Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAí

XXXV. évfolyam, 55. szám

ARA: 1,80 Ft

1985. március 7., csütörtök

Mai számunkból

a partmunka stílusát fejlesztve

(3. old.)

CSALÁD — OTTHON (4. old.)

HETPRÓBÁS

tAvolugrö

(6. old.)

A VARALJAI NÉPI EGYÜTTES OLASZORSZÁGBAN (5. old.)

Jelölők és jelöltek

Furcsa szokás, meg hagyomány némelyeknél, hogy a fonákjánál kezdi azt, amitillenék a maga eredeti valójában szemügyre venni. Ezért nem vélünk semmi meglepőt felfedezni az elejtett szavakban, elhangzó félmondatokban megbúvó kétkedésben, töprengésben, vajon sikerül-e — lévén szó meglehetősen népes tesÍ

tület majdani tagjairól, nagyközségi közös tanácsról — minden tanácstagi választókerületben megfelelő két jelöltet állítani? S ha igen, vajon egyezik-e majd a jelölni összegyűlő választópolgárok véleménye a tisztségre alkalmasaknak ítélteket kiállító népfrontbizottságokéval, hiszen öt falut fog majd össze a testület, ötször seregnyi különbözőséggel, jellemzővel, érdekkel, más és más elszánásokkal?!

Ami lehetőség volt, az most kötelezettség. Az előbb idézett kétkedés, töprengés — esetünkben a székhely település népfront titkáráé — innét, e kötelezettségből származik, hiszen az 1983-ban elfogadott új választójogi törvény a korábbi lehetőséget, a kettős vagy v? többes jelölést az idén sorra kerülő választásoktól kezdődően kötelezettséggé, meg nem kerülhetővé teszi, még olyan esetekben is, amikor — mivel az első forduló esetleg nem hozott döntést — meg kell ismételni a választást. A kettős — vagy többes — jelölés, a mindenképpen valaki mellett voksolás a szavazás napján, azaz először a jelölés, majd a jelöltek mérlegelése mindenkire többet ró, azokra is, akik jelölnek, s i azokra is, akik vállalják a jelöltséget.

Igen, a felelősségről van szó. Az állampolgár több irányú felelősségéről, hiszen annyi mindent adhat és kell is adnia azoknak útravalóként, akikre ráruházza bizalmát. Ám ezzel párhuzamosan, éppen mert sok a tennivaló, az állampolgár magára veszi a felelősséget azért: rátermetteket, alkalmasakat, tehetségeseket, szorgalmasakat jelölt-e ki, választott-e meg arra, hogy őt képviseljék? Ne gondoljunk csekély súlyú teendőre, hiszen országosan és kerekítve, százezer nő és férfi az érintettje a tanácstagi kettős jelöléseknek, mint jelölt. A jelölők pedig annyi millióan lesznek, amennyi a választópolgárok száma a választási névjegyzékek véglegesítésekor. Kishitűségre vallana, ha bárki azt gondolná, lámpással kell keresni a minden tekintetben alkalmas jelölteket, mégha százezer is a számuk. S ennél is nagyobb kishitűségről — sőt politikai úttévesztésről — tanúskodna az, ha bárhol, bárki úgy vélekedne, nincsen jelen a szükséges közéleti érettség a jelölőgyűlésre elmenő, azután a szavazókörzetet felkereső állampolgárok között. Jelen van, csak éppen — nem mellékes! — a környezet, a közeg formálásával, a kiválasztás, a mérlegelés, a jelölés, a szavazásra bocsátás mozzanataival újra meg újra igazolni kell: valóban fontos az egyéni vélemény, valóban dönt az a bölcsesség, amely a közösségé.

Kölcsönvéve a drámaköltő, Shakespeare szavait: „Mikor a közösség nem kas, amelybe (Maga gyűjtését behordja ki-ki.) Hogyan legyen méz?” — kérdezte. Kérdezhetjük mi is, mert nemcsak javakra, a tárgyi világ darabjaira érthetjük ezt, hanem erkölcsi javainkra, azaz értékeinkre, meg nem fogható, de nélkülöz- • | hetetlen kincseinkre úgyszintén. A közös felelősség ugyanis már ott kezdődik, ahol, amikor szóba kerül; ki lenne jó a tisztre, jelöljék-e, mi szól mellette és ellene, mi a másik lehetséges jelölt mellett és ellen, folytatódik azután azzal, hogy ott van-e a választó- polgár a jelölőgyűlésen. . . Mert bizony könnyebb bírálni, mások mit csinálnak, mit nem, mint részesnek lenni- kezdettől fogva! Részesnek, kinek-kinek a maga terepén, a maga lehetőségeivel és — ez a lényeg! — a maga képességeivel.

