Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. április 15. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárdi, Postafiók: 71 Mikor olvassák le az árammérőket? Kovács Sándor szekszárdi olvasónk írta, hogy tudomása szerint március végén soron kívül leolvassák az összes fogyasztásmérőt, s az eddigi fogyasztást a régi. az ezt kö­vetőt már az új kw-ár szerint, 25 fillérrel magasabban szám­lázzák. A március hónapban történt díjbeszedéskor azt közölte a díjbeszedő, hogy nem fogják leolvasni a mé­rőket, mert ezt lehetetlen az egész országban egyszerre végrehajtani, hanem a szep­temberi végleges leolvasás­kor az átlag kw alapján, úgy március végéig a régi, majd áprilistól szeptemberig az új tarifa szerint számláznak. Persze, a fogyasztó szerintünk így azért rosszabbul jár, mert a téli hónapok magasabb fo­gyasztása folytán az évi átlag magasabb, s az emelés így a téli hónapokra jutó kw-okat is érinti. — Az Országos Anyag- és Árhivatal IV/3. (1983.) AT 2. számú, a lakosság részére szolgáltatott villamos energia fogyasztói árára vonatkozó ármegállapítás határideje 1984. január 21. — válaszolta a Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat üzemigazga- tój'a, Schmidt János, majd így fölytatta: — Az új árat a hatálybalé­péstől lehet alkalmazni. Te­kintettel arra. hogy a mérők leolvasása egy adott idő­pontban nem lehetséges, a következőképpen jártunk, il­letve járunk el a rendelet V. pontja szerint: Az ármegál­lapításban foglaltakat, ha a számlázás kéthavonta törté­nik, akkor az 1985. március 21-től leolvasott villamos energia fogyasztásra; ha évenkénti leolvasás alapján történik, akkor első ízben az 1985. június hónapban fize­tendő részszámlánál kell al­kalmazni. Telefonszámunk: 16-211 — A kéthavi számlázásban lévő fogyasztókat az eredeti ütemtervek szerint február 1. és március 21. között leolvas­tuk, és ezen óraállások alap­ján a számla még régi egy­ségárral készül. Ez a fogyasz­tók részére előnyös, mert ja­nuár 21-e és az eredeti ütem­terv szerinti leolvasás idő­pontja közötti fogyasztás egy­ségára még régi áras. A már­cius 21-e utáni árammérő le­olvasások alapján az áram­számla már az új egységár­ral készül. — Éves egyszeri leolvasáson alapuló számlázás esetén az első emelt összegű részszám­lát júniusban kell fizetni, de a végszámla úgy készül, hogy a számítógép a tényleges éves fogyasztást megosztja a régi (január 31-ig) és az új (feb­ruár 1-től) egységár szerint. A hőtárolós kályhával ren­delkező fogyasztóknál febru­ár 1-e és március 21-e között leolvastuk az árammérőket, azért, hogy ebben a kategó­riában lévő, igen jelentős vo­lumenű fogyasztások elszámo­lása pontos legyen. Erről az érintett fogyasz­tókat egy hátrahagyott levél­ben is tájékoztattuk. Akiknél a leolvasás nem volt lehetsé­ges. ott a számítógép osztja meg a fogyasztást a régi és új egységár szerint. Hol lehet súlyzót kapni? Reiner Károly dunaföldvári nyolcéves kisfiú írta, hogy közeleg a születésnapja, és szeretne erre az alkalomra súlyzót kapni ajándékba. Kérdezi, hogy szülei hol tudnák azt beszerezni, mivel a környező boltokban nem le­het kapni. A Tolna megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályának vezetője, Andrási Imre vála­szolt : Ml — A fém súlyzó, sajnos, már régóta nem kapható a kiskereskedelmi egységekben. Az ellátási hiányosságot a szűk gyártókapacitás okozza. — Vásárolható viszont a szekszárdi Skála áruházban kétféle műanyag súlyzó, ame­lyet tetszés szerint lehet fel­tölteni homokkal, kaviccsal vagy egyéb darabos anyag­gal. Információnk szerint a nagykereskedelmi vállalatok­hoz beérkeztek a fém súlyzók és rövidesen megjelennek a boltokban is. Az elkövetke­zendő hetekben érdeklődje­nek az üzletekben, de első­sorban a Skála áruházban. Kaphatnak-e több kedvezményt a nyugdíjasok? Boros József györei olva­sónk elmondta, hogy nyugdí­jas, és 50 százalékos mérsék- letű menetjegy váltására jo­gosító utalvánnyal rendelke­zik, amelynek hátoldalán 16 karika található. Azt kérdez­te, hogy egy karika egy útra, vagy pedig oda- és vissza­útra is érvényes-e? Továbbá azt kérdezte, hogy miért nem kaphatnak több kedvezményt a nyugdíjasok, hiszen például a Győré és Bonyhád között az autóbuszok és a vonatok majdnem üresen közleked­nek. — A 6/1984. (II. 29.) KM számú rendelet 4. paragrafusa szabályozza, hogy a nyugdí­jasok évente 16 egyszeri uta­zásra (8 menettérti útra) ér­vényes, 50 százalékos mérsék­lésű utazási kedvezményt ve­hetnek igénybe az erre a cél­ra rendszeresített utazási utalvány alapján — vála­szolta dr. Nedók Pál, a Tolna megyei Tanács V. B. Közle­kedési Osztályának vezetője, majd így folytatta: — A kedvezmény mértéke nem az egyes viszonylatokra, hanem az egész ország terü­letére érvényes, így nem lehet mérvadó, hogy Győré és Bonyhád között a járatok milyen utaslétszámmal közle­kednek. Vannak-e értékcikkek a trafikokban? Egy szekszárdi olvasónk írta: hiányolja, hogy a trafi­kokban nem lehet értékcik­keket vásárolni. Idős embe­rek kénytelenek a postára menni ezekért a cikkekért, ha levelezni akarnak. Pap János, a megyei pos­tahivatal vezetője így vála­szolt: — A trafikok közül csak az árusít értékcikket, melynek vezetője ilyen igénnyel je­lentkezett, engedélyt kért és kapott. Ugyanis nem postai szervekről lévén szó, nem kö­telezhetők e feladatok ellátá­sára. Igény esetén az árusí­tási engedélyt — ha az egyéb feltételek biztosítottak — általában korlátozás nélkül megadjuk. A postahivatalo­kon kívül, a város különböző pontjain felállított, elhelye­zett hírlapárus-pavilonokban dolgozók is foglalkoznak postai értékcikkek árusításá­val. — A postadíjszabás módo­sítását követően, a tömeges vásárlás miatt, a 2 és 4 fo­rintos címletű bélyegekből át­menetileg csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre, ez az állapot azonban csak néhány napig tartott. Az elöljáróságok­ról szól a Miniszter- tanács 9/1985. (III. 7.) számú rendelete, amely szerint az elöljáróság a köz­ségi közös tanács nem szék­hely társközsége lakosságá­nak népképviseleti-önkor­mányzati testületé, a közös tanács szervezetének része, mint ilyen, egyes államigaz­gatási feladatokat is ellát. A jogszabály meghatározza, hogy mely ügyekben van az elöljáróságnak döntési joga, milyen, a tanács által inté­zett ügyekben szükséges az elöljáróság egyetértése. Csu­pán példálózva említjük meg, hogy az elöljáróság dönt a szociális segélykeret elosztá­sáról, a területén működő közművelődési intézmény munkatervének jóváhagyá­sáról, a tanácsi bölcsőde nyitvatartási idejének meg­állapításáról, az öregek nap­közi otthona igénybevételé­nek engedélyezéséről stb. Ugyanakkor az elöljáróság egyetértése szükséges pl. az illetékességi területén mű­ködő tanácsi intézmények ve­zetőinek kinevezéséhez, fel­mentéséhez, a tartós haszná- laba adható telkek kijelölésé­hez, a használatba adás le­bonyolításához, a haszná­latbavételi díj megállapításá­hoz. Tudni kell, hogy az elöl­járóság a községben működő nem tanácsi szervek vezetőit < tárgyalásra összehívhatja, be­számolót, tájékoztatást kér­het a nem tanácsi szerveknek a lakosság szükségletei kielé­gítését szolgáló tevékenységé­ről, e tevékenységüket el­lenőrzi és számos más fel­adatot is ellát. Az elöljáró pedig — aki munkáját társa­dalmi megbízatásban látja el, de tevékenységéért tisztelet- díjat kaphat — évente be­számol a falugyűlésnek