Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. márciua 20. ^EPÜJSÄG 3 A M kongresszus küldötte a Bonyhádi Cipőgyár szakmunkása Szabó jánosné, Az ötgyermekes vasutas- család leányának korán meg kellett ismerkednie a mun­kával. Nyolcadikos volt, amikor édesapjuk meghalt, így az iskola után már dol­gozni kezdett. A termelőszö­vetkezetben vállalt munkát, majd sikerült a Bonyhádi Cipőgyárban elhelyezkednie, segédmunkásként, 1959-ben. Egy évvel később már egyik kezdeményezője a gyárban az akkor kibonta­kozó szocialista brigádmoz­galomnak és a tehetséges, szorgalmas munkásleányt hamarosan megválasztották a Kállai Éva szocialista bri­gád vezetőjévé. A brigád­nak ma is tagja. Hatvannégyben szakmun­kástanfolyamat végzett, meg­kapta a cipőfelsőrész-készí­tő szakmunkás-bizonyítványt. Még ebben az évben férjhez ment — férje cipőgyári sza­bász és akkor már régóta párttag és munkásőr. A tü- zöde párttitkára kérdezte meg hatvanhatban: Zsuzsa, úgy látjuk, hogy nagyon jól dolgozol, jól vezeted a bri­gádot, szeretsz foglalkozni az emberekkel. Nem gondol­nád, hogy a pártban lenne a helyed ? Ilyen előzmények után lett párttag a cipőgyári munkásasszony. Ekkor már több vállalati és iparági ki­tüntetés tulajdonosa, elis­mert tagja a gyári kollektí­vának. Hetvenhétben öthó­napos pártiskolát végez, utá­na megválasztják a tüzödei alapszervezet titkárának. Hamarosan tagja lett a vá­rosi pártbizottságnak is, majd 1980-ban e tisztsége megszűnt, a megyei pártbi­zottság tagjává választot­ták. Azóta is tagja e testü­letnek és tagja a pártbizott­ság agitációs és propaganda munkabizottságának. — Zsuzsáira mindig lehet számítani — vélekedik Kret­zer Jánosné, a cipőgyári pártvezetőség titkára. — Állandóan a munkások kö­zött van, „elhozza” vélemé­nyüket a különböző, főleg gyári és városi problémák­ról és lelkesen agitál, ha va­lamilyen nehéz feladatot kell megoldani, mint például a Varion szalag üzembe helye­zésénél, amikor arról kellett meggyőzni az asszonyokat- leányokat, hogy az új szer­vezés lehetővé teszi a na­gyobb teljesítményt és a nagyobb keresetet is. — Olyankor örülök igazán — teszi hozzá Szabó János­né — amikor a munkatár­saimat foglalkoztató gondo­kon sikerül segíteni. Mint pár évvel ezelőtt, amikor azon bosszankodtak, hogy az iskolákban a tanévnyitó és -záró ünnepséget munka­napra teszik. Ez kiesés a termelésben, mivel a szülők részt vesznek e rendezvé­nyeken, és „fogyasztja” a szabadságot is. Azóta már történt intézkedés, hét végén tartják az ünnepségeket. Munkatársaim kérésére szorgalmaztuk a gyár kör­nyéke kereskedelmi ellátá­sának javítását. Eredmény­nyel ___ C ipőgyári család ázabóéké. Zsuzsa asszony férje is, fia is a gyrában dolgozik. ö maga többszörös Kiváló Dolgozó, a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója, a Kiváló Munkáért kitüntetést, leg­utóbb pedig — két évvel ezelőtt — a Munka Érdem­rend bronz fokozatát kapta meg. Fölszólalt a városi párt­értekezleten, a személyes, élőszóbani agitáció fontossá­gáról, a nyugdíjasok problé­máiról és az iskolai oktatás­ról beszélt. A megyei párt­értekezleten, felszólalásában a nőpolitikái KB-batározat végrehajtásának eredményei­vel és gondjaival foglalko­zott. Nagy izgalommal és meg- illetődve készül a kongresz- szusra, aminek a légköréből öt évvel ezelőtt már kapott egy kis „ízelítőt”, a XII. kongresszuson két napot töl­tött vendégként. Nem az ülésteremben, hanem az egyik helyiségben láthatták- hallhatták a tanácskozást. Most teljes jogú résztvevője lesz a XIII. pártkongresz- szusnak. (J) Rostlenfeldolgozás Áttalán Osztályozott kórót kötöz­nek az asszonyok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az attalai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1970 óta foglalkoznak rostlen ter­mesztésével. Részleges fel­dolgozása is helyben történik, az erre a célra megépített lengubózó üzemben. Így mintegy 26—30 főnek tudnak a téli szezonban állandó munkát biztosítani. Az üzem két műszakban dolgozik. A gubózási munkát szeptember közepén kezdték el és május közepén fejezik be. Feldod- gozásra kerül 1580 tonna len- kóró, ebből a termelőszövet­ben termeltek 690 tonnát és még Kapolyból szállítottak hozzá 890 tonnát. Ezzel az üzem kihasználtsága jónak mondható, ami a termelőszö­vetkezeteknek és a Budaka­lászi Rostlentermelési Rend­szernek is egyaránt érdeke. Igali József, a termelőszö­vetkezeit főmezőgazdásza el­Bálalefejtő gép mondta, hogy a gubóüzem nyereséges, emellett a női munkaerő foglalkoztatása is megoldott. A feldolgozás so­rán 100 kg kóróból 75 kg osztályozott kóró, 8—9 kg mag és 2—5 kg közötti len­kusza képződik. A Jenkórót a fenékpusztai lengyárba szállítják, ahol áztatás után feldolgozzák. A magot pedig Mikosdpusztára viszik, ahol tisztítás és csávázás után csomagolják. Ez a következő évi vetőmag, melyet a rost- lentermesztő gazdaságoknak adnak ki. A attalai termelő- szövetkezetben az idén is 107 hektáron vetnek rostlent. A gubózóegységen a rostlen Bodó Imre Fotó: Dombai István Kommunista fegyelem, felelősségteljes munka Mint mindig, ezúttal is 0 p,áTtk™o:----------------------------SZZ-resszust szeles korit eszmecsere, vita, politikai értékelő, elem­ző munka előzte meg. Ebben a szó igaz értelmében részt vesz a több mint nyolc- százhetvenezer kommunista. Kezdődött ez az aktív politikai élet a múlt évi beszámoló taggyűlésekkel, ahol minden alapszerve­zetben számvetést készítettek a végzett munkáról, értékelték az eredményeket, és szóltak a hibákról, gyengeségekről is, s nem utolsósorban a teendőkről. Folytató­dott az eszmecsere és elemzés a kong­resszusi irányelvek vitájával, amely fel­színre hozta a párttagok véleményét, a Központi Bizottság által követett politiká­ról, álláspontokat ütköztetett, politikai ál­lásfoglalásra késztetett. Az irányelvek a maguk tömörségével és átfogó jellegével jól szolgálták a gondolatébresztő, vitára késztető politikai aktivitást keltő törek­véseket. A kongresszusra való felkészülés eleven politikai légköréből, az irányelvek vitái­ból egy gondolatsor kiemelésére vállalko­zom, amely a pártfegyelemmel, pártegy­séggel, a kommunista helytállással, a párt normáihoz való viszonnyal fejezhető ki. Mondhatnánk, e témakör elemei szinte mindenütt valamilyen formában felszínre kerültek. A párttagok túlnyomó többsége a párt normáit védelmezve, az eszmei, poli­tikai, cselekvési egység alapján állva, híve a rendnek, fegyelemnek, s annak adott hangot, hogy pártunk egységét, fegyelmét óvnunk kell, s nem tűrhetjük sorainkban a rendetlenséget, az erkölcsi lazaságot, fe­lelőtlenséget. A nehezebb idők, egyúttal a nagyobb próbatétel időszakai, ez pedig, nagyobb helytállást igényel a párttagoktól, hisz az ország vezető ereje a párt, amely nem személytelen, hanem az eleven, gondol­kodó, cselekvő emberek, a kommunisták összessége. Az a bizakodás, hogy a követ­kező öt esztendő jobb körülményeket hor­doz számunkra, csak akkor válhat való­sággá, ha a kommunisták egységben, rend­ben, felelősen dolgoznak, s mindent meg­tesznek azért, hogy még szorosabbra fűz­zék kapcsolataikat a pártonkívüliekkel. A fegyelem, a rend iránti igény nem csupán óhaj, s e követelmény nem általá­ban, hanem mindig és mindenütt a maga valóságában