Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

S IRiÉPÜJSÁG losri márrius 16. Az orvosnak Vlagyimir Koselev orvos, a Szovjetunió Földrajzi Tár­saságának (teljes jogú tagja, két úszó jégtáblán töltött északi sarki kutatóexpedíció résztvevője. A vele folytatott beszélgetésre Moszkván át- utaztában, a szovjet külügy­minisztérium sajtóközpont­jában nyílott lehetőség. Koselev sorkatonaként a szovjet haditengerészet észa­ki flottájánál, atomtenger­alattjárón szolgált felcser­ként. Az egyetem elvégzése után kérte az egészségügyi minisztériumot, hogy a távo­li északon jelöljenek ki szá­mára munkahelyet. A Csukcs-földön, Klimben kez­dett dolgozni, kórházi se­bészorvosként. — Az északi sarki expedí­ciókat a ieningrádi atlanti és jeges-tengeri kutatóintézet szervezi — mondja. — A sarkkutatók „kasztjába” vagy „maffiájába” nem könnyű bekerülni, aki viszont bizo­nyított, arra többször is számítanak. Én véletlenül is­merkedtem meg az Északi Sark—22 elnevezésű expedí­ció kijelölt tagjaival, össze­barátkoztunk és nekik orvos kellett, így meghívtak. Leg­közelebb az Északi Sark—25 elnevezésű expedíciónak le­hettem tagja. — A sarkkutatók nyugodt, kiegyensúlyozott emberek. Edzettek, egészségesek, olyan vizsgálatokon választják ki őket, mint a pilótákat, az orvos mégis nagyon fontos. Mindig sebészt választanak ki, olyat, aki más területe­ken is jártas. Jól felszerelt műtő van az állomásokon, használni azonban alig kell. A foggyökérgyulladások okoznak néha bajt. Vakbél­gyulladás ugyan előfordulhat, de ha lehet, ilyenkor elszál­lítják a beteget. — Az orvos együtt lakik a szakáccsal és felelős a teljes élelmiszerkészletért. A meg­felelő étkezés rendkívül fon­tos. Az atomrtengeralattjáró- kon is remek a koszt, a jég­táblán azonban ennél is sokkal jobb. Frissen kaptunk almát, dinnyét, szőlőt, para­dicsomot, paprikát, bőven volt hagyma, burgonya, hús, olyan konzervekkel láttak el bennünket, amelyeket üzlet­ben legfeljebb elvétve látni. — Mifelénk azt mondják, csak a betegek és a fösvé­nyek nem isznak. A kutató­állomásokon a parancsnok engedélyével az orvos adhat ki italt, ilyenkor mindenki kap. Ez persze ritka alka­lom, az ünnepeket és a szü­letésnapokat is összevonjuk, hiszen a munka nem állhat Régészeti leletek Közép-Ázsiában Ahmat Ahmatov, az ősi kerámiák restaurátora egy ókori, viz tárolására szolgáló edényt állít helyre Ezeket az ezüst dirhemeket a Taskentben lévő Mingurjuk városka egyik lerombolt várában találták Szuperexpresszek A Rigai Vagongyárban a lett tervezők új, rövid és hosszú távú utakra alkalmas szuperexpresszek kifejleszté­sével foglalkoznak. Megkezdték az új típusú dízelvonat sorozatgyártását, amely a városközeli vonalak utasai számára egy kirán­dulóvonat kényelmét nyújt­ják. A kocsikban puha ülé­sek és széles ablakok vannak. A szellőzést és a fűtést töké­letes automatika biztosítja. A vonatban belső telefon­összeköttetés van. A helyisé­gek kialakításánál, a helyek összeállításánál felhasználták a tengeri és a légi személy- szállító eszközök szalonjainak kivitelezésénél szerzett ta­pasztalatokat. Az új dízelvonat aggregétjai nagyobb teljesítményűek, mint a régebbi modelleké, gazdaságosabban használják fel az üzemanyagot. Lettor­szág a külkereskedelmi szer­vezeteken keresztül Bulgá­riába és Jugoszláviába is szál­lít ezekből a vonatokból. ■ A rigai vonatgyártók tá­volsági szuperexpresszek