Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

SiníÉPÜJSÁG

1985. március 26.

(Folytatás az 5. oldalról.)

vetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten végzi feladatát.

— Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan időszakban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, szervezeteink és párttagjaink ösz- szességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető.

Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége, — majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, a beszámoltatás.

— Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is.

Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott.

— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s

Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett.

Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt.

GRÓSZ KAROLY, a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta:

— A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a pártegység erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommunisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, több évtizede következetesen folytatott, állandóan megújuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építőmunka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással látja, hogy a megújulási folyamatok élén

Gyenes András, a KEB elnöke beszél

ez kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is.

— A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükségszerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visz- szaszoríthatók.

— A párt határozott álláspontja, hogy a nem kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibákat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt enppl több: bűn. Olyan cselWmény, amely bomlasztja társadalmunk erejét, gyengíti jogrendét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa.

A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az összefonódás, az elvtelen érdek- kapcsolatok érvényre jutása.

A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó

Az első felszólaló Grósz Károly volt

mindenütt a párt és annak Központi Bizottsága áll. A budapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében.

A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott.

A határozattervezet gazdasági építőmunkáról szóló fejezetében az egyik legfontosabb — legjobban óhajtott,

többsége megfelel ennek a követelménynek.

A párt tagjainak a munkában is példát kell mutatóink, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű.

Gyenes András ezután arról beszélt, hogy a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humanizmusról vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsületes, kötelességtudó, törvény- tisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi.

— A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével. népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz ás támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gyarapítását szolgálja. Meggyőződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom továbbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák visszaszorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elleni határozottabb és következetesebb fellépésre. Ez lehetséges és szükséges is.

— Pártunk mindig nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, benyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével biztonságosan tovább haladhattunk.

— Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettrekészsé- gében, a néppel való össze- forrottságában rejlik. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el.

kelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult a legkedvezőtlenebbül. Így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelemszerzés felé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért halaszthatatlanul sürgős anyagi megbecsülésük a teljesítmények alapján. Meggyőződésem, hogy a vállalati bér- fejlesztések differenciáltabb végrehajtásával zömmel előteremthetők a kívánatos anyagi eszközök. Ehhez azonban másfajta szemléletre és gyakorlatra van szükség a vezetőknél és a dolgozó közösségekben egyaránt. Ezt formálni a pártszervezeteknek, a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak igen nehéz, de fontos feladata.

A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglévő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak. A visz- szafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazdasági vezető, sem a pártmunkás. E téren nagyobb erélyre és kényszerre van szükség. Támogatjuk tehát a kiadott határozattervezetnek azt az igényét, hogy ..gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve korlátozásában".

De joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tudtuk ezt a követelményt már régóta mindennapi életünk természetes részévé tenni? Miért szenzáció a nyolcvanas években, ha egy üzemet felszámolnak, ha néhány száz, esetleg ezer embert más munkaterületre irányítanak? Mert kevés a jelenséget felismerni. Mert program is kell a feladat végrehajtására, és társadalmi légkör annak befogadására. Ez utóbbi kialakításában meghatározó szerepe van a pártmozgalomnak.

Vállalni kell az esetleges politikai konfliktusokat. Kijelenthetem, mi ennek vállalására készek vagyunk.

Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fejlesztésre irányuló program végrehajtását.

A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekez- leteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára, örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tenni vágyásra, aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is.

A beszámolási időszakban többször megélénkült — hol jobbról, hol balról — a támadás a pártirányítás gyakorlata ellen, de a kellő válasz hatására el is csendesedett. Tapasztalataink ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a sanda szándéktól függetlenül is van javítani valónk a pártirányításon, a határozatok végrehajtásának megszervezésében.

Legfontosabbnak a mozgalmi jelleg továbbfejlesztését tartom. Rendszeresebben kell vállalni a párbeszédet politikánkról a pártonkívü- liekkel. Másik feladatunk a pártmozgalom közösségi vonásainak erősítése. Fellépni a párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és képviseljék is azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kockázata. Ezen változtatni kell.

A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékennyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenni akarásunkat, a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.

CSENTE JENŐ frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt öt év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két akna működik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem érték el a tervezett termelést. Ez nem kis feszültséget okozott a munkában és a vállalat eredményességében.

Ezt követően hangsúllyal szólt a gyakori túlmunkák okozta megterhelésről, ennek kedvezőtlen hatásairól.

A felszólaló kérte a kongresszus támogatását: a bányafejlesztések minél hamarabb eredményezzék azt, hogy a szabad szombatok és vasárnapok a szénbányászokra is vonatkozzanak, és a szocialista életmód számukra is valósággá váljék.

A felszólaló szerint a legfontosabb feladat a bányász utánpótlás biztosítása. Ehhez azt kérik a politikai vezetéstől és a kormányzati szervektől, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel ismét tartósan és hosszú távon vonzóvá lehet tenni a szénbányászatot.

— Megértjük a népgazdaság helyzetét, hiszen az elmúlt hónapok szombatjain, vasánapjain ezt tettünkkel bizonyítottuk. Ezen a télen, amikor az ország fázott és nagyobb szükség volt az energiára, szocialista brigádjaink a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében vállalkoztak a többletszéntermelésre. Az a kérésünk, akkor se feledkezzenek meg a bányászokról, a föld mélyének dolgozóiról, amikor az időjárás jobbra fordul — mondotta befejezésül.

LERÁNT KAROLYNÉ, a

Pápai Textilgyár KISZ-bi- zottságának titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyozta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére, tudására, tettrekészségére. A fiatalok — ezt igazolta a megye ifjúsága is eddigi munkájával — készek és képesek hazánk gyarapítására. A Veszprém megyében élő, tanuló és dolgozó ifjúság tömegesen részt vesz társadalmi-gazdasági programok kialakításában és megvalósításában. A fiatalok magatartását alapvetően a szocialista értékek vezérlik, s a még oly gyakori kritikus véleményük is ezek jegyében fogalmazódik meg.

A kommunisták tanácskozásain sokoldalú megközelítéssel tárgyalták az utánpótlás, így az ifjúmunkás utánpótlás kérdését. A pápai üzem 85 éves múltjának

minden értékére szükség van ahhoz, hogy megismertessék és megszerettessék a fonást és a szövést, ráadásul három műszakos termeléssel, ebben a könnyűiparnak nevezett, valójában nehéz iparágban

— mondotta. Az út ehhez: korszerű tanműhely, új kollégium, munkásszálló, színvonalas szakmai kultúra és a gyár szeretete. Azonban ezeknél a lényeges feltételeknél is fontosabb a beilleszkedés, a munkássá válás folyamata.

Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak figyelmet kapott a nők helyzete, hanem — a hagyományokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a véleménynyilvánításban. A Pápai Textilgyár nődolgozói ott voltak évtizedeken át az osztályküzdelmekben, a munkában mindig főszerep jutott nekik, és ma is példát mutatnak — tette hozzá.

RADIOS SÁNDOR, a nagy- lengyeli Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye küldötte számot adott megyéje mezőgazdaságának fejlődéséről, eredményeiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a párt agrárpolitikája mindig megkülönböztetett figyelmet fordított a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó nagyüzemekre.

Most viszont a megyében nagy gondot, bizonytalanságot okoz a szabályozók legutóbbi változása — hangsúlyozta. A kedvezőtlen adottságú üzemekre vonatkozó új szabályok ugyanis váratlanul nehéz helyzetbe hozhatják a zalai szövetkezetek többségét. A változtatások éppen a legrosszabb körülmények között dolgozó, tehát a leginkább költségérzékeny gazdaságokat érintik legerőteljesebben. Ezek körében az elvonás háromszor nagyobb, mint máshol.

Ilyen mértékű eredmény- romlást nem lehet üzemi intézkedésekkel ellensúlyozni

— mutatott rá.

— A kongresszusi határozat-tervezet hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemek gazdálkodása az adottságokhoz jobban igazodó termelési szerkezet és technikai felszereltség ezzel összehangolt fejlesztése révén váljon jövedelmezőbbé. A most érvénybe lépett intézkedések ezt nem segítik megfelelően.

A felszólaló kitért arra is, hogy a szarvasmarhatartás alacsony jövedelmezőségű, pedig ez az ágazat nagyon jól illeszkedik a megye természeti adottságaihoz. Ez régi gondja Zala megyének, és más, hasonló adottságú tájegységeknek is. Nehezen érthető — mondotta —, hogy az ország számára szükséges marhahústermelést és tejtermelést miért nem azokon a területeken ösztönzik jobban, ahol a természetes gyepeket másra nem lehet hasznosítani.

Vitán felül áll, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken előállított termékekre is szüksége van az országnak. Ezért a társadalomnak úgy kerül a legkevesebb áldozatába az itt élő emberek megélhetésének biztosítása, ha a természeti adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termelést segíti elő.

A szabályozórendszer erőteljes változásait a gazdagabb szövetkezetek képesek elviselni, a kedvezőtlen adottságú üzemek viszont könnyen egyensúlyukat

veszthetik — hangsúlyozta a nagylengyeli tsz elnöke —, ez utóbbiak hosszabb idő múlva tudnak csak alkalmazkodni. A termőhelyi adottság tartós, azon nehéz változtatni. Ezért a mezőgazdasági nagyüzemek a szabályozástól több állandóságot várnak.

— Nagy szükség lenne arra is, hogy a kedvezőtlen adottságú tájegységeket illetően olyan szilárd területfejlesztési alapelvek alakuljanak ki, amelyekre mind a közgazdasági szabályozás, mind a mezőgazdasági termelés hosszabb távon alapozhat.

Megkezdődött a vita a KB beszámolója és a KEB jelentése felett

de a legtöbb vitát, kétséget kiváltó — mondat az, hogy „a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést”.

Grósz Károly szólott azokról a módszerekről, amelyekkel e szándék valóra váltható.

— Tapasztalataink — mondotta — azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi tevékenységét tartom kiemelkedően fontosnak. A kutatási, műszaki fejlesztési feladatok végrehajtása döntően a jól képzett, kreatív szellemű és felelősséget is vállaló szakemberekre hárul. Manapság többször hivatkozunk az eszközhiányra, arra, hogy gépeink műszaki színvonala jelentősen elmarad az élvonaltól — s ez mind igaz —, de a rajtuk előállított termékek minősége, korszerűsége azt mutatja, hogy még a meglévő lehetőségeinket sem használjuk ki maradéktalanul. Ez pedig a szellemi felkészültségen, a munkaszervezésen és ambíción múlik.

A legutóbbi négy évtizedben a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete romlott, a műszaki alkotók elismerése hazánkban leérté-