Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

1985. márclua 9. Mongólia Sport, egészség, kultúra Turisták klubja alakult a Mongol Állami Egyetemen. A klubnak máris 400 tagja van. A lelkes természetjárók célul tűzték ki az ország leg­szebb tájainak felkeresését. Olyan gyalogtúrákat tervez­nek, amelyek során próbára tehetik erejüket, ügyességü­ket, mozgékonyságukat és ál­lóképességüket. A rendszere­sen túrázó egyetemisták el­határozták, hogy gondos fel­készülés után meghódítják Mongólia magas csúcsait is. A mongol klíma lehetővé teszi, hogy hasznosítsák a nap melegét. A napelemek­kel egyre több lakásban főz­nek, fűtenek. A napkollekto­rok beváltak a mezőgazda­ságban is, ahol elsősorban növényházakat üzemeltetnek napenergiával. Mongóliában jelenleg a könyvtáraknak átlag 2000 ol­vasójuk van. Sokan keresik fel a művelődési házakat is. Ezekből 4300 lakosra jut egy. Mongol és' szovjet építészek tervei alapján tucatnyi óvo­dát, 12 iskolát, új úttörőházat és egy 1200 személyes film­színházat építenek 1985-ben. Az elmúlt év mongol könyvsikere volt a Szuhé- Bátor album. A gazdagon il­lusztrált kötet részletesen is­merteti a nagy mongol ál- lamféfi és forradalmár éle­tét és munkásságát. Szuhé- Bátor (1893—1923) nyomdai szedő volt. 1919-ben forra­dalmi kört, 1920-ban forra­dalmi szervezetet hozott lét­re, amely az egyik alapja volt az 1921-ben megalakult Mongol Népi Forradalmi Pártnak. A pánt élén jelen­tős szerepet töltött be az 1921-es népi forradalom irá­nyításában. ^■ Számítógép az iskolában A számítógép-operátorok foglalkozásán □ A Szovjetunióban megva­lósuló széles körű iskolare­form több más újítás mellett előirányozza a mikroprocesz- szorok és a számítástechni­ka közvetlen alkalmazását az oktatási programokban, a számításhechnikai szakembe­rek felkészítésének folyama­tában. Az országban ma már több mint háromszáz oktatási központ működik, ahol a szá­mítástechnikai eszközök üze­meltetésére képeznek szak­embereket. Ezek egyikének igazgatójával, Tatjana Krav- csukkal beszélgetett az APN tudósítója Moszkvában. — Kik tanulnak ebben az oktatási központban, és mi­lyen szakképzettséget szerez­hetnek? — A kerület tizenkét álta­lános iskolájából több mint ezer tanuló jár hozzánk. El­sősorban a felsőtagozatosok, kilencedik és tizedik osztá­lyosok. Két tanéven keresz­tül tanulnak nálunk. Heten­te egyszer van foglalkozásuk — egyik héten négy, másik héten hatórás. Ezeken a na­pokon természetesen az alap­iskolájukban nincsen órájuk. Hat szakma közül választ­hatnak a tanulók: számító­gépkezelő, operátor, progra­mozó, az elektronikus beren­dezések szabályozását végző szakember, ügyvitelszervező, a számítógép perifériáinak javítását és karbantartását végző elektronikai műsze­rész és adatrögzítő. A ná­luk végzettekből összeállított „csapat” tökéletesen képes üzemeltetni bármilyen szá­mítógépet, természetesen mérnöki felügyelet mellett. — Hogyan szervezik az ok­tatást ? — Mi nem „napszámoso­kat” képezünk a számítógép kiszolgálására, hanem igyek­szünk széles körű elméleti is­mereteket adni a tanulóknak, felébreszteni bennük az ér­deklődést a számítástechnika iránt. Arra van szükség, hogy a tanulók megismerjék a számítógép felépítését, a gép „lelkét”!, hogy értelmesen tudjanak kommunikálni ve­le. Így vonzó lesz ez a mun­ka. A leendő operátorok programozást is tanulnak. Megismerkednek a mérés- technika alapjaival. Egy jól képzett operátor tehát kija­víthatja a programozót, ké­pes felfedezni a program hi­báit. A számítógép főbb egy­ségeinek műszaki jellemzőit ismerve a megfelelő műsze­rek segítségével ellenőrizhe­ti azok működését. A leendő programozók az első évben szintén megismer­kednek a számítógép felépí­tésével, a gépi matematiká­val, ezután foglalkoznak a legelterjedtebb programnyel­vekkel — Fortannal, Algol- lal, Assemblerrel. Nálunk nincsenek tisztán elméleti és tisztán gyakorlati foglalkozá­sok. Az órák mindig komp­lexek. E célból speciális osz­tályokat és laboratóriumokat szereltünk fel, ahol minden tanulónak saját munkahelye van. így például az egyik osztályban tizenkét displayit helyeztünk el, amelyek egy számítógéphez csatlakoznak. A gyors működésű gép képes egyidejűleg az összes display- vel kommunikálni. így sen­kinek nem kell