jelenik meg. Az adott kom­munista közösségen sok múlik, hogy mi­lyen légkört teremt: megbecsülik, elis­merik és tisztelettel övezik-e azokat, akik példásan helytállnak, fegyelmezstten és odaadóan dolgoznak, vagy éppen azok vál­hatnak hangadókká, akik cinikusak, ha­szontalanok, ügyeskedők, dologtalanok, demagógok. Ahol az előbbi felfogás domi­nál, ott a párttagok és a pártonkívüliek is ehhez igazodnak, s nem nézik el a fe­gyelmezetlenségeket, sőt azok intő döntései láttán megteszik a szükséges óvintézkedé­seket. Az ilyen kommunista kollektívák­ban honosodtak meg a figyelmeztető beszél­getések. Ezt sok helyen alkalmazzák olyan esetekben, amikor azt látják, hogy egy párttag magatartása, sorsa rossz irányba fordul. A figyelmeztető beszélgetés ha ide­jében történik, legtöbbször visszatartó erő, megakadályozza a sokszor súlyos következ­ményekkel járó hibák, vétségek, esetleg bűnök elkövetését. Az ilyen beszélgetésre természetesen alaposan felkészülnek, ki­fejezésre juttatják a segítő szándékot, a párt és az egyén közös érdekének belátta- tását, józan érvekkel próbálnak hatni az egyén politikai, erkölcsi ítélőképességére. Akadnak azonban olyanok is. akiknél a fi­gyelmeztető beszélgetés hatástalan, mert vagy nem idejében és megfelelően történt, vagy az egyén nem képes úrrá lenni a ki­bontakozó hibán, tévedésen, nem rendelke­zik kellő önkritikával, belátással. Ilyenkor szükségszerűen bekövetkezik az, amitől óvták: megsérti a pártfegyelmet, vétsége­ket követ el, munkájában és magánéleté­ben helytelen magatartást tanúsít. Ebben a helyzetben a figyelmeztető beszélgetés már kevés, elkerülhetetlen a pártfegyelmi eljárás. Tapasztaljuk néha, hogy az említett ese­tekben fegyelmi eljárás helyett elegendő­nek vélik egy beszélgetéssel lezárni az il­lető ügyét. Az elmulasztott előzetes fi­gyelmeztetés nem pótolható, illetve akik­ről lepereg a figyelmeztető intelem, az minden körülmény mérlegelésével, érde­kekre és beosztásokra való tekintet nélkül büntetést érdemel. Természetesen a párt­fegyelmi eljárást és a pártbüntetést kom­munista módon fogjuk fel, vagyis a neve­lés, az egyén és környezete formálásának egyik eszközét látjuk benne. Mint ahogyan hiba, ha elvtársunkat nem figyelmeztet­jük időben és nem igyekszünk vissza­tartani a fegyelemsértő magatartástól vagy cselekmény elkövetésétől, éppen úgy hi­ba, ha a fegyelemsértés büntetlen marad. A példák sora mutatja, hogy politikai, anyagi károk, egyéni sorsok elcsúszása, esetleg tragédiába torkollása elkerülhető lett volna, ha az illetőt elvtársi szeretettel és kommunista keménységgel időben fi­gyelmeztetik, vagy még a kezdetnél a ki­sebb hiba elkövetésekor, igazságosan meg­büntetik. Némelykor találkozunk azzal a felfogással, hogy humánumra hivatkozva tekintenek el a pártfegyelmi eljárás meg­indításától. Konkrét esetek példázzák, akiknek el­nézik kisebb-nagyobb botlásait, akik vélt, vagy valódi érdekeiket felnagyítva úgy vélik, hogy nekik mindent szabad, és egy­re gátlástalanabbá válnak, végül vétkes cselekedeteikkel, magatartásukkal mások­nak, a közösségnek, a társadalomnak okoz­nak kárt. Ha szemet hunynak az ilyenek ügyei felett, akaratlanul is azt az érzetet kelthetik a becsületes többségben: hogy a méltatlan egyéneket velük szemben párt­fogolják, hogy lehetnek, akik pártunk és államunk törvényei fölé helyezték ma­gukat. Másokat — a jelenleg gyengébb embereket pedig arra késztethetnek „ha neki szabad, nekem is” elve alapján, hogy ők is azt tegyék, amit akarnak, ha az er­kölcsileg elfogadhatatlan is, és egyúttal felmentik magukat a felelősség alól. Pártunkban