Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

1985. február 13. a Képújság Az Iparművészeti Fűiskola Amikor Magyarországon az első iparművészek oklevelet kaptak — több mint száz esztendeje — az Országos Magyar Iparművészeti Tano­dában, ezen az elnevezésen, foglalkozás-megjelölésen a művészi igényű kézművessé­get értették. Az idő múlásá­val, a technológia megválto­zásával, a sorozatgyártásra való rátéréssel nemcsak a munka minősége változott meg, hanem az igények is. Korunk iparművésze tervező­ként vesz részt a folyamat­ban. Szerencsére a szó, a fogalom — iparművészet — annyira találó volt, hogy sér­tetlenül átvészelte a változá­sok szükségszerű módosítá­sait. Hiszen egyformán ipar a kézművesség és a sorozat- gyártás; a művészet pedig érzékletesen jelzi az esztéti­kai minőség igényét. A szó maradt, az iskola azonban tanodából Felső Ipariskolává, majd 1949-ben főiskolává alakult, végül 1971-ben egyetemi rangra emelkedett. A fehér neoklasszicista épü­let Budapesten, a Zugligeti úton ad otthont a főiskolá­nak. Kertjében új és régi épületek szolgálják a tanítás sokféle funkcióját. A főiskola a megújulás állapotában van: 1983 augusztusa óta — a Minisztertanács határozata értelmében — új oktatási rendszert munkáltak ki, amelynek bevezetése 1984 szeptemberében meg is kez­dődött. Az első évfolyam már az új rend szerinti alapkép­zésben vesz részt. „Célja a szakmai ismeretek oktatása, és az alkotói rátermettség pontos megítélése.” Az egy­évesre meghosszabbított „fel­vételi vizsga” után az okta­tók biztos információhoz jut­nak a hallgató tehetségét, ügyességét, alkalmasságát il­letően. A következő években főiskolai szintű tervezőkép­zésben vesznek részt a hall­gatók úgy, hogy a 21 féle stúdió (szakma) közül kettőt kell kiválasztaniok. Lehet va­laki üveg- és porcelánter­vező, vagy textil- és ruházati formatervező, foglalkozhat alkalmazott grafikával és csomagolástechnikával. A főiskola az élet kihívásaira felelt, amikor megteremtette a fotó, a film, a video okta­tását, létrehozta az animá­ciós stúdiót, vagy a környe­zeti formatervező stúdiót. A főiskola épp ezért igyekezett különböző megál­lapodásokat kötni, hogy az oktatás optimális körülmé­nyeit biztosítsa. Az itt mű­ködő gépek ugyanis már las­san ipartörténeti értékűek, nem alkalmasak arra, hogy a jelenlegi gyári körülménye­ket megteremtsék. Arra csak a gyár, az üzem, a vállalat, a szövetkezet alkalmas. A főiskola megállapodásainak sorában első helyen áll az, amelyet az Ipari Miniszté­riummal kötött, amely ki­mondja — többek között —, hogy a minisztérium segíti a hallgatók feladatainak a „megfelelő ipari munkahelyi körülmények közötti megol­dását”. A főiskola pedig kez­deményezi „hallgatóinak be­kapcsolódását a minisztérium felügyelete alá tartozó vál­lalatok, intézetek munkájá­ba”. A főiskola eddig — egy-egy nyári, művésztelepi „kirán­dulást” leszámítva — Buda­pesthez kötődött. Most, az új oktatási rendszer azt a fő- város-centrikusságot is igyek­szik feloldani. Nyaranta egy- egy kirakodóvásár, színielő­adás, stb. alkalmával már Szentendre adott otthont a budapesti művészeti főisko­láknak. A Pest megyei Ta­náccsal most az Iparművé­szeti Főiskola olyan megál­lapodást kötött, amely