Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. március 16. Solymosi József bonyhádi tsz-elnök Tizenöt évvel ezelőtt a csoporttársból lett ifjú feleségével, a Hajdúság fővárosában frissen kiállított agrár- mérnöki oklevéllel, két bőrönddel, és azzal a gondolattal érkezett Bonyhádra, hogy valahol csak el kell kezdeni a szakmát, és ha itt, a rokonságnál lakást, a Pannónia téeszben pedig mindkettőjüknek állást adnak, akkor ez miért ne itt legyen. — Szeretettel fogadtak a téeszben, nyilván azt gondolták, hogyha figyelnek ránk, akkor sok kárt nem tehetünk ... — mondja mosolyogva. — Aztán elindultunk a szakmai ranglétra legalsó fokáról. A feleségem az állattenyésztésbe került, én a növénytermesztésbe, ö jelenleg törzsállattenyésztő, én, miután hét évig termelési főmérnök is voltam, az utóbbi négy évben az elnöki tisztséget viselem. A bányák, gyárak és gyárméretű ipari szövetkezetek szomszédságában megtalálni azokat az embereket, akikkel az ország téeszei között 1983- ban a tizedik helyezést ér el a csak mezőgazdasági alap- tevékenységet folytató szövetkezet, tiszteletet parancsoló dolog. — Tény, hogy jól együtt van a szövetkezet. A velem egykorú, a negyvenes évei elején járó vezető gárda alig idősebb az átlagnál, az ugyanis most nálunk harminchét év. — Hogyan lehet megtartani a fiatal tagságot? — Ez egyáltalán nem gond. Sőt, egy éve létszámzárlat van, ugyanis részt veszünk a hároméves kísérleti kereset- szabályozásban. Megbeszéltük az emberekkel, hogy nekünk ez jó lesz, ha komolyan csináljuk. — Másszóval: most testközelből érzik, hogy a politika hogyan valósul meg a gazdaságban? — Igen. Ahogy a munkatársaimnak naponta, vagy éppen pártnapok alkalmával is elmondtam, vagy ahogy erről a városi pártértekezleten is szóltam: nekünk sokat segített ez a gazdaságpolitika. Nem tagadom, van egy sor gondunk is, de tény, hogy a mi társadalmi megítélésünk ilyen jó még soha nem volt. Az a közhangulat alakult ki nálunk a sok-sok szervezett és kötetlen beszélgetés eredményeként, hogy nem a rendeletek kiskapuit kell keresni, hanem a nyitott nagykaput kell használni. Az az elvem, hogy az emberekhez hetente legalább egyszer el kell jutni. Ha hajnalban, ha vasárnap, az mindegy, de találkozni, beszélgetni kell. És még valamit el ne felejtsek. A rendszerezett továbbképzés nélkülözhetetlen. El nem mulasztanám, hogy részt vegyek a téeszelnököic akadémiájának előadásain Számomra mindig élmény meghallgatni a Központi Bizottság titkárait, osztályvezetőit, vagy valamelyik miniszterünket, mert az ott hallottakat jól hasznosíthatjuk. Solymosi József e hó végén sok okos ember véleményét hallhatja közvetlenül, hiszen jelen lesz a párt XIII. kongresszusán. Nyilván az ott hallottakat is „adaptálja” Bonyhádra. —fi— Erőteljesen bővült a tartós földhasználatra átadott terület Növekszik az érdeklődés a tartós földhasználat iránt, ami egyebek között azzal magyarázható, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre nem alkalmas részeken gyorsult a számításba jövő területek kijelölése, és a tanácsok a korábbinál jobban, rugalmasabban készítik elő átadásukat. A már átvett területek külső megjelenése semmiben sem különbözik a saját tulajdonú földrészekétől, bizonyságául annak, hogy a bérlők legtöbbje a jó gazda gondosságával bánik a földdel és a kertészeti ültetvényekkel, növényekkel — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a MÉM Földvédelmi és Földértékelési Főosztályán. Tartás földhasználatra — mint ismeretes — 1977 óta van lehetőség, amikor is ezt jogszabály biztosította az ál- lampolgárökinak. Kizárólag nagyüzemi művelésre nem alkalmas földrészek bérbeadásáról lehet