várni a so­rára, mindenki dolgozik az egész óra alatt. Az oktatás minden szint­jén nagy rteret szentelnek a mikroprocesszoros techniká­nak. A mikroprocesszorokat ma már megtalálhatjuk az élet minden területén. Ter­vezzük, hogy a számítógép- operáltori szakmát kibővítjük mikroprocesszoros technikai operátor szakmává. A tanév folyamán minden tanuló részt vesz kéthetes kö­telező gyakorlaton valame­lyik számítóközpontban. He­lyettesítik az ottani operáto­rokat, részt vesznek a prog­ramok írásában és a techni­ka ellenőrzésében. Munkánkat mindenben se­gítik védnökeink — a Szov­jet Tudományos Akadémia Elektronikus Vezérlőberende­zések Intézete és az Infor­matikai Problémák Intézete. — Mi az ő szerepük? — Először is tőlük kaptuk a berendezéseket, melyek ér­téke egyébként meghaladja a másfél millió rubelt, és segítettek azok felszerelésé­ben és üzembe helyezésében is. Ma pedig a számítástech­nikai fejlődéssel összhangban modernizálják ezeket a be­rendezéseket. Oktatóink több­sége szintén a bázisintézetek­ből érkezett. Továbbra is az intézet állományába tartoz­nak, tehát ismerik az ott fo­lyó műszaki fejlesztéseket. Ezenkívül ötévenként peda­gógus-továbbképzésen is részt vesznek. Mindkét védnökünk, az or­szág vezető intézete a maga területén. Kiváló tudósaik gyakran megfordulnak ná­lunk is. Több alkalommal tartoltt előadást tanulóinknak Borisz Naumov, az Informa­tikai Problémák Intézetének igazgatója, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagja. A programozók mód­szertani irányításával Alek- szandr Brudno, a fizika- és matematikatudomány dokto­ra foglalkozik. A tudósok és előadók igyekeznek megis­mertetni a tanulókat a hol­nap tudományával. — És mi történik az isko­la befejezése után? A (tizedik — ma még az utolsó (a reform után a szov­jet középiskolák tizenegy osztályosak lesznek) — osz­tály végén a tanulók szakmai vizsgát tesznek. A szakkép­zettséget tanúsító bizonyít­vány birtokában munkát vál­lalhatnak Moszkva nagyszá­mú számítóközpontjának va­lamelyikében, melyek igé­nyeiket bejelentik nekünk. Egyébként mindig több az igény, mint ahányan végez­nek. Eduard Aleszin A bolgár martenicska Minden év március első napjától csaknem minden bolgár otthonban, minden bolgár kabáthajtókáján apró mütyürkék jelennek meg. A bolgárul martenicskának — márciuskának — nevezett mütyürkék árusítása már február végére országos kam­pánnyá dagad, amelybe még a televízió is bekapcsolódik, reklámfilmekben népszerű­sítve egy-egy mütyürkegyár- tó szövetkezet termékeit. A több ezer fajta mütyürkének egy közös vonása van: domi­nál rajtuk a fehér és a pi­ros szín. Eredeítük a bolgár történelem több mint 13 év­századdal ezelőtti időszaká­nak eseményeiben gyökere­zik. A monda szerint az első martenicska a bolgár hon­foglalás idején segítette Asz- paruh kánt és seregét a bi­zánciak elleni ütközetben. A piros és a fehér színezést többféleképpen is magyaráz­zák. A legelterjedtebb vál­tozat szerint a bizánciakkal megvívandó döntő ütközet előtt az óbolgárok áldozati máglyát akartak gyújtani, hogy a felszálló füst irányá­ból kifürkésszék az istenek akaratát, nem találtak azon­ban megfelelő száraz füvet. A rossz előjel csaknem meg­hátrálásra késztette Aszpa- ruh kánt és a hazát kereső óbolgárokait, amikor egy fecs­ke szállt a táborukba. A madár lábán fehér gyapjú­szállal odakötve ott volt a máglyához szükséges fű. A gyapjúfonal azonban felse­bezte a fecske lábát, a ki­buggyant vércsepp félig meg­festette a fehér fonalat. Asz- paruh kán (talizmánként az övébe tűzte ezt a fonalat, s mint ahogy az áldozati mág­lya füstje is megjósolta, a csatában legyőzték a bizán­ciakat. A piros-fehér fonal így győzelmi jelképpé vált. A századok folyamán a martenicska az életerő és az egészség szimbólumává vált. Az ország egyes vidékein varázserőt tulajdonítottak neki, amely megvédi a háza­kat és lakóit az „ártó szel­lemektől”. Ezért több vidé­ken is a gyerekek és a fia­tal nők csuklójára, nyakára is piros-fehér fonalra erősí­tett figurákat kötöttek. Né­hol még a háziállatokat is ezzel „védték”, farkukba fon­va a martenicskát. A hagyomány szerint a márciuskát mindaddig visel­ték, amíg meg nem jöttek a tavasz hírnökei, a fecskék és a gólyák. A martenicskát aztán kő alá rejtették >majd a másnap a kő alatt talált rovar, vagy egyéb jel „meg­mutatta” mit várhat a jövő­től a martenicska tulajdono­sa. KELLER TIVADAR (Szófia) Kerékpárparkoló Hanoiban A Vietnami Szocialista Köztársaságban a fő közleke­dési eszköz a kerékpár. Claude Candille francia fotó- riporter Vietnamban járt és rengeteg felvételt készí­tett. E felvételekből közölt néhányat a Le Journaliste Democratique 1985. 1. számában. A képeket ebből a folyóiratból vettük át. BAN: mozdonyok különleges helyzetben 1984 végén, a határidő előtt egy esztendővel megin­dult a forgalom a Bajkál— Amur vasútvonal teljes, 3500 kilométeres hosszában. Az építkezés tehát új szakaszá­ba lépett. A mostani feladat a fűtőházak és depók meg­építése. Más gondjaik vannak a vasutasoknak. A vasútvonal, mint ismeretes, rendkívül végletes és bonyolult termé­szeti-éghajlati körülmények között halad. Az út hol más­fél kilométeres magasságban, hol hosszú alagutak során vezet keresztül. A BAM kör­zetében a hőmérsékleít télen eléri a mínusz 60 °C-t, nyá­ron pedig a plusz 30 °C-t. A változó természeti feltéte­lek meghatározó szerepet játszottak a mozdonyok kü­lönbözőségében is, amelyeket kifejezetten a BAM speciális körülményeire fejlesztettek ki a tervezők. Ezzel a megállapítással kezdtük a beszélgetést Vale­ri j Gorbunovval, a Bajkál— Amur vasútvonal vezetőjé­vel: — A BAM részére létreho­zott műszaki berendezések tervezésével mindenekelőtt olyan tényezőket kellett fi­gyelembe venni, mint a köz­lekedés biztonsága, a meg- szerelvények és egyéb bérén- kaszokon üzemelő 3 TE—10V bízhatóság és a gazdaságos- dezések megfelelnek ezeknek típusú háromszelekciós dí- ság. Elmondható, az északi a körülményeknek. Vegyük zelmozdonyt, amelynek tel­kivitelben készült legjobb például a legterheltebb sza- jesítménye 9 ezer lóerő. A A Bajkál—Amur vasútvonal egyidejűleg épül és üzemel. Ez idáig már több mint 40 millió tonna árut és ötmillió utast fuvaroztak szintén jól bevált 2 TE—10V típusú elődjénél ez a gép erősebb is és megbízhatóbb is. Egy másik óriás a BAM- nál a 2 TE—121. Erre a moz­donyra a nagy teljesítmény (nyolcezer lóerő) mellett a vezetői személyzet számára kialakított maximális ké­nyelem is jellemző. A tágas vezetőfülkében szinte egy­általán nem hallatszik be zaj. Ugyanitt légkondicioná­ló és háztartási hűtőgép is található. Ezeket a mozdo­nyokat az ukrajnai Vorosi- lovgrádban gyártják. Brjanszkban kifejezetten a BAM céljaira fejlesztették ki a TEM—3 dízelmozdonyt. A víz, a levegő és az olaj hő­mérsékletét figyelő speciális műszerek lehertővé teszik a normális üzemet még mínusz 60 fokos fagyban is. A volosilovgrádi gépgyártók az össz-szövetségi műszaki­esztétikai tudományos kuta­tóintézet tervezőivel közösen elkészítették a BAM számá­ra egy 8 ezer lóerős gáztur­binás mozdony terveit. A gázturbinás hajtómű kisebb helyet foglal el, mint a dí­zel1, és a vezérlőpulthoz sincs szükség a hagyományosan nagyméretű asztalra. Már a tervezés során meg­állapították a szakemberek, hogy a vonal nyugati szaka­szát célszerű villanyvonta­tásra átállítani. Ezt igen fon­tos érvek támasztották alá, hiszen a nagy magasságok­ban a dízelek nehezen bír­ják a légköri nyomás jelen­tős változásait és a számta­lan több kilométeres» alagút­ból is gondot okoz az égés­termékek elvezetése. Ezen túlmenően a körzet jelentős villamos energetikai bázissal rendelkezik. Jelenleg befeje­zés előtt áll a VL—80 r típu­sú új villamos mozdony ki­próbálása. Az új mozdony egyik fő erénye, hogy féke­zéssel képes a villamos ára­mot viszajuttatni a hálózat­ba. Innen a megnevezésben az „r” betű — rekuperáció. Ebből következik egy továb­bi előny is, mégpedig az, hogy lejtős szakaszokon a hajtómű a fék szerepét is be­töltheti. Az északi szakaszon a kö­zeljövőben helyezik üzembe a speciális „északi kivitel­ben” készült személyvonato­kat és csehszlovák mozdo­nyokat. A vasútvonal bonyolult gazdasági szervezetének irá­nyításában nagy szerepet kapnak a korszerű automa- tikák, telemechanikai és ve­zérlési eszközök. Nagy telje­sítményű számítógépek, táv­gépírók, képernyős informá­ciós berendezések biztosít­ják a vasútvonal minden szakaszának operatív irányí­tását és ellenőrzését. Vlagyimir Szinyedubszkij ■■■HM

Next

/
Thumbnails
Contents