Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 73. szám ARA: 1,80 Ft 1985. március 28., csütörtök Befejeződött a vita a XIII. kongresszuson Felszólalt Pónya József, Tolna megye küldötte A SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott Pozsgay Imre: A szocializmus az egész nép részvételével épül Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 198? októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás — véleményem szerint — nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szak- szervezeti munkához. De, hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az újakhoz pedig hozzá tudjunk igazodni^ ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Természetes, hogy a töprengésben a jó és hasznosítható javaslatok mellett születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, és a különböző társadalmi-gazdasági folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeik szerint érvényesülni. Az ellenkező végleten viszont olyan ajánlásokkal is találkozunk, hogy a feszesebb vezetés érdekében a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyen véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Szélsőséges követelményeket fogalmaztak meg a szakszervezetek címére is. Ügy is, hogy mit csináljunk, úgy is, hogy mit ne csináljunk. Ezekkel a nézetekkel sem tudunk mit kezdeni. A szakszervezeti mozgalomnak van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szakszervezeti mozgalom a mai helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva, hatékonyabban lássa el a maga feladatát. Ezt az igényt a dolgozók. a szakszervezeti tagok határozottan megfogalmazzák, és ez az, amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az csalhatatlanság hitével, nem azonos a szüntelen helyesléssel. Ezért az MSZMP úgy tekint a szakszervezetekre is, mint saját véleménnyel rendelkező politikaformáló erőre. Mennél pontosabban megfelelnek sajátos hivatásuknak, helyzetüknek és szerepüknek, annál nyilvánvalóbb, hogy olyasmivel tudnak hozzájárulni a szocializmust építő társadalom erőfeszítéseihez, ami nemcsak eltér mások tevékenységétől, hanem — amit a követelményeknek megfelelő módon — senki más nem tehet meg. Célunk változatlanul, hogy szebbé, jobbá, gazdagabbá, emberibbé tegyük életünket. A dolgozók készek ennek a megvalósítására. Támogatnak minden olyan törekvést, amely az eddigi eredmények megszilárdítására, az ország gondjainak mérséklésére, a szocialista fejlődés elősegítésére irányul. Jóleső érzéssel és meggyőződéssel helyeseljük a beszámolót, a határozati javaslatot, mert a jó politika, a szocialista építőmuntoa folytatását, gondjaink enyhítését látjuk bennük. Embert próbáló, szép feladatok ezek. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Bács-Kiskun megyei küldöttcsoport tagja kiemelte: a felszabadulás 40. évfordulójának és a párt XIII. kongresszusának légkörében él ezekben a napokban az ország. Az évforduló eseményei és a kongresszus előkészületei egyaránt azt mutatják, hogy népünk jól emlékszik felszabadulásának és új élete kezdetének történelmi eseményeire, az azóta megtett út eredményeire, buktatóira, tanulságaira. A Hazafias Népfront olyan kiterjedt, az egész népet magában foglaló politikai mozgalom, amely közéleti keretet ad a párttagok és pártonkí- vüliek, hívők és nem hívők együttműködésének. A köz- megegyezés szellemében a népfrontban egyesültek az ország társadalmi, politikai szervezetei, amelyek a közösségi érdek jegyében képviselik a különböző osztályokat, rétegeket, előmozdítva ezzel a szövetségi politika érvényesítését, a szocialista nemzeti egység megerősítését. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit erről Kádár elvtárs itt hétfőn mondott. Szavai újabb tettekre késztetik, lelkesítik mozgalmunk aktivistáit, munkásait. , Ügy érzem, bennünk, kommunistákban még mindig nem tudatosult eléggé, hogy pártunk kezdeményezője, s mind máig, de a jövőben is irányító tagszervezete ennek a mozgalomnak. A párt politikájával és szervezetével együtt benne van a népfrontban, és nemcsak a különböző népfront-intézményekben dolgozó párttagok képviselete által. A párt ennek, az egész népet átfogó mozgalomnak fő ereie. irányítója és minden fontos vállalkozás részese. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az 1957-es országos pártértekezlet alánján kezdeményezte a népfront újjászervezését, abból a mindmáig érvényes elvből indult ki, hogy a szocializmus a marxista—leninista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép részvételével épül. Ez az elhatározás is része volt a vállalt és mindmáig követett, továbbra is követendő lenini irányvonalnak. A legújabb kori magyar történelem a kommunisták és a pártonkívüliek együttműködésének sajátos, tartalmas formáját találta meg a népfrontban. Mozgalmunk szempontjából különleges jelentősége van az egyházakkal kialakult együttműködésnek. Politikailag jó feltételt biztosított ehhez az állam és az egyházak viszonyának konstruktív alapokra helyezése, hosszú távra mutató elrendezése. A vallásos hívők nemcsak tudomásul vették a szocializmust, hanem dolgos, tevékeny építői lettek. Az egyházak híveikkel és hazájukkal tartottak ebben az ügyben, s így a velük való együttműködés a béke védelmében vállalt feladatoktól a közélet szélesebb területeire is kiterjed. Jó együttműködés alakult ki a Hazafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. Egyetértek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója tartalmaz mind a hazánkban élő nemzetiségek, mind a határainkon túl élő magyarsá(Folytatás a 2. oldalon.) A semmittevés megbocsáthatatlan. Visszatekintve az elmúlt 28 évre, megállapíthatjuk, hogy a helyesen értelmezett vezető szerep gyakorlata szüntelenül változott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika kialakításához, megvalósításához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulásra kész alkotó jellegű vezető ereje a szocialista építőmunkának, és ilyen szellemű kezdeményező gondolkodásra, magatartásra biztat más szerveket is. A párt vezető szerepének ilyen értelmezése és gyakorlása ma is életünk kulcskérdése. A párt vezető szerepének elvét ezért fenntartjuk és érvényesítjük. De nem szabad összekeverni az elvet a gyakorlati módszerekkel. Az elv sérthetetlen, a módszereknek viszont szüntelenül tökéletesedniük kell. Ez vonatkozik a szak- szervezetek pártirányítására is. A párt vezető szerepének érvényesülése döntően meghatározza a szakszervezetek tevékenységét is. Ez a szakszervezeti munka eredményességének egyik legfőbb feltétele. Ezért a párt vezető szerepének elvén nem, de a gyakorlatán lehet vitatkozni. A párt vezető szerepének érvényesülése nem azonos a jük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szooialista építésben. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogy ösztönző legyen. De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni egy tisztességesebb, a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak, hogy a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal jár. Napjainkban ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel, oly módon keli megegyezni, hogy az a közös ügy hasznára váljon. Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte : — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte. Volt politikai bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését, a szövetségi politika alkalmazását, a gazdaságpolitika, a társadalompolitika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és módszereknek. Vallott^ és vallja, hogy a fejlődés érdekében állandóan tenni kell. időszak tanulságait, majd így folytatta: — Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. A felkészülésben feladott leckénk, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, visszaszorítsuk a bürokratikus megkötöttségeket, a hivatali jelleget, erősítsük szervezetünk mozgalmi arculatát, belső életünk demokratizmusát és kapcsolatunkat a szakszervezeti tagsággal, a dolgozók millióival. A szakszervezetek hivatása bonyolult. A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal összefüggő kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol volt a szak- szervezet, mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szakszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Az ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyobbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Ezt az utat kellett választanunk. Ilyenkor vizsgázik igazán a szakszervezetek kettős funkciója: az, hogy egyrészt erősítjük a munkáshatalmat, másrészt képviseljük és védSzerdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirenden továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vita szeGáspár Sándor: repelt. A tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, Győr- Sopron megye küldötte nyitotta meg, s adott szót elsőként Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének, Pest megye küldöttének. A megyék küldöttei. A kép bal szélén Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna megyei bizottságának első titkára. Gáspár Sándor a szónoki emelvényen
