Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

2^fepÜJSÄG 1985. märciuä 7. PANORÁMA Várkonyi Péter londoni tárgyalásai A hivatalos látogatáson Londonban tartózkodó Vár­konyi Péter külügyminiszter programja szerda délelőtt a brit kereskedelmi és ipar­ügyi minisztériumban kezdő­dött, ahol Norman Tebbit miniszter fogadta őt. Kette­jük háromnegyedórás esz­mecseréjén a kétoldalú gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatokról volt szó. Megvi­tatták, hogy a brit, illetve a magyar kormány milyen mó­don bátoríthatja és segítheti a gazdasági kapcsolatok szá­lainak erősítését, illetve a kereskedelmi forgalom bőví­tését. Várkonyi Péter ezután Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszterrel tárgyalt vendég­látója hivatalában, őszinte és szívélyes hangulatú esz­mecseréjük tárgya a nemzet­Hawke az ANZUS-ról Ausztrália ás az Egyesült Államok szoros katonai együttműködése nem lehet vita tárgya és a szövetség továbbra is fennmarad — jelentette ki Robert Hawke ausztrál miniszterelnök ked­di televíziós nyilatkozatá­ban, amelyben az Ausztrá­liát, az Egyesült Államokát és Üj-Zélandot tömörítő ANZUS szervezetről beszélt. Hawke leszögezte, hogy Ausztrália — Üj-Zélanddal ellentétben — továbbra is nyitva tartja az amerikai hadihajók és katonai repülő­gépek előtt kikötőit, illetve repülőtereit. Leszögezte, hogy a Canberrái kormány a wa­shingtoni vezetés álláspontját osztja az Új-Zélanddal tá­madt vitában. Az amerikai hadsereg Ausztráliában három távköz­lési központot működtet, a szigetország keleti partján lévő Perth város kikötőjébe pedig rendszeresen befutnak az Indiai-óceánon cirkáló amerikai hadihajók. közi helyzet .volt, ezen belül a kelet—nyugati kapcsolatok problémaköre, az enyhülés és a fegyverzetkorlátozás. Bár a felek rögzítették, hogy a nemzetközi feszültség oka­it eltérően ítélik meg, a fegyverzetkorlátozás számos kérdését illetően más a meg­közelítési módjuk, és más­képp értékelik a genfi tár­gyalások előtt kialakult hely­zetet, nevezetesen az Egye­sült Államok v,stratégiai vé­delmi kezdeményezésének” kérdését is, reményüknek ad­tak hangot, hogy a Szovjet­uniónak és az Egyesült Ál­lamoknak Genfben sikerül lépést tennie azoknak a cé­loknak az elérése felé, ame­lyeket a szovjet és az ame­rikai külügyminiszter janu­ári találkozójáról kiadott kö­zös közlemény tartalmazott.­A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egységesen kell cselekednie és végre kell hajtania a demokratikus vi­tákban elfogadott valameny- nyi határozatot ahhoz, hogy megőrizze politikai tekinté­lyét és társadalmi befolyá­sát. Ebben a megállapítás­ban összegezhető az a vita, I amely a JKSZ KB Belgrád- ban kedden megkezdődött és szerdán is folytatódott ülé­sén a beszámolót követően bontakozott ki. A KB-ülés vitájában terí­tékre kerültek a jugoszláv gazdaság és társadalom leg­időszerűbb kérdései, az élet- színvonal csökkenése éppúgy, mint a szocialista önigazga­tású fejlődés ellenzőinek né­zetei és tevékenysége. A párt szerepét illetően egyértel­műen megfogalmazódott az a követelés, hogy a JKSZ „a papírok pártjából” váljék végre a cselekvés pártjává. Valamennyi felszólaló egyet­Várkonyi Péter és Sir Ge­offrey Howe végül megelé­gedéssel állapította meg, hogy a brit—magyar kapcsolatok az elmúlt két évben jól fej­lődtek, és az együttműködés további bővítésére való kész­ség mindkét oldalon meg­van. A kétoldalú kapcsolatok részletkérdéseit szerda dél­után Várkonyi Péter Mal­colm Rifkind brit külügyi államminiszterrel vitatta meg. A magyar külügyminiszter programjain részt vett Do­mokos Mátyás, hazánk lon­doni nagykövete is. Ugyanő szerda délben a nagykövet­ségen fogadást adott az an­gol sajtó vezető diplomáciai tudósítóinak tiszteletére, akik több mint egyórás kötetlen beszélgetést folytathattak itt Várkonyi Péterrel. értett abban,‘hogy a mostani KB-ülés után a JKSZ és kü­lönösen vezető szervei, így maga a központi bizottság nem viselkedhet