Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
198,". március IS. NÉPÚJSÁG 3 II kongresszus küldötte Farkas Tibor dombóvári dízelszerelő Népesedéspolitika Bonyhádon és környékén Szellemi foglalkozásúak kevesebb gyermekkel Kaposvári vasutascsaládból került Dombóvárra, a vasutasvárosba. Előbb kitanulta a dízelmotor-szerelő szakmát, aztán a dolgozók iskolájában érettségi vizsgát tett. Most, harmincévesen már régi dolgozónak számít. A számottevő szakmai tapasztalata révén felelős munkakört tölt be: a dízel- mozdonyok főjavítás utáni diagnosztikus bejáratását végzi. Mozgalmi tapasztalatának elismerése a pártcso- portbizalmi megbízatás. Előtte öt évig volt a vontatási üzemfőnökség műhelyének KlSZ-titkára. Pártmunkájában a propagandamunka egy speciális területét tartja a legérdekesebbnek. Nevezetesen a propagandaanyag-terjesztést. Két fő módszert alkalmaz. Az egyik a kiadványok terjesztése a hagyományos módon, tehát előfizetők szervezésével, a másik pedig az, amikor az egyes újságokban megjelent fontosabb cikkeket kitűzi a faliújságra. Ami a pártkiadványok terjesztését illeti, hálás feladat, hiszen a munkatársai érdeklődő, olvasni, művelődni szerető emberek. Ezt számokkal is lehet igazolni, ugyanis a legutóbbi felmérésük szerint a műhelyi dolgozók kilencven százalékának két napilap jár. A negyvennégy tagú alapszervezetben a hat nyugdíjas kivételével mindenki előfizet egy- egy pártfolyóiratra is, lapjuk az Univerzum. Az, hogy az előfizetés nem csupán formai kötelességteljesítés, azt akkor lehet meglátni, amikor a megjelenés szerint a hónap elején esedékes lap még a hó közepén sincs ott. Ez a nem ritka eset sok bosszúságot és az utána érdeklődés nem kevés telefon- költséget jelent. A szűkebb-tágabb értelemben vett haza vagy a világ dolgairól szívesen beszélgetnek a műhelyben. Farkas Tibor nem tagadja, hogy ezeket a beszélgetéseket, olykor vitákat sokszor ő provökálja — ha nem is közvetlenül, de közvetve igen — azzal a náluk jól bevált módszerrel, hogy egy- egy érdekesnek ítélt újságcikket kitűznek a faliújságra. A cikk származási helye éppen úgy lehet a Népszabadság, a Népszava, a Tolna megyei Népújság, mint a Magyar Vasutas. Innét, a műhelyből, mint rendszeres és alapos újságolvasók, és jó szándékú kritikusok úgy látják, hogy az újságok szűkmarkúan bánnak az eredményeink ismertetésével. Farkas Tibor szerint ezeket nemcsak kongresszusra készülés idején kellene észrevenni. A helyi kérdésekben jó előadói készségű elvtársak segítenek eligazodni. Vagy éppen politikai vitaköri foglalkozáson hallgatják meg annak a munkatársuknak a tájékoztatóját a városi pártértekezletről, aki az ő küldöttük volt. Az pedig — aki ezt követően a dombóváriak képviseletében a megyei pártértekezleten iá jelen volt — nem más, mint Farkas Tibor, dízelmozdony-szerelő, pártcso- portbizalmi, akit a Tolna megyei pártértekezleten kongresszusi küldöttnek is megválasztottak. — fi — Á népgazdaság munkaerőmérlege A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent A népgazdaság munkaerőmérlege című kiadvány, amely átfogó képet ad a magyarországi munkaerőhelyzet alakulásáról. A felmérés szerint tavaly, az év elején 6 millió 235 ezer volt a munkaképes korú lakosság létszáma, 17 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Aktív kereső foglalkozást viszont csak 4 millió 940 ezren vállaltak, 30 ezerrel kevesebben, mint 1983- ban. A munkaképes korú férfiaknak 83,5 százaléka, a nőknek 74,7 százaléka volt állásban. A dolgozó nők aránya mindössze a gyesen lévőkkel kevesebb a férfiakénál. A népesség foglalkoztatása összességében teljes, a tartalékként figyelembe vehető munkavállalási korban lévők ugyanis vagy nappali tagozaton tanulnak, vagy közel vannak a nyugdíjkorhatárhoz. A gazdasági szerkezet módosulásával, valamint a lakosság életmódjának, igényeinek változásával magyarázható, hogy mind többen dolgoznak a népgazdaság nem anyagi ágazataiban, különösen a szolgáltatóiparban. Ezeken a területeken az elmúlt év elején 30 ezerrel — 3,3 százalékkal — többen tevékenykedtek, mint három évvel korábban. Egyidejűleg a fizikai dolgozók létszáma csökkent, a szellemi dolgozóké viszont gyarapodott. A fizikai munkások körében az anyagmozgatógép- és árukezelők, valamint a vízgazdálkodásban és a szolgáltatásban dolgozók száma növekedett jelentősen, a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóké érdemben nem változott. az ipari, építőipari, mezőgazdasági, közlekedési, postai és távközlési munkakörökben dolgozóké pedig csökkent. A szellemi dolgozók létszámgyarapodása az utóbbi három évben az egészségügyi, szociális és kulturális, valamint az igazgatási és gazdasági munkaterületeken volt jelentős; a műszaki foglalkozásúak létszáma mérsékelten, a számviteli és egyéb szellemi foglalkozásúaké pedig nagyobb mértékben visz- szaesett. A szövetkezeti parasztsághoz tartozó fizikai dolgozók és közvetlen termelésirányítók a múlt év elején 23 ezerrel többen voltak, mint három évvel korábban, a ténylegesen mezőgazdasági munkát végzők száma azonban csökkent, egyre többen vállalnak munkát ugyanis a tsz-ek ipari melléküzemágaiban. A szellemi dolgozók — akiknek létszáma 1981 óta 18 ezerrel növekedett, — a múlt év elején az aktív keresők 26 százalékát alkották. A tengelicí takarékszövetkezet küldöttgyűlése Megtartotta évi rendes küldöttgyűlését a Tengelic- és Vidéke Takarékszövetkezet. Az igazgatóság beszámolóját a szövetkezet 1984. évi tevékenységéről, az ez évi üzlet- politikai célkitűzésekről Szabó István ügyvezető igazgató terjesztette elő. Szólt arról, hogy a betétállomány a tervezett 3,5 millió forintos növekedéssel szemben több mint 4,3 millió forinttal nőtt, és összességében meghaladja a 46 milliárd forintot. Az egy tagra jutó betétállomány 100 forinttal magasabb a megyei átlagnál. Változtak, bővültek a köl- csönfolyósítási feltételek. A takarékszövetkezet kölcsönál- lománya mintegy félmillió forinttal több, mint egy évvel korábban volt. Sikerült tovább csökkenteni a hátralékosok számát. E tekintetben a szövetkezet a megyében az előkelő negyedik helyet foglalja el. Dinamikusan fejlődött az egyéb tevékenység is. Javultak a hatékonysági mutatók. Az egy dolgozóra jutó forgalom az 1983. évi 9 millió forintról 15 millió forintra emelkedett. A szövetkezet eredményes gazdálkodása nyomán megközelítően 12 százalékkal lett több a nyereség. A tiszteletre méltó mutatók nem teszik elbizako- dottá a vezetést. Jól látják tennivalóikat. Azt, hogy a szervezettség fokozásával, a részjegyalap növelésével, a különböző betétformák — ifjúsági, takaréklevél, stb. — szélesebb körben való elterjesztésével előre lehet, és kell lépni. A kölcsönalap és kölcsönkeret teljesebb kihasználása is jelentős tartalékokat rejt. Az igazgatóság beszámolóját követően a felügyelő bizottság jelentését Bencsik Györgyné elnök ismertette. Értékelte a testület elmúlt évi munkáját és a lefolytatott ellenőrzések tapasztalatait. Megállapította, hogy az ügyintéző apparátus összességében az előírásoknak megfelelően dolgozott. A harmadik napirend keretében a küldöttgyűlés elfogadta az alapszabály módosítására tett javaslatot, és meghozta határozatát. Végül a vezetőség újjává- lasztására került sor. A Tengelic- és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke ismét Te- mesi Mátyás, ügyvezető igazgatója Szabó István lett. LEMBE ZOLTÁN „A szociális támogatások növelésével is elő kell segíteni a születések számának emelkedését. Fokozatosan növekedjen a gyermeknevelés költségeihez való állami hozzájárulás, és ezáltal váljon kedvezőbbé a gyermekes családok helyzete. A gyermek- nevelést megkönnyítő intézményrendszer fejlesztésével elő kell mozdítani a munkavállalás és a szülői hivatás összeegyeztetését, a családon belüli gyermek- gondozás és nevelés javítását. A családalapító fiatalok lakáshoz jutását meg kell könnyíteni. Mérsékelni! kell a családok szociális és í anyagi helyzetéből adódó \ esélykülönbséget, és javí-1 tani az önálló életkezdés; alapfeltételeit.” (Az idézet az MSZMP KB kongresz- szusi irányelveiből való.) A világ számos, nálunk jóval fejlettebb országát is sújtja a születési arány visz- szaesése, a népesség csökkenése. Közvéleményünkben is miind jobban megerősödtek a népesedési helyzet miatti aggódó hangok, nem alaptalanul. A prognózisok ugyan nem egyértelműek, mondhatni ellentmondással teljesek. Az 1958 óta eltelt időszakban a reprodukciós együttható egy alá süllyedt hazánkban és csak 1973—77 között haladta meg ezt a határszámot. A Népességtudományi Kutató Intézet által 1980- ban kiadott közlemény viszont már öt variánst adott meg a népesség alakulására az ezredfordulóig. Ebből egyik a népesség gyarapodását, kettő a stagnálását és ugyanennyi pedig mintegy 300 ezres fogyását jelezte. Veszélybe lenne nemzetünk? Természetesen szó sincs valamiféle gyors, pusztuló folyamatról, mégis fontos kérdés, elsőrendű politikai feladat kell hogy legyen a torzulás megszüntetése, a stabil állapot kialakítása. Szűkebb hazánkban Tolnában, Bonyhád város és környékét választottuk tájékozódásunk középpontjául a népességpolitika alakulásának vizsgálatára. Azzal a megyeszerte általános elképzeléssel érkeztünk Bonyhádra, hogy itt az átlagostól eltérően több a nagycsalád, gyakrabban vállalnak kettőnél több gyermeket a szülők. — Ki kell ábrándítanom — mondja Tihanyi Mátvás- né városi vezető v°dőnő. — Név szerint fel tudnám sorolni azt a néhány nagycsaládost, akit számon tartunk. Sajnos. hozzá kell tenni, hogv leggvakrabban erejük fölött vállal iák az utódokat, rossz körülmények között nevelik őket. szociális segítségre szorulnak. Mára ugvanakkor megszűnt a különbség a két életszíntér, város és falu születési száma között. A vezető védőnő táblázatét mutat, mely az elmúlt, több mint egy évtized születési számait regisztrálja. Az 1975-ös felfutás az 1973. évi népesedéspolitikai határozat után kirívó, ám az adat megtévesztő lehet, hiszen a 940-be az azóta máshova tartozó Hőgyész, Zomba, Kéty újszülöttjei is beletartoztak. A csökkenés mégis nyilvánvaló, ha egymás mellé helyezzük, hogy 1978-ban 699, 80-ban 497, és tavaly 402 születést számoltak. Hozzátéve, hogy a változásnak megfelelően csökkent a terhességek száma is. Hogy változás mikorra várható? — A jelenlegi kedvezőtlen helyzet enyhülésére a 90-es években számíthatunk, amikor a 75-ös demográfiai robbanásnak nevezett időszakban születettek szülőképes korba kerülnek — baltijuk Tihanyi Mátyásáétól. Természetsen kihatással van erre a fiatal házasok lakás- és anyagi helyzete, hiszen megélhetési gondokkal senki nem vállal gyereket. Ezt bizonyította a központi statisztikai hivatal népesedéspolitikai osztálya által összeállított kérdéssor, ami 60 helybéli család sorsát kíséri figyelemmel. Itt vetődött fel az a probléma is, hogy az édesanyáknak az a nyolc százaléka, amely munkát vállalna gyes alatt, nem teheti, hiszen a bedolgozórendszer nem megoldott. A három évet kihasználó mamáknak csak kis része tanul, többségük a háztartáson kívül mással nem foglalkozik. Elgondolkodtató dologra világít rá dr. Bálint Júlia, a kórház főorvosasszonya. — Kórházunkban a 229 — női dolgozóból jelenleg 20-an vannak gyesen. Azt tapasztaljuk, hogy legtöbben igénybeveszik a három évet, kivételt az orvosnők jelentenek. Ök rendszerint szülési szabadság után rögtön munkába állnak. Az egészségügyhöz hasonlóan rajzolódik ki a kép más területen is. A számok bizonyítják, hogy a szellemi foglalkozású szülők kevesebb gyerméket vállalnak — Bonyhádon és környékén 100 családra 140 gyermek jut —, mint a fizikai dolgozók. Itt nemcsak a fiatal értelmiség társadalmi megbecsülésének problémája vetődik fel, hanem az az egyszerű tény, hogy a felsőfokú iskola elvégzése után családot alapító fiatal anya szakterületén, munkájában is „alkotni” szeretne. Több éves kiesés azonban olykor pótolhatatlan lehet... Méltán érezheti az olvasó, hogy itt még nem teljes a kép. Így az oktatási intézmények helyzetét is igyekeztünk vizsgálódásunkba bevonni. — A két bölcsőde fogadni tudja valamennyi jelentkezőt nem kell senkit visszautasítanunk — mondja Probszt József, a művelődési és egészségügyi osztály gazdasági felügyelője. — Sőt, a régi városrészben található 40 férőhelyes bölcsőde kihasználatlanul működik. A szülők nagy része ugyanis az új, modern Fáy lakótelepiben szeretné tudni csemetéjét. Hasonló a helyzet az óvodával, érthetően, hiszen ezen a városrészen nagyon sok fiatal él. Végeredményben tehát mindenkit fogadni tudunk, a gondot csak a „hol” jelenti. Erre is találtunk azonban megoldást, „ovibusz” indításával segítjük a családokat. — Az általános iskolát elérő demográfiai hullám nem jelent gondot, hiszen tavaly történt meg a 3-as iskola átadása. Ezzel megszűnt a városban a váltakozó tanítás is. Szólni kell még három középfokú tanintézetünkről. A szakmunkásképzőben a szakmák körének bővítését, a kollégiumi helyzet megoldását tervezzük, míg a gimnáziumban a konyha korszerűsítése és a tornaterem fűtése vár megoldásra. Nem hagyhatjuk ki a lakáshelyzet kérdését sem, így a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjét, dr. Kaiser Katalint is felkeressük. Váratlan közléssel fogad, miszerint csökken a fiatal lakásigénylők száma. A kijelentéshez persze hozzátartozik, hogy az utóbbi években igen sok család kapott otthont, kiemelkedik a Fáy lakótelep sorházainak, OTP- és bérlakásainak száma. — Tavaly a bérlakások 30 százalékát fiatalok kapták — halljuk — az igénylésnek megfelelően, magánerős építésre pedig 60 engedélyt adtunk ki. A tanácsrendelet módosítását tervezzük, jelenleg a tanácsi kiegészítő, visz- sza nem, vagy visszatérítendő hitelrendszer kidolgozása folyik. Ezt fiatal házasok és kettő—öt gyermekes családok kapják, elfogadása a májusi tanú> sülésre vár. Ugyancsak a tervek között szerepel az év végén átadásra kerülő garzonlakásos épület előta- karékos megvásárlása. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A III-as számú iskola átadásával megoldódott Bonyhád általános iskolai gondja A Fáy lakótelepi óvoda a legmodernebb a városban
