Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

1985. március 11. TOLNA \ íxíÉPÜJSÁG 7 tóan kamatoztatni, ha azt a társadalom igényli, ha part­nerként kezelik őket minde­nütt. A jó példákon kívül a gondokat is előadta: egyebek között azt, hogy megyénkben az utolsó években csökkent a választott testületekben tevé­kenykedő fiatalok száma, s felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a 25—30 év' közöttiek helyzete a legrosz- szabb e téren. Hogy ez meg­változzék, többrétűnek kell lennie a politikai munká­nak, szükség lenne a tömeg­A megyeszékhely nyolc la­kótelepi pártalapszervezete megtárgyalta a kongresszusi irányelveket. Jórészt egyet­értettek az abban foglaltak­kal — szögezte le Boros Fe­renc, de megemlítette, hogy kritikával is éltek — a gaz­dasági élet és az életszínvo­nal pillanatnyi helyzetével kapcsolatban —, ami egytől- egyik jobbító szándékot su- gallt. Szólt arról is, hogy milyen nagy a jelentősége az irányelvek megvitatásá­nak, mely során számtalan hasznos javaslat született, melyek megvalósulása mind­annyiunk érdeke, ahogyan a XIII. pártkongresszus is nemcsak a párttagok, hanem valamennyi magyar állam­polgár ügye. A felszólaló a lakótelepi alapszervezetek munkáját, munkamódszerét ismertette a tanácskozás résztvevőivel, s ennek kap­csán elmondta, hogy sokuk igen idős és beteg ember. Őket rendszeresen látogat­ják, s véleményüket kérik a soron következő feladatok megoldásához. A lakótelepi pártalapszervezetek igye­keznek munkájukat ember­közelben végezni, hiszen az ő korosztályukban a pártsze­rűség mellett nagy szerep jut a humanitásnak az egymás megértésének. Hozzászólásában a paksi gimnázium tanára, a párt- alapszervezeti titkár iskolá­juk oktató-nevelő munkájá­ról, a tanulóifjúság szocialis­ta szellemben való nevelé­sének gyakorlatáról és annak tapasztalatairól számolt be. Elmondta, hogy a paksi atomerőmű léte miatt nem­csak a város, hanem a gim­názium helyzete is sajátos. Míg a korábbi években ala­csony volt a tanulói létszám, addig most túljelentkezés van, s a jövő évtől kezdve három első osztályt indíta­nak. Míg a megyében csök­kent a felnőttoktatásban részt vevő dolgozók száma, addig iskolájukban lényege­sen növekedett. E nem kis erőfeszítéssel járó feladat sokrétűvé teszi a párta'lap- szervezet tevékenységét, melynek tagjai mindig arra törekszenek, hogy munkáju­kat kommunistákhoz méltó­an végezzék. Kárpáti Istvánná a továb­biakban számot adott arról is, hogy milyen jelenségek tapasztalhatók tanulóik gon­dolkodásában, életszemléleté­ben és tanulási kedvében. Az utóbbinál arról szólt, hogy náluk is csökkent a tanulási kedv, ami sürgős javításra szorul, ám ez csak a társa­dalom széles összefogásával érhető el. Figyelemre méltó ered­mény, hogy a fiatalok érdek­lődnek a politikai kérdések iránt, ennek egyik kifejező­dése a pártbizottság szerve­Kemler János hozzászólá­sában olyan témáról számolt be, melynek megítélése a tár­sadalom egyes rétegei és egyes párttagok részéről még mindig nem egyértelmű és nem egységes: a vállalati gazdasági munkaközösségek­ről. Gyáregységének példáján keresztül mutatta be, hogy milyen szükségszerűség ve­zette őket, hogy lehetőséget szervezetek egészséges szívó­hatására. Végezetül hangsú­lyozta Kiss Magdolna, hogy az ifjúság a kritikát, amely jogosan illeti, készséggel el­fogadja, de a hibák megszün­tetéséhez a társadalom még nagyobb segítséget kell, hogy adjon, hiszen a fiatalokban a szocializmust építő munka terén megfelelő partnerekre találhatnak, sőt a bennük lé­vő feszültséget