továbbra is úgy, mint eddig. A határo­zatok végrehajtásának el­mulasztása a párt egyik leg­nagyobb fogyatékkossága, s ennek oka elsősorban a JiKSZ köztársasági és tarto­mányi szervezetekre történt széttöredezése, valamint el­bürokratizálódása. Számos kritikai észrevétel tárgya volt a jelenlegi káderpoliti­kai gyakorlat, s különösen az a tény, hogy a fiatalok kí­vül maradnak a társadalmi döntéshozatal folyamatán. A központi bizottsági ülés vitájában felszólalók han­goztatták, hogy a JKSZ jö­vő évre tervezett 13. kong­resszusáig fel kell élénkíteni a párt tevékenységét, meg kell erősíteni eszmei, politi­kai ás cselekvési egységét, társadalmi vezető szerepét. BUDAPEST Veress Péter külkereske­delmi miniszter március 4. és 6. között látogatást tett Tripoliban, ahol részt vett a Tripoli Nemzetközi Vásár márciusi ünnepélyes meg­nyitóján és megbeszélést folytatott meghívójával. Mu- sza Abu Freiva gazdasági és könnyűipari titkárral a ma­gyar—líbiai gazdasági együtt­működés Időszerű kérdései­ről. Veress Péter szerdán ha­zaérkezett Budapestre. HELSINKI Az 1975-ös helsinki euró­pai biztonsági értekezlet 10. évfordulója alkalmából a le­hető legmagasabb szinten hívjanak össze érdemi poli­tikai találkozót az enyhülés ügyének előmozdítására — indítványozta Mauno Koivis- to finn államfő és a kedd óta hivatalos látogatáson Helsinkiben tartózkodó Ric­hard von Weizsäcker, a Né­met Szövetségi Köztársaság elnöke. A két államfő azon a díszvacsorán mondott po­hárköszöntőt, amelyet Koi- visto kedden este adott ven­dége tiszteletére. VARSÓ Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, len­gyel kormányfő fogadta a Lengyelországban tartózkodó Viktor Kulikovot, a Szovjet­unió marsall j át, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnokát — jelentette a PAP lengyel hírügynökség. A baráti légkörű találkozón megvitatták a nemzetközi helyzet fényében a lengyel hadsereg és a Varsói Szer­ződés többi tagországainak hadseregei közötti együttmű­ködés kérdéseit. PHENJAN Li Dzong Rjul, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság egészségügyi miniszte­rének első helyettese és dr. Tar ab a János, hazánk phen- jani nagykövete szerdán Phenjanban aláírta a két ország egészségügyi minisz­tériumainak az 1985—86-os évekre szóló egészségügyi és orvostudományi együttműkö­dési tervét. EE ■a« «101t A két nagyhatalom és a közvélemény Közeledik március 12-e, a szovjet—amerikai tárgya­lások kezdetének napja, s ahogy közeledik, mind ész­revehetőbb, hogy sehol senki sem közömbös a két nagyhatalom párbeszéde, s annak témaköre iránt. E folyamat is bizonyítja, hogy a küszöbönálló tárgyalá­soknak átfogó jelentőségük van. A felek mindegyike nemcsak saját nevében, és ami a Szovjetuniót illeti, nem csupán szűk nemzeti érdekei védelmében lép fel. Mindkét felet támogatják szövet­ségeseik, akikkel célkitűzéseiket és álláspontjukat egyeztetik. Ezenkívül annak tudata, hogy a párbeszéd­nek milyen nagy befolyása van az egész emberiség sorsára, minden jóérzésű emberben kiváltja azt a tö­rekvést, hogy erejükhöz mérten a tárgyalások menetét a többség számára kívánatos irányán befolyásolják, elősegítsék a közös nyilatkozatban meghirdetett célok elérését. Idézzük fel ezeket: „A felek egyetértenek abban, hogy a megbeszélések tárgya azon kérdések komplexuma lesz, amelyek az űr- és atom­fegyvereket — hadászatiakat és középhatótá- volságúakat — érintik. Mindezeket a kérdéseket összefüggéseikben vizsgálják és oldják meg. A tárgya­lások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozá­sa, amelyek megakadályozzák a fegyverkezési ver­seny kiterjedését, a világűrre, megszüntetik azt a föl­dön, korlátozzák és csökkentik az atomfegyvereket, növelik a hadászati egyensúlyt”. Genfben a küldöttek mögött láthatatlanul különböző nemzetiségű, vallású, nemű, korú és foglalkozású em­bertömegek lesznek jelen. Nyugtalan tudósok, örvö­sök, .kulturális személyiségek, munkások, mezőgaz­dasági dolgozók és diákok személyében, az ő képvise­lőik szerveznek tüntetéseket, fogalmaznak nyilatkoza­tokat, írnak leveleket. Ezen nincs mit csodálkoz­nunk: a jövővel kapcsolatos reményeiket,-magát az életüket a tárgyalások sikerével kapcsolják egybe. Ugyanakkor az utóbbi hetek eseményeinek, az Egyesült Államok elnöke és közeli munkatársai meg­nyilatkozásainak fényében a nemzetközi közvélemény­ben egyre inkább az a benyomás alakult ki, hogy a problémák megoldását illetően a két nagyhatalom kö­zött jelentős különbség van. A Szovjetunió következe­tesen és szilárdan folytatja harcát a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséért és a leszerelésért, a meglévő fegyverkészletek, mindenekelőtt az atomfegyverek be­fagyasztásáért, korlátozásáért és csökkentéséért, a fegyverkezési verseny világűrre történő kiterjesztésé­nek megakadályozásáért. A másik fél, az Egyesült Ál­lamok a „fegyverkezünk, hogy leszerelhessünk” for­mulával gyakorlatilag a fegyverkezési verseny mellett döntött, beleértve annak új színterét, a világűrt is. Az őszinte leszerelés vonalát követő Szovjetuniót hatalmas tömegek támogatják, akik alapvető jogukat, az élethez való jogot védelmezik. Immár négy éve, hogy ülésezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. Azóta a Szovjetunió szilárdan ki­tart a kongresszuson kidolgozott külpolitikai irány­vonal mellett, amely a 80-as évek szovjet békeprog­ramja nevet kapta, s amely valamennyi részében, té­telében és javaslatában aktuális marad. Ez a prog­ram elsősorban a fegyverkezési verseny megfékezését, az atomháború megelőzését, a béke és a népek biz­tonságának megszilárdítását célozza. A fegyverkezési verseny közös ellenségünk — a kongresszus tribünjé­ről e szavak elsősorban az amerikai félnek szóltak. Az elmúlt öt évben az amerikai republikánus párt­nak két kongresszusa volt. Ezeken szintén következe­tesen egy vezérfonal húzódott végig — az Egyesült Ál­lamok katonai támadó erőinek növelése, a Szovjet­unióval szembeni katonai fölény kivívása. E szándék illuzórikus voltára többször rámutattak. „A Szovjetunió következetesen szembeszáll bármely olyan próbálkozással, ami a kialakult katonai egyen­súlyt akarja megbontani. Az atom- és hagyományos fegyverkészleteknek az egyenlőség és egyenlő bizton­ság alapján történő radikális csökkentése mellett va­gyunk, síkraszállunk az általános és teljes leszerelé­sért, az atomfegyver felszámolásáért” — erősítette meg a Szovjetunió álláspontját Konsztantyin Cser- nyenko szovjet államfő, az argentin „Száz felhívás az élet nevében” nevű mozgalom vezetőinek írott levelé­ben. A Szovjetunió ugyanakkor ellenez mindent, ami eltorzítja a tárgyalásokról szóló közös közleményben közzétett megállapodásokat, küzd minden ellen, ami megzavarhatja a párbeszédet, a kölcsönösen elfogad­ható egyezmények elérését. A békeszerető emberek világosan látják és támo­gatják a Szovjetunió politikáját. Ezt bizonyítja a „Száz felhívás az élet nevében” mozgalom elnökének vá­laszüzenete: „Az argentin nép nevében, szeretném ki- <- fejezni mély elismerésemet a Szovjetuniónak azért a fontos és pozitív tevékenységéért, amellyel hozzájárul a béke és enyhülés ügyéhez”. SZVJATOSZLAV KOZLOV APN—KS Mai kommentárunk Csatazaj Washingtonból Kemény csaták elé néz Reagan elnök. Erre utal az amerikai szenátus költségvetési bizottságának az a legújabb ajánlása, amelyben a republikánus többségű testület a 440 milliárd dollárra tervezett katonai kiadá­sok csökkentése mellett foglalt állást. S ezen túlmenő­en az is szembetűnő, hogy a demokratákkal együtt négy republikánus szenátor is a beterjesztés mellett szavazott. Reagan elnöki ténykedésének árnyoldalait mind többen látják, tapasztalják. A rekordnagyságú deficit, a szociális kiadások lefaragása, a katonai kiadások pá­ratlan méretű megemelése közvetve-közvetlenül mil­liókat sújt. A Fehér Ház azzal érvel, hogy az amerikai költségvetés összkiadása nem változott, ám