szó; ezeket termelési illetve a belterületeken építési célra engedik át. A jogszabály megjelenése óta, 1983-ig termelésre összesen 16 800 földrészletet adtak az arra jelentkezőknek, az összesítés szerint 2600 hektár területen. Egy- egy telek átlagos nagysága hozzávetőleg 1500 négyzet- méter. Tavaly a földek átvétele jelentősen meggyorsult, ezt bizonyítja, hogy 1984-ben hatezerrel nőtt a bérelt telkek száma, és a korábbinál lényegesen nagyobb ütemben bővült a termőterület is, ezer hektárral. EbAz 1985/86-os tanévben ismét megszervezik a szakmunkások egyetemi és főiskolai előkészítő — közismert nevén a SZÉT — tanfolyamokat. A műszaki, a közgazdasági, a mezőgazdaságiélelmiszeripari valamint a jogi karokra felkészítő kurzusokra azok a szakmunkás fiatalok jelentkezhetnek, akik a 30. életévüket még nem töltötték be, szakmunkásvizsgát tettek, fizikai munkakörben — legalább három éve — kiválóan dolgoznak, a jelentkezés évében is fizikai munkát ben közrejátszott, hogy az építőhatósági intézkedés 30 négyzetméteres gazdasági épület fölemelését engedélyezte. Kedvért csinált a tartós földhasználathoz az is, hogy az áfészek és más gazdálkodó szervezetek a korábbinál jobban támogatják az itteni mezőgazdasági munkát. Az építési célú betlerületi földrészek igen kapósak lettek. Az adatok szerint 1983- ig — hat év alatt — csaknem 25 ezer telket engedtek át erre a célra hozzávetőleg 1900 hektáron. 1984- ben a földhasználók száma — a magánház-épít- kezési kedv növelésével arányosan — emelkedett; egyetlen év alatt 13 800 telek talált „gazdára”, és több mint 1200 hektárral egészült ki az átengedett terület. A MÉM szakemberei szerint örvendetes, hogy gyümölcsöző kistermelés folyik ezeken az ingatlanokon. Sokfelé az országban egy- egy község, város határában olyan közösségek alakultak ki, amelyek együttesen vállalkoznak a gépi munkákra és az értékesítést is közösen szervezik meg. Terjed az a gyakorlat, hogy nem építenek kerítéseket csak a fölparcellázott földrész külső határát kerítik el; a belső részeken sövények határolják az ingatlanokat. A tapasztalatok szerint továbbra is nagy az érdeklődés: az idén ismét jelentős terület talál majd tartós földhasználattal művelőkre vagy építkező földhasználókra. végeznek, aktív közösségi, politikai magatartást tanúsítanak. Feltétel továbbá, hogy a vállalat mindazon kedvezményeket megadja a jelentkezőknek a tanfolyam és a felsőfokú tanulmányok idejére, amelyeket a vonatkozó rendelkezések megállapítanak. A kitöltött jelentkezési lapot, valamint az érettségi, illetve szakmunkás-bizonyítványt április 15-ig kell beadni a munkahely oktatási, illetve személyzeti osztályára. Sphero-EVIG export Gyors ütemben bővíti termelését és exportját a Magyarországon működő Sphere—ÉVIG Kft magyar— svájci—NSZK vegyes vállalat. A megalakulás óta eltelt négy év során a vállalat fokozatosan kiépítette külpiacait, s jelenleg termékének több mint egyharmadát külföldön — mind nagyobb hányadban az Egyesült Államokban — értékesíti. A növekvő termelés és értékesítés eredményeként az 1984-es esztendőt már szerény nyereséggel zárhatták. Ez azért is fontos, mert az alapítást követő két évben a vállalat anyagi nehézségekkel küszködött. A termelés feltételeit a vártnál lassabban sikerült kialakítani, és az új termék, az úgynevezett szférikus szivattyú piaci bevezetése sem volt zökkenőmentes. A nehezén azonban nagyrészt túljutottak. Fokozatosan nőtt az export, bővült a termelés, javult a jövedelmezőség. A magyar—svájci—NSZK vállalat 1982-ben svájci li- cenc alapján kezdte meg a háztartásokban és az iparban alkalmazható szférikus szivattyúk gyártását. A gyártást a társaságban részt vevő Egyesült Villamos Gépgyár ceglédi telepén kezdték meg”, ahol egy üzemrészt a svájci és NSZK-beli tagvállalatok által szállított gépekkel rendeztek be. Az első két évben elsősorban belföldön értékesítették a termékek zömét, s a termelésnek csupán egynegyede jutott exportra. 1984-ben a külföldi értékesítés már elérte a termelés harmadát. Az európai országok mellett megkezdték a szivattyúk USA-beli értékesítését is. A megállapodás keretében fű- tővíz-keringtető és haszná- lativíz-keringtető szivattyúkat és különböző részegységeket szállítanak az amerikai piacra. A múlt esztendőben több mint négyezer darabot exportáltak, a tervek szerint az idén 40—50 ezer szférikus szivattyút, illetve főegységet értékesítenek az USA-bam. Ügy számolnak, ha kisebb mértékben is, de tovább bővítik az USA-n kívüli piacokon is az eladásokat. SZÉT-tanfolyamok HÉTRŐL hírről Ha a naptárra tekint az ember, akkor azt látja, hogy az esztendő 11. hetét hagytuk magunk mögött, március, a tavasz első hónapja van. Korábbi évek tapasztalata is ezt igazolja, de a jelen csalóka. A szeszélyes, inkább télutót idéző időjárás, a még nagyon divatban lévő nagykabát, kendő, sapka, sál — látszatra — a kemény, zord telet hosszabbítja, de a hole- pel eltűnése, a növényvilág ébredése... és a kikelet élesztette szerelem már évszakváltásról tanúskodik. Reméljük, ezt hamarosan tapasztaljuk is. Ünnepelünk Ünnepelnek a szekszárdi Bezerédj utcai óvodások Szeretek minden évszakot. Mégis, ha döntenem kellene, hogy melyik áll hozzám a legközelebb, a tavaszra szavaznék. Az dk egyszerű: szeretek minden ünnepet, akár egy kis közösségről — a családról —, akár a nagyobb közöségről — hazánkról, vagy a világ népeinek közösségéről — van szó. A tavaszban az a jó, hogy ünnepelni lehet. Köszönthetjük —, mint ahogy tettülk is áz elmúlt hét végén — a nőket a nemzetközi nőnapon, vagy ahogy éppen most a héten — csütörtökön — üdvözlésre hívták, ünnepelték azokat az asz- szonyokat, akik megyénkben sokat tettek a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége megalakulását követően a nőmozgalomért, és egyúttal társadalmi fejlődésünkért. Jó volt látni, hallani azt a hatvanöt dolgos, munkában megfáradt, becsületben, tisztességben megőszült nőt, aki négy évtizeddel ezelőtt — megértve az idők szavát —, lelkesedéssel, elkötelezettséggel látott munkához. Idős, ősz, megfáradt emberekről szóltam az előbb, de az utóbbi jelző — fáradtság — talán nem is helyénvaló, ugyanis többségük, ha egészsége engedi, még mindig cselekvő részese mindennapi tár- sadalomépítő munkánknak. Tettük, munkájuk ma is példa lehet nekünk, fiataloknak. Ünnepről szóltam elöljáróban, a sor folytatásaként még ide kívánkozik néhány dolog, történelmünk három sorsfordulója. Igen, jól gondolják, jeles napokról, jeles évfordulókról — az 1848-as polgári demokratikus forradalomról és szabadságharcról, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról és 1945. április 4-ről, a felszabadulás 40. évfordulójáról — van szó. Az emlékezetünkben elevenen élő történelmi dátumok és események jelentőségét tudva ilyenkor tavasszal nemcsak a lobogókat tűzzük ki, hanem szívünkben is ünnepiünk. Emlékezünk. Ezt teszik a fiatalok is, akik a tegnap kezdődött forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozattal, azok sokrétű, gazdag programjában való részvételükkel bizonyítják, hogy nagyszerű elődeik méltó utódai. Bemutatkozók Tudom, az életünk nemcsak ünnepnapokból, hanem többségében dolgos, de nem biztos, hogy szürke hétköznapokból áll. Színesíti, megszépíti ugyanis ezeket egy- egy apró, nem várt, vagy éppen betervezett esemény és így lesz aztán a hétköznapból valami más, valami több. Ügy emlékszem, néhány évvel ezelőtt a dombóvári városi művelődési központ kezdeményezte és valósította meg azt, hogy a város üzemei bemutatkozzanak a „nagy- közönségnék”. Azóta ez a hasznos tevékenység követőkre paláit. Már több település művélődési háza is átvette az ötletet. Hírül adtuk, hogy Bátaszékeh folytatódik a hazánk felszabadulásának 4Ó. évfordulója tiszteletére rendezett bemutató- sorozat és az elkövetkező időszakban a BARNEVÁLL, mellett a MÁV csomópontja, a költségvetési üzem és a vízmű vállalat is bemutatkozik a felújított művelődési házban. írtunk arról is, hogy Bony- hádon is hasonló terveket valósítanak meg a helyi üzemek közreműködésével. A cél mindenütt érthető és világos: bemutatni a négy évtizedes fejlődést, az eredméNÉPÜJSÁG 3 HÉTRE HÍRRE nyékét úgy, hogy közben bepillanthassanak az érdeklődök az üzemek mindennapi tevékenységébe is. Tudom, ma még különböző népművelői „fogások” — kóstolóval egybekötött termékbemutató, tombolasorsolás — kell a közönség becsalogatásához, de mindenképpen megéri, hisz ezék az ismeretek nyújtása mellett ötletet is adnak. Bonyhádon már tervezik, hogy a bemutatkozó vállalatok munkatársainak — jövőre — különböző programokat szerveznek. Segítik a dolgozók művelődését azért, mert tudják, az általános műveltség színvonala a munkakultúrára is kihat. A kistelepUlósokröl, előkészületekről Nem véletlenül kapnak kiemelt hangsúlyt a különböző tömegkommunikációs eszközökben is, hiszen létük mellett a jobblétük is cél. Ezért olvastam örömmel Minánik Lajos tudósítását, aki arról számol be, hogy Magyarkesziben korszerűsítik a község közvilágítását. Lovák András völgységi tudósítónk viszont a mórágyi szolgáltatás hiányosságait — posta, gázellátás, vízvezetékszerelő, bolt, (eltűnt a hentesáru) — írja meg. Tapasztalatom, hogy a kistelepülések egy részében ma még a mórágyihoz hasonló a helyzet, de várhatóan — minden törekvés ezt célozza —, hamarosan változik. A mai tervek, célkitűzésék közös összefogással — csakis azzal — megvalósulhatnak. Minderre vannak jó példák. A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát — mint ahogy írtuk a héten — jelentős szerepet játszik Dombóvár és a városkörnyék húsellátásában, a választékbővítésben. Ugyanez elmondható a Tamási, illetve a Hőgyészi Állami Gazdaságról is többek között. Ezek a gazdasági egységek — ugyanúgy mint a termelőszövetkezeti sütödék is — a többcsatornás ellátást, legtöbbször a minőségjavítást is szolgálják. A munkát megszokott falusi embereknek nemcsak a fűtés, hanem a „tétlenség” miatt is hosszú volt a tél. A héten megyénk több településén is megfordulva azt tapasztaltuk, mindenki vágyik már a jó levegőn végzendő munkára. A nagyüzemi ültetvényéken és a szántóföldeken megindult már az élet. Metszik a szőlőt, a gyümölcsfákat, és mint azt a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát tengelici kerületében láttuk, megkezdték — helikopterrel — a kalászosak fej trágyázását. A szántás, valamint a tavasziak vetése egyelőre várat magára, hiszen a nyálkás, sáros talaj ezt lehetetlenné teszi. Pedig — a tervszerű munka eredményeként — készen állnak már a gépek. Emlékszem, valamikor csalhatatlan jele volt a tavasznak az, ha az édesanyám ültette kotlós alól kikeltek az első kiscsi- bék. Ma már a kotlós ültetés kiment a divatból, de a csirkét azért ilyenkor „szerzik be”. Ügy látszik, a csalhatatlanság is csalható, hiszen — hírt is adtunk a kaj- dacsi csirkékről — még sincs évszakváltás... De valami azért van: tettre kész emberek... És ez a jó! A hét eseményeihez véleményt fűzött: ÉKES LÁSZLÓ Kiscsibék Kajdacsról
