Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
1985. április 13. NÉPÚJSÁG 11 Kossuth-díjasok szekszárdi kiállítása Képeink a szekszárdi Művészetek Háza kiállításán készültek. Fotó: Gottvald Károly Egry József: Kiderül Désl Huber István: Földek Vedres Márk: Sarukötő Aidersen és városa, Odense Odensei utcán Odense Dánia középső — Fyn nevű — szigetének legnagyobb városa. Néhány szép műemlék temploma, jellegzetes favázas házai, hangulatos utcája, virágzó parkjai Dánia egyik legkellemesebb városává avatják. A dán történelemnek jelentős alakjával, Nagy Ka- nuttäl, az első keresztény királlyal is kapcsolatban állt a város. A 11. század végén gyilkolták meg a később szentté avatott Kanutot, a király unokaöccsét. Kriptáját a pompás gótikus St. Knud templom őrzi, a 16. században uralkodó János király és a város védőszentjének, Szent Albánnak sírjával együtt. Hajózható csatorna köti össze a szárazföldi Odensét a tengerrel — így Dánia egyik legnagyobb kikötője is e város. Botanikus kertje, számtalan parkja csupa üde zöld és virág. Tavaiban hattyúk úszkálnak, partjain gyerekek játszanak. Odense hírét-nevét szülötte, Andersen alapozta meg. Az éppen 180 esztendeje született Hans Christian Andersen, a nagy mesemondó mindmáig Dánia legismertebb írója. Irt színdarabot, verset, útirajzot, regényt, novellát — az irodalom csaknem minden műfaját művelte. Mégis meséi tették világhírűvé, és máig népszerűvé. Nem egy története névtelenül terjedt el a világban, más meséi folklorizációs alappá válva, népmesévé lettek. Páratlan sikereket ért el. Szülővárosa még életében díszpolgárává választotta, megérhette saját szobrának leleplezését, és azt, hogy könyveit, meséit, történeteit számos nyelvre lefordították. Amikor 1805 áprilisában Fyn szigetének „fővárosában”, Odensében meglátta a napvilágot, nem jósoltak neki fényes jövőt. Apja a művelt, felvilágosult csizmadia korán meghalt. Anyja, a babonás, vallásos parasztlány és félkegyelmű nagyapja nevelték. Iskolába alig járt, csak írni- olvasni tanult meg, s máris munkába kellett állnia. Dolgozott szövődében, volt dohánygyári munkás, és patikusinas Koppenhágában, majd balettáncos, színpadi énekes. Aztán újból tanult Dániában és Németországban, ösztöndíjjal Párizsban és Rómában. Színművek és versek publikálása után 1835-ben tette először közzé meséit, amelyek óriási sikert hoztak számára. 24 füzetben adták ki Mesék és történetek címmel írásait. „Első füzeteiben közvetlenül népmesékből, népi legendákból, babonás történetekből indult ki mind dán, mind különféle külföldi források alapján — írja róla Bernáth István. — A későbbiekben egyre inkább a saját maga konstruálta történetek domináltak. A két ősi, paradig- matikus műfajt, a mesét és a fabliau típusú történetet megújítva pompás eszközt tartott a kezében, hogy alkatával és közönségével adek- vát módon nyilatkozhasson meg akár a kor és hely nélküli erkölcsiség, akár a megragadott, konkrét pillanatok világában ... Meséinek, történeteinek ábrázolási világa balzaci gazdaságú, rendszere- zettségű; korok, színhelyek, foglalkozások, élethelyzetek totalitása jellemzi, de magába foglalja az emberen kívüli világ, a virágok, növények, állatok, tárgyak létét is.”