azt már elhallgatja, hogy felbillent annak egyensúlya, a dol­gozó tömegek kárára és sajnos, az amúgy is veszé­lyes méreteket öltő fegyverkezés javára. A katonai kiadásokról terebélyesedő vita főként a — Reagan számára politikai és katonai értelemben is igen lényeges — MX-programot érinti. Még 1984-ben a kongresszus jóváhagyta 21 MX típusú interkontinen­tális rakéta építését, de az idei tervek újabb 21 enge­délyezését kívánják. S még ezen is túlmutatnak a kö­vetkező esztendőkre felvázolt elképzelések: a Reagan- kormányzat 1986-ban újabb 36, 1987-ben 10 hasonló típusú rakétát kíván megépíttetni. A teljes MX-prog- ram 223 rakétával számol, amelyből 100-at állandóan a kilövőállásokban tartanának. „Ez egy olyan fegyverkezés, mint háborús időkben” — mondta találóan Reagan katonai terveiről Lawton, floridai szenátor. S mi van mindennek a hátterében? Pusztán erőfitogtatás, vagy sokkal inkább politikai el­képzelések? Nos, Weinberger hadügyminiszter szavait idézve minden világos: az Egyesült Államok számára a katonai programok folytatása elválaszthatatlan a szovjet—amerikai tárgyalásoktól. „Az MX rakéták alapvetően szükségesek ahhoz, hogy Genfben (a jövő kedden folytatódó tárgyalásokról van szó) az általunk oly erősen óhajtott csökkentést elérjük" — mondta a hadügyminiszter. Az Egyesült Államok vezetői maka­csul ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy az erő pozíciójából engedményekre kényszeríthetik a Szovjet­uniót a megbeszéléseken. Washingtonban nem is rejtik véka alá ezt. „Ha a kongresszus nem szavazná meg a rakétaprogram folyósítását, akkor — miként Weinber­ger nyilatkozta — aláásná tárgyalóküldöttségünk hely­zetét, s olyan jelzést küldene Moszkvának, amiből az derülne ki, hogy Amerika határozatlan és megosztott nemzet, amelynek megosztottságát ki lehetne hasz­nálni Genfben.” E kijelentés veszélyességét aligha szükséges külön taglalni. Köztudott, hogy a Szovjetuniót a tényleges leszerelés, az eredményes párbeszéd szándéka vezeti. S ezt reméli a világ közvéleménye is a genfi tárgyalá­soktól. A Fehér Házban és a Pentagonban azonban — úgy tűnik — ez az óhaj még mindig süket fülekre ta­lál. .. MALLÁR ÉVA Iparunk 40 éve (Folytatás az 1. oldalról.) désben rejlő lehetőségeket. A magyar ipari export nagyobb hányada erre a piacra ke­rül, ezért számukra különö­sen fontos az együttműködés rendszerének további javítá­sa, hogy mindig időben le­hessen dönteni a közös fej­lesztési, beruházási, terme­lési és értékesítési kérdések­ben. A szekcióvezetők beszámo­lójával befejeződött a kétna­pos konferencia. * A szekcióülésekkel párhu­zamosan került sor a köny- nyűipari ágazati tanácskozás­ra, amelyen részt vettek a lakossági ellátásban és az export teljesítésében első­sorban érdekelt ipari és kül­kereskedelmi vállalatok ve­zetői. E megbeszélésen részt vett Marjai József minisz­terelnök-helyettes, Kapolyi László ipari miniszter, Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke, Mé­száros Vilmos, az OKISZ el­nökhelyettese, ott voltak az ágazati szakszervezetek fő­titkárai, valamint az irányí­tó szervek képviselői. * Délután a Budapest Kong­resszusi Központban az ipar­vállalatok vezetői igazgatói értekezleten vitatták meg az idei év legfontosabb tervfel­adatait, és egyúttal értékel­ték a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakának eredmé­nyeit. A tanácskozáson meg­jelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Ballai László, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője, Grósz Károly, a KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Gál László, a SZOT titkára. Az ipari miniszter beszéde után több vállalat vezetője mondta el véleményét az ágazat helyzetéről, tenniva­lóiról. Kínai vendégek moszkvai iskolában Ir A Legfelsőbb Tanács meghívására a Szovjetunióban tar­tózkodó kínai parlamenti küldöttség egy moszkvai isko­lába is ellátogatott. (Telefotó.) A JKSZ KB ülése

Next

/
Thumbnails
Contents