Legyen hát ilyen értelemben is kas a közösség, keresse meg a legjobbakat. Azokat, akiknek egyéni arculata van a tegnapot a holnappal összekötő teendők végrehajtásának forgatókönyvében, azaz szerepe nem a statisztáé, aki néma létszám, aki bólint, amikor kell, hanem jellem, karakter, érti és gyakorolja lokális és tág egyeztetésének bonyolult módszertanát. Az egyén józan ítélete: a közösség bölcsessége. Előbbieknek ez utóbbi a sűrítménye, azaz a közösség csak akkor dönthet helyesen, érdekeivel egyezően, ha a tagok, külön- külön is, felelősen mérlegeltek, ítélkeztek, azaz a maga gyűjtését ki-ki a kasba behordja; legyen méz.

Van, persze, hogy van egy hivatalos — törvényekkel szigorúan szabályozott — mechanizmus a jelöltek állításának, a jelölőgyűlések lebonyolításának, a szavazólapra való felkerülésnek, a kiválasztás és a választás valamennyi mozzanatának. A törvény azonban nem képes beleszólni bölcs bíróként értelem és érzelem váltakozó kimenetelű csatájába, ki szóljon majd a nevükben, ki járjon el képviseletükben. A törvény nem lehet bírája döntésünknek. Ezért, hogy a törvény helyét ilyenkor másnak kell betöltenie. Felelősségérzetünknek.

LÁZÁR GÁBOR

I

_____________ - ' .. _____■________I

I

parunk 40 éve

Befejeződött a kétnapos konferencia

Szerdán a Budapest Kongresszusi Központban szekcióüléssel folytatta munkáját a magyar ipar 40 éves fejlődését áttekintő, kedden megkezdődött konferencia.

Az eszmecserék tapasztalatait a konferencia résztvevői plenáris ülésen összegezték.

Román Zoltán, az MTA ipargazdaságtani kutatócsoportjának igazgatója a gazdasági növekedés és az ipar kapcsolatát elemző szekcióülés vitájáról számolt be. A hozzászólók jelentős eredményként értékelték, hogy a magyar gazdaság az elmúlt negyven évben került közelebb a legfejlettebb országokhoz, s a növekedés motorja — a jól ismert gondok ellenére — kétségtelenül az ipar volt. Hangsúlyozták azonban, hogy a gazdasági növekedésnek, az életkörülmények javításának egyaránt lényeges feltételét jelentő infrastruktúra háttérbe szorult, s fejlesztésére a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Elhangzott a hozzászólásokban az is, hogy a fejlődést nem szabad csupán a növekedés alapján megítélni, hiszen az elmúlt évtizedek gazdasági eredményeit még jelentősebb társadalmi változások kísérték. Az ipar teljesítményét a szekcióülésen szigorúan értékelték a hozzászólók, s megállapították, hogy a kívánatos

dinamizmus eléréséhez jobb minőségre, hatékonyságra, rugalmasabb szerkezetváltási készségre van szükség. Ezekben egyaránt megvan a szerepe a nagy- és a kisvállalatoknak. Miután azonban a tőke jelentős hányada a nagyvállalatoknál koncentrálódik, kívánatos lenne, ha a magasan képzett szakemberek ott fejtenék ki átlagosnál értékesebb teljesítményüket.

Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója a műszaki haladásnak az iparban betöltött .szerepét értékelő vita tapasztalatait összegezte. Egyöntetű volt a hozzászólók véleménye: a magyar ipar műszaki színvonalát gyorsabban kell növelni ahhoz, hogy a fejlett országokhoz mért elmaradásunk tovább csökkenjen. A műszaki fejlesztés gyorsításának alapvető feltétele az általános technológiai rekonstrukció. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő gazdaság-, iparpolitikával és szabályozással párosul. A szabályozás eddig ugyanis elsősorban statikus szemlélettel és nem a gazdaságot dinamizálva törekedett az egyensúly megteremtésére.

A harmadik szekció az ipari tervezés, szabályozás és a szervezés kérdéseivel foglalkozott. Csikós Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke összefoglalójában arról szólt, hogy az 1985-90- es években a hazai ipar valószínűleg kedvezőbb feltételek között fejlődhet, mint az elmúlt években, ez azonban az eddigiektől eltérő, új típusú rugalmasabb iparirányítást igényel. A hozzászólásokat egyfajta óvatos derűlátás jellemezte, amit arra alapoztak, hogy a következő években az iparvállalatok munkáját sokkal inkább ösztönzőkkel kívánják segíteni az irányító szervek, s feltehetően jó néhány kényszerintézkedésként bevezetett korlátozást megszüntetnek, enyhíthetik a szigorításokat. Szinte valamennyi felszólaló lényegesnek tartotta, hogy a jövőben a jól, jövedelmezően gazdálkodó vállalatok a termelés során megtermelt nyereség nagyobb hányadát használhassák fel, mint eddig. A vállalatoknak sokkal jobban kell élniük önállóságukkal, s mindenekelőtt átfogó, marketing-szemléletű üzletpolitika kialakítására kell törekedniük. Ma még kevés helyen ismerték fel ennek jelentőségét. Elhangzott az is, hogyha a magyar ipar gyorsabb növekedési pályára akar lépni, akkor jobban fel kell használnia a KGST-együttműkö(Folytatás a 2. oldalon.)

A KISZ KB ülése

Szerdán Hámori Csaba első titkár elnökletével ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese.

A Központi Bizottság Szandtner Iván titkár előterjesztése alapján állást foglalt az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló miniszter- tanácsi előterjesztés tervezetéről.

A Központi Bizottság Nyit- rai István titkár előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a KISZ-szervek és úttörőelnökségek 1985. évi költségvetésére tett javaslatot.

A testület Varga-Sabján László titkár előterjesztésében megvitatta és jóváhagyta a KISZ KB mellett működő Honvédelmi Nevelési Tanács funkciójára, feladat- és hatáskörére, működési rendjére és személyi összetételére tett javaslatot.

A Központi Bizottság végül szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt. Nagy Sándort és Szabó Tibort érdemeik elismerése mellett felmentette központi bizottsági és intéző bizottsági tagságuk alól. A testület Arga- lász Kálmánt, a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége ifjúsági osztályának vezetőjét kooptálta a KB tagjainak soraiba és megválasztotta az Intéző Bizottság tagjává.

Küldöttgyűlés Bonyhádon

Eredményes évet zárt a Völgységi Takarékszövetkezet

Az elmúlt hetekben — az áfészekkel közösen megrendezett — részközgyűlések után, azok tapasztalatait is összegezve tartotta küldött- gyűlését Bonyhádon a 3. sz. Általános Iskola éttermében a Völgységi Takarékszövetkezet.

„Népes” szövetkezet a Völgységi. Hatezer-három- száznegyven szövetkkezeti tagot képviseltek a küldöttek, hogy meghallgassák, megvitassák az igazgatóság, a felügyelő bizottság, a vizsgáló bizottság és a nőbizottság beszámolóját az egyévi munkáról, döntsenek az ilyenkor aktuális kérdésekben, megválasszák az új igazgatóságot, a bizottságokat. Egyben jubileumot is ünnepeltek, kereken huszonöt éve, hogy megalakult a Teve! és Vidéke Takarékszövetkezet, amelynek jogutódja a bonyhádi. Ott voltak a küldöttgyűlésen a még élő alapító tagok is.

Kiemelkedő eredményekről adhatott számot az igazgatóság, amelynek beszámolóját Brauer János elnök mondta el.

Az egy évvel ezelőtti küldöttgyűlés határozatait teljes egészében megvalósították, a szövetkezet dolgozóinak Perczel Etelka szocialista brigádja a kongresszusi és felszabadulási versenyhez az elsők között csatlakozva, vállalásának minden pontját teljesítette, közülük néhányat túlteljesített.

Gyarapodott a taglétszám, a részjegyalap, a betétállomány növekedése csaknem háromszorosa a tervben előirányzottnak. Számos új pénzügyi szolgáltatást vezettek be az elmúlt évben, sikerült tovább népszerűsíteni a munkabérlevonásos átutalási betétszámlát, a BONY szövetkezettel kötött megállapodás alapján újabb 25 dolgozóra terjesztették azt ki. Űj szolgáltatás a nyeremény-takarékbetétek gyűjtése, megduplázódott a totólottó forgalom, emelkedett a többi szolgáltatás keretében is a bevétel, illetve a kifizetések összege, az idegenforgalmié megközelítette a félmillió forintot...

Eredményesen fejlődött a kölcsönágazat, a betétállomány gyorsabb növekedése e

téren is lehetővé tette a túlteljesítést. A szövetkezet nyeresége csaknem másfélszerese az 1984. évinek, valamennyi hatékonysági mutató jobb az előző évinél, illetve a tervezettnél.

Javultak a dolgozók munkakörülményei — leterheltségük csökkentése érdekében gépeket vásárolt a szövetkezet — sokszínű és igen aktív e kis, 12 fős kollektíva közéleti tevékenysége.

Ez évre további fejlődést irányoz elő a terv, célul kitűzve, hogy mind teljesebb körű szolgáltatást nyújtson a szövetkezet a működési körzet lakosságának. Valameny- nyi fontos mutatónál növekedést terveznek.

Az elnök is, a férfifelszólalók is köszöntötték a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából a nődolgozókat, tagokat. Megemlékeztek az alapításról, az első évekről. Triber Dezső MESZÖV-tit- kárságvezető a szövetkezet igazgatóságának ajándékait adta át az alapító tagoknak.

Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Daradics Ferenc, a kerület országgyűlési képviselője és Krizsán István, a városi pártbizottság titkára.

Tanácskozik a küldöttgyűlés. Incze Károlyné általános iskolai tanárnő, bonyhádi küldött felszólalása