Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

1985. március 30.

NÉPÚJSÁG 7

Alkalmazkodás a piaci helyzethez

Jól kezdfdött az év, biztató a folytatás

Miután 1984-ben a Szekszárdi Bútoripari Vállalat eredményesen dolgozott, teljesítette a mintegy 240 tagú kollektíva a tervet, felkészültek 1985-re is. A nyereség a múlt évben 9%-kal volt több mint azt programozták. A kedvező piaci helyzet miatt sikeredett így a munka. Abban bíztak, teljesen joggal, hogy 1985-ben sem lesz másként. Hiszen az egész évi munkához szükséges megállapodás, fél évre pedig munkaszerződés volt.

A piac már a második hónapban változott. A kereskedelem készletei feltöltődtek, a raktárakba már nem fért több mútor, így a szekszárdiak módosították előre meghatározott termelési programjukat.

Több mint tizenöt éve a SZOT egyedüli szállítói, ami az üdülőkbe szükséges, minden bútort — főleg a felújított, korszerűsítés alatt (lévő üdülőkről van szó — Szek- szárdról vásárolnak. Így a sokéves, eredményes együttműködés, a pontos szállítás, a kiváló minőségi munka éppen elég érv volt ahhoz, hogy rövid tárgyalás után a SZOT elfogadja a korábbi szállítást. Mintegy nyolcmillió forint értékű bútorról van szó.

E programváltozás révén különösebben nem kellett a termelést átszervezni, hiszen évekkel ezelőtt is volt már hasonló módosításra példa. Van ebben is gyakorlata a vállalat műszaki kollektívájának..

Amint az első, és a második hónapi termelés sikeres volt, úgy a harmadik havit is teljesítették, nincsen lemaradás. A termeléshez van anyag, az emberek nagy gyakorlata is „kézzel fogható”, nem volt a gyárban energia- korlátozás, „csak” a hideg időben a dolgozóknak volt nehezebb a munkát végezni. De már túl vannak a télen, a gazdasági év első változásán, a jövőbe bizakodóan néznek.

Mint már említettük, fél évre együtt áll a rendelés, megállapodás van a második félévi termelésre is. így a munkásoknak egész évben lesz elfoglaltságuk. A terv, a termelési érték 110 millió forint, három százalékkal több mint 1984-ben volt.

A fő termék egyébként idén is az ülő- és fekvőgarnitúrák különböző típusa. Üj termékkel nem lépnek idén a piacra, ám a fejlesztő munka folyik, részben a Bútoripari Fejlesztési Vállalatnál, részben iparművészek bérmunkája révén.

A vállalat termékeit már három boltban árulja, de a szekszárdi bútorok az ország minden részében megvásárolhatók, a bútoripari egyesülés vállalatai révén, részben pedig a DOMUS áruházakkal kötött szerződés értelmében. Budapesten a közelmúltban léptek be két üzletbe, Óbudán a III. kerületben, négy bútorgyár közös üzletében árulják a szekszárdi fotelokat és gyéb kárpitos termékeket.

A termelés fejlesztésére idén is költenek. Elsősorban a kárpitosüzemrész munka- csarnokát bővítik — jobb munkakörülményeket teremtenek, s ezáltal a minőségi munka fokozásának újabb jó feltételét teremtik meg. A gépi berendezés felújítása, korszerűsítése a terveknek megfelelően történik. Újdonság még a vállalatnál, hogy március 26-án megalakult a negyedik vgm. S ezzel szinte kizárják annak szükségességét, hogy a munkásokat tulóráztatni kelljen. Az önként munkát vállaló munka- közösségi tagok egyre fontosabb szerepet töltenek be a vállalat gzdasági életében.

Egyébként a szekszárdi bútorgyár termékeinek minősége most is jó, erről április 2-tól lehet majd meggyőződni egy pécsi kiállításon, amikor is a bajai, a pécsi és a Balaton Bútorgyár közös kiállítást, vásárt rendez.

Pálkovács Jenő Foto: Kapfinger András

Gondos munka a kárpitosok előkészítő részlegében

Mintateremben a Szirén II. ülőgarnitúra

Becze Gáspárné patkófotelt készít

Az újító

„Sorszám: 5444.

Alkotó neve: Molnár József.

Az alkotó munkahelyének neve és címe: Bátaszéki Fémipari Szövetkezet, 7140 Báta- szék. Budai u. 5.

Az alkotás címe: Acélka- rika-hegesztő készülék.

Az alkotás rövid ismertetése: A saválló acélhuzal hegesztésére szolgáló készülék húsipari védőkötény és védőkesztyű összefűzéséhez használt 0,6—1,2 mm anyagból készített acélkarikák ellenálláshegesztéséhez alkalmazható. A készülék bevezetése lehetővé teszi a húsipari védőkesztyűk összeállításához import útján beszerzett tomback anyag kiváltását és a húsipari védőeszközök tőkés exportjának beindítását.”

(Részlet az 1981-es Alkotó Ifjúság Országos Kiállítás dokumentációjából.)

Néhány dolgot már találkozásunk előtt is tudtam Molnár Józsefről, a huszom- hatszoros bátaszéki újítóról, de az igazi meglepetés lakásának ajtajában ért. Mindenféle ajtókulcs hiányában tekert egyet-kettőt-hármat a bejárati ajtóra szerelt fogantyúkon és a hétezer (!) variációs lehetőségű elektromos zár engedett.

— Ez igazán nem is komoly dolog — mondja, miközben betessékel vendéglátóm a Budai u. 20-as számú ház egyik szobájába. — Csak hobbiból csináltam.

Mindig nagyon tudtam- tudom tisztelni azokat az embereket, akik sohasem elégedtek meg a már kipróbált és bevezetett eszközökkel. Hanem, a műszaki alaptudás megszerzését követően öntevékenyen morfondírozni, gondolkodni kezdenek, összevissza kötnek drótokat, számolnak, terveznek, egy ideig nem érti őket az égvilágon

senki, közben ötletükért még támadják is, mígnem elkészül valami új, okos és hasznos dolog.

Molnár József, a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet villanyszerelője ilyen ember. Lakásában sok olyan készüléket látok, amit ő készített, például digitális kijelzésű villanyórát, de ezt csak házi használatra, ötleteit pedig nem is egyszer továbbadta a barkácsolók népszerű lapjában, az Ezermesterben.

— Édesapám elektrikus- kent dolgozott — kezd beszélni magáról vendéglátóm —, a volt bátaszéki trafóállomáson, én pedig már általános iskolás koromban ott ügyködtem körülötte.

— A magafajta emberek először mindig szétszednek valamit — mondom.

— Én a rádiót — mosolyo- dik el Molnár József —, mert kíváncsi voltam miként épül fel. Egyébként a nagyfiam, Jóska is rám üt. Szerel, kapcsolásokat készít.

— Ez családi hagyomány?

— Az én édesapám egyenesen tiltott az elektromos áramtól — folytatja. — Talán

azért, mert egyedüli gyerek vagyok. Nemegyszer vált, hogy nagyon megvágott az áram, de nem vette el a kedvem.

Molnár József nyolcadikban döntött hivatásáról. Műszerész akart lenni. A szekszárdi 505-ös ipari szakmunkásképzőben tanult, de szakmunkásvizsgát a fővárosban, egy országos tanulmányi versenyen tett. így korábban szabadult, mint évfolyamtársai. Első munkahelye a TO- TÉV-nél volt, kezdőként külső munkán, megkereste a háromezret.

— Mi votlt a legelső újítása? — kérdezem.

— A TOTÉV után, a bátaszéki vasúti fűtőházhoz kerültem villanyszerelőnek. Ott a vasúti közvilágítás céljára egy fotocellás kapcsolót készítettem.

— Mi lett a sorsa?

— Elutasítottak — és ismét mosolygott — három évre rá, ugyanazon az elven, igaz, más kiviteilezésben megjelent és máig alkalmazzák.

Ezek szerint Molnár Józsefet sem kerülte el az újítók közismerten ellentmondásos világa.

— Nem járt utána?

Mindhárom készülék Molnár József munkája, a legújabbon dolgozik éppen a kötényüzem egyik munkatársa

— Nem, de annál nagyobb erővel folytattam a munkát. Immáron azon a munkahelyen, ahol tizenharmadik éve dolgozom, a Fémipari Szövetkezetnél.

(Közjáték. Aki beszél, Fazekas Pál, a szövetkezet elnöke:

— ö azok közé az emberek közé tartozik, akik gondolkodnak. Mindig azon jár az esze, hogy miként lehetne jobban, jobb eszközökkel dolgozni. Számtalan újítása van. Kiváló dolgozó, kiváló újító, birtokosa az újító kitüntetés ezüst fokozatának. 1981-ben az egyik újítása 1,2 millió forint megtakarítást, a másik, 1980-ban több, mint kétmilliót hozott a szövetkezetnek. Egyébként az utóbbival tudtunk igazából kilépni a tőkés piacra.)

Beszélgetésünkbe hallgatag társként betársul Molnár József két gyereke is. ök, most éppen az Ezermestereket böngészik.

— Most a huszonhetedik újítását „nyúzzák”.

— Közben volt jó néhány munkavédelmi újításom. Sok baleset volt korábban a meleggépek miatt. Megcsináltam, amiket kigondoltam. Ma már ezektől a gépektől nincs baleset. Igaz, ez nem hozott sok pénzt, mert csak eszmei díjakat kaptam értük.

— Apropó, mit jelent önnek a pénz?

— Sokat, már csak azért is, mert az idén kezdtünk építkezni. Eddig gyűjtöget- tük-gyűjtögettük a pénzt.

Míg Molnár József ismét kávét tölt a csészébe, addig is van mit néznem. Belelapozok az Ipari Szövetkezetek 1982-es ifjúsági parlamentjén elmondott beszédébe, elolvastam az Országos Tailálmányi Hivatal elnökének köszönőlevelét, valamint kezembe veszem az érdemes és kiváló társadalmi munkás kitüntetéseket, amit a két nagy munka, a bátaszéki sportcsarnok, valamint a művelődési ház felújításának villamos kapcsolási munkáiért kapott a nagyközségi tanácstól.

o

Mo/lnár József eddigi legnagyobb újításának az írásunk első fejezetében említett acélkarika-hegesztő készüléket tartja.

— Ehhez nem fűződnek jó emlékei, úgy tudom — vetem közbe.

— Nem is nagyon szeretek róla beszélni. Pereskednem kellett a saját munkahelyem volt vezetőjével. Amikor először beadtam ezt az újítást, eszmei díjként 5 ezer forintot kaptam. Egyébként ennek az új hegesztésnek köszönhető, hogy minden piacra elfogadott GD-szabványos lett

a termékünk. Nem akartam sokat, társammal együtt 10— 10 ezer forintot. Az ügy végeredménye az lett, hogy a per végén a hivatalos könyv- szakértő megállapította, hogy újításom a szövetkezetnek kétmillió forintot hozott, és a találmány határát súrolja. Végül 179 ezer forintot kaptam érte. De gondolhatja, hogy a pereskedés közben mit éltem át, és hogy néztek rám itt. Már ez nincs, az új vezetés támogat.

— A bejárati kapun láttam, hogy másodállásban RTV-szerelő is.

— Nézze, ebben a dologban nem lehet megállni. Bennem van, hogy hajtani, dolgozni kell. Közben, mert érdekelt, megszereztem a mozigépész oklevelet, a színes televízió javításához szükséges tanfolyamot is elvégeztem. Nincs mese, csinálni kell, dolgozni, gondolkodni. Én egyébként csak megtervezett, és megépített dolgokkal rukkolok elő.

— Mi a huszonhetedik újítása?

— Programelosztó-automa- ta heggesztő készülék. Szintén az exportra gyártott húsipari védőeszközöknél lehet majd alkalmazni. Éppen most van a kötényeseknél kéthónapos nyúzópróbán.

— Harmincöt éves korra nem sok ez?

— Erre nem tudok válaszolni. Ilyen vagyok.

o

Részlet az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásán Molnár József által elmondott hozzászólásból:

— Egy-egy újítás sikere vagy kudarca már az újítás benyújtásánál kezdődik. Nagyon fontos, hogy az újítási előadó értse a dolgát és szívügyének tartsa az újításokkal való törődést... E nemes mozgalom nem öncélú, hisz társadalmunk fokozott figyelemmel kíséri az újítómozgalmat és megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti az aktivistáit...

Szűcs László János

„Édesapám eltiltott a villanyáramtól”