cselekvő ener­giává lehet — és kell! — átalakítani. Hozzászólása befejezése­ként hangsúlyozta, hogy az idős kommunisták továbbra is mindent megtesznek tár­sadalmunk fejlődése, a szo­cializmus építése érdekében. Örömmel veszik, ha a véle­ményüket kikérik, hiszen ők azok, akik a nehéz éveket végigdolgozták. Szívesen ad­ják forradalmi tapasztalatai­kat, szívesen nyújtják segí­tő kezüket, s bizonyos, hogy a fiatalok tettrekészségével találkozva, szép eredménye­ket érhetnek és érnek is együtt el. zésében működő marxista diákakadémia. A hozzászóló beszámolt azokról az oktató-nevelő eredményekről is, amelyek a paksi Vak Bottyán Gimná­ziumot a megye középfokú oktatási intézményeinek él­vonalába emelték. Ám, azt is fontosnak tartotta megje­gyezni, hogy miért működhet jól a KISZ-szervezetük, mi­ért lényeges az a segítség, amit az országjárások alkal­mával a Paksi Atomerőmű Vállalattól kap a gimnázium, és milyen internacionalista haszna van anak az immár hagyománnyá vált gyakor­latnak és kapcsolatnak, amely a Pakson dolgozó szovjet szakértőket és gyer­mekeiket hozza közelebb a gimnáziumhoz, Paks városá­hoz. teremtsenek a gazdasági munkaközösségek megalaku­lására és munkájára. El­mondta, hogy az elmúlt 10 év alatt gyáregységükben annak ellenére volt ötven­százalékos a létszámcsökke­nés, hogy a bérfejlesztés megfelelt az országosnak, Miután mindazokat a körül­ményeket röviden elemezte, melyek együttesen idézték elő a létszámcsökkenést, hangsúlyozta azt is, hogy az eltelt idő alatt a gyáregység termelése dinamikusan nö­vekedett. Jelenleg öt gazdasági mun­kaközösség harminchárom taggal tevékenykedik náluk. Munkájukkal 1—1,5 millió forinttal növekedett a nyere­ség. A gyáregység vezetése a pártalapszervezettel egye­temben kiemelt figyelmet fordít a gazdasági munkakö­zösségek helyzetére, tevé­kenységére, jogi helyzetére. Nem tapasztalható a tagok­nál túlzott anyagi szemlélet, a munkaközösségekben dol­gozó jól kvalifikált szakem­berek a „rendes” munkáju­kat is tisztességesen elvégzik. A gazdasági munkaközösség- beli tevékenységből származó jövedelem órabére nem több lényegesen, mint a főhiva­tásban végzett. A gyáregy­ség által kiadott munka el­különül a munkaközösségben végzettektől, melyekre min­den alkalommal eseti mun­A megyei pártbizottság be­számolójában külön fejezet szól a tömegszervezetek, -mozgalmak, köztük a szak- szervezetek munkájáról. Megállapítja többek között, hogy a szakszervezetek nagy felelősségérzettel és eredmé­nyesen vesznek részt a párt politikájának megvalósításá­ban. — A beszámolási időszak­ban megnőtt a szakszerveze­tek szerepe, jelentősége, nőtt, szélesedett jogkörük és ezzel együtt felelősségük — mond­ta Horváth József. — Képe­sek voltak megyénkben is al- kalmazkodhi a szocializmus építésének változó körülmé­nyeihez, köztük a közigazga­tás átszervezése folytán elő­állt új helyzethez, napjaink­ban pedig a gazdaságirányí­tás továbbfejlesztésével kap­csolatos feladatokon munkál­kodnak. A gazdaságirányítás korszerűsítése a helyi szer­vek önállóságát fokozza, és egyben nagyobb követel­ményt támaszt munkájuk iránt. Felvetődik a kérdés: Képesek lesznek-e a követel­ményeknek eleget tenni? A válasz egyértelműen igen. Ezt tapasztaltuk az utóbbi hónapokban is, és erre a kö­vetkeztetésre juthatunk, ha a korábbi időszakra tekin­tünk vissza. A szervezett dol­gozók igénylik a munkahelyi demokrácia fejlesztését, ami a biztosítéka a nagyobb önál­lóság, a megnövekedett jog­körök gyakorlásának. Elmondta, hogy 1980-tól 85-ig 28 százalékkal növeke­dett a szövetkezetek forgal­ma, miközben a dolgozói lét­szám 5000-ről 4500-ra csök­kent. Közben javították a la­kosság áruellátását, különös figyelmet fordítottak az alap­ellátásra, ezen belül a kis­települések ellátására. Nyolcszázötven négyzetmé­terrel nőtt a bolti alap­terület, a legnagyobb te­lepüléseken, a lényegé­ben megoldódott a kor­szerű. mai igényeknek meg­felelő ellátás. Vannak gyenge pontjai is a kereskedelmi munkának, amelyek egyrészt szakmai hiányosságokra, másrészt az ipar elégtelen termelésére, választékára ve­zethetők vissza. Nem minden eladó kereskedő a szó igazi értelmében, ezen szükséges javítani, ugyanakkor a hiány­cikkek legtöbbje azért hiány­zik, mert az ipar nem szállít, és ez rendszerint a kereske­delem elmarasztalását hozza magával a közvéleményben. Újabban erőteljesen a falu felé fordultak az áfészek. Ta­valy indult az a nagyszabású rekonstrukciós program, amely a SZÖVOSZ jelentős anyagi támogatásával, helyi eszközök és társadalmi mun­ka felhasználásával célozza a kaszerződést kötnek, és a tár­gyalás alapja mindenkor az érvényes normaidő. Kemler János befejezésül beszámolt arról, hogy poziti­ven hatott a gazdasági mun­kaközösségek tevékenysége a munkaerő-gazdálkodásra is. Fellendült a szocialista versenymozgalom, különö­sen a kongresszus és a fel- szabadulás évfordulója tisz­teletére kibontakozott ver­seny. Ennek eddigi ered­ményei azt igazolták, hogy a dolgozók megértik: a szocialista építőmunka ered­ményei adják a feltéte­leket a jogok gyakor­lásához, az érdekvédelemhez, az életszínvonalnak az irány­elvekben is megfogalmazott emeléséhez. A szakszervezetek rétegpo­litikai munkájával, a nyugdí­jasok és fiatalok, pályakez­dők helyzetével, a velük kapcsolatos szakszervezeti feladatokkal foglalkozott be­fejezésül az SZMT vezető tit­kára. kistelepülések kereskedelmi- vendéglátóipari ellátásának nagymérvű javítását. Ezeken a helyeken úgy vannak mo­nopolhelyzetben az áfészek, hogy számukra sem az állami, sem a magánkereskedelem nem támaszt konkurrenciát, épp ezért ez a monopolhely­zet negative értendő. A jöve­delmezőség sem jöhet számí­tásba, csak a szövetkezeti mozgalom ereje. A nagykereskedelmi tevé­kenység hiányosságairól és a szövetkezetek néhány gond­járól beszélt befejezésül Klein István. Simon László, a megyei kórház osztályvezető főorvosa ötezer Tolna megyei seletében szólalt fel a me- egészségügyi dolgozó képvi- gyei kórház kommunistái­Boros Ferenc, a Szekszárd városi lakótelepi pártbizottság tagja Kárpáti Istvánná, a paksi Vak Bottyán Gimnázium tanára Kemler János, A MEZŐGÉP gyönki gyáregységének művezetője Horváth József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára Klein István, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ elnöke nak megbízásából Simon László, Azzal kezdte felszó­lalását, hogy bizonyos meg­ítélések ellenére sem impro­duktív az egészségügyi dol­gozók munkája, hanem szer­vesen szolgálja egészségünk, munkaképességünk megőr­zését, elősegíti, hogy az élet valamennyi területén hasz­nosan járuljunk hozzá a tár­sadalom érdekeinek szolgá­latához. A szellemi munka fontos tevékenység, a termelési ér­ték megteremtésének szük­séges része. Ahhoz viszont, hogy ez mind magasabb színvonalon így legyen, el­engedhetetlen a tudás, az ismeretek állandó növelése, a legújabb információk szüntelen megszerzése — hangoztatta az egészségügyi dolgozók küldötte. Részletesen beszélt a be­tegségek megelőzésére való törekvés fontosságáról, és elmondta, hogy ebben a me­gye -területén is sikerült előbbre lépni. Szólt a helytelen táplálko­zásról, az alkoholfogyasztás veszélyeiről. Az egészségügy fejlesztése terén elért eredmények is­mertetése mellett kiemelten foglalkozott azzal, hogy az orvos—betegség kapcsolat helyett vissza kell állítani a bizalom légkörét a beteg és az orvos között. Az egész­ségügyi dolgozók túlnyomó többsége az egészségügyi eti­ka kívánalmainak megfele­lően végzi munkáját, és el­határolja magát az ellenté­tes jelenségektől. Szólt arról, hogy a közvé­leményt jobban meg kell is­mertetni a Tolna megyei egészségügy olyan eredmé­nyeivel, mint a számítás- technika alkalmazása az egészségügyi ellátásban, az országos hírű érsebészet, a szemészet munkája és a cu­korbetegség elleni harc, hogy csak néhányat említsünk. Eztán az elnöklő Bozsó Já- nosné szünetet rendelt el, majd Császár József elnök­letével folytatta munkáját a megyei pártértekezlet. Szüpet után az elnöklő Császár József először Ben- ke Valériának adott szót. Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja Hozzászólásának első mon­dataiban egyetértését fejezte ki a pártbizottság beszámoló­jával. K. Papp elvtárs beve­zetőjével, valamint az irány­elvek vitájának összefogla­lójával, majd arról szólt, hogy a Központi Bizottság munkaszerveinek véleménye alapján úgy ítélhető meg, hogy a Tolna megyei pártbi­zottság eredményes munkát végzett az elmúlt öt évben, külön megemlítendőnek tar­totta, hogy a nagyszabású ipari beruházások mellett ju­tott a figyelemből a mező- gazdaságra, annak fejleszté­sére is. Elismerést érdemel — az éles kritikai megjegyzések mellett is — a településfej­lesztési munka. Majd így folytatta: — A Központi Bizottság üdvözletét is szeretném tol­mácsolni a megyei pártérte­kezletnek. A taggyűléseken és a pártértekezleteken el­hangzott észrevételek, kriti­kák és javaslatok eljutottak a Központi Bizottsághoz, azok már hasznosultak a kongresszus elé kerülő doku­mentumokban. Eljutnak a most elhangzók is. A továbbiakban az irányel­vek vitája során elhangzot­tak néhány kérdéséről szólt. Elmondta, hogy az irányelvek vitájában sok probléma ve­tődött fel, a vita kritikus és konstruktív volt. — A párt politikai fő vo­nalát mindenütt megerősí­tette a párttagság, ugyanúgy, mint itt. Tolna megyében — mondotta Benke Valéria. — Egyetértés van a megjelölt célokkal és a munka néhány területén következetesebb végrehajtást sürgetnek. Szólt arról, hogy a vita so­rán bizonyos hangsúly-eltoló­dások is voltak. Nem minde­nütt került első helyre az, hogy a gazdálkodást kell ja­vítani. mert az a feltétele az életszínvonal javulásának, és nem mindenütt fogalmazták meg azt sem, hogy a saját vállalati eredményeik szerint emelkedhet az életszínvonal. — Nagy hangsúlyt kapott mindenütt — mondotta — a társadalmi igazságosság jobb érvényesülésére irányuló igény a jövedelemelosztás­ban és a szociálpolitikában. A szociálpolitikában az első kérdés szinte mindenütt a nyugdíjak ügye volt. Itt a reálérték megőrzését irányoz­tuk elő azzal, hogy ez csak fokozatosan lehetséges, ele­inte csak az alacsonyabbak­nál, és reméljük, hogy az öt­éves terv eredményei majd lehetőséget adnak arra, hogy később a közepeseknél is meg tudjuk ezt valósítani. A fiatalok lakáshoz jutta­tása volt a másik kérdés. A szülői háttér nagy egyenlőt­lenségeket visz abba, hogy melyik fiatal család hogyan tudja elkezdeni az életét. Ezért a kedvezmények, az ál­lami eszközök, a társadalmi segítséggel nyújtható lehető­ségek hivatottak korrigálni az (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents