Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
1985. március 25. "tolna "rvfÉPÜJSÁG 5 emelése perspektívában egy teljesebb, anyagi és szellemi javakban egyaránt gazdaPártunk a beszámolási időszakban is fontos feladatának tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi színvonalának emelését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fejlesztését. Kezdeményezte a fejlődésünkkel összefüggésben felvetődő kérdések elemzését, gabb élet feltételeit teremti meg az egész társadalom számára. Bízunk benne, az új kérdések körül kibontakozó alkotó, előremutató eszmecserét, a gyakorlatot segítő elméleti válaszok kidolgozását. Népünk gondolkodását alapvetően a szocializmus céljaival való azonosulás jellemzi. Emelkedett a lakosság műveltsége, politikai, köz- gazdasági tájékozottsága és hogy ez a program elnyeri népünk egyetértését és támogatását. érdeklődése. Népünk reálisabban látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, érzékenyebben reagál a szocialista eszményeinktől idegen jelenségekre, tudatosabban kész munkálkodni történelmi vívmányaink megőrzésén és gyarapításán. A közgondolkodásban azonban zavarokat okoznak a szocialista társadalom fejlődésének ellentmondásai, a gazdasági nehézségek. E zavarok sok esetben valós problémákat tükröznek, de ideológiai és propaganda- munkánk fogyatékosságait is jelzik. Társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az alapvető szocialista célokban egyetértés van, de ez nem ment fel bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy vitatkozzunk az eszméinktől idegen nézetekkel. Biztosítani kell, hogy a szocialista állam kulturális és tömegtájékoztatási intézményeiben meghatározó szerepe legyen a marxizmus—le- ninizmus eszmerendszerének, a szocialista értékeknek. Ideológiai pozícióinkat csak az új kérdések iránti fogékonyság, ezek tudományos igényű megválaszolása, tisztázó viták révén, a szellemi élet területén dolgozó kommunisták nyílt, egységes és következetes fellépésével tudjuk erősíteni. A szocializmusról korábban alkotott, sok esetben idealizált, esetenként illuzórikus felfogás és a mai valóság között eltérés mutatkozik. Még nem hódított kellően teret az a felismerés, hogy a szocializmusban is keletkeznek ellentmondások, s ezek feloldása révén fejlődik a társadalom. Az emberek általában helyesen látják a szocializmus és a kapitalizmus lényeges különbségeit, de többen a legfejlettebb tőkés országok által elért gazdasági, műszaki eredmények és színvonal alapján a valóságosnál kedvezőbbnek vélik a kapitalizmus mai helyzetét. Ez visszahat a kapitalizmus általános megítélésére, gyengíti az osztályalapokon álló marxista— leninista szemlélet érvényesülését, és neheziti saját helyzetünk, lehetőségeink reális értékelését. Társadalmunkban a szocialista erkölcs fejlődését, térhódítását jelzik az erkölcsi igényesség biztató jelei. Emellett azonban tapasztalható befeléfordulás, közömbösség és önzés is. Az ideológiai munka segítse elő erkölcsi elveink, normáink, értékeink általánossá válását. Ilyenek: a munka megbecsülése és a dolgozó emberek tisztelete, a közösségi magatartás és felelősségvállalás, a köztulajdon védelme és a takarékos gazdálkodás, az önként vállalt fegyelem, az új iránti fogékonyság és a kezdeményezőkészség, a szocialista haza szeretete, más népek megbecsülése, a proletár internacionalizmus. Alakulóban, fejlődőben van a szocialista nemzeti tudat és nemzeti érzés; pártunk a haladó nemzeti hagyományok örököse és folytatója. A párt elméleti tevékenységében és gyakorlati politikájában továbbra is fellép mind a fejlődés nemzeti kereteinek lebecsülése, a nemzeti közömbösség és a koz- mopolitizmus ellen, mind pedig a nemzet igazi érdekeit sértő nacionalizmus megnyilvánulásaival szemben. A nacionalista nézetek és indulatok részben történelmileg öröklődtek, részben az antikommunista ideológiai offenzíva hatására élednek újjá, de a szocializmus építése során keletkező ellentmondások is közrejátszanak továbbélésükben. Aki a nacionalizmusra nacionalizmussal válaszol, kárt okoz saját népének, nemzetének is. Az eszmei tisztázás révén is biztosítani kell a következetes, határozott és egységes fellépést a nacionalizmus megnyilvánulásaival szemben. Pártunk — híven hagyományaihoz — a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveire alapozza politikáját. Hazánk és népünk érdekeinek szolgálata, valamint a szocializmus és a társadalmi haladás egyetemes ügyének előmozdítása között szoros és kölcsönös a kapcsolat. Politikánkban Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika Az életszínvonal-politikánk alapiéi ve, hogy mindenki teljesítményével, munkájával arányosan részesüljön az anyagi javakból; az életszínvonal a népgazdaság teljesítőképességéhez igazodva alakulhat. A népgazdaság egyensúlyi követelményeiből kiindulva a XII. kongresz- szus csak az életszínvonal megőrzésének célját tudta kitűzni. Az utóbbi négy évben az egy főre jutó reáljövedelem és fogyasztás egyaránt 6 százalékkal nőtt, de a reálbér csökkent, a nyugdíjak és a társadalmi juttatások egy részének reálértékét nem sikerült megőrizni. Ezek országos adatok, átlagok. Ezekből is kitűnik: azt a célt, amit a XII. kongresszus kitűzött, hogy a már elért életszínvonalat megvédjük, nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani, a lakosság egyes rétegeinek megélhetése nehezebbé vált, életszínvonala csökkent. Az életkörülmények javítását szolgáló kongresszusi célokat elértük. Jelentős erőfeszítésekkel fenntartottuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. A lakosság ellátása az alapvető élelmiszerekből, létfenntartási cikkekből kiegyensúlyozott volt. A lakásállomány gyarapodott, négy év alatt 297 ezer lakás épült. Egészségügyi, szociális, kulturális ellátási rendszerünk — a gondok ellenére is — kiállja az összehasonlítást a hasonló fejlettségű országokkal. Az életszínvonal emelése, az életkörülmények javítása szilárdan csak hatékony termeléssel, gazdálkodással alapozható meg. Fejlődésünk előrelátható lehetőségeit felmérve az életszínvonal szerény, de érzékelhető növelését irányozhatjuk elő. Mai ismereteink szerint kitűzhető cél lesz, hogy az egy főre jutó reáljövedelem és a lakosság fogyasztása a VII. ötéves terv időszakában 10—13 százalékkal emelkedjen. Az életviszonyok alakításában a munkának van meghatározó szerepe. Gazdálkodásunk továbbfejlesztése során olyan feltételek kialakítására törekszünk, amelyek a mainál jobban lehetővé teszik az eredményes munka elismerését, az ösztönzést. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt a közvetlenül nem munkához kapcsolódó társadalmi juttatások részaránya. Ez kedvező, társadalmunk szocialista jellegét erősítő folyamatnak bizonyult. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem célszerű ezt az arányt tovább növelni, mert ez korlátozza a munka szerinti elosztás lehetőségeit. A következő időszakban meg kell teremteni a reálbérek növelésének feltételeit. Az elmúlt években a jövedelmek elosztásában a társadalom alapvető osztályai, rétegei között folytatódott a kiegyenlítődés folyamata. Az egyes rétegeken belül azonban részben indokolt, részben indokolatlan különbségek alakultak ki. Bérrendszerünk még nem ösztönöz eléggé a teljesítmények növelésére, nem segíti kellően a hatékony foglalkoztatást. Szociális ellátási rendsze-. rünkben a nehezebbé vált gazdasági körülmények között egyetlen lényeges területen sem kényszerültünk visszalépésre. A lakosság körében feszültségeket okoz a fogyasztói árszínvonal emelkedése. A fogyasztói áraknak a jövőben is a termelői árakhoz kell igazodniuk, és csak a társadalompolitikai szempontból fontos területeken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakikor ki kell dolgozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit. Nagyon fontos, hogy juttatási rendszerünk legyen igazságosabb, mérsékelje az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányokat. A társadalmi igazságosság azt igényli, hogy a nagyobb jövedelműek fokozott mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez, a jövedelmi és szociális helyzetük alapján rászorulók pedig kapjanak több kedvezményt, juttatást. A nyugdíj munkával szerzett jog. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. A nyugdíjak mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi gondoskodás legkülönbözőbb formáinak, módszereinek kidolgozására és alkalmazására. Ugyanakkor erősíteni kell a családnak az idős korú hozzátartozók ellátásáért viselt felelősségét. Az újonnan munkába lépő fiatalok általában egyidejűleg kerülnek szembe a pályakezdés, a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaival. Terheik az elmúlt években növekedtek. A családalapítás, az önálló életvitelre való berendezkedés megköny- nyítésének érdekében indokolt, hogy tovább növeljük a lakásépítés és -vásárlás szociális támogatását. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a gyermeknevelés költségeinek növekvő részét vállalja át az állam. Fontos szerepe van két támogatási formának. A gyermekgondozási díj rendszere — amely a gyermekgondozási segélyt egyelőre a gyermek egyéves koráig váltja fel — azért fontos, mert a díj ösz- szege a táppénzhez hasonlóan az anya keresetéhez igazodik. A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott leghosszabb időszakot átfogó támogatás, alapvető a jelentősége a család nagyságából származó jövedelemkülönbségek mérséklésében. Lépéseket teszünk, hogy a gyermekes — főként a több- gyermekes — családok a lakásépítéshez, a lakásvásárláshoz nagyobb támogatást és kedvezményes hitelt kapjanak. A következő évékben az életszínvonal-politikában nagyobb figyelmet kell fordítani a lakossági infrastruktúra fejlesztésére. Egyik legfontosabb célunk a lakás- helyzet további javítása. Gondot, feszültséget okoz, hogy csökkenteni kényszerültünk az állami bérlakások építését. A lakáshoz jutás feltételei egyenlőbbé váltak. A taikásellátás javítását leginkább a lakásárak jelentékeny emelkedése fékezi: ez a lakásra várók egy részét igen nehéz helyzetbe hozza. Növelni kell az állami bérlakások építésének arányát, de a lakáshoz jutás fő formája továbbra is a személyi tulajdonú lakások építése és vásárlása lesz. Szocialista egészségügyünk alapelve, hogy az ellátás minden lakos számára hozzáférhető és a lehetőségekhez igazodóan magas színvonalú legyen. Ennek megfelelően a VI. ötéves tervben — kiemelt társadalompolitikai céljaink egyikeként — javítottuk az egészségügyi ellátás személyi, tárgyi, szervezeti feltételeit. A lakosság egészségi állapotában az utóbbi években felerősödő negatív tendenciák megállítása, illetve megfordítása fontos társadalmi ügy. Folytatjuk az egészségügyi intézményhálózat mennyiségi és minőségi fejlesztését. Napirendre kell tűzni az egészségügyi ellátás irányításának, működési mechanizmusának korszerűsítését. A lakosság egészségesebb életmódjának kialakításához, a fiatalok fizikai erőnlétének javításához az eddigieknél eredményesebben járuljon hozzá a testnevelési és sportmozgálom. A lakosság életkörülményeinek javítása megköveteli a szolgáltatások, a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Nagyobb figyelmet kell fordítani az áruválaszték bővítésére, a minőségre, a fogyasztói érdekek védelmére, a kereskedelmi kultúrára. A településhálózat arányosabb fejlődése hozzájárult a termelőerők magasabb színvonalra emelkedéséhez, elősegítette a lakosság életkörülményeiben meglévő különbségek mérséklését. A városok és a falvak alapellátásának javításában a korábbinál nagyobb szerepet játszott az egyének és a közösségek növekvő anyagi hozzájárulása és társadalmi munkája. A jövőben a hosszú távra kialakított terület- és településfejlesztési követelményeknek megfelelően olyan gyakorlatot kell folytatni, amely kedvezőbb feltételeket teremt a területi aránytalanságok mérsékléséhez. Minden illetékes szervnek feladata, hogy kedvezőbb kereteket teremtsen az életkörülmények javításához; a kulturált életmódot elősegítő környezetet hozzon létre; megfelelő jövedelemszerzési és infrastrukturális feltételek kialakításával erősítse a községek és a falvak népességmegtartó képességét; fokozottan segítse a város és a falu közeledését, a települések, a városok és vonzáskörzetük kölcsönös érdekeken alapuló együttműködését. Hazánkban is fontos feladattá vált az emberi környezet megóvása, természeti értékeink megőrzése, a környezeti ártalmak elhárítása. A társadalmi részvétel, a lakosság öntevékeny közreműködése egyre jelentősebb településfejlesztő erő. A jövőben a tanácsi gazdálkodás szabályozása javítja a helyi önállóság anyagi hátterét. A települések fejlesztése még eredményesebb lehet, ha a helyi tanácsok önállóságának és döntési jogkörének növekedésével egyidejűleg tovább fokozódik a lakosság aktivitása, részvétele a helyi feladatok meghatározásában, végrehajtásában és ellenőrzésében. Ideológia, tudomány, kultúra ezért természetesen ötvöző-- dik a nemzeti önbecsülésünk más népek tiszteletével, nemzeti érdekeink szolgálata a népek közötti barátság és szolidaritás ápolásával. A nemzetközi ideológiai harcban ellenfeleink minden lehetséges alkalmat és eszközt felhasználnak, hogy megkíséreljék aláásni a szocialista országok tekintélyét. Arra törekszenek, hogy csökkentsék a világ dolgozó tömegeinek szolidaritását a szocialista országok iránt, és megingassák az új társadalom felépítésének lehetőségébe vetett bizalmat. Bomlasztani igyekeznek a baráti szocialista országok egységét, eltúlozzák, és elvi különbségnek tüntetik fel a szocialista építés eltérő nemzeti sajátosságait. Az ideológiák harcát vállaltuk és vállaljuk. Tisztességes célokat és humánus eszméket vallunk és hirdetünk: az alkotó emberi munkát, a közösségben és a többi emberrel együtt megvalósuló boldogulást, a népek közötti békét és együttműködést. Ahhoz, hogy az eddiginél jobban kibontakozzon a tömegek alkotó tevékenysége, elmélyüljön a szocialista demokrácia, feltétlenül szükséges a nyílt, őszinte tájékoztatás, a meggyőzés. A propagandában, az agitációban, a tájékoztatásban tartalmilag összehangoltan törekedni kell a politikai tudat fejlesztésére, a politikát ismerő, megértő és cselekvőén támogató közvélemény kialakítására. A tájékoztatás legyen pontos, hiteles, gyors és elkötelezett. Törekedjen a lényeges politikai összefüggések megmagyarázására. A sajtó eredményesen segítette a párt politikájának megismertetését, hozzájárult a társadalmi közmegegyezés kiakalakításhoz. Fejlődött, korszerűsödött a tömegtájékoztatás rendszere. A televízió, a rádió, a sajtó vezetői, kollektívái nagyobb önállósággal és felelősséggel végezték munkájukat. Esetenként azonban nyilvánosságot kaptak egyoldalú, történelmietlen, politikai érdekeinket, erkölcsi normáinkat sértő publikációk is. Ez arra int tő publikációk is. Ez arra int, nyitás, a vezetés javítását és a politikai munka színvonalának emelését. A párt nagy figyelmet fordít az oktatásügyre. Az új oktatási-nevelési tervek közelebb hozták az iskolát a társadalmi szükségletekhez, de az oktató-nevelő munka hatékonysága — a pedagógusok tiszteletre méltó erőfeszítései ellenére — elmarad a követelményektől. A jövőben gyorsítani kell a közoktatás és a felsőoktatás átfogó fejlesztését. Ennek fő iránya a tartalmi korszerűsítés, az oktató-nevelő munka minősé- génék javítása. Az oktatás valamennyi intézményében hangsúlyosabban fejeződjenek ki szocialista társadalmunk eszméi, értékei. Az oktatás tárgyi és személyi ellátottságának javítása elsőrangúan fontos feladat. Hathatós intézkedéseket kell tenni a pedagógushiány enyhítésére, a képzés és továbbképzés fejlesztésére. Az egyetemek és főiskolák neveljenek a társadalom iránti felelősségre, erősítsék az értelmiségi hivatástudat kialakítását. A társadalomtudományi, marxista tárgyak oktatása kötődjön szorosabban a szakmai képzéshez, vállalja bátrabban korunk és fejlődésünk legfontosabb ideológiai kérdéseinek feldolgozását. Az elmúlt időszakban a tudományok művelői számos területen eredményesen járultak hozzá társadalmunk feladatainak megoldásához. Növekedett a kutatási eredmények felhasználása, a kutatók, tudományos testületek részvétele a Dolitikai döntések kialakításában. Javult, de mem elégséges a tudományok szerepe a társadalmi tudat, a közvélemény formálásában. A társadalmi jelenségek. a fejlődés átfogó problémáinak marxista értelmezése elmarad az igényektől, s ez helyenként elméleti elbizonytalanodáshoz vezet. A közvetlen gyakorlati célra irányuló kutatási-fejlesztési tevékenység növekedett, de a kutatás és a termelés kapcsolata nem éri el a kívánatos szintet és mértéket. Kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaság és az agrártudományok, kedvezőtlenebb az ipar és a műszaki tudományok esetében. Pártunk folytatja a gyakorlatban igazolt tudomány- politikáját. A tudományt a szocializmus természetes szövetségesének tekinti, tiszteli a tudományos alkotás szabadságát, megbecsüli az eredményes munkát végző kutatókat. A következő években tovább kell növelni az igényeket a tudományos kutatással szemben vissza kell szorítani a kevésbé eredményes vagy eredménytelen tevékenység támogatását. Elsősorban a társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődésünket meghatározó tudományágak fejlesztését kell segíteni. Távlati fejlődésünk szempontjából nagy fontossága van az alapkutatásoknak. A társadalom- tudományok művelőitől a valóság feltárása és a döntéselőkészítő tevékenység folytatása mellett azt kérjük, hogy alkalmazzák a marxizmus—leninizmus elméletét a mi viszonyainkra, vállaljanak nagyobb szerepet a mai magyar valóság elméleti és történeti tapasztalatainak marxista elemzésében, a társadalmi tudat helyes irányú befolyásolásában. Távlati érdekeink miatt továbbra is indokolt, hogy a kutatásfejlesztés forrásait a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemben növeljük; közvetlen feladat a csökkenés fékezése és a kutatás eszköz- ellátásának megjavítása. A beszámolási időszakban tovább szélesedtek népünk művelődési lehetőségei; a társadalmi viszonyok fejlesztésével összhangban további erőfeszítéseket kell tenni a kulturális egyenlőtlenségek csökkentésére. Fel kell lépni a közönség igényeinek lebecsülésével, de az igénytelenséggel szemben is. A társadalom és a kultúra viszonyában fontos szerepet tölt be az irodalom és a művészet. Az elmúlt években is létrejöttek színvonalas, szocialista, humanista szellemű alkotások, produkciók, melyek gazdagították a magyar kulturális életet, és határainkon kívül is megbecsülést szereztek népünknek. A közönség azonban joggal érzi, hogy az alkotások jelentős részében nem tükröződik eléggé szocializmust építő népünk és az egyes emberek küzdelme, munkája s ennek eredménye. A művészeti életben meghatározó szerepe van az alkotóműhelyeknek, szövetségeknek, egyesületeknek és a kritikai fórumoknak. Egy részük azonban az utóbbi években nem tudott megfelelő szinten eleget tenni feladatainak. Nem kielégítő az értékek szerinti tudatos válogatás, előfordulnak elvi-politikai engedmények, szerkesztői tévedések. Egyes művészkörök torz módon értelmezik a művészértelmiség társadalompolitikai illetékességét. Olykor indokolatlanul kapnak széles nyilvánosságot kiforratlan kísérletezések, érdektelen, illetve a közízlést sértő művek. Ezeken a tendenciákon a társadalom és a művészet érdekében változtatni kell. Erősíteni kell a párt irányító szerepét az ideológiai, a kulturális élet minden ágában. A párt alapvető jelentőséget tulajdonít az alkotói szabadság biztosításának, nem szól bele az egyéni ízlés, stílus kérdésébe. Támogatunk minden olyan törekvést, kísérletet, amely hozzájárul a kultúra humánus küldetésének teljesítéséhez, gazdagítja az embert, elősegíti múltunk és mai valóságunk reális megismerését. Ugyanakkor fellépünk a szocialista, humanista eszméin(Folytatás a 6. oldalon.) -
