Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-15 / 87. szám
1985. április 15. KÉPÚJSÁG3 Negyvenötösök Alapító tagja volt a pártszervezetnek A hetvenöt éves Radnai Józsefet sokan ismerik, szeretik és tisztelik Bonyhádon. Nyugdíjas, de ma is dolgozik, „félműszakosként” • teljesít őrszolgálatot a városi párt- bizottságon. A munkásmozgalommal csaknem hat évtizede jegyezte el magát — fiatal cipőgyári munkásként 1927-ben már tagja a bőripari szak- szervezetnek, részt vesz —, mint a szegezők bizalmija a sztrájk szervezésében, beválasztják a sztrájkbizottságba. Az ^eredmény”: másnap megkapta a munkakönyvét. Megtudta, hogy munkásfelvételt hirdetnek a szigetvári gyárba. „Magának itt nincs munka” — volt a válasz a jelentkezésére. Ugyanígy történt az újpesti Mauthner gyárban. Dolgozik kőművesek mellett, aztán a zománcgyárban, majd két év múlva ismét visszavették a cipőgyárba. Természetes, hogy a község felszabadulása után az elsők között fog a kommunista pártszervezet megalakításához. Be is választották a pártszervezet vezetőségébe. — Pár héttel a megalakulás után szóba került, hogy a feleségeket is hozzuk be a pártba — emlékezik az akkori időkre —1, így lett a feleségem is párttag, majd a megalakuló MNDSZ-szerve- zet titkára. — Kocsit-lovat kaptunk a szovjet parancsnokságtól, azzal jártuk a környéket, szerveztük a pártot, majd a földigénylő bizottságokat. Emlékezetes akciónk volt negyRadnai József venöt elején, amikor az üzemek munkáját a szénhiány akadályozta, mi, bonyhádi kommunisták lementünk két napra a mányoki bányába dolgozni. Ekkor igazából megtudtuk, milyen nehéz a bányászéleti, mennyire megérdemelnek minden elismerést, akik a szenet hozzák felszínre ... Negyvenöt tavaszán sorra alakulnak a községekben-vá- rosokban a nemzeti bizottságok, ezek a helyi politikaihatalmi szervek. Radnai Józsefet a bonyhádi nemzeti bizottságba delegálta a kommunista párt. Most, mintegy születésnapi ajándékként kapta a meghívót, melyben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Miniszter- tanács invitálta meg az egykori nemzeti bizottsági tagok országos találkozójára. — Sokirányú munka volt ez a nemzeti bizottsági tevékenység. Minden lenyeges, a községet érintő kérdésben kellett dönteni, gyakorta nem kis vita után. Engem többek között megbíztak a majosi vajgyár ellenőrzésével. Biztosítanom kellett, hogy a két nagyüzem a cipőgyár és a zománcgyár dolgozói rendszeresen kapjanak vajat. Ellenőriznem kellett a tejszövetkezetet ig, itt kezdődik a kapcsolatom a tejiparral ... Akkor még nem gondoltam, hogy nemsokára a megyeivé szerveződött tejipari vállalat igazgatója leszek. Ez negyvenkilencben következett be. Közben községi szakmaközi bizottsági titkár, majd két, a bonyhádi és a simon- tornyai járás szakszervezeti titkára, ötvenhatban válik meg az igazgatói tisztségtől, „hazajön”, saját kérésére nevezik ki a majosi tejüzem vezetőjének, ötvenhét elején az elsők között jelentkezik a megalakuló munkásőrségbe!, ma a bonyhádi egység legidősebb tagja. Hatvankettőben a pártapparátusba hívják, természetesen vállalja főhivatásként a mozgalmi munkát az akkor még járási pártbizottságon. Nyugdíjasként is dolgozik, közben hosszú ideig ellátja a községi pártszervezet titkári tisztségét is. — Nehéz, küzdelmes, de szép is volt ez a négy évtized — mondja elérzékenyül- ve. — Valóra váltak álmaink, céljaink, amelyekért már a felszabadulás előtt is küzdöttünk. <J) A kaptárakról lekerül a fólia Nagy károkat okozott a tói a méhészetben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bolondos április nem hazudtolja meg önmagát: egyszer langyos fuvallatával simogat, másszor még s,,lúd- bőrt" kiváltó hideggel. — Nem jó idő ez a méhekre! — mondja Borza József, aki Kölesden méhészkedik. — De nem volt a tél sem jó. Ahogy átnéztem a kaptára- kat, bizony szomorú a látvány: negyven családból csupán tizennégy maradt. Ezek erősnek látszanak. — A veszteséget nem lehetett volna valami módon kivédeni ? — Sajnos nem. A nagy hideg következménye mindez... azaz, hogy lett volna egy megoldás: pincében átteleltetni a méheket. Azonban ott meg az egérveszély jelentett volna gondot... A kaptárokról lekerül ^ a fólia, majd a bontóvas segítségével a tető is. Kikerül a sok-sok bogártetem, a törmelék. Egyúttal elvégzi az etetést is. —' Cukorlepényt kapnak, meg hetente kétszer egy liter szirupot. Ez a doppingoló, serkentő etetés az akác előtt két héttel, fgy kellően megerősödik minden család. — Szakszerűen mozog a kaptárak között... — Hatvannyolc óta szerzem a tapasztalatokat. Előzőleg az édesapámtól tanultam. lestem el egyet s mást. Közben egy méhésztanfolya- mot is elvégeztem, fgy jött össze a szakszerűség és a hozzáértés Ebben a kaptárban „sírnak” a méhek — mutat rá az egyikre — itt valami nagyobb baj is van. Valóban: a sírás kísérőiéként idegesen futkosnak a lépen a méhek, mintha keresnének „valakit”. Rövid szemlélődés utón kiderül: nincs anya. — Két dolgot tehetek most, az egyik az anyásítás, a másik pedig az egyesítés. Az előbbi látszik célszerűnek. — Általában, mi a további teendő a méhészetben? — Hetente, de legjobb, ha naponta figyeli a méhész a bogarak mozgását, viselkedését. A tiszta víz fontosságára és állandóságára szeretném felhívni a figyelmet — mint a legegyszerűbb védekezésre a fertőzés ellen. Az egyre gyakoribb kirepüléskor, majd hordáskor — ha nincs más — még a trágyalevet is megkeresik, s a következményekre még gondolni is rossz. Hasonlóan fontos az atka elleni füstölőcsíkok használata. Ezt minden méhész ingyen kapja, s használja is fel. Hetente legalább kétszer kell a kaptárba tenni — amíg nincs nagyobb fiasítás. A nagy kárt okozó atkák előszeretettel telepszenek meg a herefiasításos kereteken. A célszerűség az, hogy lehetőleg annyi herét tartsunk meg, amennyi a megtermékenyítéshez feltétlenül szükséges. — Mint méhész, mit vár ettől az idénytől? — Nekünk való jó időt, sem meleget, sem hideget, sem szelet. A lehetőség megvan rá, duplájára kell szaporítani a családokat. Az elmúlt évben jó volt a hordás. Idén az állomány nagymérvű csökkenése, az akác- és gyümölcsfa-elfagyás is döntő szerepet játszik. És eny- nyi rossz után már csak félve említem meg, hogy az akácvirágzáskori meleg, a szél is befolyásolja a gyűjtött mennyiséget... Konrád László Az anyagellátást meg kell szervezni Egy kísérlet tanulságai Nyugodtabb három év következik Korábban pályázat útján lehetett részt venni az új bérezési formákban, ezen a módon került a Vegyépszer Vállalat a nyereséghez, illetve a nyereség növekedéséhez kötött bérezési formába. Ebben vett részt a tamási gyár is. A kísérlet lezárult, az idén a nagyvállalat a ke- resetszint-szabályozási formát választotta, ezt három év előtt nem lehet megváltoztatni. A tanulságok, tapasztalatok viszont minden bérezési formában hasznosak és hasznosíthatók másutt is. ♦ Nagy István, lakatos csoportvezetőről azt mondták, hogy hetenként szól egyet, de dolgozni, azt nagyon tud. Hogy nem kimondottan bőbeszédű azt az újságíró, az utóbbi megállapítást pedig a miniszteri dicséret bizonyítja, amit a később még szereplő Voloscsuk Ivánnal egy időben kaptak a felszabadulás évfordulóján. — Sajnálja, hogy véget ért a kísérlet és más a bérezési forma, mint tavaly? — Most azért sokkal nyugodtabb körülmények között vagyunk, kiegyensúlyozottab- ban lehet dolgozni, így normálisabb. A harmadik negyedévben éjjel-nappal dolgoztunk. Most tizenöten vagyunk a csoportban, akkor voltunk néha huszonötén is, most három évre lehet nyu- godtabban tervezni, azért ez is számít. m — A pénzzel hogyan differenciáltak? — A munka után, ahogy nincsen az embernek két egyforma ujja, úgy két egyforma ember sincsen. Van órabér és húsz százalék a mozgóbár. — Mit szólnak azok, akik kevesebbet kaptak? — El kell hogy fogadják, mi tiszta, nyílt lapokkal dolgozunk, a bizalmival együtt osztjuk el a pénzt. Mindenki tudja, hogy ki mit ér, nyilvánvaló, hogy egy 15—20 éves szakmunkás többet tud, mint egy kezdő. Van akire önálló munkát lehet bízni, mást meg be kell osztani valaki mellé. — Mi a legfőbb ösztönző erő? , — A pénz sohasem elég. Ügy veszem észre, a közvélemény elégedett a keresetekkel. * Az arányokat a csoportvezető is ismeri, e szerint 1979-ben a gyárban a bér- színvonal 38 800 forint volt, most pedig 63 300 forint, hasonló időszak alatt a termelési érték 28 millióról 370- re nőtt. Horváth István igazgató sorolja az adatokat. A tervben meghatározott nyereség értéke 28,5 millió volt, ehhez 9 százalék bérfejlesztés tartozott, — volna. A számítás nem ennyire egyszerű, szakembereknek megemlítjük, hogy például a hozzáadott érték nagyságát is figyelembe kellett venni, de körülbelül úgy nézett ki a dolog, hogy ezt követően minden millió forint nyereség után kétszázezer forint bért lehetett kifizetni. — A gyár társadalmi, gazdasági vezetése, a bizalmitestülettel együtt úgy döntött, hogy leszakaszoljuk a kifizetéseket, tehát nem fizetünk előre, de ugyanakkor azonnal érezhető legyen a teljesítmények eredménye. Így is történt, a negyedéves mérlegek alapján emelték a személyi alapbéreket. Kezdetben gondolni sem mertek volna arra, ami végül is sikerült. A 32,5 millió forint nyereséget már tervezni merték a harmadik negyedév elején, ehhez már 14 százalékos bérfejlesztés tartozott, végül 37 millióig ki is fizették a béreket. A végleges nyereség pedig meghaladta a negyvenmillió forintot, ami 21 százalékos bérfejlesztést „hozott a konyhára”. Voloscsuk Iván osztályvezető (balról) és Nagy István csoportvezető Készülnek az újabb olajipari berendezések szovjet megrendelésre Horváth István igazgató A módszerük az volt, hogy minden részleg, minden 'fontos munkánál tudta, hogy ezért mennyi pénz jár. Kemény munka volt, sokat kellett dolgozni, de meg is lett az eredménye. Mindehhez még hozzájárult, hogy a szovjet exportmegrendelés többsége is negyedik negyedévre esett, ahol a minőség mellett a határidőket is tartani kellett. Az első számú és legfontosabb tapasztalat a munka- fegyelem terén jelentkezett. Csak ha időben és .jó minőségben készült el a munka, akkor lehetett számítani az ígért péhzre, tehát a kollektívák egyszerűen nem tűrték a lazaságokat. Akik nem voltak hajlandók jól dolgozni, a saját környezetük „szekálta ki”. Természetesen jó szándékú emberekkel is előfordult, hogy nem bírták a hajtást, ők önként mentek el. összesen körülbelül húszán léptek ki, többségüknek már korábban is volt fegyelmi büntetésük. Újakat nem vettek el, különben is „létszámstop” van már másfél éve. Érdekes, hogy ez is milyen jó propaganda, azóta van több jelentkezőjük, mióta nem vesznek föl senkit. A béremeléseket osztályonként, üzemegységenként osztották fel a létszám és a munka jelentősége szerint. Az oda jutó összeggel aztán minden vezető gazdálkodott, valamennyi szinten az illetékes szakszervezeti vezetőkkel egyetértésben. Az üzemekben általában az anyagellátásra, vagy a piacra szokás hivatkozni, ha valami nem sikerült, így itt sem kerülhettük ki a kérdést. Az igazgató válasza igen tanulságos. Piaci gondjaik most ugyan nincsenek, de mindent meg lehet szervezni. Nem az utolsó pillanatban kell megrendelni az anyagot, a megrendelésnek utána -is kell nézni, és nem a már lejárt határidő után levelezgetni, hogy ugyan miért is nem szállítottak? Voloscsuk Iván előkészítési osztályvezető, párttitkár — éppúgy mint a többiek — igazában már a bérszdnt- szabályozási rendszer rejtelmein töri a fejét; de ez külön téma lehetne. Visszatérünk arra a kérdésre, hogy mi volt a pártszervezet szerepe? Nincsenek sokan, harminc- kettan tagjai az alapszervezetnek, ennek pontosan a fele munkás, a többiek vagy vezetők, vagy pedig adminisztratív dolgozók. Lépésről lépésre részt ..vett az alap- szervezet a szervezésben, a szakszervezeti titkárral közösen figyeltek arra, hogy mindenki értse mi a feladata. A kollektíva nagyobb része — mint ahogy ezt a tényék is bizonyítják — azonosult is a célokkal. A pártszervezet nem egyszer kért és kapott is segítséget a szükséges ‘ anyagok, termékek szállítási határidejének betartásához az azokat gyártó vagy szállító vállalatok partszerveitől. Az anyagok, illetve a késztermékek készletezéséhez pedig a nagyvállalat adott segítséget. A párttitkárt végül is a jövő érdekli igazán, hiszen arról beszélt legszívesebben, hogy ez a három „nyugisabb” év jó lesz arra is, hogy közben felkészüljenek a további fejlődésre. Hogy milyen gyárról álmodik Tamásiban, azt még korai lenne „kibeszélni”, de mindenesetre már ma tervezi, hogy az elkövetkező években mit lehet és kell tenni, hogy a gyár fejlődjön. Dolgozni jött Tamásiba, „mert mégiscsak más önálló mérnöki munkát végezni felelősséggel, mint háromszá- zadiik mérnöknek lenni egy nagyvállalatnál és elülni olyan munka mellett, amit egy technikus is meg tudna csinálni .. IHÁROSI IBOLYA