az elöljáróság és a saját munká­járól. A rendelet az idei vá­lasztás napján lép hatályba. Az egyes szabálysértésekről szóló korábbi jogszabályt mó­dosítja a Minisztertanács 10/1985. (III. 7.) számú rende­lete, amelyből szó szerint idézzük, hogy: „Aki a játék- és pénznyerő automaták üze­meltetésére, illetőleg szóra­koztató játék szervezésére vonatkozó szabályokat meg­szegi, vagy e szabályok meg­szegését eltűri, ötezer fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” E szabály megsér­tése miatt helyszíni bírság kiszabására is lehetőség van. A rendelet kihirdetésekor, — 1985. III. 7-én — hatályba lépett. Az igazságügyminiszter 3/1985. (III. 7.) IM számú rendelete a szigorított javító­nevelő munka végrehajtásá­ról szól, szabályozza a javító­nevelő munka tartamának számítását, rendelkezik a felügyelet mikénti ellátásá­ról, a biztonsági elkülönítés­ről, a személymotozásról és biztonsági ellenőrzésről, a kényszerítő eszközökről, és természetesen rögzíti az elítélt jogait és azok mikénti érvé­nyesítését is, kimondja, hogy a szigorított javító-nevelő munkára ítélt levelezése nem korlátozható, az elítélt hozzá­tartozóitól vagy más személy­től csomagot kaphat, rendel­kezik a jogszabály az elítélt munkáltatásáról, munkaidejé­ről, pihenőidejéről, a munka díjazásáról, egészségügyi el­látásáról, elhelyezéséről, anyagi és pénzügyi ellátásá­ról is. Bízunk benne, hogy ez a jogszabály — amely egyéb­ként f. évi március hó 7-én hatályba lépett — olvasóink közül csak keveseket érint közvetlenül. Az említett rendeletek ki­vétel nélkül a Magyar Köz­löny idei 10. számában jelen­tek meg. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet az Országos Kereskedelmi Főfelügyelő­ségnek a Kereskedelmi Érte­sítő f. évi 4. számában olvas­ható, arra a tájékoztatójára, amely . a hús, húskészítmé­nyek, baromfiipari termékek ellátási, értékesítési körülmé­nyeiről szól, s amely szerint a kiszállított tőkehúsok mi­nősége gyakran nem felel meg a szabványnak, nem kielégítő a vásárlók tájékoztatása, a lefolytatott vizsgálatok 39 százalékában merült fel vala­milyen, a vásárlók érdekébe ütköző hiba. A tájékoztató szükségesnek tartja a vállala­tok, szövetkezetek végrehajtó, ellenőrző tevékenységének javítását, felhívja az érintet­teket, hogy: „A vállalati, szö­vetkezeti belső ellenőrzés fo­lyamatosan tartsa program­jában a hús, húskészítmények ellátásának, minőségvédelmé­nek ellenőrzését. Javítsák el­lenőrzéseik hatékonyságát, kiemelten foglalkozzanak a fogyasztói érdekvédelmi vizs­gálatokkal.” DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke VÁLASZOLUNK Hazai tájakon Mire büszkék a félegyháziak? Bátor ember legyen a tal­pán, vagy legalábbis nagyon jó futó, aki..ki meri jelente­ni Kiskunfélegyházán, nagy nyilvánosság előtt, hogy Pe­tőfi Sándor Kiskőrösön szü­letett. Bátornak kell lennie azért, mert töretlenül élnek a városban a kiskun hagyo­mányok, azok között pedig éppen nem utolsó helyen áll az önérzet. S jó futó is le­gyen, mert a harcias kisku­nok hamar megkergetik azt, aki elvitatja a halhatatlan sorokat: „Ez a város születé­sem helye”, a vers alatt pe­dig félreérthetetlenül Kis­kunfélegyháza neve áll kelet­kezési helyként. Az autóbuszokon munkába siető, vagy onnan hazatérő, a piacon alkudozó, vagy akár a hivatalokban ügyeiket in­téző félegyháziak közül szin­te bárkit megkérdezhet az idegen a város nevezetes szü­lötteiről és lakóiról — kapás­ból válaszolnak, s aligha fe­lejtenek ki valakit. Hogy itt született Holló László festő­művész (aki Debrecenben élt és lett díszpolgár, de végső pihenőre ide tért meg), hogy Szántó Piroska festőművész bármilyen jól érzi magát Pesten és a Duna-kanyarban, mégis ragaszkodik szülővá­rosához, hogy — de hosszú lenne a névsor. Arról is mindenki tud a városban, hogy mekkora vi­ta volt 1934-ben, amikor a legszebb^ alkotó korában el­hunyt Móra Ferencet Szeged is, Félegyháza is a maga ha­lottjának tekintette, s jó fél­század múltán akadt magát megnevezni sem akaró kis­kunfélegyházi lakos, aki a költséget vállalta volna, csak hozzák haza Móra hamvait. S milyen igazságtalanság — csak itt tartják számon, hogy volt a nagy írónak István nevű bátyja, maga is író, s rajongó híve Félegyházának. Kiskunnak vallják magu­kat a félegyháziak, s a kis- hí ján 750 éves telepítést vall­ják városuk kezdetének: 1239-ben adta ezt a helvsé- get a kiskunoknak IV. Béla. A másik, közelgő jubile­um egy oklevélhez fűződik: 1389-ben, azaz közel 600 éve adta ki ezt az iratot Zsig- mond király, említve benne Feledház helységet. Ami vi­szont arra utalt, hogy ennek a településnek csak fél egy­háza volt. Templomot építet­tek, de papot nem tartottak a kiskunok. Származás sze­rint rokohai voltak ők a tö­rököknek. Azok azonban nem tartották az atyafiságot, a mohácsi vész után elpusztí­tották a lakosság apraját- nagyját. Több mint kétszáz év után, 1743-ban népesült csak be újra Félegyháza, Jász- fényszaruból jászokkal, a Szeged melletti Üllésről ku­nokkal. Csakhamar megvál­tották magukat a jobbágy- teher alól, s alig 30 évvel ké­sőbb Mária Terézia mezővá­rosi rangot adott Félegyházá­nak. Legalábbis papíron. Mert bizony, aki három-négy év­tizeddel ezelőtt járt ott, vaj­mi kevés városias jelleget fe­dezhetett fel. A házak föld­szintesek voltak, a lakosság túlnyomó többsége mezőgaz­dasággal foglalkozott, jósze­rivel ugyanúgy, mint amikor Petrovics István mészárszé­ke állt itt, vagy később, ami­kor 1886-ban, a szegény, de nyakas 48-as félegyházi kis­kunok a száműzött Kossuth Lajost választották képvise­lőjükké. Álmos volt a város, aho­gyan sckan, odalátogatók tartották? Korántsem. Csak szegény. Még a felszabadulás után is elég sokáig kellett várniuk, amíg a fejlődő városok so­rában rájuk került a sor. Az­tán 1966 és 1975 között, két ötéves tervidőszak alatt meg­épült -a vízmű, a szennyvíz- csatorna, a központi tisztító- berendezés, és csaknem há­romezer új lakás. No, meg az ipar! Működik Kiskunfélegyházán Villamos­szigetelő és Műanyaggyár, oda telepedett át Budapest­ről az Április 4. Gépipari Művek, gyáregysége van Fél­egyházán az Alföldi Cipő­gyárnak, s egész sor ipari szövetkezet egészíti ki az ipari tevékenységet. Az Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnak a közeli és távoli környék húsellátásában van nagy szerepe. Múlik az idő, változik a Kiskunság is, de azért ho­gyan lehetne meg a megéne­kelt „delelő gulyák” nélkül! Hat termelőszövetkezet ver­seng egymással állattenyész­tésben és növénytermesztés­ben, nem hagyva ki ez utób­biból a szőlőt sem, amelynek levét mindig is kedvelték a dolgos és jó humorú kisku­nok. A határ szép zöldje bevo­nult a városba is. Sok a park; a szemet gyönyörköd­tető, tüdőnek kellő fa és vi­rág. Már csak azért is nagy szükség van ezekre, mert itt vezet- keresztül, kettészelve a várost, Európa egyik nagy forgalmú útvonala, az E5-ös út. Sok átutazó turista meg- megáll néhány órára Kis­kunfélegyházán. Amint el­kezd tájékozódni, ámulattal hallja, hogy mennyi minden van ezen a kicsinek látszó, régi településen. Mindenek­előtt: nem is olyan kicsi’ a lakosságszám 36 ezer körül jár. Aztán érdemes megnéz­ni a Móra Ferenc-házat az egykori Daru utcában, ahol az író született, meg termé­szetesen a Petőfi-házat is. És Holló László állandó kiál­lítását. Várkonyi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents