Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA­í XXXV. évfolyam, 55. szám ARA: 1,80 Ft 1985. március 7., csütörtök Mai számunkból a partmunka stílusát fejlesztve (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) HETPRÓBÁS tAvolugrö (6. old.) A VARALJAI NÉPI EGYÜTTES OLASZORSZÁGBAN (5. old.) Jelölők és jelöltek Furcsa szokás, meg hagyomány némelyeknél, hogy a fonákjánál kezdi azt, amitillenék a maga eredeti va­lójában szemügyre venni. Ezért nem vélünk semmi meglepőt felfedezni az elejtett szavakban, elhangzó félmondatokban megbúvó kétkedésben, töprengésben, vajon sikerül-e — lévén szó meglehetősen népes tes­Í tület majdani tagjairól, nagyközségi közös tanácsról — minden tanácstagi választókerületben megfelelő két jelöltet állítani? S ha igen, vajon egyezik-e majd a jelölni összegyűlő választópolgárok véleménye a tiszt­ségre alkalmasaknak ítélteket kiállító népfrontbizott­ságokéval, hiszen öt falut fog majd össze a testület, öt­ször seregnyi különbözőséggel, jellemzővel, érdekkel, más és más elszánásokkal?! Ami lehetőség volt, az most kötelezettség. Az előbb idézett kétkedés, töprengés — esetünkben a székhely település népfront titkáráé — innét, e kötelezettség­ből származik, hiszen az 1983-ban elfogadott új vá­lasztójogi törvény a korábbi lehetőséget, a kettős vagy v? többes jelölést az idén sorra kerülő választásoktól kez­dődően kötelezettséggé, meg nem kerülhetővé teszi, még olyan esetekben is, amikor — mivel az első for­duló esetleg nem hozott döntést — meg kell ismételni a választást. A kettős — vagy többes — jelölés, a mindenképpen valaki mellett voksolás a szavazás nap­ján, azaz először a jelölés, majd a jelöltek mérlege­lése mindenkire többet ró, azokra is, akik jelölnek, s i azokra is, akik vállalják a jelöltséget. Igen, a felelősségről van szó. Az állampolgár több irányú felelősségéről, hiszen annyi mindent adhat és kell is adnia azoknak útravalóként, akikre ráruházza bizalmát. Ám ezzel párhuzamosan, éppen mert sok a tennivaló, az állampolgár magára veszi a felelősséget azért: rátermetteket, alkalmasakat, tehetségeseket, szorgalmasakat jelölt-e ki, választott-e meg arra, hogy őt képviseljék? Ne gondoljunk csekély súlyú teendőre, hiszen országosan és kerekítve, százezer nő és férfi az érintettje a tanácstagi kettős jelöléseknek, mint jelölt. A jelölők pedig annyi millióan lesznek, amennyi a választópolgárok száma a választási név­jegyzékek véglegesítésekor. Kishitűségre vallana, ha bárki azt gondolná, lámpással kell keresni a minden tekintetben alkalmas jelölteket, mégha százezer is a számuk. S ennél is nagyobb kishitűségről — sőt poli­tikai úttévesztésről — tanúskodna az, ha bárhol, bárki úgy vélekedne, nincsen jelen a szükséges közéleti érett­ség a jelölőgyűlésre elmenő, azután a szavazókörzetet felkereső állampolgárok között. Jelen van, csak éppen — nem mellékes! — a környezet, a közeg formálásá­val, a kiválasztás, a mérlegelés, a jelölés, a szavazásra bocsátás mozzanataival újra meg újra igazolni kell: va­lóban fontos az egyéni vélemény, valóban dönt az a bölcsesség, amely a közösségé. Kölcsönvéve a drámaköltő, Shakespeare szavait: „Mikor a közösség nem kas, amelybe (Maga gyűjtését behordja ki-ki.) Hogyan legyen méz?” — kérdezte. Kérdezhetjük mi is, mert nemcsak javakra, a tárgyi vi­lág darabjaira érthetjük ezt, hanem erkölcsi javaink­ra, azaz értékeinkre, meg nem fogható, de nélkülöz- • | hetetlen kincseinkre úgyszintén. A közös felelősség ugyanis már ott kezdődik, ahol, amikor szóba kerül; ki lenne jó a tisztre, jelöljék-e, mi szól mellette és el­lene, mi a másik lehetséges jelölt mellett és ellen, folytatódik azután azzal, hogy ott van-e a választó- polgár a jelölőgyűlésen. . . Mert bizony könnyebb bí­rálni, mások mit csinálnak, mit nem, mint részesnek lenni- kezdettől fogva! Részesnek, kinek-kinek a maga terepén, a maga lehetőségeivel és — ez a lényeg! — a maga képességeivel. Legyen hát ilyen értelemben is kas a közösség, ke­resse meg a legjobbakat. Azokat, akiknek egyéni arcu­lata van a tegnapot a holnappal összekötő teendők végrehajtásának forgatókönyvében, azaz szerepe nem a statisztáé, aki néma létszám, aki bólint, amikor kell, hanem jellem, karakter, érti és gyakorolja lokális és tág egyeztetésének bonyolult módszertanát. Az egyén józan ítélete: a közösség bölcsessége. Előbbieknek ez utóbbi a sűrítménye, azaz a közösség csak akkor dönt­het helyesen, érdekeivel egyezően, ha a tagok, külön- külön is, felelősen mérlegeltek, ítélkeztek, azaz a ma­ga gyűjtését ki-ki a kasba behordja; legyen méz. Van, persze, hogy van egy hivatalos — törvények­kel szigorúan szabályozott — mechanizmus a jelöltek állításának, a jelölőgyűlések lebonyolításának, a sza­vazólapra való felkerülésnek, a kiválasztás és a vá­lasztás valamennyi mozzanatának. A törvény azon­ban nem képes beleszólni bölcs bíróként értelem és ér­zelem váltakozó kimenetelű csatájába, ki szóljon majd a nevükben, ki járjon el képviseletükben. A törvény nem lehet bírája döntésünknek. Ezért, hogy a tör­vény helyét ilyenkor másnak kell betöltenie. Felelős­ségérzetünknek. LÁZÁR GÁBOR I _____________ - ' .. _____■________I I parunk 40 éve Befejeződött a kétnapos konferencia Szerdán a Budapest Kong­resszusi Központban szekció­üléssel folytatta munkáját a magyar ipar 40 éves fejlődé­sét áttekintő, kedden meg­kezdődött konferencia. Az eszmecserék tapaszta­latait a konferencia résztve­vői plenáris ülésen összegez­ték. Román Zoltán, az MTA ipargazdaságtani kutatócso­portjának igazgatója a gaz­dasági növekedés és az ipar kapcsolatát elemző szekció­ülés vitájáról számolt be. A hozzászólók jelentős ered­ményként értékelték, hogy a magyar gazdaság az elmúlt negyven évben került köze­lebb a legfejlettebb orszá­gokhoz, s a növekedés mo­torja — a jól ismert gondok ellenére — kétségtelenül az ipar volt. Hangsúlyozták azonban, hogy a gazdasági növekedésnek, az életkörül­mények javításának egyaránt lényeges feltételét jelentő infrastruktúra háttérbe szo­rult, s fejlesztésére a jövő­ben nagyobb figyelmet kell fordítani. Elhangzott a hoz­zászólásokban az is, hogy a fejlődést nem szabad csupán a növekedés alapján meg­ítélni, hiszen az elmúlt év­tizedek gazdasági eredmé­nyeit még jelentősebb tár­sadalmi változások kísérték. Az ipar teljesítményét a szek­cióülésen szigorúan értékel­ték a hozzászólók, s megál­lapították, hogy a kívánatos dinamizmus eléréséhez jobb minőségre, hatékonyságra, rugalmasabb szerkezetváltási készségre van szükség. Ezek­ben egyaránt megvan a sze­repe a nagy- és a kisválla­latoknak. Miután azonban a tőke jelentős hányada a nagyvállalatoknál koncentrá­lódik, kívánatos lenne, ha a magasan képzett szakembe­rek ott fejtenék ki átlagos­nál értékesebb teljesítmé­nyüket. Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóin­tézetének igazgatója a mű­szaki haladásnak az iparban betöltött .szerepét értékelő vita tapasztalatait összegezte. Egyöntetű volt a hozzászó­lók véleménye: a magyar ipar műszaki színvonalát gyorsabban kell növelni ah­hoz, hogy a fejlett országok­hoz mért elmaradásunk to­vább csökkenjen. A műsza­ki fejlesztés gyorsításának alapvető feltétele az általá­nos technológiai rekonstruk­ció. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha meg­felelő gazdaság-, iparpoliti­kával és szabályozással pá­rosul. A szabályozás eddig ugyanis elsősorban statikus szemlélettel és nem a gazda­ságot dinamizálva törekedett az egyensúly megteremtésé­re. A harmadik szekció az ipa­ri tervezés, szabályozás és a szervezés kérdéseivel foglal­kozott. Csikós Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társa­ság elnöke összefoglalójában arról szólt, hogy az 1985-90- es években a hazai ipar va­lószínűleg kedvezőbb feltéte­lek között fejlődhet, mint az elmúlt években, ez azonban az eddigiektől eltérő, új tí­pusú rugalmasabb iparirá­nyítást igényel. A hozzászó­lásokat egyfajta óvatos de­rűlátás jellemezte, amit ar­ra alapoztak, hogy a követ­kező években az iparválla­latok munkáját sokkal in­kább ösztönzőkkel kívánják segíteni az irányító szervek, s feltehetően jó néhány kény­szerintézkedésként beveze­tett korlátozást megszüntet­nek, enyhíthetik a szigorítá­sokat. Szinte valamennyi fel­szólaló lényegesnek tartotta, hogy a jövőben a jól, jöve­delmezően gazdálkodó válla­latok a termelés során meg­termelt nyereség nagyobb hányadát használhassák fel, mint eddig. A vállalatoknak sokkal jobban kell élniük ön­állóságukkal, s mindenek­előtt átfogó, marketing-szem­léletű üzletpolitika kialakí­tására kell törekedniük. Ma még kevés helyen ismerték fel ennek jelentőségét. El­hangzott az is, hogyha a magyar ipar gyorsabb növe­kedési pályára akar lépni, akkor jobban fel kell hasz­nálnia a KGST-együttműkö­(Folytatás a 2. oldalon.) A KISZ KB ülése Szerdán Hámori Csaba el­ső titkár elnökletével ülést tartott a KISZ Központi Bi­zottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. A Központi Bizottság Szandtner Iván titkár elő­terjesztése alapján állást fog­lalt az ifjúsági törvény vég­rehajtásáról szóló miniszter- tanácsi előterjesztés terveze­téről. A Központi Bizottság Nyit- rai István titkár előterjesz­tésében megtárgyalta és el­fogadta a KISZ-szervek és úttörőelnökségek 1985. évi költségvetésére tett javasla­tot. A testület Varga-Sabján László titkár előterjesztésé­ben megvitatta és jóváhagy­ta a KISZ KB mellett mű­ködő Honvédelmi Nevelési Tanács funkciójára, feladat- és hatáskörére, működési rendjére és személyi össze­tételére tett javaslatot. A Központi Bizottság vé­gül szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt. Nagy Sándort és Szabó Tibort ér­demeik elismerése mellett felmentette központi bizott­sági és intéző bizottsági tag­ságuk alól. A testület Arga- lász Kálmánt, a Honvédelmi Minisztérium Politikai Fő­csoportfőnöksége ifjúsági osz­tályának vezetőjét kooptálta a KB tagjainak soraiba és megválasztotta az Intéző Bi­zottság tagjává. Küldöttgyűlés Bonyhádon Eredményes évet zárt a Völgységi Takarékszövetkezet Az elmúlt hetekben — az áfészekkel közösen megren­dezett — részközgyűlések után, azok tapasztalatait is összegezve tartotta küldött- gyűlését Bonyhádon a 3. sz. Általános Iskola éttermében a Völgységi Takarékszövet­kezet. „Népes” szövetkezet a Völgységi. Hatezer-három- száznegyven szövetkkezeti ta­got képviseltek a küldöttek, hogy meghallgassák, megvi­tassák az igazgatóság, a fel­ügyelő bizottság, a vizsgáló bizottság és a nőbizottság beszámolóját az egyévi mun­káról, döntsenek az ilyen­kor aktuális kérdésekben, megválasszák az új igazga­tóságot, a bizottságokat. Egyben jubileumot is ünne­peltek, kereken huszonöt éve, hogy megalakult a Te­ve! és Vidéke Takarékszö­vetkezet, amelynek jogutódja a bonyhádi. Ott voltak a küldöttgyűlésen a még élő alapító tagok is. Kiemelkedő eredményekről adhatott számot az igazga­tóság, amelynek beszámolóját Brauer János elnök mondta el. Az egy évvel ezelőtti kül­döttgyűlés határozatait tel­jes egészében megvalósítot­ták, a szövetkezet dolgozói­nak Perczel Etelka szocia­lista brigádja a kongresszusi és felszabadulási versenyhez az elsők között csatlakozva, vállalásának minden pontját teljesítette, közülük néhányat túlteljesített. Gyarapodott a taglétszám, a részjegyalap, a betétállo­mány növekedése csaknem háromszorosa a tervben elő­irányzottnak. Számos új pénzügyi szolgáltatást vezet­tek be az elmúlt évben, si­került tovább népszerűsíteni a munkabérlevonásos átuta­lási betétszámlát, a BONY szövetkezettel kötött megál­lapodás alapján újabb 25 dolgozóra terjesztették azt ki. Űj szolgáltatás a nyere­mény-takarékbetétek gyűj­tése, megduplázódott a totó­lottó forgalom, emelkedett a többi szolgáltatás keretében is a bevétel, illetve a kifi­zetések összege, az idegenfor­galmié megközelítette a fél­millió forintot... Eredményesen fejlődött a kölcsönágazat, a betétállo­mány gyorsabb növekedése e téren is lehetővé tette a túl­teljesítést. A szövetkezet nye­resége csaknem másfélsze­rese az 1984. évinek, vala­mennyi hatékonysági muta­tó jobb az előző évinél, il­letve a tervezettnél. Javultak a dolgozók mun­kakörülményei — leterhelt­ségük csökkentése érdeké­ben gépeket vásárolt a szö­vetkezet — sokszínű és igen aktív e kis, 12 fős kollektí­va közéleti tevékenysége. Ez évre további fejlődést irányoz elő a terv, célul ki­tűzve, hogy mind teljesebb körű szolgáltatást nyújtson a szövetkezet a működési kör­zet lakosságának. Valameny- nyi fontos mutatónál növe­kedést terveznek. Az elnök is, a férfifelszó­lalók is köszöntötték a kö­zelgő nemzetközi nőnap al­kalmából a nődolgozókat, ta­gokat. Megemlékeztek az alapításról, az első évekről. Triber Dezső MESZÖV-tit- kárságvezető a szövetkezet igazgatóságának ajándékait adta át az alapító tagoknak. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Daradics Fe­renc, a kerület országgyűlési képviselője és Krizsán Ist­ván, a városi pártbizottság titkára. Tanácskozik a küldöttgyűlés. Incze Károlyné általános iskolai tanárnő, bonyhádi kül­dött felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents