Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

1985. március 21. 2 ^NÉPÚJSÁG Helmut Kohl beszéde a CDU kongresszusán Essenben ülésezik a nyugatnémet Kereszténydemokrata Párt (CDU) kongresszusa. (Telefotó) Mai kommentárunk Rakéták és telefonok Néhány órán belül két, rakétákkal kapcsolatos sza­vazás hírét repítették világgá a hírügynökségek és mindkét voksolás meglehetősen baljós gesztusnak te­kinthető. Az egyik Nyugat-Európából, a másik a ten­gerentúlról érkezett. A belga parlament kis többséggel, de jóváhagyta a kabinet döntését, amely szerint a bel­giumi Florennes-ben megkezdődik a NATO-határozat alapján felállítandó manőverező robotrepülőgépek te­lepítése. Belga, sőt brüsszeli NATO-körökben sem vonják kétségbe, hogy sem a kormány, sem a parlament dön­tése nem tükrözi a lakosság tömegeinek ezzel kapcso­latos igazi állásfoglalását. Nem kell nagy jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy Martens kormányfő és csapata a decemberben esedékes választásokon nagy belpolitikai árat fizethet ezért a határozatért — még akkor is, ha azt csak nyilvánvaló amerikai nyomásra hozta. A másik jelentés Washingtonból érkezett: az ameri­kai szenátus, igaz, ugyancsak kis többséggel megsza­vazta az úgynevezett MX-rakéták továbbépítéséhez szükséges összeget. Ezt a döntést az Egyesült Államok elnökének és legszűkebb körének szinte páratlan ak­tivitása előzte meg. Az amerikai sajtó öles címbetűk­kel közli például a helyzet illusztrálására azt az érte­sülését, hogy a Kanadából hazatérő Ronald Reagan még különgópe fedélzetéről is telefonhívásokkal „bom­bázta” a vonakodó honatyákat.. Minden olyan döntés, amely tovább pergeti az amúgy is életveszélyes fegyverkezési spirált, önmagá­ban is elkeserítő. De többszörösen az olyan időpont­ban, amelyre egyébként bizonyos remények izmosodá­sa lehetne jellemző. Két nyomós okból is. Az egyik az új genfi konferencia nyitánya, ami önmagában is in­dokolná, hogy mindkét résztvevő megpróbáljon jó po­litikai-lélektani közeget biztosítani a tárgyalások in­dulására. A másik az a tény, hogy Reagan elnök, ha felemás módon is, legutóbb kifejezte készségét, hogy találkozzék az SZKP új főtitkárával. Ezek után érthe­tő, hogy világszerte kissé szorongva teszik fel a kér­dést: mennyire vehető komolyan ez a készség a csúcs- találkozóra a québeci „régi típusú”, vagyis szovjetelle­nes kirohanások, valamint az MX-ügyben voksoló sze­nátorokra gyakorolt nyomás fényében? HARMAT ENDRE Gromiko és Fischer befejezte megbeszéléseit Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szerint az NSZK-t irányító keresztényliberális koalíciónak minden esélye megvan arra, hogy a gazda­sági fellendülést biztosító belpolitikájával és a nyugati szövetségi rendszerhez va­ló tartozást megerősítő kül­politikájával újra egyértel­mű győzelmet arasson az 1987-es országos választáson. Kohl, aki egyben a Német Kereszténydemokrata Unió elnöke, ezt a véleményét a CDU 33., ‘esseni kongresszu­sát megnyitó beszédében és az azt követő referátumában fejtette ki. A szerda délelőtt megkez­dődött, háromnapos tanács­kozás mintegy 750 küldötte előtt Kohl a szociáldemokra­ta pártnak szemére vetette, hogy a NATO rakétatelepíté­si határozatának feladásával eltávolodott a Nyugattól, és közvetítő szerepre vállalkozik a két világrendszer között. Ezel szemben a CDU vezette koalíció ellenállt az állítóla­gos „szovjet nyomásnak” és megszilárdította az NSZK helyét a nyugati szövetségi rendszeren belül. Az NSZK másik legfonto­sabb történelmi célja a kan­cellár szerint — az, hogy az „egyesített Európában” — önrendelkezés útján — létre­jöjjön a „ma még megosz­tott Németország egysége és szabadsága”. Kohl ugyanakkor szorgal­mazta a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való biztonságpolitikai poli­tikai és gazdasági együttmű­ködés fejlesztését. A genfi tárgyalásokon négy szempont figyelembe­vételét szorgalmazta. Először: biztosítaniuk kell a straté­giai stabilitást és meg kell akadályozniuk a fegyverke­zési versenyt mind a Föl­dön, mind a világűrben. Má­sodszor: elő kell segíteniük a hadászati és a közép-ható­távolságú fegyverek drasz­tikus csökkentését. Harmad­szor: az új rakétaelhárító és műholdromboló rendszerek területén folyó kutatásokat olyan megállapodások irá­nyába kell terelni, amelyek megakadályoznák, hogy a vi­lágűrben nagyfokú fegyver­kezési verseny bontakozzék ki. S végül negyedszer: a SALT II szerződést mind­addig meg kell erősíteni, amíg új megállapodásokkal nem szabályozzák a támadó és védelmi fegyverek viszo­nyát. Mindezek alapján Kohl közölte, hogy a nyugatnémet kormány egyelőre „nyitva hagyta döntését” az Egyesült Államok úgynevezett „űrvé­delmi programjával” kap­csolatban. Ez a megfogalma­zás bizonyos visszalépést je­lentett korábbi kijelentései­hez képest. Megnyitójának és referá­tumának belpolitikai részé­ben Helmut Kohl éles táma­dást intézett az SPD ellen. Kohl rendkívül pozitívan értékelte a keresztényliberá­lis koalíció kétéves tevékeny­ségét, amelyet — szavai sze­rint — a gazdasági fellendü­lés jellemez elsősorban, el­ismerte viszont, hogy mindez súlyos áldozatokat követelt a lakosságtól, s hogy nem si­került csökkenteni a kétmil­lió-hatszázezer fős munka- nélküliséget. Tekintettel a Ruhr-vidéken különösen ma­gas környezetszennyezésre, a gazdasági és a környezetvé­delmi érdekek fokozottabb összehangolását helyeselte. Kohl azt tállította, hogy Észak-Raj-na-Vesztfália gaz­dasági problémaiért nem az országos, hanem kizárólag a szociáldemokrata Johannes Rau vezette tartományi kor­mány a felelős, mivel elmu­lasztotta a gazdaság moder­nizálását. Jónak nevezte a CDU-nak és az FPD-nek a kilátását arra, hogy két hó­nap múlva felváltsák a tar­tományban a szociáldemok­rata kormányt. A Német Keresztényde­mokrata Unió esseni kong­resszusán szerda este ismét Helmut Kohlt választották meg a CDU elnökévé. Kohl­ra 667, ellene 45 küldött sza­vazott. PANORAMA BUDAPEST Szerdán megkezdődött Bu­dapesten a külföldön műkö­dő magyar baráti társaságok vezetőinek találkozója, amelyre 14 országból érkez­tek küldöttségek. A találkozót Nádor György, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazga­tója nyitotta meg. * Szerdán elutazott Buda­pestről a Kínai Népköztár­saság Állami Reformbizottsá­gának Liao Csi-li vezette küldöttsége, amely a magyar gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének ered­ményeivel és tapasztalataival ismerkedett. MOSZKVA Szergej Szokolov marsall­nak, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének meghívásá­ra szerdán hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érke­zett Milán Václavik vezér- ezredes, csehszlovák nemzet- védelmi miniszter. PEKING Michael Armacost ameri­kai külügyminiszter-helyet­tes március 17-től 19-ig Pe- kingben tartózkodott, ahol kínai hivatalos személyek­kel globális és regionális külpolitikai témákról konzul­tált. LA PAZ A bolíviai főváros központ­ját és stratégiai fontosságú pontjait szerda reggel kato­nai és rendőri erők szállták meg. Siles Zuazo elnök reg­gel a sztrájkotokat a „túlka­pások” beszüntetésére szólí­totta fel és figyelmeztette őket egy közelebbről meg nem nevezett „kisebbségi diktatúra” veszélyeire. Kije­lentette, hogy ő nem a bá­nyászok és jogos gazdasági követeléseik ellen kíván fel­lépni, de elutasítja egyes ve­zetőik „túlzó és ésszerűtlen követeléseit”. A bolíviai el­nök megbékélésre és nemzeti egységre szólított fel, hozzá­téve, hogy 'a mostani kor­mány „sohasem volt és so­hasem lesz munkásellenes”. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter és Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, a Német Demok­ratikus Köztársaság külügy­minisztere szerdán Moszkvá­ban a sokoldalú szovjet— NDK együttműködés további fejlesztésének kérdéseiről tárgyalt. Andrej Gromiko a nap fo­lyamán ebédet adott Oskar Fischer tiszteletére. Ezen a két miniszter pohárköszöntőt mondott. A rövid beszédek­ben kifejezték a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatait jel­lemző testvéri barátság és egyetértés szellemét. Oskar Fischer szerdán ha­zautazott Moszkvából. A re­pülőtéren Andrej Gromiko és más hivatalos személyisé­gek búcsúztatták a vendéget. A forrongó Portugália Portugália az év eleje óta a választási spekulációk és csatározások lázában ég. A lakosság körében népszerű Ramalho Eanes köztársasági elnök mandátuma ez év vé­gen lejár. Az alkotmány ér­telmében az államfő, aki 1976 óta tölti be posztját, új­ból nem jelöltetheti magát. Eanes kényszerű távolma­radása a magyarázata annak a politikai versenyfutásnak, amely a különböző erők kö­zött megindult a Belém-pa- lota, az elnöki rezidencia biztoklásáért. Az államfői posztért folyó küzdelmek egyik főszereplője Mário Soares szocialista párti poli­tikus, a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció miniszter- elnöke. Soares jelöltsége pro és kontra mozgósította az összes politikai erőt, meg­osztotta a szocialista és szo­ciáldemokrata pártból álló koalíciót is. Eanes-Soares párviadal A Portugáliában rendkívül vitatott személyiségnek tar­tott Soares 1977-ben lett elő­ször miniszterelnök. A szo­cialista kormány működését nagy várakozások előzték meg: a hosszú gyarmati há­ború gazdasági és emberi követkeményeit nyögő ország közvéleménye határozott bal­oldali gazdaságpolitikát várt Soarestől. Ehelyett a gazda­sági helyzet tovább súlyos­bodott, a politikai káosz nőt- tön-nőtt, s nyilvánvaló lett, A leszerepelt Soares hogy a szocialisták pártcé­lokra használják fel az ál­lamapparátust. A politikai tehetetlenség láttán Eanes elnök 1978-ban lemondatta az életképtelen kabinetet. Ezt Soares soha nem bocsá­totta meg. A két politikus szembenállását, Soares sok­szor abszurdnak tűnő Eanes- éllenességét ez időponttól számítják a kommentátorok. A párviadal következő me­netére 1980-ban, az előző el­nökválasztások idején került sor: Soares saját pártja elle­nére is egy szélsőjobbaldali tábornok elnökjelöltségét tá­mogatta Eanessel szemben. Majd két évre rá, a parla­mentben ellenzékben lévő szocialista párt lelkesen pártfogolta a jobboldali kor- mányszövetség