. Meséit több mint nyolcvan nyelven olvashatták, olvashatják gyerekek, felnőttek. — Ezt már az Andersen szülőházában berendezett múzeumban tudom meg. Ahol Andersen személyes tárgyai — íróasztala, karosszéke, tollai, kedvenc olvasmányai, szekrénye, ruháii, esernyője mellett több ezer kötet könyve is látható. Egybek közt első magyar fordítása is, amelyet Szend- rey Júlia fordított és tett közzé, 1856-ban. Spanyol, orosz, angol, olasz, francia, arab, kínai, s még sokféle Ihyelvű, szépen illusztrált korabeli és napjainkban keltezett kötetek hirdetik a mesék máig tartó népszerűségét. Magyar vonatkozásai közül figyelemre méltói, hogy A király ruhája című meséjéből Károlyi Amy Pomádé király új ruhája címmel írt szövegkönyve alapján készült Ránki György operája. Az odensei múzeumban olvastam azokat a sorokat is, amelyeket Andersen egy Dunai hajóútjáról Pest-Budán és Mohácson elidőzve Magyarországról írt: „Magyar- ország gazdag ország, és egy szép nyári nap Dániájára emlékeztet, két testvér...” Rajzok, illusztrációk, szobrok, amelyek Andrsen-mesék nyomán keletkeztek. Köztük két dán grafikus, Pedersen és Frölich művei, akik jelentősen hozzájárultak első könyveinek sikeréhez. Andersen kedves mesealakja, a hableány-szobor Koppenhága kikötőjében, szinte Dánia jelképévé lett. Andersen szívesen ismerkedett, barátkozott kora híres embereivel. Baráti szálak fűzték Heinéhez, Balzachoz, Victor Hugóhoz, Lamartine- hez, Dickenshez, Liszt Ferenchez, Wagnerhez, Schu- mannhoz. Levelezésben állt Charles Dickenssel — e levelek gyűjteménye a múzeumhoz csatlakozó kis pavilonban látható. Múzeumnak rendezték be azt a jellegzetes favázas házat is, ahol az író gyermekkorát töltötte. A szegényes berendezésű szobák híven őrzik a kor hangulatát. Odensében tisztelettel, szeretettel őrzik, ápolják Andersen emlékét. A város közelében lévő Fünendorf skan- zenban — ahol kétszáz éves parasztházak, istállók, malmok, gazdasági udvarok adják a miliőt — nyaranként Andersen-fesztiválit rendeznek. Szabadtéri színpadon jelenítik meg a költő mesealakjait, játsszák el történeteit — gyerekek és felnőttek örömére. Kádár Márta A Dunatáj idei első száma Tolna megye tudományos és művészeti szemléje, a Dunatáj új számában két irodalmi meglepetés is található. Weöres Sándor Janus Pannoni us-epigrammákat fordított le, melyek között van egy eddig ismeretlen is, amit „a vallásossága miatt önmagát kiherélő szekszárdi apáthoz” írt, s amit Szelestei N. László talált meg. Az epigramma címzettjét nem ismerjük, valószínűleg Al- mási Csire Zsigmondról van szó, aki 1437 és 1457 között volt szekszárdi apát. Vadas Ferenc az eredeti kéziratok álapján Illyés Gyula Koldusok című versének variánsait mutatja be, pontosan nyomon követve a kézirat és a különböző kiadások szövegét, a Koldusok és a Puszták népe közös élmény- és emlékezetalapját is gondosan elemezve. Tüskés Tibor tanulmánya Janus Pannonius mai képmásairól szól, Böröndi Lajos pedig Sárközi György novelláiról írt esszét. Csányi László a műfordító Somlyó Györgyöt mutatja be, Laczkó András pedig Bertók László költői stációdról írt. Czákó Sándor izgalmas sárközi jegyzeteiben népművészeket szólaltat meg, néhai Kati Évát, Kovácsné Kun Sárát, Parity Mihályné Ku- kucska Máriát, s emlékezést olvashatunk Széli Juditról. Erdősi Ferenc a baja—bá- taszéki vasút építésének részleteiről írt, Demény János, az ismert zenetudós pedig Molnár Antalra emlékezik. Kritikát olvashatunk a Dunatáj új számában a Béri Balogh Ádám Múzeum XII. évkönyvéről, Baka István Szekszárdi mise című könyvéről és a Dombóvári kalendáriumról, Szilágyi Mihály, Bay Endre és Ordas Iván tollából. A folyóirat ezúttal Halász Károly festményeiből mutat be néhányat, a Krónika rovat pedig a megye 1984. őszitéli időszakának kulturális eseményeiről számol be. Zeneszerző és pedagógus Száz éve született Weiner Leó Századunk magyar