szerint szervesen részt vesz a megye közművelődési, tárgy- és kör­nyezetkialakításra vonatkozó terveinek kimunkálásában, megvalósításában. Szentendre várossal már elkezdődött a tényleges együttműködés: itt teremti meg a főiskola az al­kotó- és továbbképző köz­pontot. Az oktatási rendszer követ­kező lépcsőfoka a mesterkép­zés. Míg a tervezőképzés fő­iskolai diplomát ad, ez az egyszakos forma egyetemi felkészültségű vezető tervező­ket képez. A mesterképző in­tézetben a mesterfokon képe­sített iparművészek mellétt másoddiplomások is tanul­hatnak. Gondot fordít a fő­iskola a menedzserképzésre is. * Dr. Szilvásy Zoltán, a főis­kola főtitkára szívesen kala­uzol végig az épületegyüttes­ben. A főépületben, egy ki­használatlan térben, emeleti pihenőben megnyílt a Kaesz Gyula kiállítóterem, ahol most a főiskolai hallgatók fotópályázatának díjnyertes képei láthatók. A fotólabor is átadásra kész: a régi ebédlőből csíp­tek le egy darabot, hogy ki­alakíthassák a sötétkamrá­kat, nagyítógépekkel felsze­relt helyiségeket. Az ebédlő­ben ékes, naiv freskó, amo­lyan diák-utolsóvacsora kom­pozíció. Ragyogó új épületben ka­pott helyet a könyvtár és a nyelvi labor. A könyvtár negyvenezer kötetével és gaz­dag folyóirat-állományával az iparművészet témakörének gyűjtésére kijelölt országos feladatkörű könyvtár. A főtitkár azután egy fü­ves, fás térséget mutat: itt épül hamarosan az iparmű­vészeti főiskolások kollégiu­ma. A Herman Ottó utcai épület már nagyon elörege­dett, eladják, és itt, a főis­kola területén építenek újat. Hallgatói segédlettel készítik el a főiskola udvarának, kör­nyezetének rendezési tervét és munkáit. TORDAY ALIZ A „jövő Szvjatoszlav Richtere” Rámlki Dezső, a nemzetkö­zileg elismert, kitűnő füaital zongoraművész 195,1-ben született Budapesten. Nyolc­évesen bekerült a DFZF rendkívüli tehetségek szá­mára szervezett osztályába, 13 éves korában pedig a bu­dapesti Blartólk Béla Kon­zervatórium 'növendéke lett, majd 1965-ben, 1967-ben és 1969-ben külön/böző verse­nyeken szerzett első díjak után felivették a LFZF zon­gora tanszakának második osztályába. Itt 1973-ban sze­rezte meg diplomáját Kado­sa Pál és Riados Ferenc nö­vendékeként. Fontos mér­földkő volt „Róbert Schu­mann nemzetközi zongora- verseny első díjának elnye­rése a fialtál zongoraművész pályáján. Ez biztosította számára ia szilárd helyet a világ élvonalbeli fiatal zon­goraművészeinek sorában. Ettől 'kezdve megindult felé a világ különböző országai­ból érkező meghívások ára­data. Koncertturnéi során kapott kritikái Giesekinghez, Cziffrához, Lipattihoz, Ru­bi nsteinhez mérték tehetsé­gét, egy neves francia kriti­kus a „jövő Szvjatoszlav Richteréként” aposztrofálta. Anda Géza 1971-ben meg­hívta Züriohlbe, mesterkur­Ránki Dezső zusára. Olaszországi turnéja alatt felkérték a betegség miatt 'lemondott Rubinstein helyettesítésére. Amellett, hogy Rámlki Dezső egyike a magyar hangversenydobo­góik, a rádió legnépszerűbb előadóiművészeinek, kiter­jedt vendégszerepléseket folytat Ausztriában, Angliá­ban, Bulgáriában, Finnor­szágban, Franciaországban, NDK-ban, Hollandiában, NSZK-iban, Olaszországban, Lengyelországban, Svájc, Spanyol, USA és a Szovjet­unióban. Szólistája volt az élvonal­beli magyar zenekarok mel­lett olyan Ihíres együttesek hangversenyeinek, mint töb­bek között a Berlini Filhar­monikus Zenekar, a Lipcsei Gewandhaus Orchestra, az Amsatendalmi Filharmoniku­sok, olyan kiváló karmeste­rek pálcái alaltt, mint Willi BoskovSky, OhriStof von Dohmányi, Ferencsilk János, Hiroyuki Iwaki, Dmitri Ki- tajenko, Lehel György, Kurt Masur, Lovro von Mata- ohich, Kurt Sanderiing és másaik. Számos hanglemeze ké­szült, melyek közül a Cho­pin Qp. 10-es etűdjeiről és a két balladáról 'készített a French Charles Cros Aca­demy 1972-iben nagydíjjal tüntette ki. Kiváló művészi munkássága elismeréseként 1973-ban elnyerte ,a Liszt­díjat. 1978-ban Kossutth-dí- jat, 1984-toen érdemes mű­vész elismerést kapott. Az ifjú művészt megyénk művészete Zerető közönsége is hallhatja február 14-én este 19 órakor Pakson, a művelődési házban lép do­bogóira, Haydn, Beethoven, Brahms és DelbuSsy műveit adja elő. a O) Inni i-----­1 D ől FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Fejér, Tolna és Veszprém megyére terjed ki a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság működési területe, amely gazdája valamennyi felszíni és felszín alatti víznek. Ered­ményes esztendő volt a ta­valyi, tudjuk meg Szabó Má­tyás igazgatótól. Ez az eredményesség nem csupán forintban fejezhető ki, bár az sem elhanyagolha­tó, hogy 468 millió forintos termelési értékük mellett megközelítőleg 40 milliós nyereséget is elért az igaz­gatóság. Az eredményesség másik, legalább ilyen fontos mércéje, hogy sikerült meg­állítani a Balaton vízminő­ségének romlását. Az 1982- es mélypont után kedvező­nek mondható a jelenlegi vízminőség. Amennyire örvendetes, hogy javult a Balaton és a Velencei-tó vízminősége, an­nál elszomorítóbb, hogy nem sikerült csökkenteni a Ná­dor-csatorna szennyezettsé­gét, ami hatással van a Du­na vízminőségére is. A szi­gorú bírságolás ellenére nem sikerült megszüntetni a Veszprém megyei ipari üze­mek szennyezéseit. A vízügyi igazgatóság ke­zeli a felszín alatti talaj-, il­letve karsztvizeket, foglalko­zik a vezetékes ivóvíz-ellá­tással és a szennyvíz-elveze­téssel. Működési területükön a lakosság 78 százaléka ré­szesül vezetékes ivóvíz-ellá­tásban, a csatornázottság ará­nya ennél rosszabb, mind­össze 30 százalék. Ami pedig a Közép-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság idei terveit illeti, azokban válto­zatlanul első helyen szerepel a Balaton vízminőségének to­vábbi javítása, a kotrások folytatása. Felújítanak Fejér megyében tíz felszíni vízfo­lyást és a Duna mentén meg­építik a Bölcske—Madocsa közötti 21 kilométeres gá­tat. Fontos feladat lesz eb­ben az évben a Sárvíz—Ma­lomcsatorna vizének felfris­sítése, amit a Balaton vizé­vel oldanak meg. Somogyi Néplap A közművelődési tevé­kenység színvonala emelésé­nek fontos feltétele a sze­mélyi ellátottság minőségi javítása. Ennek érdekében a Művelődési Minisztérium és a Somogy megyei Tanács művelődési osztálya támoga­tásával a Népművelési Inté­zet és a Somogy megyei Mű­velődési Központ szervezésé­ben új típusú továbbképzés indul népművelőknek márci­usban. Az eddig évről évre meg­rendezett, hagyományos tan­folyamokon a résztvevők be­pillantást nyerhetnek aktuá­lis kül- és belpolitikai ese­ményekbe, megismerhették — olykor bizony felszínesen — kulturális politikánk idő­szerű kérdéseit. A képzés ha­tékonysága nem érte el a kí­vánt mértéket. Ebben az új, kísérleti évben a jelentke­zők nem elméleti szakem­berek előadásait hallgatják — hiszen ennek eredményes­ségét megkérdőjelezi a nép­művelő társadalom differen­ciáltsága —, hanem egy ál­talános felkészítés alanyai lehetnek, mely a naponta fel­bukkanó szakmai problé­mák megoldásához nyújt se­gítséget. A kapott módsze­rek alapján világosabbá vá­lik a helyi lakosság kulturá­lis igényeinek megismerése — megismerhetősége — és az ezt meghatározó életmód analizálása a munkalehetősé­gektől a kereskedelmi ellá­tottság színvonaláig. Ezekre a feladatokra az egvetem, il­letve a főiskola közművelő­dési tanszéke nem készít fel, tehát az új továbbképzésnek pótló funkciója is van azon túl, hogy — szakemberek szerint — a fluktuáció jelen­tős gátja Is lehet. Márciustól 12 napon át — amely alkalmanként 1—2 na­pot jelent — tart a tovább­képzés, az őszi programban pedig Szentbalázson egy in­tenzív bentlakásos kurzus szerepel. Ezt a képzési rendszert egyelőre csak Somogy me­gyében próbálják ki, haté­konyságát, eredményeit fi­gyelembe véve alkalmazzák majd az ország egyéb terü­letein. Dunántúlt napló — Nekünk főnyeremény ez a nyugdíjasház — mondta tegnap Kardos János, a ház egyik lakója. — Meszesen laktunk, ott mindennap fát kellett vágni, befűteni. Itt minden kényelmünk meg­van, és nagyon jó a légkör. A pécsi nyugdíjasház 121 lakásának 159 lakója van, valamennyien nyugdíjasok. A legidősebb 93 éves, de van 52 éves is. A 159 lakóból 129- en az itt működő öregek napközijének is a tagjai. — Sajátos, semmihez sem hasonlítható helyzetben van ez az új intézmény — mond­ja Szilasi Pálné, a nyugdí­jasház napközi otthonának vezetője. — A lakások PIK-lakások, a lakók ennek bérlői, ugyan­akkor a szervesen itt mű­ködő öregek napközi ottho­na az Egyesített Szociális In­tézményekhez tartozik. Sok mindenről most menetközben derül ki, hogy jól csinál­juk-e vagy rosszul, hogy vagy ezt, vagy azt majd másképp kell a jövőben. Például ere­detileg 80 főre tervezték a napközit, és azt hitték, nem lesz még ennyi jelentkező sem. Arra sem számítottunk, hogy valamennyi lakó igény­be veszi a napi háromszori étkezést, még a hétvégeken is. Az ételt a FEK-ből hoz­zuk, a minőséggel eleinte voltak problémák, most vi­szont kifogástalan. Olyan jó hírünk lett, hogy a múltkor Hajdúszoboszlóról táviratban érdeklődött valaki, hogy mi­ként kerülhet ide be. Volt szüreti mulatság, karácsonyi ünnepség és olyan szilvesz­ter, hogy jobban bolondoz­tak, mint a fiatalok. Valóban sajátos helyzet, öregek napközi otthona, de mindenki akkor tartózkodik csak a közös helyiségekben, amikor akar, ha jól érzi ma­gát, különben visszatérhet a saját lakásába. Folyosónként jó hangulatú kis közösségek alakultak ki, összejárnak, se­gítik egymást. Együtt lehet­nek és külön. Ápolják őket, törődnek velük, mégis füg­getlenek. Egybehangzóan az a vélemény, több ilyen nyug­díjasház kellene Pécsett, hi­szen máris olyan nagy az érdeklődés, hogy még egy ek­kora házat meg tudnának tölteni. PETŐFI NÉPE Kecskeméten ülést tartott a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szö­vetsége. Parázs vitát váltott ki az egyik előterjesztés: az állatkihelyezések tapasztalatai és hatása az ágazati eredmé­nyességre a Kiskunság szö­vetkezeteiben. Az ágazatok között a ker­tészet mellett az állattenyész­tés a legjelentősebb. A tér­ségben 1980-ban másfél mil­liárd forint termelési értéket hoztak létre a gazdaságok közös állattenyésztési tevé­kenységükkel, amely 132 mil­lió forint nyereséget eredmé­nyezett. Három évvel később az ágazat termelési értéke növekedett ugyan százmillió forinttal, de a nyeresége csu­pán 48 millió volt. E feszültség feloldásának ma szinte egyetlen belátható módja, hogy az állatállomány egy részét kistermelőkhöz he­lyezik ki. Ezzel a lehetőség­gel tavaly a Kiskunságban 19 termelőszövetkezet és hét szakszövetkezet élt, mintegy ezer szarvasmarhát, 12 ezer juhot, 38 ezer sertést, 16 ezer angóranyulat és hárommil­lió baromfit helyezve ki a közös állományból. E meg­oldásuk egyik indoka: ha az állatokat a gazdaságok ma­guk tartják, 440 millió forin­tos beruházásra lett volna szükség! Természetesen az állatki­helyezés nemcsak a gazdasá­gok érdekeit szolgálja. Lehe­tőség nyílik a nyugdíjasok, kívülállók munkaerejének bevonására, a személyes jö­vedelmek növelésére, az üze­mi bérszínvonal emelése nél­kül. Az elmúlt évek tapaszta­latai azt mutatják, hogy az akcióban részt vevő vállal­kozók többsége becsületes munkával tesz eleget a szer­ződésben vállaltaknak. Van­nak azonban, akik kihasz­nálva az esetenként pontat­lanul fogalmazott szerződé­seket, ezek hiányosságait, ügyeskedéseikkel károkat okoznak a szövetkezeteknek. |j|TC1MEOBCKflSI “ nPHBfla Testvérlapunkban, a Tam- bovszkaja Pravdában olvas­tuk, hogy Tambovban meg­nyitották Lenin egykori munkatársának, a Szovjet­unió külügyminiszterének, Csicserlnnek az emlékházát. Csicserin Tambov megyében született, itt töltötte gyer­mek- és ifjúkorát. A ház, amelyben most emlékmúze­um várja a látogatókat, Csi­cserin nagyapjáé volt. Ebben az egyemeletes házban élt két évig Csicserin, 1884— 1886-ban ugyanis Tambovban tanult a fiúgimnáziumban. * Tambov megyében több, mint hétszáz emlékmű, szo­bor van. Ezek közül 64 olyan nagy értékű, hogy köztársa­sági védelem alatt áll. * Nemrég jelent meg a Mű­vészeti Kiadónál T. A. Jere- mejeva, az Orosz Szocialista Szövetségi Köztársaság nép­művészének, A színház vilá­gában című könyve. Jereme- jeva könyvében nagy teret szentel Tambov színházi éle­tének. Ez nem is csoda, hisz 1937—1944 között a tambovi színház művésze volt. 1944- ben innen került a Kis Szín­házba, amelynek azóta elis­mert, kiváló művésze. Test­vérlapunk hosszasan méltat­ja a könyvet. Sok-sok epizó­dot ismertet belőle. Többek között azt a napot is, amikor egy fasiszta repülőgép a bombákat szórta Tambovra. Bombatalálat érte a színhá­zat is. A műszakiak az áram­szolgáltatást gyorsan helyre­állították, de a bombatalálat következtében fűthetetlen- né vált az épület. A színé­szek mínusz kétfokos hideg­ben léptek színpadra, a kö­zönség a nézőtéren fázott. De, ahogy haladt előre a darab cselekménye, egyre forróbb lett a hangulat. Sem a színé­szeket, sem a közönséget nem érdekelte a hideg — csak az élmény.

Next

/
Thumbnails
Contents