Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-23 / 69. szám

1985. március 33. ctDepüjsäg 9 NDK Egy antifasiszta (adós életátja Walter Bartelről, az egykori buchenwaldi haláltábor Nemzetközi Lágerbizottságának volt vezetőjéről AZ ETTERSBERGROL épp rálátni Weimarra — Goethe, Schiller, Herder, Wieland városára, ahol egy ideig Bach és Liszt is élt. Ezen a hegytetőn járva írta Goethe: „Itt hatalmasnak és szabadnak érzi magát (az ember), olyannak, mint a nagyszerű természet,....” De a lángelmét e verssorokra késztető Btterberg ma tö­megsírokat takar. Fölöttük emelkedik a magasba a ko­mor és megrázó Buchen- wald-emlókmű. A hírhedt jelmondat, „Mindenkinek a magáét”, amelynek leplezetlen ciniz­musával csak Auschwitzé („A munka szabaddá tesz”) vetekedett, egyszer s min­denkorra kiábrándíthatja azt, aki a Blutstrassén, a fog­lyok ezreinek halála árán felépített Vérúton eljutva a buchenwaldi koncentrációs tábor kapujáig, még titkos reményeket táplált az eset­leges túlélést illetően. Buchenwald — megsem­misítő tábor volt. Harmincöt nemzet fiai robotoltak itt végkimerülésig a náci hadi- és gyáripar részére. Fran­cia, jugoszláv, lengyel ellen­állók, német és magyar kom­munisták, szovjet hadifog­lyok dolgoztak embertelen körülmények között a Gust- loff és a Junkers Művek szerelőcsarnokaiban, a va­gonjavító műhelyekben, a kőbányákban és az építke­zéseken. Buchenwald látta el rabszolgákkal a Ruhr-vidék — Essen, Düsseldorf, Bo­chum — üzemeit, Frankfurt, Lipcse, Drezda gyárait, és friss munkaerőben soha nem volt hiány! Európa minden országából érkeztek a fogoly- szálHtmány.o.k a táborba. A mnkaerő fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül — ebben az SS itt soha nem tett különbséget — ere­je fogytával egyformán a krematóriumok kemencéi­ben végezte. A „jól bevált” koncentrá­ciós tábori gyakorlat szerint a buchenwaldi SS-lágerveze- tőséget is a német és a más nemzetbeli kétes elemek, köztörvényes bűnözők vá­logatott hada támogatta a rendfenntartásban. A kisebb kedvezésekért, az életet je­lentő jobb élelemért min­denre kapható köztörvénye­sek töltötték be a foglyok önkormányzati szervezeté­nek összes tisztségét. Egy­más között osztották el a legjobb munkahelyeket, ők dolgoztak a fogolykórházban — a revierben — és a kony­hán. Ezek a kivételezett fog­lyok lelkiismeretfurdalás nélkül verték agyon sors­társaikat, s intézték el az SS helyett a piszkos munkát, a végképp legyengült fog­lyok, az erejük és hitük vesztett „muzulmánok” ki­irtását. Szívesen vállalkoz­tak a besúgásra, a kommu­nistagyanús foglyok felje­lentésére, mert ez mindig különleges kedvezményekkel járt. A belső ellenállás rövide­sen megtörte a köztörvénye­sek uralmát. Jóllehet Buchen- waldban már a kezdet kezdetén megalakultak az ellenállási csoportok és a komunista pártsejtek, némi időre volt szükség ahhoz, hogy a kommunisták átve­gyék a fogoly önkormányzati szervezet irányítását. De amint a baloldaliak kerül­tek a vezető posztokra, a kommunisták olyan erőt képviseltek, amelyet a tá­bor megszűntéig többé nem tudtak visszaszorítani. Létrejött egy, a bajtársias- ság és szolidaritás alapján álló illegális szervezet, amely embereket mentett meg a tábori Gestapótól, olyan elv­társakat irányított át más táborokba, akiket már a le­bukás fenyegetett, s mene­déket nyújtott a kórházban azoknak, akiknek csak így lehetett esélyük, hogy elke­rüljék a végállomást: a kre­matóriumot. Buchenwald kommunista foglyainak a kezdeményezé­sére jött létre 1943 nyarán a tábor egységes illegális anti­fasiszta szervezete, a Nem­zetközi Lágerbizottság — In­ternationale Lagerkomité (ILK) —, amelyben 12 nem­zet képviseltette magát meg­bízottai val. A BIZOTTSÁG vezetője a német Walter Bartel volt. A fürstenbergi munkásfiú egészen fiatalon tagja, majd funkcionáriusa lett Német­ország Kommunista Ifjúsági Szövetségének. A szervezet a harmincas évek elején a Szovjetunióba küldte tanul­ni. Hazájába visszatérve azonnal harcba szállt a fa­siszta diktatúrával. Sorsát nem kerülhette el: 1933-ban letartóztatták, fegyházba zárták, majd 1939-ben Buchenwaldba deportálták. Itt azonnal kapcsolatot talált elvtársaival, köztük olyan bátor és kitartó illegális har­cosokkal, mint Theodor Neu­bauer, Walter Stöcker és Albert Kuntz. Bartelék ösz- szetartását csak erősítette a tudat, hogy a táborban őr­zik szigorúan elkülönítve a sokat szenvedett elvtársukat, a megtörhetetlen Ernst Thäl- mannt, aki végül is nem ér­hette meg a felkelést, 1944. augusztus 18-án meghalt. Hosszú és keserves út vezetett a Nemzetközi Lá­gerbizottság megalapításá­hoz. Útközben ezer és ezer bajtárs hullott el a Blut- strasszén, a gyártelepeken, a barakkokban, a büntetőcsa­patokban és a tömeges ki­végzéseken. De Buchenwald élni akart! A Nemzetközi Lágerbizottság kiépítette katonai harci és védelmi szervezetét, amelyhez 1945 márciusában már több mint 900 kiképzett fogoly tarto­zott. önfeláldozás, bátorság, céltudatosság jellemezte ki­képzőket és kiképzetteket, s mindazokat, akik beszerez­ték a fegyvereket és a lő­szert at SS-raktárakból. Bartel 1945. április 11-én adta ki a parancsot a felke­lésre. A lágerparancsnokság ugyanis ezen a napon akarta kiüríttetni a tábort, mivel az egyesített felszabadító csa­patok már csak 10 kilomé­ternyire voltak Buchenwald- tól. Az ellenállók 21 000 túl­élő társukat szabadították fel. A NEVES professzor — magas kora ellenére — , minden év áprilisában ellátogat az Ettersbergre, az egykori buchenwaldi foglyok találkozójára. Bulgária Jugoszlávia Régi bolgár kolostorközpont Művelődés Bulgária északkeleti ré­szén, Ravna falu közelében régi kolostorközpont romjait tárták fel a régészek. A két méter magas templomfalak, a 35 méter hosszú szerzetesi írószoba, a lakóhelyiségek és a fürdő maradványai nem egészen egy hektárnyi terü­leten helyezkednek el. A templom és más épüle­tek falain a puha mészkő­ben, a megmaradt vakolat­ban és a tetőcserepeken mintegy 200 feliratot és 600 rajzot fedeztek föl. Megta­láltak kilenc olyan íróesz­közt is, amelyekkel a szer­zetesek viaszlapokra vagy mészkőre írtak. A feliratok közül kettő a templom fel­szenteléséről tudósít. Ezek szerint a kolostortemplomot 889-ben avatták fel. A felira­tok paleográfiai sajátosságai arra engednek következtetni, hogy a XI—X. századból származnak. Az előkerült írásos emlékek többnyire gö­rög nyelvűek, de van köztük latin betűs görög szöveg és cirill betűkkel írt szöveg is. Az írások egy része világi tartalmú. Figyelmet érdemelnek a rajzok is. A szerzetesek a falfestményeken- megörökí­tettek sámánokat, lovasfigu­rákat, lerajzoltak néhány gö­rög szentet. Meglepően sok az állatábrázolás. Egyes töre­dékeken vadászjelenetek is láthatók. ÚJVIDÉKI KÖNYVTÁRAK Üjvidék könyvtárhálózatá­nak nagy hagyománya van. A könyvállomány jelenleg mintegy 2,5 millió kötetet ölel fel. Gazdag anyagot őriz­nek az egyetemi könyvtárak­ban is. Például a Bölcsészet­tudományi Kar könyvtárá­ban 300 Ó00 kötetből válogat­hatnak az olvasók. Az iskolai könyvtárak száma: 62. A népkönyvtár fiókintézetei Újvidék valamennyi