alkotmánymó­dosítási tervét, amely meg­Az elnök, Ramalho Eanes nyirbálta az elnöki hatal­mat. A két politikus közötti vi­szonyt a későbbiekben még kevésbé lehetett felhőtlennek minősíteni. Az 1983-ban új­ból kormányra jutott Soares személyes indulatait képte­len volt különválasztani az országos politikától. Az idei esztendő — lévén az elnök­választások éve is — már a politikai összecsapás jegyé­ben kezdődött. Ramalho Eanes újévi üzenetében a szocialista—szociáldemokrata kormány szemére vetette, hogy hiányzik belőle a „tár­sadalmi érzékenység”. Lehangoló mérleg Az elnök szavait' különö­sebben nem kell kommen­tálni. Portugália aktív lakos­ságának 15 százaléka, 600 ezer ember van munka nél­kül. A külföldi adósság ta­valy elérte a 15 és fél mil­liárd dollárt, s a külföldi bankok diktálta megszorítá­sok következtében a jövedel­mek reálértéke a kormány szerint 9, az ellenzék szerint 13 százalékkal esett vissza. Az elnöki kritika dühödt re­akciót váltott ki a szocialis­ta párti vezetésből: Soares úgy vélte, hogy ez tovább rontotta elnöki esélyeit. Lisszaboni politikai körök­ben nem titok, hogy Ramal­ho Eanes nem tartja megfe­lelőnek az elnöki posztra Soarest. Az elnök felfogásá­ban azonban nem a szemé­lyes indulatok a meghatáro­zóak, hanem a szocialisták eddigi kormányzásának ne­gatív tapasztalatai. Az állam­fő népszerűségét felmérő hí­vei már korábban is úgy vélték, a szocialista párt annyira jobbra csúszott az évek során, hogy légüres tér keletkezett a politikai cent­rumban. Eanes személyes presztízsére építve régen ja­vasolták, hogy hozzanak lét­re egy olyan politikai áram­latot — „elnöki pártot” —, amely magához vonzza a szocialistákból kiábrándult szavazók százezreit, és talán számolhat a változást sür­gető kommunisták és más baloldali erők támogatásával is. Tróia kihívása Február végén, a Tróia ne­vezetű kisvárosban megtar­A kormány gazdaságpolitikája ellen tüntetnek Lisszabon­ban tották első tanácskozásukat az „eanisták”, az elnökpár­tiak, s megállapodtak, hogy az ideiglenesen Demokratikus Megújulás Pártjának neve­zett mozgalom három hóna­pon belül országos értekez­letet tart, elnökjelöltet vá­laszt. A portugál belpolitika azonban addig is fortyog: az alkotmány szerint az államfő hivatali ideje lejárta előtt fél évig tehet csak komolyabb horderejű lépéseket. Tehát július 1-től az év végéig Eanes már csak passzív szemlélője lehetne a belpoli­tika alakulásának. Lisszaboni politikai körök­ben tartja magát az a véle­kedés, hogy Eanes nem könnyíti meg addig sem a szocialisták életét. Várható, hogy ha a februári részleges kormányátalakítást még egy követi, az ingatag kabinetet lemondatja és előrehozott parlamenti választásokat ír ki. Ennek az esélyei pedig bem elhanyagolhatók: Soares koalícióbeli partnerei, a szo­ciáldemokraták megosztottak. Döntő többségük nem haj­landó Soares jelöltségének támogatására, a közeljövőben sorra kerülő kongresszusukon valószínűleg megingatják a kormány helyzetét. így a portugál választópol­gárok ez évben új nemzet- gyűlést, új helyhatósági szer­veket és államfőt is válasz­tanak. A politikai élet ha­gyományos szereplőiből egy- jce többen ábrándulnak ki. — Soares népszerűsége már csak 8 százalékos —, s mind számosabbak azok, akik az elmúlt évtized kicsinyes csa­tározásai és válságai után változást szeretnének. M. L.

Next

/
Thumbnails
Contents