Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. március 16. NÉPÚJSÁG 5 Igen vagy nem Az elmúlt években a korábbinál nagyobb figyelmet ka­pott a KISZ munkájában a fiatalok párttaggá nevelése. Emelkedett a pártba felvett KISZ-tagok aránya, közülük a döntő többségének az ajánlója az ifjúsági szervezet volt. Megyénkben tavaly 538-an lettek párttagok, közülük 271-en KISZ-tagok, s az utóbbiaknak — tíz kivételtől eltekintve — az ajnlója KISZ-alapszervezetük volt. Érdemes hozzá tenni még azt, hogy az 1983. évhez viszonyítva emelkedett a har­minc év alattiak pártba lépésének aránya, valamint azoké, akiknek tagfelvételét a KISZ védnökölte. Amennyiben ezeket a számokat nézzük, elégedettek le­hetünk. Viszont, ha a számok mögé tekintünk, itt-ott, bizo­nyos kérdések kapcsán kérdőjelek támadhatnak az ember­ben. Persze, a kérdőjelek, a kérdések igen hasznosak, létük inkább építő jellegű, mint romboló hatású. Persze, ez csak akkor van így, ha eltűnődünk azon, hogy mi is lehet a vá­lasz — mégpedig hosszú távon — a kérdőjelekre, magyarán a kételyek megszüntetésére. Nyilvánvaló, hogy ezekben a té­mákban a XIII. pártkongresszus meghatározza a feladatokat, erre egyértelműen következtethetünk az irányelvek tanul­mányozásakor. Vagyis azt olvasva, hogy a párt szervei köz­vetlenül felelősek az irányításuk alá tartozó KlSZ-szerveze- tekért. Erősítsék önállóságukat, bátorítsák kezdeményezésü­ket. A KISZ-szervezetekkel együtt gondoskodjanak az al­kalmas fiatalok párttaggá neveléséről. Mindebből következik, hogy e téren van még mit tenni, méghozzá a sokat emlegetett közös gondolkodás terén. Azt hiszem, nem lenne haszontalan, ha a munkahelyek párt- és KISZ-alapszervezetei mindenütt közös nevelési tervet dol­goznának ki azokra a fiatalokra vonatkozóan, akik jelezték pártbelépési szándékukat. S mielőtt sor kerülne felvételükre, megbíznák őket — folyamatosan — olyan feladatokkal, me­lyek teljesítése valamiféle biztosítékot jelent a jövőre: arra vonatkozóan, hogy párttagokként is megállják majd helyü­ket. Sok helyütt ez a „lépés”, sajnos, kimarad, s így a KISZ- ből a párttaggá válás kissé mechanikussá válik. S pontosan ebből következhet az, hogy a fiatal az első időben nem leli helyét a pártalapszervezetben, s minden elkötelezettsége, jó­szándéka ellenére sem felel meg az elvárásoknak. S ilyenkor általában senki fejében sem fordul meg az ajánlók felelős­sége! Számtalanszor volt már szó arról, hogy kik azok a dol­gozó és tanuló fiatalok, akik valóban alkalmasak arra, hogy a párttagok soraiba léphessenek. E témában csak egyetlen — azt hiszem általánosnak mondható — jelenséget említenék. Azt, hogy a tagfelvételeket illetően valamiféle egészséges szelekció az, ami hiányzik. Mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az, aki KISZ-ben vezető, avagy funkciója van, az alkalmasabb és érettebb társainál a pártba lépésre. Pe­dig — csak gondoljuk végig — téves e nézet. Elsősorban nem a funkciókra, hanem az emberekre kell figyelni, arra, hogy milyen aktívak a közéletben, szocialista módon élnek-e: magatartásuk, munkájuk és társadalmi tevékenységük alap­ján élvezik-e közösségük megbecsülését. S mindebben csak két válasz, két szigorú válasz létezik: az igen és a nem! — horváth — Színház előtt egy kávé - kávé előtt országjárás Közismert, hogy a tudásnak, a megismerésnek két útja létezik, az értelmi és az érzelmi. E kettősségben döntő jelen­tőségű az érzelmi tényező. S ennek az érzelmi tényezőnek számtalan változata ismert, sőt újabbak „felfedezése” sem kizárt. Az utóbbiak közé sorolom a megyei és Szekszárd városi művelődési központ újszerű kezdeményezését, s úgy vélem, hogy a besorolás egyáltalán nem is bizarr, még akkor sem, ha valamiféle vállalkozási forma részét képezi. Arról van szó, hogy az intézmény január 1-ével megalakította az is­meretterjesztési és kulturális szolgáltató csoportot, részben azzal a céllal, hogy a lakosság művelődési és szórakozási igé­nyének skáláját „derítsék” föl, s a rendezvényeket, szolgál­tatásokat azokhoz igazítsák. Ez az úttörőként jelentkező szol­gáltatási forma ezekben a napokban a következő profilbővü­lést jelenti: míg korábban is szervezetit a ház budapesti szín­házi előadások, koncertek látogatására csoportos utazást, sa­ját autóbuszával, mostanában e szolgáltatást bővítik. Még­pedig úgy, hogy a busz a reggeli, vagy a kora délutáni órákban indul, s a csoporttal hivatásos idegenvezető is utazik, aki ismerteti a társasággal az út során látható történelmi neve­zetességeket, művészeti emlékeket. Egy-egy helyen meg is állnak, sőt, néhány kilométeres „elkalandozást”is megenged­nek maguknak a cél érdekében. De, vannak olyan programok, melyek a főváros megismerését ütemezik elsőnek, s nemcsak a színházlátogatásra, illetve az az előtti közös kávézásra kor­látozódik az út, hanem annál jóval tágabb, s több, amit kapnak azok, akik igénylik. Talán nem is érdmes hosszasan visszakanyarodni a be­vezetőhöz, ahhoz, hogy ezeken az utazásokon miként érvé­nyesül az érezlmi tényező, hogy mennyivel mélyebb hatást gyakorol az emberre, ha egy épületet, egy műremeket, egy történelmi nevezetességeit lát, s hall róla a helyszínen élő­szóban, mintha azt útikönyvekből olvashatná. A művelődési központ új csoportja a napokban hirde­tett meg négy — ugyancsak fővárosi — kirándulást a tava­szi kirándulás rendezvényeire. A különjáratok — részben a ház saját autóbuszával, de igény szerint a Volán-buszokkal — végcélja az Utazás ’85 kiállítás megtekintése, a Neoton fa­mília koncertje, a Győri Balett új bemutatója, valamint a hagyományőrző kirakodóvásár és táncház programjain való részvétel. De! Mindegyik útban szerepel a főváros megtekin­tése. Ezenkívül az intézmény szervez csoportoknak ország­járást, sőt, tanulmányi kirándulásokat is. A kezdeményezés örömmel üdvözölhető, hiszen az igé­nyeket követi nyomon. S megkockáztat még valamit! Törté­netesen azt, hogy mindig örömömre szolgál, ha olyan szol­gáltatásról hallok, melynek beindulása mindenképpen arra ösztönzi a hasonló szervezéssel foglalkozókat — ez esetben az utazási irodákat — hogy tovább tökéletesítsék és bővítsék ők is a szolgáltatásaikat. Mindezen csak mi, a közönség, az igénylők, az újabb és újabb ismeretek megszerzésére vágyók nyerhetünk. Arcok a pártértekezleten A megyei pártértekezlet üléstermére a töprengő figyelem volt a jellemző. A hozzászólások mindegyike érdekes volt, hiszen a hallgatók többségének tudott újat mondani az adott terület, munkahely részkérdé­seiről, az általánosabb összefüggésekben pedig ki-ki összevethette saját tapasztalatait és véleményét a hoz­zászólóéval. A szünetekben folytatódott a beszélgetés, a vita a felmerült témákról, vagy éppen azokról, ame­lyekről addig még nem volt szó. Találkoztak régi elvtársak, akik esetleg évek óta nem beszélgettek, és új ismeretségek is szövődtek. Ott voltak a párt veteránjai, akik mjár több megyei tanács­kozásnak is részesei voltak, és az újak, akiknek ez volt az első alkalom, hogy társaikat képviselhették. Képriportunk felvillantani igyekszik hangulato­kat, portrékat és megőrizni pillanatokat a XIII. párt­kongresszust megelőző megyei pártértekezletről. Gottvald Károly képriportja Érkeznek a küldöttek Korosztályok az elnökségben Kitüntetés után.,. — hm

Next

/
Thumbnails
Contents