községé­ben működnek. A legtöbb gondot az üzemi könyvtárak okozzák. Számuk mindössze 20, s ezeknek az intézmé­nyeknek nincs is meghatáro­zott gyűjtőköre. A tervek szerint a jövőben ezek a könyvtárak elsősorban a szakkönyvek gyűjtésére tér­nek át. K1ADÖI TERVEK Gyorsneutron-erőmű A Szovjetunióban 800 me­gawattos. gyorsneutron ala­pú reaktorral működő erő­művet terveznek. Ez lehető­vé teszi a nukleáris tüzelő­anyag ésszerűbb ' felhaszná­lását. A szakemberek úgy vélik, hogy a gyorsneutronos reaktorok használata nyo­mán a nukleáris tüzelőanyag­készlet megszázszorozódik, mert ebben a berendezésben a reakciók során az uránium plutóniummá változik; a plu­tónium pedig szintén felhasz­nálható a nukleáris energe­tikában. Beojarszkban és Sevcsenkóban működnek már gyorsneutronos reakto­rok de ezek jóval kisebbek, mint amelynek tervezésén most dolgoznak. Az újvidéki Matica srpska Kiadó a tervek szerint az idén több neves jugoszláv és külföldi író művét jelenteti meg. A kiadásra jelölt 70 kö­tet sorában külön figyelmet érdemelnek a szótárak, a lexikonok és a kézikönyvek. Köztük lesz a jugoszláv írók lexikonénak harmadik köte­te is. Lengyel felsőoktatás Egyetemi felvételik előtt A múlt év második felé­ben Lengyelországszerte folyt a vita, hogy mi­lyen elvek alapján döntse­nek az egyetemi, főiskolai felvételekről, megmaradja­nak-e a „származási pon­tok”? A vita végül is csak át­meneti eredményit hozott, a felsőoktatási miniszter ugyan döntött az 1985-ös felvételi rendről, ez azonban még nem tekinthető véglegesnek. A rendszer alapjában válto­zatlan maradt, nem sikerült egyesíteni részben sem az érettségi és a felvételi vizsgá­kat, s megmaradtak a kü­lönböző preferenciális pon­tok. Ezek elsősorban azt szolgálják, hogy a hátrányos helyzetűnek minősített fia­talok nagyobb arányban kerüljenek be a főiskolára, mint eddig. A munkás-pa­raszt származás ezentúl csak a pedagógia és .társadalom- tudományi szakokon jelent plusz pontokat, de preferál­ják ily módon például azo­kat is, akik katonai szolgá­latuk után jelentkeznek to­vábbtanulásra. A hátrányos helyzet fel­számolásának egyik módja lehet az úgynevezett „0”- évfolyamok szervezése a munkás- és parasztszármazá­sú fiatalok számára, a téli szünetben és a nyári felvé­telik előtt rendezett előké­szítők, illetve az Érettségi­zők Televíziós Egyeteme ne­vet viselő tervezett intéz­mény. Ez azonban egyelőre még csak terv, eredményei­ről majd csak a felvételik megtörténte után lehet ítél­ni. Most viszont más gondok foglalkoztatják a felsőokta­tás vezetőit, hogyan tovább az egyetemi önkormányzat­tal? A lengyel felsőoktatás éle­tét szabályozó törvényt a szejm 1982 februárjában fogadta el. Ez a jogszabály rendkívüli módon megnövel­te a tanintézetek autonómiá­ját, a rektorokat, dékánokat és helyetteseiket az egyete­mek, főiskolák tanácsai vá­lasztják. Ezek a tanácsok — lengyel nevük szenátus — számos esetben döntési jog­gal rendelkeznek, az egysze­mélyi vezető csak az ő egyet­értésükkel dönthet. Hasonló a helyzet az egyetemek és a felügyelő minisztérium viszo­nyában is. A miniszter és az egyetem között felügyelő döntőbíró szerepben áll a fel­sőoktatási és tudományos fő­tanács. Ami az egyetemeken belüli életet jelenti, itt a ko­rábbitól annyiban is eltérő a helyzet, hogy a diákság ér­dekképviseletének jogát az önkormányzatok kapták meg. Az elmúlt évben a majd száz lengyel felsőktatási in­tézetben választások voltak. A nagy többségnél ez rend­ben folyt le, ám néhány ne­ves egyetemen nem így tör­tént. A miniszter vétót emelt a poznani, wroclawi és a varsói egyetem rektorválasz­tási eredménye ellen. A kor­mányzatnak az a véleménye, hogy ezekben a tanintézetek­ben és még néhány helyen a szocialistaellenes ellenzék kihasználta a törvény adta lehetőségeket és elutasította a társadalmi bizottságoknak a törvény módosítására tett javaslatait. Ezek lényege nö­velni a rektorok felelősségét és hatáskörét. Az állami szerveknek nagyobb befo­lyást biztosítani az egyetemi vezetők kinevezésére, a diá­kok képviseletével a szocia­lista ifjúsági szövetségeket bízzák meg. Megkérdeztem Jerzy Ur- bant, a lengyel kormány szó­vivőjét arról, hogy szerinte szükséges-e féltucatnyi egye­temen előfordult visszaélés miatt ekkora változtatás? A kormányszóvivő szerint az egyetemek, főiskolák nagyob­bik részében nem történt semmilyen „kihágás”, ám kiderült, hogy 1982-ben túl­ságosan optimisták voltak, s a társadalmi feltételek még nem értek meg ilyen fokú autonómiára a felsőoktatás­ban. Nemcsak a politikai el­lenzékiség jelensége ösztönöz ilyen felismerésre — mon­dotta úrban —, hanem a gaz­dasági reform követelményei is. A vita tehát folyik. A több mint kétszázötvenezer egye­temista többségét más gon­dok foglalkoztatják. Az első és másodévesek gondja a be­illeszkedés, a tankönyvek és tanszerek beszerzése az álta­lános hiányhelyzetben. A végzés előtt állók pedig több­nyire az elhelyezkedés prob­lémáival foglalkoznak. A vá­rakozásokkal ellentétben nem alakult ki Lengyelor­szágban értelmiségi munka- nélküliség, ám sok szakmá­ban vannak állásgondok. A beruházások drasztikus csökkenése miatt kevesebb építő- és építészmérnök kell. Nem találnak állást a fiziku­sok, sok bölcsész sem. Nagy viszont a tanárhiány — kü­lönösen vidéken. Sőt, a jövő­ben ez csak növekedni fog. Varsó, 1985. március. Miklós Gábor Táplálékuk tölgy- és nyírfalevél Selyemhernyók Belorussziában A santung néven ismert selyemszöveteket Belorussziá­ban saját nyersanyagból ál­lítják elő. A belorusz tudó­sok olyan selyemlepkéket te­nyésztettek ki, amelyeknek hernyói a nyírfa leveleivel táplálkoznak. A santungszövet legna­gyobb gyártói Kína, Japán és India. A természetes szö­vet hiánya miatt Európa sok országában megpróbálkoztak az erdei selyemszövő akkli- matizálásával, meghonosítá­sával, ezek a kísérletek azonban egyelőre sikertele­nek. Az Ukrán Mezőgazda­A selyem nem gyúródik, nem vezeti az elektromos­ságot sági Akadémián kitenyész­tették az első olyan hazai fajtát, amely a Szovjetunió középső övezetének körülmé­nyei között alkalmas a te­nyésztésre. Ez a fajta a tölgyfa leveleivel táplálko­zik. A belorusz tudósoknak sikerült kidolgozni a faj fó­lia alatti tenyésztésének technológiáját közvetlenül az erdei vágásterületeken, ahol nyírfák növekednek. A le­vágott fák zöld ágai is a se­lyemszövő táplálékául szol­gálnak. Ilyen „fejadag” mellett a termelékenységük sokkal na­gyobb a szokásosnál. A szál hossza, amelyből a hernyó a gubót készíti, meghaladja a 3 kilométert; ez lényegesen több és sokkal erősebb an­nál, amit az eperfalevéllel táplálkozó selyemhernyók adnak. Miként azt a Labo­ratóriumi vizsgálatok bizo­nyítják, szakítószilárdságuk az acéléval vetekszik. A tömeges tenyésztéshez már létrehozták az erdei szövőlepke anyaállatkészle­tét. A szakemberek úgy vé­lik, hogy az erdei selyem- szövőt az ország óriási te­rületén lehet tenyészteni — a Kárpátoktól az Uraiig. Selyemhernyó-tenyészet a Volinyi Erdőgazdaságban. Itt a hernyókat polietilén fólia alatt tartják, védelmftl a ma­darak ellen wmmm i

Next

/
Thumbnails
Contents