Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
1985. március 23. / TOLNA \ _ B KÉPÚJSÁG Vietnam új üzemvezetési kísérlet A Chien Tang állami halászati vállalat Ho Si Minh- város egyik legjelentősebb üzeme. A jól működő vállalatnál most a vezetési mechanizmus újjászervezésével kísérlik meg a termelési eredmények további növelését. A kísérletre az 1. számú halászflottát szemelték ki, amely öt motoros bárkából és egy halfeldolgozó halászhajóból áll. A flotta általában öt napot tölt a nyílt tengeren, s ebben az időszakban átlagosan 50 tonna rákot és 30 tonna halat zsákmányol. A feldolgozott halászzsákmány nagy részét exportálják. A flotta önellátó. Ám saját költségeinek fedezése mellett az évi össztermés 60 százalékának megfelelő összeget fizet be az államkasszába. A flotta vezetése jogot kapott arra, hogy hajós személyzetét az általa legmegfelelőbbnek tartott matrózokból, gépészekből, tisztekből és halfeldolgozó szakemberekből válogassa össze. A kísérlet már kezdetben is sikeres volt, az egy dolgozóra jutó zsákmány megkétszereződött. A jó tapasztalatok arra ösztönözték a halászati vállalat igazgatóságát, hogy két másik flottájánál is bevezesse a módszert. Mongol gazdaság Előtérben a korszerűsítés Az erdeneti réz- és molibdén dúsító kombinát nagyságrendben a világon a kilencedik. A mongol gazdaság hagyományos, évszázadokon keresztül változatlan formában megmaradt ágazata, a nomád állattartás szorosan összekapcsolódott az életmóddal, a szokásokkal. A forradalom győzelme, amelynek eredményeképp a mongol nép a feudalizmus után — átugorva a kapitalista történelmi korszakot — a szocialista utat választotta, még ha nem is egycsapásra, de megváltoztatta az ország társadalmi, gazdasági szerkezetét. Igaz, Mongólia lakosságának szinte a fele még ma is jurtákban lakik, fő foglalkozásuk — még ha állami gazdaságok avagy a termelőszövetkezetek keretein belül is — az állattartás; sőt, élnek még napjainkban, ha nem is nagy számban, akik apáik nomád életformáját követik. Mongólia — gazdasága, társadalma — azonban határozottan új utakon jár. A 60-as évektől már agráripari államként tartották, számon, s ennek jelei sok helyen felfedezhetők. Különösen látványos a nehézipar, a bányaipar és az arra épülő feldolgozó ágazatok fejlődése. Ehhez a legnagyobb segítséget a Szovjetuniótól kapta az ázsiai ország. Napjainkban már fél évszázados múltra tekint vissza a mongol— szovjet geológiai együttműködés, amely megteremtette a korszerű kutató-feltáró tevékenység alapjait, s a felfedezések nyomán elindította a páratlan értékű nyersanyaglelőhelyek kiaknázását. Ennek a következetes munkának a legújabb, és talán méreteiben a jövő szempontjából is a legjelentősebb állomása a még csak tíz esztendős fennállását ünneplő erdeneti réz- és molibdén dúsító kombinát, amely a Sze- lenge-völgy, Mongólia ásványokban leggazdagabb térségének természeti adottságaira épül. A Szovjetunió mellett más európai szocialista országok is bekapcsolódtak a mongol ipar felfuttatásába. Csehszlovákia jelentős szerepet játszott a mintegy 25 milliós állatállomány ipari hasznosításában, főként a bőrfeldolgozásban. A magyar közreműködéssel üzembe helyezett szonginói biokombinát (tápszer- és oltóanyaggyár) az állategészségügy területén mutatott új utakat a mongol szakemberek számára. A mai Mongólia nem mentes a gondoktól sem. Gondot jelent — s ezzel számol is a mai mongol vezetés —, hogy az igényeknek megfelelő szakmunkás és irányító réteget képezzenek ki. S hasonlóképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hagyományos életmódhoz szokott lakossággal elfogadtassák azokat az alapvető szabályokat, amelyeket a gyárban dolgozás, az ottani kötött munkaidő, a teljesítmény szerinti bérezés megkíván. A modern gyáriparnak, de a tervezett mezőgazdasági egységeknek is új gondokkal kell szembenézniük: a tervek megvalósításához, a termelés mennyiségi és minőségi növekedéséhez pontosabb és hatékonyabb munkavégzésre, a munkaidő intenzívebb kihasználására, nagyobb odafigyelésre és akaratra van szükség. Mongólia reális célkitűzéseket, távlati terveket állít maga elé. Az iparban mindenekelőtt az energiatermelést, a nyersanyagok kiaknázását kívánja fokozni, a könnyűipar területén az új ágazatok bevezetése mellett a már bevált feldolgozó módszereket akarja tökéletesíteni, a mezőgazdaságban pedig a meglévő állomány megőrzése mellett szándékozik fokozni a gépesítést, szervezettebbé tenni a termelés és szállítás néhol még akadozó módszereit. Elsősorban az export-termékeket előállító ágazatokat (bányaipar, köny- nyűipar) helyezik előtérbe, támogatják. MALLÁR ÉVA Yárosépítési A Szovjetunió térképén évente 15—17 város jelenik meg. Ezeknek csaknem a fele a hatalmas gazdasági fejlődés szakaszát élő Szibériában létesül. Üj városok nőttek ki a földből a tyumenyi kőolaj- és földgázmezőkön, a Bajkál— Amur vasúti fővonal mentén, a szibériai vízi erőművek mellett és az ásványkincseket feldolgozó óriási gyárak közelében. Szibériában bonyolult és drága dolog várost építeni, mivel ezek a transzszibériai vasútvonaltól északra, a fejlett iparközpontoktól jelentős távolságra terülnek el. Nehezíti a feladatot a rendkívül zord időjárás is. A tél hosszú, gyakori a havazás, a hóvihar, az erős fagyok elérik a mínusz 60 Celsius-fokot, a nyár ugyanakkor rövid, forró, ilyenkor sok a szúnyog, a légy, a hernyó. Az örök fagy Szibéria jelentős területén uralkodik, s itt találhatók földünk legnagyobb mocsarai is. A szovjet építészek régóta dolgoznak azon, hogy megteremtsék az olyan szibériai városokat, amelyekben minden közel van, s az épületek megfelelően oltalmazva vannak a széltől és a fagyoktól. Volt például olyan javaslat, hogy a várost egyetlen hatalmas. átlátszó tetővel fedjék be. Erről az elgondolásról később lemondtak, mivel az embereknek még a távoli északi tájon is nélkülözhetetlen a természettel való mindennapi kapcsolat. A teljesen elszigetelt, illetve nyitott környezet közötti középutat valósítja meg az egyik nyugat-szibériai kőolajbányász település. Egy eredeti mini városról van szó, ahol a lakó- és középületek több- emeletes házkomplexumokban, egy érintő mentén heproblémák Szibériában lyezkednek el. A keletkező teret áttetsző kupola fedi, amely alatt télikert, sportlétesítmények és gyermekjátszóterek találhatók. Némileg másképpen, ám megint csak a „tető alatti város” elgondolását közelíti meg a jakut gyémántmezőkön épült Udacsnaja-telepü- lés. A többemeletes házak itt nem tető alatt helyezkednek el, hanem azokat zárt folyosók kötik össze. A felsorolt példák egyelőre csupán egy-egy kísérletet jeleznek. Az építészek a szibériai városokat ma még a hagyományos európai minták szerint tervezik, természetesen a helyi klíma sajátosságainak figyelembevételével. A lakóházak hőszigetelése hatásosabb, a városi szolgáltatásokat 10—15 perces gyalog- uttal el lehet érni. Ilyen például a tyumenyi gázmezőn, a már eddig felépült Nádim, Sztrezsejov, Urengoj, valamint Uszty-Ilimszk Kelet- Szibériában. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a városépítési elképzeléseket szinte lehetetlen megvalósítani fejlett építőipari háttér nélkül". Míg a Szovjetunió európai területén több mint 400 házépítő kombinát működik, addig Szibériában egészen a legutóbbi időkig számuk nem haladta meg a 20-at. A szerelésre kész elemeket az ország más részeiből kellett ideszállítani. A BAM „fővárosának” számító Tinda házait például Moszkvában készített házgyári elemekből állították össze. Hasonló módon épül a többi város is, a Bajkál— Amur vasúti fővonal mentén, pedig számuk meghaladja a több tucatot. A kemény időjárási feltételekhez lehető legjobban alkalmazkodó lakóházak építéVáróterem a BAM Urgal—II. állomásán ‘ sét zavarta az a régi hagyomány is, hogy a lakásépítkezést ideiglenes épületek felhúzásával kezdték. Ezek később rontották a város építészeti összképét. A lakások hiánya miatt lebontásukra nem mindig volt mód. A gondokat fokozta, hogy Szibériában építkező minisztériumok gyakran azt építettek, amit önmaguknak jónak találtak méghozzá éppen ott, ahol a legkényelmesebb volt. Jelenleg az építkezések megrendelői kizárólag a helyi tanácsi szervek. Ezek határozzák meg, hol, hogyan és mit építsenek. A szibériai városok kényelmének lehető legteljesebb biztosításával lehet csak megoldani az egész Szibériára jellemző szakemberhiányt. A hozzáértők szerint a magas fizetés, amely Szibériában az ország európai területeihez viszonyítva az ottani bér 2—2,5-szerese, ma már nem jelent olyan vonzerőt, mint korábban. Az emberek csak abban az esetben hajlandók megválni szokott életrendjüktől, ha az Ural mögött, az eddig megszokott komfort vár A BAM Szuluk vasútállomásán épített új óvoda rájuk. ALEKSZANDR GYEDÜL az APN szemleírója Csehszlovákia Piacképes tartós fogyasztási cikkek Külföldön is keresik a csehszlovák gyártmányú tartós fogyasztási cikkeket; lemezjátszókat, porszívókat, színes televíziókészülékeket. A külföldi megrendelések teljesítése érdekében a csehszlovák gépipari vállalatok együttműködnék szovjet, jugoszláv, NDK-beli üzemekkel. Az országban régi hagyományai vannak a mosógépgyártásnak. Az elektromos mosógépek előállítását a háború utáni első években kezdték, s a termelést mindig a piaci igényeknek megfelelően alakították. 1970-ben 289 ezer, 1983-ban pedig már csaknem 400 ezer mosógépe* gyártottak Csehszlovákiában. Az országban jelenleg minden 100 háztartásra 139 mosógép jut, s ebből 40 automata üzemelésű. A poprádi üzemben évente 160 ezer mosógép kerül le a szerelőszalagokról. Az üzem tervezői kidolgozták az energiatakarékos automata mosógépek gyártástechnológiáját is. Igen nagy az érdeklődés a háztartási hűtő- és fagyasztógépek iránt is. 1970-ben az aranyosmaróti Calex Vállalat és az érsekújvári Elek- trosvit Vállalat több mint 300 ezer hűtőgépet gyártott. 1983- ban ugyanez a két üzem már csaknem 402 ezer hűtőgépet szállított a megrendelőknek. A Calex csökkentette az abszorpciós gépek gyártását és növelte a kompresszorosak előállítását. A vállalat jelenleg a zágrábi Rade Koncár hűtőgépgyárral folytat együttműködést. A műszaki fejlesztés a fagyasztó berendezéssel és az automata jég- oldóval felszerelt hűtőgépek gyártására irányul. Ma 100 csehszlovák háztartásra 106 hűtőgép jut. A porszívógépek legna- gyob termelője a hlinskói Elektro Praga Vállalat, ahol 1970-ben még nem egészen 196 ezer, 1983-ban pedig már mintegy 455 ezer készüléket gyártottak. A villany- és gáztűzhelyek gyártása eléri az évi 250—350 ezer darabot. Sokféle újdonsággal jelentkezik az elektronikai ipar. Míg 1970-ben valamivel több mint 383 ezer televíziót gyártottak 1983-ban 415 és fél ezer készült. Ez látszólag nem jelentős különbség, de mögötte minőségi változás húzódik meg. 1978 és 1984 között a rozsnyói Tesla Vállalat új üzemet létesített évi 400 ezer „in line” rendszerű színes képcső gyártására. A képcsövek előállításához a japán Toshiba cég licencét vásárolták meg. A képcsőgyártás révén az árvái Tesla Vállalat ma már csak színes televíziós készülékeket bocsát a piacra. 1983-ban 81 ezer. 1984-ben pedig 145 ezer színes készülék hagyta el az üzemet. A gyárban jelenleg 67 centiméter átmérőjű képernyővel ellátott készülékeket szerelnek. Rövidesen bevezetik az 56, a 42 és a 31 centiméter átmérőjű képernyővel működő televíziók gyártását is. A legkisebb képernyős készülék gyártását a Tesla prágai vállalatánál is megkezdik. Csehszlovákiában 1983- ban 100 háztartásra 116 tévé- készülék jutott, s 1985-ben feltételezhetően már minden ötödik család rendelkezik színes televízióval. Megteremtették a képmagnók előállításának feltételeit is. A pozsonyi Tesla konszern 1983-ban a Philips-céggel együttműködve, megkezdte a Video 2000 rendszerű video- rekorderek gyártását. 1985- ben jelennek meg a piacon a csehszlovák—szovjet gyárt, mányú VM 12 VHS képmagnók. A legnagyobb sikert lemezjátszóival érte el a csehszlovák fogyasztási elektronikai ipar. A litoveli Tesla Vállalat a NAD 5120-as készülékeket gyártja az angol NAD- cég megrendelésére.