ter­vezésében szerzett sikeres tapasztalatai alapján tovább folyik a fejlesztés. Az ER-200 típusú vonat 10 320 kW tel­jesítményű elektromos motor­jai 200 km óránkénti sebes­séggel röpítik a Moszkva és Leningrád között közlekedő luxuskocsikat. Ennek a vo­natnak az alapján dolgozták ki egy új gyorsvonat terveit Fúrható üveg Fúrás, esztergálás vagy marás útján tovább feldol­gozható újfajta üveg készül az ilmenaui műszaki üveg­gyárban. Az Ilmavit 40'nevű termék magas hőmérsékleten is alkalmazható, és jól szige­tel. Ebből az üvegből szele­pek, védőhüvelyek, hőellen­álló fogantyúk és más alkat­részek gyárthatók. Jelenleg a termék további-felhasználási területeit kutatják. « Közép-Ázsia területén szá­mos régészeti leletet tártak fel. A Te- siktas-barlangban például egy neandervölgyi gyermek maradványaira és kőkori eszközökre bukkantak. A Za- man-baba nevű temetkezési helyen pedig a bronzkor szá­mos művészi tárgyát találták meg: fülbevalókat, gyöngy­sorokat, drágakőből készült gyöngyöket, művészi kerá­miákat. A leletek arról ta­núskodnak, hogy a mai Üz­begisztán területén ringott a civilizáció egyik legősibb böl­csője. A kora ókori Horezm fej­lett szobrászművészetét bizo­nyítják azok a kerámiaszob­rocskák, amelyeket időszámí­tásunk kezdetén készítettek. A Halcsajan településen folytatott régészeti ásatások során elkészült kisméretű, palotaszerű épület falán lévő • festményt és az ott talált festett agyagszobrocskát lát­va meggyőződhetünk arról, hogy ugyanabban az időbem Baktriában fénykorát élte a monumemtális és ábrázoló motívumok alkalmzása. E le­letek az időszámításunk előt­ti 1. századból származnak. Most állapították meg, hogy a híres Ajrtamszki fríz része annak az architektúra- dísznek, amely az’ időszámí­tásunk szerinti első száza­dokban az Amu-Darja jobb partján fekvő Termez köze­lében lévő buddhista szen­télyt ékítette. A késő* antik Horezm legnagyszerűbb épü­letének a Toprak-Kalában lévő uralkodói palotát tart­ják. Grandiózus formáikkal és nagyszerű belsőépítésze­tükkel romjaikban is lenyű­göző látványt nyújtanak az ősi szobrászok és festők al­kotásaival díszített termei: „az uralkodó fogadóterme”, a „táncoló maszkok terme”, „a harcosok terme” és „a győzelmek terme”. A Varahsa nevű kisváros feltárásakor talált falfest­mények világszerte ismertté válitak. E festmények a VI— VIII. században élt helyi uralkodók monumentális pa­lotájában lévő dísztermek falait ékesítették. Innen az udvari élet csata- és vadász­jelenetei, állatok, madarak festői kompozíciói, valamint csodálatos ornamentikák ma­radtak ránk. A kutatók megállapították, hogy a Szamarkand terüle­tén lévő palotakomplexum­ban Afrasziaba (VII. sz.) ál­tal festett falfestmények va­lós, pontosan meghatározott történelmi eseményekhez és személyekhez tartozó sajátos illusztrációk. A freskókon je­lenetek láthatók: a számár - kandi urálkodó külföldi kö­veiteket fogad, ünnepi menet vonul. A képek alapján isme­reteket szerezhetünk a tizen­három évszázaddal ezelőtt élt emberek külsejéről, ru­háiról, frizurájáról, ékszerei­ről. Néhány külföldi tudós hosszú ideig úgy tartotta, hogy Közép-Ázsia építészete és ábrázoló művészete más­honnan származik. A szov­jet régészek itt felsorolt és sok más lelete azonban arról tanúskodik, hogy Közép- Ázsia népeinek kultúrája ön­álló forrásokkal rendelkezik. L Levtyejeva kutyaszán jár meg. Általában négy órát dolgozik, majd nyolcat pihen mindenki, így váltjuk egy­mást. Egy bejegyzés minden­nap bekerül a naplóba: a le­szállópálya megtisztítása. — Az első expedíció tábora 15—30 méter vastag jégpá­lyán létesült. Ott leszállhat- tak IL—18-as és AN—12-es gépek is. A második tábo­runkba, amely friss, néhol csak másfél méter vastag jé­gen „épült” legfeljebb a he­likopterek szállíthattak után­pótlást és új filmeket, amit mindig nagy örömmel fo­gadtunk. Ezen a táblán gyak­ran keletkeztek repedések, kásás volt a felszín, nyárra 60 méternyi átmérőjű bizton­ságos szigetünk maradt. Vlagyimir Koselev jelen­leg a Csukcs-félszigeten, a Szovjetunió legészakkeletibb pontján, Enurminóban dol­gozik. A településnek 217 la­kója van. Működik itt óvo­da, ahol 21 gyerekre 20 fős felnőtt személyzet ügyel, bentlakásos iskola, ahol 17- en foglalkoznak a 12 tanuló­val. Ha az időjárás megen­gedi, az újságok, a filmek ide is nagyon gyorsan eljut­nak, a könyvtár a legritkább kötetekből is kap egy pél­dányt. A televíziót azért nem nézhetik az itteniek, mert egy hegy árnyékolja a vételi lehetőséget. Egyébként hajókon, a Je­ges-tengeren szállítják ide a termékeket. Csukotka — ahogy a Szovjetunióban ne­vezik — rendkívül színes vi­dék. Ott van a bilibinói atomerőmű, a peviki kikötő. Magadán már déli városnak számít. Az emberek szarvast és tengeri állatokat, rozmárt, fókát tenyésztenek. A csuk- csok kedves emberek, maguk is jókat derülnek a róluk szóló vicceken. — Az ember itt szabad, nagy távolságok vannak, ott a tundra, az óceán — mond­ja Vlagyimir Koselev. — Az orvosnak külön kutyaszán jár. Ez a legjobb közlekedé­si eszköz hosszabb távolság­ra. A kutyák nem hagyják cserben a gazdájukat.. Ha a tundrában kell éjszakázni, melegítik. Én már aludtam így. Mégsem kívánkoznak innen máshová az idevalósiak. Leg­feljebb egy-egy lány megy férjhez más vidékre. A csuk- csok nagyon szeretik földjü­ket, ragaszkodnak hozzá. S most már ugyanígy ragasz­kodik választott hazájához Vlagyimir Koselev sebész és Murmanszkból származó fe­lesége, Jelena is. Lengyel László Lengyelország A takarékossági program eredményei Másolás elektrofotográfiával A lengyel kormány 1983 áprilisában életbe léptetett takarékossági programja ma már a népgazdaság vala­mennyi területére kiterjed, s jótékonyan érezteti hatását — elsősorban az ipar különböző ágazataiban. A program fő célja a hároméves terv fel­adatainak megvalósítását szolgálja a nyersanyag-, az energia- és a fűtőanyag-fel­használás ésszerű csökkenté­sével. A gondosan kidolgozott terv éppúgy érinti az egy­szerű és könnyen elvégezhető feladatokat, mint az új. ta­karékos gyártástechnológiák és műszaki berendezések be­vezetését. Az eredmények már az első esztendőben megmutatkoz­tak. A nemzeti jövedelem megtermeléséhez szükséges anyagigény 6,2 százalékkal, az ipari termelésé — kivéve az építőipart — 2,6 százalék­kal csökkent. Bár még nin­csenek pontos adatok, de 1984-ben is hasonló mértékű a várható anyagmegtakarí­tás. Míg a népgazdaság egészé­ben a takarékossági program szemmel láthatóan eredmé­nyes, sőt, meghaladja a vára­kozást, a gazdaság különböző ágaiban az arányok megle­hetősen eltérőek. Az építő­iparban például változatlanul nagy az anyag- és energia­felhasználás. Ennek a ter­mészetes következménye, hogy a. lakásépítés lassan ha­lad és igen sokba kerül. A helyzet elemzését követően