Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

G NÉPÚJSÁG 1985. március 25. (Folytatás az 5., oldalról.) két, közösségi normáinkat sértő törekvések ellen. Az ideológiai és kulturális fel­adatok megoldása az emberi tényezők kibonítaikoztatásá­nak, társadalmunk további fejlődésének nélkülözhetet­len feltétele. A párt helyzete és fejlődése Pártunk a munkásosztály forradalmi élcsapataként, a dolgozó nép pártjaként tel­jesítette a nép, a haza szol­gálatában vállalt kötelezett­ségeit, eredményesen irányí­totta és szervezte a szocialis­ta építőmunkát. Vezető szerepe érvényesül a társadalmi éleit minden fon­tos területén. A Központi Bi­zottság a XII. kongresszus határozatainak végrehajtása során a marxizmus-leniniz- mus tudományos elméletét követve, a társadalom reális helyzetéből kiindulva kezde- ményezően lépett fel, megha­tározta a szocializmus építé­sének soron következő fel­adatait. A vezető szerep ér­vényesítésének, a politika megvalósításának fő mód­szere változatlanul a meggyő­zés, az eszmei ráhatás, az érvelés, a politikai irányító, szervező tevékenység, a tö­megek mozgósítása. Politiká­jának alakításában és végre­hajtásában a párt igényli a tömegek támogatását. A beszámolási időszakban a párt egysége a korábbinál nagyobb erőpróbának volt ki­téve. A nemzetközi helyzet éleződése, a gazdasági prob­lémák ^s a társadalmi fe­szültségek a párt soraiban is éreztették hatásukat, ese­tenként politikai bizonytalan­ságot is okoztak. Növekedett azoknak a száma, akik a párt vezető szerveinek egyes dön­téseit nem értették meg, vagy nem értettek velük egyet. A párt kiállta az elmúlt évek nehéz próbáját. Tiszte­let és megbecsülés illeti a kommunistákat, akik önzet­lenül, áldozatkészen szolgál­ják a párt és a dolgozó nép ügyét. A párt eredményes tevé­kenységének alapvető felté­tele az eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egység folyamatos, megújítása, vé­delme és erősítése. Nem elég az elvekkel általában egyet­érteni, a valódi egység pró­bája a tett, a kommunisták kiállása a politika képvise­letében, s aktív részvételük a végrehajtásban. A beszámolási időszakban fejlődött a párton belüli de­mokrácia, növekedett a pánt­tagság részvétele a politika formálásában. A kommunis­ták észrevételei, jelzései, ja­vaslatai érezhetően befolyá­solják a központi, és más vá­lasztott párttestületek dönté­seit. Javult, bár még koránt­sem kielégítő mértékben, a párton belüli vitaszellem. A párt fórumain mindenki ki­fejtheti véleményét, elmond­hatja észrevételeit, aggá­lyait. A párt tagját megilleti a különvélemény fenntartá­sának joga, de ez nem adhat felmentést a többségi döntés kötelező végrehajtása alól. Az e téren tapasztalható lazasá­gokat meg kell szüntetni. Feladatunk, hogy egyidejűleg erősítsük a párton belüli de­mokráciát, és a végrehajtás­ban a minden kommunistára kötelező fegyelmet. A pártban az a megítélés, hogy a Központi Bizottság és szervei betöltik hivatásukat. Tartalmilag javult, szerveze­tileg korszerűsödött a külön­böző szintű pártbizottságok irányító, ellenőrző munkája. A budapesti, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok nagy önállósággail, felelős­séggel, hozzáértéssel, ered- ményesn irányították és el­lenőrizték a területükön folyó politikai munkát. A pártirá­nyítás rendszerében is jelen­tős változások történtek. Megszűntek a járási pártbi­zottságok, amelyek csaknem négy évtizeden át fontos sze­repet töltöttek be a párt és az ország életében. Feladatai­kat a városi és a városi jogú pántbizottságok vették át. Politikánk elfogadtatásá­ban, végrehajtásának szer­vezésében nagy szerepe van a pártalapszervezeteknek. A beszámolási időszakban ha­tékonyabbá vált az alapszer­vezetek irányítása, tájékozta­tása, közvetlen segítése, és kedvezőbbek lettek működé­sük tárgyi és személyi felté­telei. Az alapszervezetek fe­lelősségteljes, eredményes munkát végeztek, de a fejlő­dés nem általános, tevékeny­ségük színvonalában nagyok a különbségek. Nem kielégí­tő az alapszervezetek kom­munista közösségeket for­máló ereje, nevelő hatása. A termelés területén mű­ködő pártszervezeteknek a korábbinál bonyolultabb fel­adatok megoldására kell fel­készülniük. A párt politiká­jának helyi érvényesítése, a kultúra, a művészet, a tudo­mány területén dolgozó párt- szervezetektől nagyobb poli­tikai érzékenységet, határo­zottabb kiállást igényel. A párttagságnak mintegy húsz százalékát tömörítő lakóterü­leti, körzeti alapszervezetek munkája fejlődött, egy részük azonban még nem tudja kellő színvonalon elvégezni feladatait. Az irányító párt­szervek fordítsanak minde­nütt kellő figyelmet miunká­juk segítésére. A pártmunkát meg kell szabadítanunk a formális elemektől, az önál­lóságot és a felelősséget hát­térbe szorító indokolatlan szabálvozástól. A párt szervezetileg erő­södött. Taglétszáma 871 ezer, mintegy 59 ezerrel több, mint a XII. kongresszus idején volt. Soraiban minden társa­dalmi osztály és réteg meg­felelő arányban van jelen. Eredeti foglalkozás szerint a párttagságnak csaknem há­romnegyede. jelenlegi foglal­kozás szerint több mini a fele munkás és szövetkezeti pa­raszt. Kedvezően alakult a nők aránya. Emelkedett a párttagság politikai, szakmai és általános műveltségle. A taglétszám növekedési üteme megfelelő, de tovább­ra sem kielégítő a pártépitő munka egyes értelmiségi ré­tegek és a fiatalok között. Helyenként még él a merev statisztikai szemlélet, ami miatt elutasítanak a párthoz őszintén, meggyőződésből kö­zeledőket. Sok pártszervezet még nem jutott el annak,a felismeréséig, hogy a párt- épités nemcsak az utánpót­lást, hanem a párttagok fo­lyamatos nevelését és a párt öntisztulását is jelenti. A párt és a tömegek kö­zötti kapcsolatnak és kölcsö­nös bizalomnak legfontosabb záloga a párttagok személyes munkája, helytállása, áldo­zatkészsége és szocialista életvitele. A Központi Bi­zottság ezért tartja fontos­nak a szervezeti szabályzat­ban is a kommunisták köte­lességeinek pontosabb körül­határolását. A párttagok pél­damutató tevékenysége meg­sokszorozhatja a párt erejét, szélesítheti politikája meg­valósításának tömegbázisát. A beszámolási időszakban javult a kádermunka. A ve­zetők többségükben megfe­lelnek a velük szemben tá­masztott növekvő követel­ményeknek. Az utóbbi évek­ben fokozódott önállóságuk, kezdeményezőkészségük, és érzékenyebben, gyorsabban reagálnak a gazdasági, tár­sadalmi környezet változá­saira. Ugyanakkor többször fel kellett lépni olyan je­lenségekkel szemben, mint a hatalommal való visszaélés, a jogtalan anyagi előnyök szerzésére törekvés, a sze­rénytelenség, az önelégült­ség, a kritika megtorlása. A Központi Bizottság tu­datában van, hogy a veze­tői munka minden területen lényegesen nehezebbé, fele­lősségteljesebbé vált. Nagyra értékeli azoknak a vezetők­nek a munkáját, akik az át­lagosnál többet teljesítenek, kezdeményeznek, képesek a tömegek megnyerésére és mozgósítására, s politikai és erkölcsi magatartásukkal is példát mutatnak. A pártszer­vezetek támogatják a kezde­ményező, az újat felkaroló, a rendet és a fegyelmet meg­követelő vezetőket. A káderpolitikai elvek kö­vetkezetes érvényesülésének továbbra is egyik akadálya a szubjektivizmus, a személyi összefonódás, a tényleges tel­jesítmény figyelmen kívül hagyása. A szükségesnél és a lehetségesnél kevesebb alkal­mas fiatalt bíznak meg erőt próbáló és nevelésüket szol­gáló feladattal. Egyes veze­tők nehezen tűrik maguk mellett az önállóan gondol­kodó és tevékenykedő mun­katársakat. Káderpolitikái elveink érvényesítését szigo­rúbban meg kell követelni. A hatáskör gyákorlását olyan irányban kell továbbfejlesz­teni, hogy fokozza a javas­lattevők felelősségét, és ne sértse a választó, kinevező szervek jogait. A Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezeti szabályza­ta betölti szerepét, megfele­lő biztosítékot nyújt ahhoz, hogy a párt szervei és szer­vezetei rendeltetésszerűen működjenek, a párttagság eredményessen végezze mun­káját. Az előterjesztett vál­toztatások nem érintik a párt szervezeti életének főbb elveit, de növelik a pártszer­vezetekkel és a párttagság­gal szemben támasztott kö­vetelményeket. Kedvezőbb feltételeket teremtenek a pártdemokrácia fejlesztésé­hez, a pártmunka mozgalmi jellegének erősítéséhez. Bő­vítik a pártszervek, az alap­szervezetek, a fegyelmi bi­zottságok jogait, önállóságát. Világosabbá, egyértel­műbbé teszik az állami szer­vekben és a tömegszerveze­tekben a párt irányító mun­káját, az e területen dolgo­zó kommunisták feladatait és felelősségét. A párt nemzetközi tevékenysége Pártunk aktív nemzetközi tevékenységet folytatott, hogy előmozdítsa a kommu­nista és munkáspártok ösz- szefogásának erősítését, a közös célokért vívott küzde­lem sikerét. Tevékenyen részt vettünk a nemzetközi kommunista mozgalom kö­zös fórumainak, rendezvé­nyeinek munkájában. Pár­tunk képviselői több mint négyszáz alkalommal, össze­sen 85 kommunista, marxista —leninista párt vezetőivel folytattak megbeszéléseket. Több mint 50 nemzeti de­mokratikus párttal, nemzeti felszabadító mozgalommal, továbbá szocialista, szociál­demokrata, illetve polgári párttal tartottunk fenn rend­szeres kapcsolatot. A szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai a szocializmus általános, közös törvényszerűségeit, egymás tapasztalatait figye­lembe véve és ezeket orszá­guk konkrét adottságaira ér­telmezve igyekeznek megta­lálni a megfelelő formákat, amelyek alkalmazásával nö­velni lehet a gazdasági mun­ka hatékonyságát, tovább le­het fejleszteni a szocialista demokráciát. Az elmúlt idő­szakban erősítették összefo­gásukat és az élet minden területére kiterjedő együtt­működésüket. A tőkés országok kommu­nista és munkáspártjai fi­gyelmüket olyan konkrét programok kialakítására összpontosítják, amelyek vá­laszt adnak a tömegeket érintő gazdasági, szociális problémákra, elősegítik a munkásosztály, a dolgozók kemény harcokban elért vív­mányainak megvédését. A szocialista orientációjú fej­lődő országok marxista—le­ninista pártjai további erő­feszítéseket tesznek az örök­lött elmaradottság felszámo­lásáért, az új társadalom alapjainak megteremtéséért. Helyzetüket, rendkívül bo­nyolult feladataik megol­dását nehezíti, hogy az imperialista támadás, a politikai, gazdasági nyo­más, a katonai fenyege­tés közepette tevékenyked­nek. Ennek ellensúlyozása érdekében növekvő mérték­ben támaszkodnak a szocia­lista országok pártjainak ta­pasztalataira. Hasonló mó­don építhetnek a szocialista közösség elvi és gyakorlati szolidaritására más fejlődő országok kommunista párt­jai is, amelyek rendkívül ne­héz körülmények között, több országban még ma is illegalitásban — helyenként fegyverrel is — harcolnak népük szabadságáért, a nem­zeti függetlenségért, a társa­dalmi felemelkedésért. A kommunista pártok — a marxizmus—lemimizmus el­méletét, a szocialista forra­dalom és építés általános törvényszerűségeit a nemze­ti sajátosságoknak, a konk­rét feltételeknek megfelelő­en alkalmazva — önállóan határozzák meg politikáju­kat. Helyzetük különbözősé­géből is adódik, hogy külön­féle megoldásokat tartanak célravezetőnek. A pártok között az elmúlt években lé­nyegében folyamatos volt a véleménycsere a szocializ­mushoz vezető lehetséges utakról, illetve a létező szo­cializmus eddigi fejlődésé­ről, mai viszonyaikról és távlatairól. Pártunk tevékenyen részt vállalt az új elméleti-politi­kai 'kérdések megválaszolá­sában, a nézetkülönbségek tisztázásában, s ezzel a kom­munista és munkáspártok közös fellépéséhez nélkülöz­hetetlen feltételek megte­remtésében. Támogatjuk a több oldalú együttműködés minden olyan formáját, amely megfelel a kommunis­ta mozgalom mai helyzeté­nek, követelményeinek, a pártok közötti viszony álta­lánosan elfogadott normái­nak, s amely eredményesen szolgálja a közös ügynek, a társadalmi haladásnak és a béke védelmének sikerét. A beszámolási időszakban is fejlődtek kapcsolataink a Szovjetunió Kommunista Pártjával, amelynek nem­zetközi szerepe, a szocialista építésben szerzett történelmi tapasztalatai segítséget ad­nák feladataink megoldásá­hoz. A magyar—szovjet pártközi kapcsolatok folya­matos bővülése jól szolgálta országaink politikai, gazda­sági, műszáki-tudományos és kulturális együttműködé­sének erősítését, népeink barátságának elmélyítését. A kölcsönös törekvéseknek megfelelően fejlődtek tovább pártunk kapcsolatai a többi testvéri szocialista ország kommunista és munkáspárt­jaival. Az internacionalista szoli­daritás jegyében erősítettük együttműködésünket a tőkés és a fejlődő országokban dolgozó kommunista és munkáspártokkal. Igyekez­tünk elérni, hogy kapcsola­taink révén minél alaposab­ban megismerjék a létező szocializmus valóságát, és minél reálisabban ítéljék meg távlatait. Arra törekedtünk, hogy azokkal a pártokkal is rend­szeres maradjon az érintke­zés, amelyek tőlünk eltérő módon ítélik meg a kom­munista mozgalomban vita­tott kérdéseket. Tapasztala­taink szerint az őszinte véle­ménycsere, a türelmes érve­lés erősíti az egymás állás­pontja iránti tiszteletet, az egymás helyzetének megér­tésére való törekvés kölcsö­nösségét, javítja a pártok közötti összefogás feltételeit. Pártunk felfogása szerint az ideológiai különbségek, ellentétek nem zárják ki bi­zonyos alapvető érdekek egybeesését és ezzel össz­hangban a különböző politi­kai pártok, mozgalmak ösz- szefoigását az emberiség előtt álló legfontosabb kérdések megoldásáért. Ennek megfe­lelően — az imperialista tö­rekvések visszaszorításához fűződő közös érdekeink alapján — az elmúlt évek­ben is bővítettük kapcsola­tainkat a fejlődő országok nemzeti demokratikus párt­jaival, a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakkal. A világ békéjének megőrzése, a fegy­verkezés korlátozása, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok közötti együtt­működés fenntartása érdeké­ben folytattuk a párbeszédet, a rendszeres véleménycse­rét a szocialista, szociálde­mokrata pártokkal. Ugyan­ezen célok szolgálatában vettük fel a kapcsolatot több nyugat-európai tőkés ország realista külpolitikai irányzatú polgári pártjaival is. ♦ Pártunk XIII. kongresszu­sa felelősségteljes döntések előtt áll. Párttagságunk, né­pünk azt várja a kongresz- szustól, hogy reálisan, a kö­zös munka eredményeit el­ismerve, a megoldatlan problémákat gondosan szám­ba véve jelölje ki szocialis­ta építőmunkánk legfonto­sabb feladatait, s dolgozzon ki a következő öt évre elő­remutató, megvalósítható, mozgósító programot. A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a kongresszus erősítse meg a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke egyetemes ügye mel­letti elkötelezettségünket; nyilvánítsa ki pártunk szi­lárd elhatározottságát, hogy tovább halad előre a lenini úton, s népünk alapvető ér­dekeit képviselve folytatja áldozatos munkáját a fejlett szocialista társadalom meg­teremtése érdekében. (MTI) Az MSZMP Közpinti Ellenőrző Bizottságának jelentése A Magyar Szocialista Mun­káspárt híven történelmi múltjához, küldetéséhez, az elmúlt öt esztendőben is fe­lelősséggel teljesítette köte­lességét, szolgálta a magyar nép érdekeit, a szocializmus építését. Politikánkban és végrehaj­tásában egyaránt kifejeződik az elvi szilárdság és a rugal­masság. Pártunk ügyelt ar­ra, hogy érvényesüljenek a politika időt álló, változat­lan alapelemei, ugyanakkor a változás és fejlődés köve­telményeinek megfelelően megújította önmagát, nem engedve, hogy a politikát akár jobb-, akár „baloldali” irányba eltorzíthassák. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mint marxista—leni­nista párt, a lenini normák, a demokratikus centralizmus elvei alapján tevékenykedik. Érvényesül eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­sége. Pártunk erős, a párt­fegyelem alapvetően szilárd, jóllehet a párt egysége, a párt fegyelme, a párttagság helytállása az elmúlt évek­ben is és ma is nagyobb próbának van kitéve, mint a XII. kongresszust megelő­zően. A párttagság túlnyomó többsége eleget tesz önként vállalt kötelességeinek, gya­korolja jogait, fegyelmezet­ten dolgozik, megfelel a tagsággal járó nagyobb kö­vetelményeknek. A Központi Ellenőrző Bi­zottság álláspontja az, hogy azok a követelmények, amelyeket a párt szervezeti szabályzata a tagsággal szemben támaszt, reálisak és teljesithetők. A kommunis­ta elveknek és a vállalt nor­máknak a párttagok cselek­vésében és magatartásában kell kifejeződniük. A párt­tagsággal járó jogok és kö­telezettségek olyan értékek érvényesülését, erősítését, el­ismertetését foglalják ma­gukban, mint a becsületes munka, a felelősségtudat, a fegyelmezettség, a szerény­ség, a társadalom, a közös­ség hű szolgálata. A párt­fegyelemnek e fontos krité­riumai azonban a gyakor­latban nem mindig érvénye­sülnek zökkenőmentesen és konfliktus nélkül a tagság életében és magatartásában. Noha a kommunisták túl­nyomó többsége helytállt, voltak, akik nem tettek ele­get az önként vállalt fe­gyelem követelményének. A XII. kongresszus óta a párt- fegyelem megsértése miatt 28 739 párttagot, a tagság 3,4 százalékát kellett felelősség­re vonni és pártbüntetésben részesíteni. A jelentés ezekután a párt fegyelmi helyzetét vizsgálva megállapította, hogy pár­tunk az alapvető kérdések­ben eszmeileg, politikailag egységes. E megállapítás ak­kor is érvényes, ha akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájának egy-egy részkérdésében más vélemé­nyen voltak, illetve fenntar­tással fogadták a párt egyes határozatait vagy a végre­hajtásra hozott intézkedése­ket. Pártéletünk rendjének, a pártdemokrácia érvényesülé­sének fontos követelménye, hogy az eltérő vélemények pártszerű kifejtését ne té­vesszük össze a pártfegye­lem megsértésével. A párt cselekvési egysé­gének minősége a határoza­tok végrehajtásában, a párt­tagok aktivitásában, a párt­megbízatások teljesítésében fejeződik ki. A párthatáro­zatok elfogadásában általá­ban minden szinten nagyobb az egyetértés, az egység, mint a végrehajtásban. Ezért is fontos a párttagság tájé­koztatása, meggyőzése, a ha­tározatok, állásfoglalások megértetése, elfogadtatása, a végrehajtás állandó segítése és ellenőrzése. A párttagok igénylik a párthatározatok és az álla­mi rendeletek következetes végrehajtását. Azt tartják, hogy a jogokat és a köteles­ségeket összefüggő egység­nek kell tekinteni, és ezek mindenkire egyformán érvé­nyesek. Hiányolják a köte­lességmulasztások számonké­rését. A tudatos meggyőződésen alapuló pártfegyelem megkö­veteli a demokratikus cent­ralizmus helyes értelmezé­sét és alkalmazását. Néme­lyek nem látják: a demok­ratikus centralizmusban az össztársadalmi célokkal és érdekekkel együtt a helyi szükségletek és törekvések is kellőképpen kifejeződhetnek. A párt a politika alakí­tásában és végrehajtásában nem nélkülözheti a határo­zatok, a döntések előtti párt­szerű vitát, a párttagság vé­leményét. A pártélet normái között kiemelkedő jelentőségű a bí­rálat és az önbírálat. Ez a pártfegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. E kérdésben a pártban alap­vetően rend van. Helyen­ként azonban rossz néven veszik a bírálatot. A bírá­lat elfojtása és megtorlása sérti a párt normáit — ál­lapította meg a Központi Ellenőrző Bizottság, vizsgál­va a pártfegyelem megsér­tésének néhány jelenségét és azoik okait. Ezekután rámu­tatott: A rend és a fegyelem szempontjából is kulcsszere­pet töltenek be a vezető munkakörökben dolgozó kommunisták, hiszen bennük a párttagok és pártonkívüli- ek is a szocialista hatalom személyes képviselőit látják. A kommunista vezetők — kevés kivételtől eltekintve — helytálltak, példamutatóan dolgoztak, és magatartásuk is megfelelt a követelmé­nyeknek. Beosztásuk miatt több fi­gyelmet, megbecsülést érdé-

Next

/
Thumbnails
Contents