Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

rttiPÜJSÄG 1985. március 7. A fecsegő asszony (Orosz népmese) Utassy József: Márciusra Lornhul a hó. Márciusra buborékokat fú a föld: kupolát a tücsöklyukra, kupolát a tücsöklyukra. Gyújtózsinor minden gyökér, rügy robban, reped a göröngy, s fakad a fű, szakad a fény, fakad a fű, szakad a fény. Összezárva Rövidülnek már az éjsza­kák, de az esték még min­dig hosszúak, s a család ta­lán egy kicsit többet van „összezárva”, mint a nyarat ígérő tavaszon, vagy az iga­zi nyárban. Lehet ez az ösz- szezártság jó dolog, de bi­zony lehet terhes is. Terhes? Terhes, mert már hosszú a tél, és talán fárasztó hallgat­ni a nagymama panaszait. Terhes, mert a gyerekek túl sokat vannak a lakásban, és a szülő néha bizony csendre vágyik. Recept? Orvosság? Inkább tapasztalati taná­csok. Egy barátnőm mondja: — Tudod, mi együtt la­kunk anyukával, és bizony szegénykémet megviselte a kemény, hosszú tél. Egyszer el is esett vásárlásba menet, de szerencsére nem tört el semmije, csak csúnya zúzó- dásokkal kínlódik. Tudom, hogy bezárva sokat unatko­zik napközben. Megpróbálok „feladatokat” adni neki. Még mindig szépen horgol. Tudod, hogy nincs szüksé­gem kézimunkára, mert így is tele vele a lakás, de azt mondtam neki, hogy bent a vállalatnál szívesen venné­nek apró térítőkét, horgol­jon hát. Be is vittem néhá­nyat megmutatni, és kép­zeld, még vevő is akadt rá­juk! A gyerekekkel talán még egyszerűbb a dolog, de n módszer itt is az értelmes te­vékenység keresése. Nem a tanulásról van szó, mert azt úgy is muszáj elvégezni. De csináljunk változatosabb programokat a gyerekeknek. A közös esti társasjáték, a hétvégi kirándulás, séta a legkézenfekvőbb. De lehet­nek ennél jobb ötletek is. Találjunk a gyerekek ré­szére is hasznos feladatokat. Mindenhol akad egy olyan szomszéd néni vagy bácsi, aki rászorul a segítségre. Bízzuk meg ezzel a gyereket. Ha már nagyobbacska, ak­kor néha a szomszédasszony kisgyerekére is vigyázhat, amíg az vásárolni megy, vagy éppen a mi kamasz­gyerekünk vállalhatná a kis­mamának a bevásárlást, a patikába menést, esetleg még a Patyolatot is, ha nem túl nehéz a csomag. Vagy a vacsorakészítés! Bízzuk meg a gyereket nem­csak a bevásárlással, hanem az egyszerűbb vacsorák el­készítésével, feltálalásával, is. Tudom, néha kevés az idő a beszélgetésre, de ez nem is annyira idő, mint tartalom kérdése. Ne csak arról kér­dezzük: mi volt ma az isko­lában, feleltél-e, és így to­vább? Inkább beszéljünk ar­ról, mit csinált az iskola után, s gondoljuk ki közö­sen, mit csinálhatna hol­nap, amihez neki is kedve van. Tudom: ahány család, any- nyiféle megoldás lehetséges. Csak gondolkodjunk rajta! — si — Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy paraszt a fele­ségével. Az asszony csuda­mód fecsegő természetű volt, titkot egyszerűen nem ismert. Amit csak meghallott, azt azon nyomban az egész falu tudta. Kiment az erdőre a pa­raszt. Nekilátott farkasver­met ásnii, és kincset talált. Gondolja magában: „No, most már hogy legyen? Amint az asszony fülébe jut a gazdagság, mindjárt világ­gá kürtöli. Aztán ha eljut a hír a földesúrig, nesze neked kincs, mind elveszi!” Addig törte a fejét a pa­raszt, míg csak kiötlötte. Viszaföldelte a kincset, meg­jelölte a helyet, és hazaln- dult. A folyónál megnézte a varsát, csuka vergődött ben­ne. Kivette a csukát, és ment tovább. Az útszélen meg­nézte a csapdát, nyulat ta­lált benne. Kivette a nyulat, s a csukát rakta a csapdába. A nyállal meg visszaballa­gott a folyóhoz, és belerakta a varsába. Azzal hazament. Este Így szólt a feleségéhez: — Na Irina, gyújtsd be a kemencét, süss palacsin­tát, de többet mint máskor! Elment az eszed jóem­ber?! Minek fűteném be éj­szakára a kemencét? Még, hogy ilyenkor palacsintát sütni...! — Ne vitatkozz, hanem tedd amit mondtam! Tudod, Irina, kincset találtam az erdőn, éjjel haza kéne hoz­ni... Az asszony majd kicsattant örömében. Fürgén tüzet ra­kott a kemencében, és neki­állt palacsintát sütni. — Egyél csak, drága fér- •jecském, edd amíg forró! A paraszt jóllakott, s köz­ben néhány palacsintát ész­revétlenül az általvetőjébe dugott. — Egyél te is, asszony, az­tán induljunk, mert hosszú az út! Elindultak, mentek. A pa­raszt megszaporázta a lép­teit, és jócskén az asszonya elé került. Benyúlt az áltál- vetőbe, útközben kezdte föl- szurkálni a faágakra a pala­csintákat. Észrevette az asz- szony a fent lógó tésztákat: Az ellenzés fiúsapka ké­szülhet impregnált ballonból, téliesített farmervászonból, szövetből, vékonyabb műbőr­ből béléssel, de akár kétféle színű, egymással harmonizá­ló kelmét is felhasználha­tunk hozzá. A szabásmintát nagyítsuk fel, és szabáskor az egyes darabokra kb. egy centimé­tert hagyjunk a bevarrásra. A sapkát célszerű úgyneve­zett franciavarrással össze­dolgozni: a színén össze­varrjuk, majd kifordítva a bal oldalán még egyszer összevarrjuk, és visszafordít­juk a színére. Az ellenzőt csak a bal oldalon varrjuk össze, majd kifordítva a — Odanézz, te emberi, pa­lacsinták csüngnek az ága­kon! — Ugyan, mi van ezen cso­dálkozni való? Nem vetted tán észre, hogy az imént pa­lacsintafelhők szálltak el fö­löttünk? — Nem én! Mind csak a lábam alá néztem, nehogy fölbucskázzam egy gyökér­ben. — Na, gyerünk, nézzük meg fogott-e valamit a csap­da! Kiszabadítja a paraszt a csukát a vasból, összecsap­ja a kezét az asszony: — Hát ez meg, hogy lehet? Hal a csapdában?! — Nézzünk oda, nem hal­lottál még szárazföldön járó csukákról? Pedig vannak, itt is e! — Nem én! Ha saját sze­memmel nem látnám, ugyan nem hinném! Elértek a folyóhoz, meg­nézik a varsát. Meglátja ben­ne az asszony a nyulat, majd hátradől megrökönyödöttsé- gében: — Egek ura! Mi nem tör­ténik ma velünk! Hiszen ez egy nyúl a varsában! — Ne kotyogj már itt any- nyit! Mintha nem láttál volna még vízi nyulat?! — mordul rá a paraszt. — Én biza, még soha! Közben odaértek a rejtek­helyhez. Kiásta a paraszt a kincset, megtömte vele a ta­risznyáját, aztán hazaindul- tak. Az út a földesúr major­ja mellett vezetett, ahol a bárányok erősen bégettek. — Miféle hangok lehetnek ezek? — suttogja a rémült asszonyság. — Az ördögök emésztik a földesúr lelkét — vágta rá a paraszt. — Fussunk, nehogy észrevegyenek! Hazaérvén, a paraszt el­dugta a kincset, s nyugovó­ra tértek. Mielőtt elaludtak volna, megígértette a fele­ségével, hogy a kincsről sen­kinek sem beszél. A kimerültségtől másnap későn ébredtek. Az asszony begyújtotta a kemencét, majd fogta a vödröt, s indult a kútra. A kútnál kérdezik tő­le az asszonyok: szélén egyszer körülsteppel­jük, és — először csak fel- fércelve — varrjuk a sapka elejéhez. A sapkára rátétes techni­kával valamilyen figurát is rágépelhetünk, de kézimun­kázó anyukák is hímez.ie> nek valamilyen kis meseala­kot. A szabásminta átlagfejbő- ségre készült. Más méret esetén ajánlatos a szabás­mintát papírból kivágni és összeilleszteni, így könnyeb­ben elvégezhető a szükséges méretmódosítás. Ha a meg­adott méret fejbősége picit bő, hátul a sapka szegélyé­be gumit fűzhetünk. — Ejt de későn gyújtottad be ma a kemencét, Irina! Csak nincs valami baj? — Jaj, ne is mondjátok..:.! Kincset lelt az uram az er­dőn, éjjel hoztuk haza! Persze, estére az egész fa­lu a kincsről beszélt. A hír eljutott a földesúr fülébe, és rögvest magához hívatta a parasztot — Hogy merészelted eltit­kolni előlem, hogy kincset találtál?! — Én ugyan semmiféle kincsről nem tudok, kegyel­mes uraság! — felelte a pa­raszt. — Még feleselsz is, szem­telen parasztja! — üvöltött az uraság. — Hisz a felesé­ged faluszerte mást sem hí- resztel, csak, hogy milyen gazdagok lettetek! — Amit ő összefecseg, an­nak a fele sem igaz! — Nai, majd meglátjuk! Hozd ide a feleséged! Kérdi a földesúr a meg­szeppent asszonytól: — Talált az urad kincset vagy nem? — Talált bíz’ az! — Akkor most mondj el mindent pontosan, hogyan volt! — Hát, ahogy megyünk es­te, az út szélén a fákon pa­lacsinták lógnak. — Miféle palacsinták, az erdőben? — Hát, amik a palacsinta­felhőkből hulltak ... Na, az­tán megnézzük a csapdát, csuka van benne. Kivettük a csukát, megyünk, a folyó­nál kihúzzuk a varsát. A varsában egy nyúl volt. Azt is kivettük. Odaértünk a kincshez, az uram kiásta, s indultunk haza. Hát, ahogy uraságod majorja előtt el­haladunk, halljuk ám, hogy kegyelmed lelkét emésztik az ördögök... A földesúr ekkor fölugrott, és torka szakadtából üvölte- ni kezdett: — Ostoba fehérnép, taka­rodj ki innen! — Na ugye megmondtam, egy szavát sem lehet elhin­ni — szólal meg a paraszt. , — Jól van, elmehetsz! — intett neki az uraság. A paraszt meg máig is ne­vet az uraságon. Fordította: Grabócz Gábor Lassan családi üneppé válik, legalábbis a fiata­labb családokban. A férj kedves kötelességének érzi, hogy egy szép tavaszi cso­korral lepje meg a felesé­gét, a diákgyerek az édes­anyját vagy a nagymamát, esetleg a nővérét vagy a kishúgát. Sok iskolai osztályban a fiúk lepik meg a lányokat virággal, műsorral, eset­leg egy hétvégi „osztálybu­lival”, ahol ők készítik a szendvicseket, ők mosogat­nak, és közben még tán­coltatják is a lányokat. Hányszor leírtuk már: ne csak március 8-án, a nők nemzetközi ünnepén kapjon nagyobb hangsúlyt' az, hogy valaki nőnek szü­letett, hanem egész évben becsülje meg a férfitársa­dalom azt a pluszt, amit a nők nyújtanak. De meg is tekerhetjük a gondolatot: legyen egyenlő a tehervi­selés a családban is, és ak­kor egész évben minden rendben lesz. De akkor nem lesz miért ünnepelni a nőket! ? Félre a tréfával: a leg­jobban szervezett kis ház­tartásban, a legharmoniku­sabban élő családban is ha nem is több, de min­denesetre más az, amit a nő, az asszony, az anya nyújt. Ezt a mást is illik legalább évente egyszer tisztelettel megköszönni, jj úgy, hogy azért eeész év­ben is odafigyelünk rá. (sárdi) Sapka fiúknak Nőnap Fali tároló - farmernadrágból Szinte minden családban akad olyan farmer, amely már nem viselhető: a térde kilyukadt, az alsó szára rojtosra ko­pott. Ez azonban még nem mindig jelenti a farmer „végel­gyengülését”. Egyszerű módon, ügyes fali tárolót készíthetünk belőle, aminek kisebbek-nagyobbak egyaránt örülni fognak. A módja: Vágjuk le közvetlenül a térde fölött a nadrág szárát. A le- vágott rész tűrhető darabjából szabjunk ki tetszés szerinti méretű zsebeket, ezeket egymás alá a két szárra varrjuk fel. Majd alul varrjuk össze a nadrágszárat, s az övrész szé­lére két fület gépeljünk, amire felakasztjuk. Nagyon sok ap­ró-cseprő holmi belefér. Allergia és asztma Az allergia fogalmának tudományos igényű megha­tározása elég rövid: a szer­vezet túlérzékenységi reak­ciója, amelyet egy vele szem­ben idegen bejutó anyag (az un. allergén) okoz. Még a fiatalok beszédjében is ta­lálkozni ezzel a kifejezéssel: „hagyjál, allergiás vagyok rád”. Az allergia tehát az egész szervezet elhárító reak­ciója; mivel azonban az al­lergén önmagában nem szo­kott káros lenni (bizonyság az is, hogy az emberek több­ségénél nem is vált ki aller­giás reakciót), ez a vészre­akció általában felesleges, mi több: káros. Annak ide­jén még Pirquet, a neves gyermekorvos (egy immuno­lógiai próba ma is az ő ne­vét viseli) írta le, hogy bi­zonyos oltásokkal, fertőzé- sekkel szemben másként rea- álnak azok, akik azon egyszer már átestek, mint azok, akik nem. Ez nem tévesztendő össze — bár egyes vonatko­zásaiban hasonló — a fer­tőző betegségekkel szemben kifejlődött vagy mestersége­sen kifejlesztett immunoló­giai védelemmel. Az allergiára jellemző, hogy ugyanaz az allergén számos gyerek, vagy ember számára közömbös (és ők vannak nagy túlsúlyban), egyeseket viszont megbete- gít. Ilyen allergén lehet sok élelmiszer (például a tojás, a tej, az eper, a méz), de lehet növény, virágpor, ló- szőrmatrac, szobai por, vala­milyen ruha anyaga stb. A változatok szinte végtelenek. Előre azonban — sajnos — nem tudja ma megmonda­ni az orvostudomány, kinél mivel szemben fog allergia kialakulni. Az allergénekre jellemző, hogy általában fehérje ter­mészetű, nagymolekulájú anyagok. Ha kémiai anyag (vagy gyógyszermolekula) okoz allergiát, az a szerve­zetben köt magához egy fe­hérjét, így alakul ki az al­lergén. Az egyik legveszélye­sebb allergén a penicillin: ez a különben hatalmas adagban sem ártalmas fon­tos gyógyszerünk némelyek­nél már egészen kis meny- nyiségben is heves allergiás reakciót válthat ki. Maga az allergia kiütések­ben, vörös bőrpír alakjában, szénanáthában, asztmás ro­hamokban (bronchusgör- csökben), de egyes esetekben halálos szövődményekben is jelentkezhet. Ezért a legfon­tosabb feladat a légzést aka­dályozó görcs oldása (ez or­vos által elrendelt feladat), illetve a megelőzés. Ez utób­biban azonban sokat segíthet a környezet, a társadalom is. Szerencsés esetben a gon­dos orvosi vizsgálat felfede­zi az allergént, azt az anya­got tehát, amely a túlérzé­kenységet kiváltja. Mivel azonban számuk rendkívül nagy, a kialakított orvosi eljárások nem mindig vezet­nek eredményre. A vizsgá­latsorozat során a gyanúsí­tott allergének kis mennyi­ségeit viszik fel (általában a hát) bőrére. Pozitív reakciót a bőrpír, a duzzanat jelez. Ha az allergén meghatároz­ható, és kitűnik, hogy az például egy, a háztartásban alkalmazott mosó- vagy mo­sogatószer, a dolog egyszerű: ezt az anyagot a környezet­ből ki kell iktatni. De nem mindig válik könnyebbé a helyzet az allergén megtalá­lásával sem: előfordulhat, hogy lakást, települést, vagy munkahelyet kellene cserél­ni. Bár ma már elég jelen­tős az antiallergiás gyógy­szerek száma és választéka, — ezen belül az asztmások tüneti kezelésére szolgáló, általában devizáért importált készítmények mennyisége is —, kísérleteznek az aszt­más gyerekek számára több­féle un. gyógytestnevelésse) is. A probléma alapja az, hogy az asztmás tünetek e gyerekeknél többnyire a mozgás fokozódásakor, a fo­kozott légzéssel együtt je­lentkeznek, és az így kiala­kult nehézlégzés teszi lehe­tetlenné a fokozatosan nö­vekvő fizikai megterhelést. Emiatt ezek a gyerekek idő­vel pszichésen is károsodnak, hiszen meg vannak fosztva attól a mozgásszabadságtól, ami minden gyerek sajátja. Kitűnt azonban, hogy szak­értő (erre külön képzett) ta­nárok által vezetett vízi ed­zések eleinte csak egészen játékosan) nem szokták az asztmás reakciót kiváltani. Az is elképzelhető, hogy a frissen esett hó is hasonló, allergénben igen szegény kör­nyezetet teremt. A vízben a gyermek ismét megtalálhatja a mozgás örömét, feloldódik lassan az egyébként jogos szülői féltés alól; nem utol­sósorban pedig még úszni is megtanul. Később az így edzeni kezdett gyerekek kö­zül többen már a szárazföl­di kiegészítést is képesek ro­ham nélkül elviselni. Mind­ehhez — hiszen többnyire gyógyszeres támogatásra is szükség van — természete­sen a szakorvos tanácsa köz­bejötté is szükséges. Dr. Kemplert Kurt

Next

/
Thumbnails
Contents