zene- történetében megkülönböztetett hely illeti meg Weiner Leót, a míves zeneszerzőt és korszakos jelentőségű pedagógust. Különös pályakezdés az övé. A gyermek, a millennium táján, mindössze három hónapig tanul zongorázni, s e csekély ismeret birtokában maga kezdi elemezni a klasszikus-romantikus mesterek remekműveit. Tizenhat évesen felveszik a Zeneakadémia zeneszerzéstanszakára, oly fiatalon, hogy az idő tájt példa nincs rá. Évfolyamtársa Kodály Zoltánnak, Jacobi Viktornak, Szirmai Albertnek és Reiner Frigyesnek, aki csakhamar a legnagyobb karmesterek közé emelkedett, s Weiner jó barátjaként nem egy művét juttatta világhírhez. Weiner Leót már növendék korában a magyar zeneszerzés legnagyobb tehetségeként tartottak számon. Benne látták a századelőn a nemzeti műzene megteremtőjét. 1906 őszén bemutatott zenekari Szerenádja az első előadás évadjában még kétszer hangzott el Budapesten. Weiner az idő tájt megnyert minden zeneszerzői díjat és pályázatot, amit csak meghirdettek. 1908-tól (mindössze 23 éves) sorozatban jelentetik meg műveit német zeneműkiadók. (Bartók, Kodály majd 40 esztendős korában szerez alkotásainak külföldi kiadóvállalatot!) Noha Weiner Leót ifjúsága éveiben nem érintette meg az új magyar zene népzenéből kibontakozó forradalma, hisz művei a német romantikában gyökereztek — s ezért minden komplikációtól mentesen érthetők voltak mind a hazai, mind a külföldi közönség számára —, már első alkotásaira jellemző a magyar hangvétel. Például a kis zenekarra írt szimfonikus kép, a Farsang (1907) felhőtlen derűjével mintegy a magyar táblabíró-világ atmoszféráját idézi fel. 1913-ban a Nemzeti Színház felkérte, írjon kísérőzenét Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez. A társulat, mivel a nagyzenekar a Nemzetiben el nem fért, 1916-ban az Operában mutatta be Weiner remekmívű muzsikájával Vörösmarty színművét. A kísérőzenéből készült zenekari szvit nagy népszerűségre tett szert, s a muzsikára több koreográfus készített koreográfiát az Opera számára (1930: Jan Ciep- linski, 1959: Eck Imre). Az I. világháború fojtogató légkörében a különben „apolitikusnak” ismert zeneszerző szinte semmit sem komponált, s természetesen megszakadt műveinek külföldi sikersorozata. 1921-ben írt II. vonósnégyese, egy évre rá megnyerte a dúsgazdag amerikai műpártoló, Coolidge asszony által alapított díjat. A bemutató színhelye Washington, s a művet csakhamar egész Európa is megismerte. Weiner, akit „magyar Mendelssohn”-ként emlegettek, talán zongorára és zenekarra írt Concertinójával (1923) szolgált rá leginkább e jelzőre. A mű tökéletesen csiszolt formavilága, dallamainak megannyi tündér- hangjia, zenei anyagának egy ötvös cizelláló munkáját idéző kidolgozása megkülönböztetett helyet jelöl ki a Con- certinónak a magyar zenében. Zeneszerzői útján lényeges fordulat következett be, midőn 1931-ben Lajtha László megismertette a magyar népzenével. Ettől fogva számos alkotása készül folklóranyagból. A legnépszerűbbek egyike a magyar népi táncok alcímű zenekari szvit (1931); öt kamarazenekari divertimentót írt népdalok alapján, s számtalan zongora- és kamaraművet. 1938 után Weiner ismét évekre elhallgat. A felszabadulást követően gyarapodik újból műveinek száma, előveszi, átdolgozza, csiszolja nem egy korábbi kompozícióját. Hetvenöt évet élt a zeneszerzői pályafutását oly ifjan kezdő Weiner Leó, műveinek száma azonban e hosszú időhöz képest viszonylag szerény, mivel legfontosabb tennivalójának a tanítást tartatta. 1908 őszén lett a Zeneakadémia tanára, BREUER JANOS
