Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26.

NÉPÚJSÁG 7

MARTINOVICS TIBOR, az

Óbuda Tsz műszerésze. Pest megye küldötte megállapította: a számadás az elmúlt időszak munkájáról nem könnyű feladat, hiszen voltak, vannak és a jövőben is lesznek gondjaink, amelyeket egy adott időszakban minig a legnehezebbnek érzünk. Ilyen gond az, hogy a munkájukat egyébként becsülettel végző fiatalok nem keresik, nem igénylik és egyre kevésbé vállalják a közéleti tevékenységet és a párt- munkával járó feladatokat. A továbbiakban a felszólaló arról szólt, mennyire tudatos és mennyire megalapozott a pártélet egyik alapkérdése, a párttaggá nevelés az alapszervezetekben. Saját tagfelvételének történetét idézve elmondta: ajánlója egy idős szakmunkás volt, aki mindig szakított időt arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzék. Érdemes is volt rá figyelni, mert szavaiban nagy élettapasztalat, mély emberismeret fogalmazódott meg. Az Óbuda Tsz-ben ma is felkészítik a párttagságra az arra alkalmasnak vélt fiatalokat.

A továbbiakban aláhúzta: már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyelmet kellene fordítani a fiatalok tudatának formálására. Jelenleg a tudatformálás mind formájában, mind módszerében elmarad korunk követelményeitől, a ma emberének igényeitől. Szükséges lenne az is, hogy a fiatalok kedvezőbb tapasztalatokat szerezzenek demokratikus fórumrendszereink működéséről, hiszen csak akkor vállalják a közéletiséget és a pártmunkával járó feladatokat, ha tudják azt, hogy munkájukra szükség van, a közérdekű kérdésekben kikérik a véleményüket, ha problémáikra, kérdéseikre okos, meggyőző, világos válaszokat kapnak.

Politikánk melletti kiállásra csak az képes — állapította meg a felszólaló —, aki nemcsak ismeri és elfogadja ezt a politikát, hanem a környezetével is el tudja fogadtatni; aki nevelni, alakítani, formálni tudja azt a kollektívát, amelyben dolgozik. A munkában, magatartásban példamutató emberek kollektívájában a fiatalok előbb- utóbb szükségét érzik annak, hogy részt vállaljanak a politikai munkából.

A munka becsülete ma nem az őt megillető helyet foglalja el — hangsúlyozta végül Martinovics Tibor —, pedig gondjaink megoldásában csak a munka segíthet. Ezt vallják az emberek is. Nagy a tenni akarás is, mert a becsületesen végzett munka erőt ad az egyénnek és a kollektívának. Nekünk ezekre a kolektívákna kell építeni, mert így lehet csak igazán hatékony a munkánk és a politikánk.

SIKULA GYÖRGY, a Haj- dú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideológiai nevelő munka legfontosabb feladatairól szólt. Párttagságunk szemléletében és gondolkodásában a jövőben tudatosabban és folyamatosan szükséges biztosítani a szavak és a tettek egységét — mondotta. Az a tapasztalat, hogy a különböző testületek általában megfelelő határozatot hoznak, ezzel azonban sokszor ki is merül az erőfeszítés, nincs elég energia e határozatok megvalósítására, a közvélemény tudatos formálására, a hatékony ellenőrzésre.

Még a párttagság körében is előfordul, hogy másként vélekednek a társadalmi jelenségekről a taggyűlésen és másként baráti beszélgetéseken. Előfordul az is, hogy a közélet és magánélet egyes személyeknél gyökeresen elválik egymástól, nem éreznek kellő felelősséget saját munkájukért. családjukért, elhanyagolják gyermekeiket, miközben elítélik a televízióban látott vagy az újságban olvasott, hozzájuk hasonló eseteket.

A másik fontos, ideológiai munkánk tapasztalataiból eredő következtetés, hogy növelni kell a társadalom minden szintjén a közösségek és

a személyek felelősségét. Úgy tapasztaljuk, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének törekvései — a pályázati rendszer, a vezetők választása — nemcsak gazdasági hatásukban jelentősek, hanem gondolati-szemléleti szempontból is. Erősítik a kollektíva és személy felelősségét. Meg kell tanulnunk ezeket a módszereket az élet más területein is alkalmazni.

Az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a társadalom elfogadott „hivatalos”, értékrendje nem mindig esik egybe a közvéleményével. A munka és a tudás helyett az életvitel objektív forrásai, a tárgyi javak foglalják el az első helyet, nagyon sokszor felfokozott, kielégíthetetlen igények alapján. A művelt, becsülettel dolgozó ember helyett az ügyeskedő kerül ily módon az élre. A művelődés, a szórakozás, a pihenés formái háttérbe szorulnak és üresedik, fakul maga az ember, távolodván attól a teljességtől, ami a szocializmus alapvető célja.

EGRESI KAROLY nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte arról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált. Különböző eseményekkel kapcsolatban a hangulati elemek a lakóterületen kiélezettebben jelentkeznek. Nehéz feladat az is, hogy valódi lakóközösséggé formáljuk a városrdkonstrukció következtében létrejövő, ' nagy létszámú lakótelepeket,

— Az újpesti pártbizottság időben felismerte a növekvő igényeket. Azt is érzékelte, hogy az eszmei és a gyakorlati irányítás javításán túl szervezeti intézkedésre is szükség van. Élve a Politikai Bizottság 1981. évi határozatával, a körzeti párt- szervezet közvetlen irányítására lakótelepi pártvezetőségeket hozott létre. E pártvezetőségek alapvető feladata az, hogy a körzeti pártszervezeteket operatívan segítsék, bátorítsák nyitottságra a körzeteket, arra, hogy megismerjék a lakosság politikai hangulatát, gondjaikat. E széles körű ismeret- szerzésben jó segítőtársak a körzetekben a Hazafias Nép- frontibizottságok, a Vöröskereszt körzeti szervezetei, a tanácstagok és a lakóbizottságok.

A felszólaló ezután rámutatott arra, hogy a körzet kommunistái érzékenyen reagálnak környezetük problémáira. Észrevételeik erkölcsi értékét növeli az a tény, hogy az általuk jogosan kifogásolt, káros jelenségek elleni fellépés — például amikor szót emelnek a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások, a közlekedés, a hivatali ügyintézések javításáért vagy a társadalmi tulajdon rongálása ellen — a közérdeket szolgálja.

— Az a tapasztalatom —

folytatta, — hogy az idős embereknél mélyebb az érzelmi kötődés, féltjük mindazokat az eredményeket, amelyeket pártunk vezetésével negyven év alatt elértünk. Ezután kijelentette: — Nyugdíjastársaim megbíztak, hogy mondjam el: miközben helyesnek tartjuk, hogy elsőbbséget kap az alacsony nyugdíjak vásárlóértékének védelme,

ugyanakkor kérjük, hogy az anyagi erőforrások bővülésével összhangban a nyugdíjak reálértékének megőrzése fokozatosan kerüljön napirendre. A másik kérésünk az, hogy csökkenjen a régi és az új nyugdíjak közti nagy különbség. Örömmel veszem tudomásul. hogy nyugdíjastársaim kérése már a beszámolóban és a határozati javaslatban is szerepel.

A felszólaló azt is hangoztatta, hogy a nyugdíj munkával szerzett jog, és nemzedéke a szocializmus alapozásának tevékeny részese volt. — Még élnek közöttünk, bár már egyre kevesebben — mondotta —, akik a felszabadulás előtt is erre tették fel sorsukat, nemegyszer az életüket is. Ezért joggal várják el, hogy a társadalom folyamatosan erősítse létbiztonságukat.

A továbbiakban arról szólt, hogy a párt számára rendkívül fontos, hogy a lakosság minél szélesebb köreiben hallassa szavát. Ehhez viszont a lakóterületeken hatékonyan munkálkodni tudó pártszervezetekre is szükség van.

OSZTAFI BÉLA csoport- vezető, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte elmondta, hogy vállalata gazdálkodását a XII. kongresszus óta jelentős változások befolyásolták: az acél világpiaci ára fokozatosan csökkent, az alapanyag- és energiaárak nőttek. Ez a tendencia csökkentette a vállalat jövedelemteremtő képességét, saját erőből kevesebb pénz jutott fejlesztésére. Az állami hitelek visszafizetése súlyos terhet jelent. Az új ár- és szabályozórendszerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követelményeket támasztott a vállalati gazdálkodással, a párttagokkal, a dolgozókkal szemben.

Ebben a helyzetben a vállalat legfontosabb feladata volt a gazdasági stabilitás megőrzése, a versenyképesség megtartása. A népgazdasági egyensúly javítása érdekében növelték az exportot. Ez évente 50—60 millió dollár aktívumot jelentett.

A továbbiakban arról beszélt, hogy az 1984. évi bér- politikai intézkedések és a melegüzemi pótlék bevezetése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését, de a kialakult feszültségeket nem sikerült feloldani.

A piaci nehézségek, az alapanyag- és energiaellátási gondok esetenként termeléscsökkenést idéztek elő. A felszabaduló munkaerőt más létszámgondokkal küszködő területre irányították át.

— A bérfejlesztési lehetőségeink mérséklődtek — mondotta. — Az Ózdi Kohászati Üzemek bérből és fizetésből élő dolgozóinak életszínvonala a XII. kongresszus óta csökkent, s ez egyes rétegeket különböző mértékben érintett, sok emberben aggodalmat váltott ki. A megélhetési feltételek nehezedése miatt növekedtek a jogos és jogtalan kritikai észrevételek, keményebbek lettek a vélemények. Egyesek részéről érzékelhettük a demagógia, a vezetőellenesség felerősödését, a türelmetlenséget.

Ezeknek a véleményeknek, kérdéseknek a tisztázásában, megválaszolásában, ha kellett, elutasításában, a kommunisták sokat segítettek.

A felszólaló elmondotta: a vállalat dolgozói közül sokan úgy próbálták megőrizni életszínvonalukat, hogy kisvállalkozásokban, gazdasági munkaközösségekben kiegészítő jövedelmet biztosítottak maguknak. Ez hasznos a vállalatnak. Az igazi haszon azonban az volna, ha a vgmk-k munkaszervezése, munkatempója, eredményessége visszahatna a termelésre, fő munkaidőben is úgy dolgoznának az emberek, és a keresetük is ehhez igazodna.

JUSCSÁK GYÖRGY, a

Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év munkájának értékelését, az irányelvek vitáját magas fokú aktivitás, a korábbi időszakhoz képest kritikusabb hangvétel jellemezte. Egyes kérdésekben érzékelhető véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés volt, hogy a megoldást a párt csaknem három évtizedes, kiegyensúlyozott, elvi politikájának következetes folytatása jelenti. Pártunk politikai gyakorlata azt bizonyította, hogyha gondosan és pontosan számba vettük munkánk eredményeit, de hibáit is, ha reálisan mérlegeltük helyzetünket, lehetőségeinket. akkor a megoldást is megtaláltuk — hangsúlyozta.

A gazdálkodó szervezetek társadalompolitikai felelősségéről szólva a felszólaló kiemelte: egyetlen vállalatnak, szövetkezetnek sem lehet közömbös, hogyan fejlődnek településeink, gyermek- és szociális intézményeink. Ez nemcsak érzelmi kérdés — mondta —, hiszen ezeken a helyeken nevelkedik a jövő generációja. Már az iskolákban meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek az ifjúság felkészülését, helytállását az életben az eddigieknél jobban segítik. Az, hogy környezetünkben milyenek a művelődési, sportolási, szórakozási lehetőségek, milyen az egészségügyi ellátás, nap mint nap befolyásolja az emberek hangulatát. Hat munkájuk eredményességére, és egyúttal a vállalat eredményére is. Bizonyos vagyok benne — hangsúlyozta —, hogy az a vállalat jár helyes úton, amely együtt él környezetével, külső kapcsolataira is építve teremti meg az eredményes gazdálkodás feltételeit.

GEREZDES JÁNOS, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr-Sopron megye küldötte felszólalásában a beszámolónak ahhoz a megállapításához kapcsolódott' amely szerint nem kielégítő a műszaki fejlesztés. Ügy vélekedett, hogy e helyzet hatását különösen az export- orientált vállalatok érzik meg. Nem sikerült csökkenteni a technológiai lemaradást, az úgynevezett technológiai rés nem lett kisebb.

— A munkamegosztásból adódóan természetes, hogy vannak, akiknek a szabályozók kidolgozása és azok betartásának ellenőrzése a feladata, ugyanakkor vannak, akik a végrehajtásban dolgoznak — hangsúlyozta. — Ez utóbbi munka hatékonyságának vizsgálata már kialakult, de a fejlődést befolyásoló szabályzóelemek hatékonyságvizsgálata még nem kielégítő. Ezért örömmel olvastam a beszámolóban: fordulatot kell elérni a műszaki fejlődés szerepének, jelentőségének társadalmi megítélésében. Ez legyen mind a végrehajtásban, mind a szabályozók megalkotásában résztvevők közös kötelessége. Az elkövetett hibákért pedig mindkét területen legyen arányos a felelősségre vonás. Az elmondottakkal azt szerettem volna erősíteni, hogy a hatékony munka követelménye ne csak a vállalatoknál, a gazdálkodó egységeknél, hanem az irányítás és a döntést hozó minden szinten erősödjék — tette hozzá.

*

A tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a termelésben, a szolgáltatásban, a kulturális életben tevékenykedő kollektívák, szocialista brigádok, párt- és KISZ-szervezetek üdvözletei. A táviratok beszámolnak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, valamint a kommunista műszakok során elért eredményekről. Sok sikert kívánnak a kongresszus munkájához. Miként az üdvözletekből kitűnik, a munkás- kollektívák azt várják, hogy a tanácskozás reális, előremutató programot adjon a kommunisták, az egész magyar nép számára. Hangsúlyozzák, hogy készek tevékenyen kivenni részüket az elfogadásra váró kongresz- szusi program teljesítéséből.

Ilyen üzenet érkezett — többek között — a miskolci Lenin Kohászati Művek 16 ezer dolgozójától, a gyár három és fél ezer kommunistájától, a Paksi Atomerőmű kollektívájától, a Mecseki Szénbányák, a Zrínyi Nyomda és az angyalföldi Közért Vállalat dolgozóitól, a Szigetvári Konzervgyár ifjú- kommunistáitól, a Bács-Kis- kun megyei Munkásőrség alapító tagjaitól és a Nemzeti Színház társulatától. Köszöntötték a tanácskozást a hét végén Záhonyban tartott kongresszusi műszakban részt vett magyar, szovjet és csehszlovák vasutasak is.

*

FODORNÉ BIRG ÉS KATALIN, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye

küldötte, elsősorban a vállalati önállóság, az érdekegyeztetés, a munka- és a lakóhelyi demokrácia problémakörével és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti magatartással foglalkozott. Hangoztatta:

— Feladataink megoldásához demokratikus vezetésre és a demokráciával jobban élni tudó munkásokra van szükség. Szakszervezeti tes- tületeink világosan látják, hogy valamennyiünk legfontosabb érdeke az ország gazdasági erejének növelése — mutatott rá. — Ennek érvényre jutását azonban csak úgy látjuk biztosítottnak, ha jobban felszínre kerül a gazdasági egységek érdeke és a munkások egyéni érdekeltsége. Mert ennek révén erősödhet felelősségük, aktivitásuk, tenni akarásuk.

A felszólaló elmondta, hogy az érdekegyeztetést napjainkban még sok tényező akadályozza. Ezek között említette az önálló vállalatok és gyárak, telepek közti viszonyt, az utóbbiak önállóságának korlátáit. Az önállósodási törekvések ma még lassúak, és a gazdasági érdekek mellett a legnagyobb fékező erő a megszokás, illetve az, hogy nem kevés vállalatvezető akadályozója az önállóság kibontakozásának.

— Amíg egy gyár, telephely nem látja világosan helyét a nagyvállalat egészében, és kicsi a szerepe a vállalati döntések meghozatalában, addig nem bontakozhat ki a helyi vezetői öntevékenység, elmosódik a személyes felelősség. E helyeken a szakszervezet jogosítványa is csak korlátozott a dolgozókat érintő kérdések eldöntésében.

A tények ismeretében másképp kell dolgozniok a szak- szervezeteknek is. Egyrészt keményebben, határozottabban kell szorgalmazni az anyagi érdekeltséghez kötött feladatok megfogalmazását, és persze megvalósítását, másrészt a negatív jelenségek levezetésében, az egyéni sorsokat érintő gondok megoldásában erősíteni kell a jogos egyéni érdekek védelmét. Az érdekegyeztetés tökéletesítéséhez, megvalósításához a szakszervezeti munkában is meg kell találni, hogy miként tudjuk a legjobban felismerni és képviselni az egyes rétegek, csoportok sajátos érdekeit. Ezért is fontos, hogy a párt testületéi politikai állásfoglalásaik előtt jobban hozzák felszínre az eltérő érdekeket, ütköztessék az állami, tömegszervezeti és érdekképviseleti szervek véleményét.

SZABÓ GYULA, a Láng Gépgyár állami díjas művezetője, Budapest küldötte emlékeztetett rá, hogy a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el annak további javításáról. A kongresszusi előkészületek során, az egyéni beszélgetéseknél. a taggyűléseken és a

pártcsoport-értkezleteken gyakran és kritikusan kerültek szóba a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok, észrevételek.

— Elgondolkoztató a számonkérés — mondotta —, amit főként az idősebb korosztály ma nekünk szegez: „Nem ezt ígértétek a hőskorban és a hatvanas években, hanem sokkal szebb, sokkal jobb életkörülmnéyeket, nyu- godtabb öregkort.”

— Alapjában véve igazat kell adnunk a számonkérők- nek — folytatta a hozzászóló. — Ígértünk. De az igazság az, hogy a célok akkor elérhetőnek, reálisnak tűntek. Ha egy kicsit is kitekintünk a világba, láthatjuk, hogy elért eredményeink nem lebecsülendők, nincs mit szé- gyelnünk. emelt fővel járhatunk. Legfeljebb azt vethetik szemünkre, hogy nem láttunk a jövőbe, hogy nem úgy alakult a világ, benne hazánk sorsa sem, ahogyan azt elképzeltük és szerettük volna, vagy hogy mertünk többet fogyasztani, mint amennyit megtermeltünk.

A legnagyobb mulasztást akkor követtük el, amikor a célok mellett ugyanolyan erősen nem hangsúlyoztuk, hogy a magasabb életszínvonalnak magasabb ára van, és ennek eléréséért jobb munkát

kell végeznünk. Nem azt mondom, hogy keveset dolgozunk. Dolgozunk, fáradozunk mi éppen eleget, csak nem glég átgondoltan, észszerűen.

Ezután a felszólaló arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedben állandó vitatéma volt a keresetek kiegészítésének igénye. Utalt arra: a létrejött kisvállalkozások, vgmk-k nagy vitákat váltanak ki.

— 1983 második felében nálunk is megalakult az első két, szolgáltatást végző vgmk — mondotta. — A kedvező tapasztalatok hatására, 1983-ban már 13, 1984- ben további 28 vgmk alakult, összesen 350 taggal; kétharmaduk fizikai, egyhar- maduk alkalmazotti dolgozó. Létrehozásuk érdeke volt a vállalatnak és az egyénnek egyaránt.

Annak ellenére, hogy aktivistáink, így párttagjaink nagy része is tagja a kisvállalkozásoknak, a társadalmi és közéleti tevékenység területén különösebb gondjaink nincsenek — folytatta. — A vállalkozások megítélésében a munkahelyi közvélemény jelentősen megváltozott. A közösségek ideiglenes létjogosultságát nem vitatják, hiszen kirívó, negatív jelenségekkel nem találkoznak, mert ezt a vállalati szigorú szabályozás, a rendszeres ellenőrzés megelőzi, kizárja.

CZINEGE GYULANÉ, a karcagi Zádor úti általános iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte az oktatás fejlesztésének társadalmi vitájáról szólva megállapította: nem volt mindig termékeny ez az eszmecsere, nem mindig segítette az iskola ügyét. Az új tantervek módszertani szemléletváltást és pedagógiai megújulást igényelnek. Az általános iskolában a demográfiai hullámot követően ismét emelkedett a képesítés nélküli nevelők száma. Egyszerre nőtt az igény a gyerekekkel való törődésre, és csökkent a szülők erre fordítható ideje. Az iskolák pedig nem képesek átvállalni a hagyományosan családi funkciókat.

A nevelőtestületek jó légkörének kialakításáról elmondta: több év tapasztalata bizonyítja; hogy ennek megteremtésében és fenntartásában elsődleges helyet foglal el a lelkiismeretes munka. Még mindig nem eléggé ivódott be a köztudatba, hogy a pedagógusmunka alapvető színtere a tanóra. Az értékrendet ennek megfelelően kell alakítani. Nagyobb becsületet kell adni a lelkiismeretesen, szorgalmasan, de esetleg csendesebben dolgozó pedagógusoknak. Veszélyes dolog az iskolában, ha a fogalmak mögött nincs konkrét tartalom, mert ez könnyen pótcselekvések elindítójává válhat, amely elsősorban látványos külsőségekben, harsány, de nem mindig tartalmas produkciókban nyilvánul meg. A társadalmi fejlődés egyre határozottabban állítja előtérbe az iskolai nevelő munkában a szocialista személyiség vonásaiban gazdag pedagógust.

Karcagi példát említve hangoztatta a felszólaló: a szülői értekezleteken, kommunista szülői aktívákon, a szülők akadémiáján olyan konkrét nevelési célokat jelölnek meg, amelyek megvalósítása folyamatos együttműködést igényel a családokkal. A jó pedagógusközösség kialakításában azonban vannak nehezítő tényezők is. Ilyen például az, hogy a pedagógusok között viszonylag sok a fiatal nő, s ha igénybe veszik a gyest, relatív pedagógushiány keletkezik. Vannak iskolák, ahol a sok túlóra és a helyettesítések már- már veszélyeztetik a minőségi munkát, lehetetlenné teszik a minden órára való gondos felkészülést — mondotta befejezésül.

Ezzel az MSZMP XIII kongresszusának első munkanapja — amelyen Németh Károly, Kardos Ernőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás ma a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik.