Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
2^1ÉPÜJSÁG r 1985. március 29. Közgyűlés a szekszárdi termelési rendszernél (Folytatás az 1. oldalról:) A vitában részt vett dr. Magyar Gábor miniszterhelyettes is, aki elsősorban a szakminisztériumok gratulációját, Váncsa Jenő miniszter elismerő szavait tolmácsolta. Ezután pedig részletesebben értékelte az élelmiszergazdaság előtt álló tennivalókat. A vita és Lakatos Csaba összefoglalója után Bállá Antal, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója mondott észrevételeket egyes határozati javaslatokkal kapcsolatban, majd a taggazdaságok képviselői az idei munkát segítő határozatokat hoztak, mind a termelés, mind a szervezeti élet megújításával kapcsolatban. A taggazdaságok képviselői a közgyűlésen Kanadai látogatás Reagan éles Éles hangú szovjetellenes kijelentésekkel fejezte be kanadai látogatását Ronald Reagan amerikai elnök. Megnyilatkozása annál is inkább nagyobb feltűnést keltett, mert beszédében ugyanakkor azt mondta, hogy George Bush alelnök „jp tárgyalást” folytatott Moszkvában Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával a múlt héten. Brian Mulroney kanadai korhangú szovjetellenes beszéde mányfő is pozitívan értékelte saját moszkvai megbeszélését. Ronald Reagan azonban most arra hívta fel Kanadát, hogy az Egyesült Államokkal együtt „álljon ellen a szovjet agressziónak”. Az elnök ismét azzal igyekezett megvádolni a Szovjetuniót, hogy megszegi a fennálló leszerelési szerződéseket. Olyan szovjetellenes formulákat használt, amelyek hosszab idő óta nem szerepeltek nyilvános beszédeiben. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nem hunyhat szemet” a „szerződésszegések” fellett. Reagan kijelentései Mulroneyt is láthatólag kellemetlenül érintették: a kanadai miniszterelnök a nagyhatalmak közötti közeledés, a leszerelési tárgyalások fontosságát húzta alá saját beszédében. PANORÁMA Mai kommentárunk Veszélyes fordulat Rakétatámadás az iraki főváros ellen, ádáz harcok a Tigris folyó nyugati partján létesült iráni hídfőállás körül, iraki bombák Teheránra — aggasztó hírek. Amitől tartott a világ közvéleménye, az elmúlt napokban igazolást nyert: az 1980 óta elhúzódó konfliktus egyre inkább kiterjed és mind veszedelmesebb méreteket ölt. A harci cselekmények fölgyorsulásával párhuzamosan a diplomácia újabb és újabb erőfeszítéseket tesz n háborúba keveredett két ország önmérsékletének fölkeltésére. Az ENSZ — ki tudja, hányadszor — szeretné elérni, hogy legalább a polgári lakosság szenvedését és ártatlan áldozatainak számát valamilyen módon mérsékelje. Pérez de Cuellar főtitkár erről tárgyalt az iráni külügyminiszter-helyettessel és Irak állandó ENSZ-képviselőjével. Mindkét ország kérte a világszervezet befolyásának latbavetését a konfliktus rendezéséhez, de eddig a közvetítési kísérletek és az ENSZ felhívásai sikertelenek maradtak. Közben Bagdadban járt Husszein jordániai uralkodó és Mubarak egyiptomi elnök. Békés körülmények között ennek a találkozónak az adott volna különös jelentőséget, hogy az 1979-ben bekövetkezett szakítás, a Camp David-ben aláírt egyiptomi—izraeli megállapodás óta Egyiptom nem áll diplomáciai kapcsolatban Irakkal. Amman múlt év őszi „nyitása", vagyis a jordániai—egyiptomi viszony rendezése óta szóbeszéd tárgya, hogy az időközben Washington által elvetett Husszein-tervhez Jordánia szeretné megszerezni Irak támogatását. Erről a témáról most bizonyára kevesebbet tárgyaltak a bagdadi csúcstalálkozón, s érthető okokból inkább a harctéri helyzetet tekintették át. Irán is fontos tárgyalásokat kezdeményezett. Velaja- ti külügyminiszter az ország két fontos szövetségesének: Szíriának és Líbiának a vezetőivel folytatott eszmecserét. Van valami jelképes abban, hogy Irak déli részén a szinte áthatolhatatlan mocsaras vidéken is súlyos harcok folynak. A két ország, noha a csaknem öt éve tartó háborúban rendkívül tetemes ember- és anyagi áldozatot szenvedett, döntést nem tudott kicsikarni. A konfliktus mostani veszélyes fordulata joggal kelt aggodalmat: a világnak ebben a térségében a háború további kiterjedése beláthatatlan következményekkel járhat. GYAPAY DÉNES Lengyel felszólalás a stockholmi konferencián SZÖFIA Ünnepi nagygyűlést tartottak hétfőn Szófiában a drá- vai csata befejeződésének 40. évfordulója tiszteletére. Az ünnepi nagygyűlésen Mircso Aszenov vezérezredes, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének helyettese méltatta a bolgár katonák helytállásának jelentőségét, a Szovjetuniónak és hadseregének a II. világháborúban kivívott győzelemhez való jelentős hozzájárulását. GENF A Genfben egy hete elkezdődött, az atom- és űrfegyverzettel foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalások újabb teljes ülésére került sor kedden délelőtt a szovjet ENSZ-misszió épületében. A megbeszélésen megvitatták, miként lehetne elindítani az érdemi vitát munkacsoportok keretében. PEKING Mongol katonákra emlékeztek Kínában abból az alkalomból, hogy 64 évvel ezelőtt alakították meg a mongol néphadsereget. Kína Ho- pej tartományában hősi emlékművet koszorúztak meg, amelyet a Kínában a szovjet hadsereg oldalán harcoló és az antifasiszta háborúban életüket áldozó mongol katonák tiszteletére emeltek. Februárban, a szovjet hadsereg napján is voltak koszorúzások Kínában. BUKAREST A központi választási bizottság kedden nyilvánosságra hozott közleménye szerint a szavazásra jogosultak 99,99 százaléka vett részt a parlamenti képviselők megválasztásán, s a szavazók 97,73 százaléka a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja jelöltjeire adta le szavazatát. A választási bizottság megválasztottnak nyilvánította a parlament 369 képviselőjét. A néptanácsi képviselők listáját később hozzák nyilvánosságra. Közös erőfeszítésekre van szükség, hogy lie lehessen küzdeni a nehézségeket és elfogadható megoldásokat találjunk — jelentette ki Wlod- zimierz Konarski, Lengyel- ország képviselője az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, továbbá leszerelési kérdésekkel foglalkozó stocholmi konferencián. A lengyel nagykövet bírálta a NATO-országok legutóbbi, megújított javaslatait, mert ezek — értékelése szerint — nem tartalmaznak semmilyen új elemet, nem előmozdítják, hanem hátráltatják a konferencia munkáját. (A NATO-országok március 8-án korábban beterjesztett munkaokmányaikat összegező szerződéstervezetet terjesztettek elő.) Megfigyelők rámutatnak, írja a lengyel hírügynökség, hogy a NATO úgynevezett értelmező javaslatai inkább elködösítették a nyugati álláspontot, ahelyett, hogy tisztázták volna. Genf és MX-rakéta Március 12-én megkezdődtek Genfben a szovjet—amerikai tárgyalások a nukleáris és az űrfegyverkezés három, egymáshoz szorosan kapcsolódó témaköréről. Hogy milyen lesz majd a könnyűnek éppenséggel nem ígérkező párbeszéd kimenetele, azt most még nehéz volna megmondani. Minden azon múlik: vajon az amerikai fél kész-e a kölcsönösen elfogadható fegyverzetkorlátozási megállapodások kimunkálására, avagy teljesíthetetlen feltételeket támaszt, s a katonai erőfölény megszerzésére törekszik? Az előjelek kedvezőtlenek. A Reagan-kormány ismét csak nyomást próbál gyakorolni a Szovjetunióra és ezt nem is nagyon titkolja. Erre utal az a tény, hogy a Genfben januárban megtartott külügyminiszteri találkozón kialakult egyetértés ellenére megkísérli elkülöníteni az űrháborús előkészületeket (az erre irányuló kutatási programokat) a napirendre tűzött más kérdésektől. Az sem túlságosan biztató, hogy Washington a katonai erő növelésében, a fegyverkezés fokozásában látja a majdani leszerelés zálogát, jóllehet nyilvánvaló, hogy ez képtelenség. Az amerikai kormány az október elsejével kezdődő 1985—1986-os költségvetési évre minden eddiginél nagyobb összeg, 313,7 milliárd dolláros hadikiadás jóváhagyását kéri a törvényhozástól. A kongresszusban, persze, még egy ideig eltart a kötélhúzás — tekintettel a közel 200 milliárdos államháztartási deficitre —, és nem lehetetlen, hogy a honatyák itt-ott némileg lefaragják a katonai kiadásokat. Ha lesznek is kurtítások, az elmúlt évek tapasztalata szerint nagyon valószínű, hogy a kormány keresztülviszi akaratát és megkapja a szükséges pénzt a hadászati csapásmérő erők valamennyi elemének minőségi fejlesztéséhez. E programok egyike az utóbbi hetekben megint előtérbe került MX típusjelzésű interkontinentális ballisztikus rakéták ügye. Mint emlékezetes, a Reagan-kormány annak idején 100 darab, állandóan az indító állásokban lévő ilyen korszerű célbaj uttató eszköz rendszerbe állítását tervezte. A kongresszus tavaly 21 rakéta elhelyezését hagyta jóvá, s az idén újabb 21 MX-et akarnak telepíteni. Az ehhez igényelt másfél milliárd dollár folyósítását márciusig a törvényhozás befagyasztotta, de a kongresszus egyik albizottsága már megajánlotta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a kormányzat 1987-ig további 48 darab MX-el számol.) Reagan elnök és Weinberger hadügyminiszter Genf előtt azzal érvelt, hogy az új típusú rakéta-atomfegyver a „leghatásosabb ütőkártya” lehet a szovjet tárgyaló féllel szemben, ezért hát — szerintük — felettébb üdvös lenne, ha az egyelőre tartózkodó honatyák mielőbb módosítanák ellenző álláspontjukat. Felvetődik a kérdés: voltaképpen milyen fegyverről van szó? Az MX-ek 86 tonnásak, mintegy 11 ezer kilométer hatótávolságúak, s tíz, külön-külön nagy pontossággal a célra irányítható 600 kilotonnás töltettel vannak felszerelve (egy kilotonna azonos ezer tonna hagyományos robbanóanyag energiájával). Hogy valami elképzelésünk legyen egy-egy töltet rombolóerejének nagyságáról, elegendő csupán arra utalni, hogy az 1945-ben Hirosimát elpusztító amerikai atombomba az MX-ének mindössze harmincadát tette ki. Az MX-ek mindegyike — tíz robbanófejjel számolva — együttesen olyan pusztító erőt képvisel, amely 300-szor múlja felül (!) a közel négy évtizeddel ezelőtt elsőnek alkalmazott amerikai nukleáris fegyver megsemmisítő hatását. Telepítési módjáról az elmúlt években meglehetősen szenvedélyes viták folytak az Egyesült Államokban. Szóba került, hogy hadihajókon, esetleg atom-tengeralattj árók fedélzetén helyezik el. Azután arról beszéltek, hogy Utah és Nevada államban föld alatti, változtatható tüzelőállású bunker-folyosókon rejtik el őket. Akadt olyan ötlet is, hogy az MX-eket vasúti kocsikban, vagy C—5 Galaxy mintájú óriás-repülőgépek rakterében lenne célszerű bevetésre készen tartani arra a bizonyos „X”-nap- ra. Később felmerült az a javaslat, hogy ezeket a rakétákat már békeidőben juttassák földkörüli pályára. Végül az az elgondolás kerekedett felül, hogy az MX- eket az eddig szolgálatban álló Minuteman-rakéták mintegy 2—2,40 méter vastagságú, megerősített beton- fallal védett silóiban helyezik el. Mint látható, az Egyesült Államok felső politikai és katonai vezetése minden áron olyan előnyös helyzetbe szeretné hozni hadászati támadó erőit, hogy a „megnyerhető” atomháború elméletével összhangban feltétlenül biztosítsa magának az abszolút fölényt és védettséget egy ilyen nukleáris összecsapás „túléléséhez”. Bár erről mostanában az Egyesült Államokban nyilvánosan kevesebb szó esik, az óvatos hallgatás, a korábban oly éles retorika visszafogása nem téveszthet meg senkit. Az ugyanis kézenfekvő, hogy az amerikai hadászati triádhoz sorolt eszközök, a stratégiai légierő, az atom- tengeralattjáró-flotta és a szárazföldi csapásmérő erők az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív céljait szolgálják. Lényegében a „hadászati védelmi kezdeményezés”-nek nevezett űrhadviselési előkészületek és az MX-ek gyorsított ütemű telepítésével kapcsolatos tervek ugyanazt a mögöttes szándékot takarják. Az UŐA egy általa megbízhatónak vélt kozmikus „védelmi pajzs” birtokában valamikor a jövőben nem tartaná kizártnak az első „lefejező” csapás mérését a potenciális ellenfélre anélkül, hogy tartania kellene a megsemmisítő visszavágástól. Más kérdés természetesen, hogy a Szovjetunió az efféle törekvéseket nem nézné tétlenül és az amerikai „csillagháborús” elképzelésekre megtenné a szükséges ellenlépéseket. Serfőző László alezredes A többlépcsős rakéta berendezéseinek elvi vázlata. Az orr-részben helyezték el a megadott célokra irányítható tíz nukleáris robbanótültetet. \ két küldöttség vezetője, Viktor Karpov és Max Kam- pelman
