláris katonaság. Sajnos, e brutális változásokat a Nyugat — elsősor­ban az Egyesült Államok — változatlan magatartása teszi lehetővé. A Fehér Ház nem tagadja, hogy a Dél- afrilkai Köztársaságot a térség katonapolitikai kulcs­országának tartja, ez pedig megér némi szalonképte­lenséget. Nem utolsósorban ezért biztosra vehető, hogy a hétvége fekete áldozatai nem az utolsók a fehér bástyán. HARMAT ENDRE. A Magyar Kereskedelmi Kamara tagja lett a WTCA-nak A Világkereskedelmi Köz­pontok Szövetsége (WTCA) Tokióban tartott igazgató ta­nácsi ülésén felvette a Ma­gyar Kereskedelmi Kamarát teljés jogú tagjainak sorá­ba. Zányi Jenő, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara alelnö- ke az MTI munkatársának elmondotta: a Világkereske­delmi Központok Szövetsége —, mely 1968-ban alakult New Orleansban — a keres­kedelem technikai feltéte­leinek javításával, a nem­zetközi üzleti kapcsolatok fejlesztésével foglalkozik. A szervezetnek 46 ország, 114 kereskedelmi központja a tagja. A munkában — a szo­cialista országok kamarai szervezetei közül — részt vesz a moszkvai, illetve a sanghaji világkereskedelmi központ, és a kubai kereske­delmi kamara. A szervezet kiadványokkal, gazdasági in­formációkkal segíti a nem­zetközi üzleti kapcsolatok bővítését, részt vesz oktatási tanfolyamok, kereskedelmi delegációk szervezésében. A WTCA munkájában részt ve­vő világkereskedelmi köz­pontok kötelezettséget vál­laltak, hogy egymás rendez­vényeihez kedvező feltéte­leket biztosítanak, és egyéb módokon is segítik a piaci munkát. Bővül a WTCA-ta- gok világméretű számítógé­pes adatbank-hálózata, amely pontos, naprakész üz­leti, gazdasági információkat tesz hozzáférhetővé a tagok, így a Magyar Kereskedelmi Kamara számára is. A szervezet igyekszik al­kalmazkodni a világgazda­sági helyzethez. A túlzott mértékű eladósodás, s a mo­netáris problémák miatt szá­mos ország arra kényszerül, hogy vásárlásait mind na­gyobb mértékben egyes ter­mékeinek megvételétől te­gye függővé. Az ilyen ellen- üzletek a vállalatóknak je­lentős nehézségeket okoz­hatnak, hiszen sökszor alap­vetően eltérő cikkek adás­vételével kell foglalkozniuk. Éppen ezért a WTCA újab­ban olyan szervezetek létre­hozását is támogatja, ame­lyek megkönnyítik az ilyen jellegű kereskedelmet. A kö­zelmúltban már néhány ilyen szervezet létrejött, se­gítségüket a magyar válla­latók is igénybe vehetik. Szovjet-kínai együttműködés

Next

/
Thumbnails
Contents