a rend, az önként vállalt fe­gyelem, a politikai és szervezeti egység olyan alapelvek és tartópillérek, amelyek­re épülnek eszméink, politikánk, cselek­vésünk láncszemei, ezek nélkül elképzel­hetetlen egy marxista—leninista párt ütő­képes működése. Éppen ezért a pártélet és a pártmunka minden eszközével dolgoz­nunk kell annak érdekében, hogy mind­ezeket megőrizzük és ellenállóvá tegyük bárminemű — akár kívülről, akár belülről jövő — gyengítési szándékkal, cselekvés­sel szemben. ftQvlilCSO n Vá.rtunk kongresszusa meghatározza az elkö­vetkező öt évre tervezett feladatainkat, ah­hoz, hogy ezek megvalósuljanak, közös akaratra, együttes gondolkodásra, minden kommunista fegyelmezett magatartására ' /»coJ/il'iiöcórfl «nti erii eón TAKÁCS GYÖRGYNÉ DR. az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese Vb-iilés Pakson Magasabb teljesítményekre ösztönző bérezés A Paks városi Tanács Végrehajtó Bizottsága már­cius 18-án, hétfőn megtar­tott ülésén ihat napirendi pontot tárgyalt meg. Első­ként dr. Dalos Tibor tanács­elnök tett jelentést a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról, a hatályos vég­rehajtó bizottsági határozatok felülvizsgálatáról. Ezután Szántó Péter, a művelődési és sportosztály vezetője az óvodai nevelés helyzetéről, feltételeiről, a színvonal ja­vításáért tett lépésekről és a még ma is tapasztalható hiányosságokról számolt be. A következőkben *a paksi Gépipari Javító Vállalat igazgatója, Steigerwald György szólt tevékenységük­ről, működési feltételeikről és arról a törekvésről, hogy a lakosság igényeit mind szélesebb körben ki tudják elégíteni. Majd a költségve­tési üzem 1984. évi fejlesz­tési alap felhasználását és az idei költség- és árbevételi tervet terjesztette elő Oláh Béla üzemvezető. Az idén először a kisebb kollektívák, a brigádok ve­zetőit is bevonják a többlet teljesítmények után járó bé­rek, prémiumok elosztásába a Tatabányai Szénbányák­nál. A vállalat vezetői ugyanis hónapról hónapra jelentős összeget adnak a mozgóbérből a bányaüze­meknek azzal a feltétellel, hogy annak felosztását bíz­zák a brigádvezetőkre. A vágathajtó csapatok vezetői például 4 millió forint felett rendelkeznek, s ezt az átla­gosnál nagyobb előrehaladá­si sebességgel dolgozó bá­nyászoknak fizethetik ki. Nagyobb önállóságot kaptak a fejtési csapatok vezetői is, ők a végzett munka arányá­ban, a legtöbb szenet terme­lő társaiknak oszthatnak ki saját hatáskörükben az év során 3,3 millió forintot. Kü­lön jutalomban részesülnek a felszabadulási-kongresszusi munkaversenyben legjobb teljesítményt nyújtó kollek­tívák. Ebben az évben összesen 73 millió forinttal növelik a béreket a tatabányai üze­mekben. Ezzel lehetőség nyí­lik a differenciáltabb bére­zésre, a jobban dolgozók munkájának elismerésére. A föld alatt dolgozók nyolc, a külszínen dolgozók pedig 5 százalékos bérfejlesztésben részesülnek. A vállalat ered­ményeit legjobban befolyá­soló szénfejtők műszakon­kénti iránybért például az eddigi 206 forintról 222 fo­rintra emelték. Ugyancsak előnyben részesülnek az idei bérfejlesztésnél az úgyneve­zett fenntartó csapatok, azok a munkások, akik karban­tartják a munkahelyeket, biztonságos körülményeket teremtenek a széntermelő brigádok részére. A három műszakban dolgozó közvetlen termelésirányítók havi bérét is átlagosan 800 forinttal emelték. Többletbérrel isme­rik el a vállalat brikettgyári dolgozóinak teljesítményét is. Az üzem éves terve 570 000 tonna brikett, de a terven felül gyártott brikett minden tonnája után 70 forintot biz­tosítanak a fizikai munká­soknak.

Next

/
Thumbnails
Contents