a lakáskérdés megoldására ala­kult kormánybizottság javas­latot dolgozott ki a takaré­kossági elvek építőipari meg­valósítását célzó motivációs rendszer bevezetésére. Az egyszerű takarékossági intézkedéseket úgyszólván minden területen zökkenő- mentesen megvalósítják, ám a takarékosság és a műszaki fejlesztés összevonása még sok kívánnivalót hagy maga után, pedig ez az út ígérke­zik a leghasznosabbnak. A nyersanyag-, a fűtőanyag- és az energiafelhasználás csök­kentésére irányuló valameny- nyi kezdeményezés aranyat ér. Például a Polonéz. vagy a Polski Fiat gépkocsik fo­gyasztásának csökkentése — 100 kilométeren fél literrel számolva, egy év alatt több billió liter benzin megtaka­rításához vezetne. Az építő­iparban az egy épülethez fel­használt acélmennyiség tíz­egynéhány kilogrammos csök­kentése több ezer tonna meg­spórolását eredményezné. A nehézipari gépek és berende­zések konstrukciós tökélete­sítésével egy nagyobb város megvilágításához szükséges energiamennyiség maradhat­na meg. Hasonló példákat végeredményben minden iparágban lehetne említeni. A takarékossági program megvalósítóinak erőfeszítései ebbe az irányba haladnak Ezt szolgálják a tudományos kutatások, a találmányok, a termelés ésszerűsítése, az anyagi ösztönzési rendszer és a műszaki fejlesztési alapok felhasználása.- Természetesen valamennyi takarékossági intézkedésnek szem előtt kell tartania a minőségi normákat. Az ener­giatakarékosság, az anyagfel­használás csökkentése nem mehet a termékek minőségé­nek rovására. Tehát a feladat: ésszerű takarékosság a ter­mékminőség színvonalának megőrzésével, illetve javítá­sával. A takarékossági prog­ram csak így biztosíthatja a hároméves terv, majd ezután az ötéves terv feladatainak végrehajtását. Az elektrofotográfiai eljá­rások két széltében-hosszá- ban elterjedt válfaja az élektrográfia és a xerográ- fia; mindkettő forradalmasí­totta a másolatkészítés tech­nikáját. Az eljárás fizikai alapja: villamos töltéskép létrehozása a fotokondukti- vitás felhasználásával. A fo- tokondukttív anyag sötétben szigetel, ha megvilágítják, vezetővé válik. Jellegzetes anyagok ebből a típusból a cinkoxid és a szelén. Az elektrografikus sokszo­rosításban az egy oldalon cinkoxiddal bevont papír sötét környezetben nagyfe­szültségre hozdtt vékony hu­zal alatt mozog el, miközben csupasz oldala földelt fém­lappal érintkezik. Ilyen mó­don negatív villamos töltést kap a bevont felület. Ha a töltéssel ellátóit felületet va­lamilyen minta szerint meg­világítják, azok a felület­részek, amelyeket fény ér, vezetővé válnak, és elvesztik villamos töltésüket. Az ered­mény a rejtett, láthatatlan töltéskép. Láthatóvá azáltal válik, hogy a felületet pozi­tív töltéssel ellátott színes, termoplasztikus porral szór­ják be. A por ott tapad meg, ahol a felületen még megvan a töltés. A kép tartósítása ezután úgy történik, hogy a port „ráolvasztják” a papír­felületre. A xerográfia elve azonos az előbb elmondottakkal, de ott szelénnel bevont fémla­pon jön létre a porkép. A ké­pet közönséges papíron rög­zítik kontakt eljárással, a papír átveszi a fémlapról a képet. A rögzítés ugyancsak hőhatással történik. Az elekt- rofotografikus másológépek mindezeket a műveleteket automatikusan hajtják végre. A másolatok sem szárításra, sem semmiféle vegyi utóke­zelésre nem szorulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents