Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9. f TOCNA x IO NÉPÚJSÁG IRODALOM Szadir Szárigülov: T engeri kígyó Miután mindenki, aki akarta, szilárdan hitte, hogy a tóba beköltözött egy tengeri kígyó, azonnal tudományos kutatóintézetet hoztak létre a szörny tanulmányozására és esetleges foglyul ejtésére. Ez régen történt — úgy tizenöt esztendővel ezelőtt. Azóta Szuran a tiszteletre méltó tudományos intézet vezetője. Most éppen helyettesét, Ahmatbeket hivatta, és megkérdezte tőle: — Elkészítetted a beszámolót? — Igen, Szuran elvtárs, aláírhatja. És Szuran olvasatlnul aláirta a tudományos beszámolót. De nem is kellett elolvasnia. Tudta, hogy abban a soros tévedésükről van szó: az a kísérlet, hogy a szörnyet különlegesen tartós kapronhálóval kifogják, kudarcot vallott. Vagy a halászok gabalyod- tak bele egy víz alatti fatönkbe, vagy a szörny dü- hödött föl, mindenesetre a háló darabokra szakadt. — Miről fecsegnek az intézetben? — kérdezte Szuran hűséges segítőtársát és informátorát. — Mindenki ugyanarról: egyesek azt mondják, hogy a kígyónak negyven feje van, mások meg azt állítják, hogy negyven lába. Hiszen szemtől szembe nem látta senki,.. — Mit gondolsz, nem faragják le a költségvetésünket az elkövetkező öt évre? — Könnyen megtörténhet, ha nem állítunk fel valamilyen érdekes hipotézist. Szuran azonnal utasította Ahmatbeket. — Gyújtsd össze a munkatársakat. Mikor valamennyi tudományos fő- és segédmunkatárs megjelent, Szuran kijelentette: — Az elkövetkező ötéves tervidőszakra munkahipotézisként negyvenfejű sárkányt tételezünk, fel. Következésképp ... — Következésképp —- folytatta Szuran —, mostantól kezdve minden tudományos munkatársnak fel kell szerelkeznie egy hosszú és tartós lasszóval. Aztán kezdődik a pe.cá- zás ... — Helyes — hagyta helyben Szuran. — Bravó! — kiáltotta lelkesülten Ahmatbek. így kezdte el az intézet a negyedik ötéves tervidőszakát. És soron következtek a gyakorlatban még ki nem próbált drótcsapdák, a legtartósabb lószőrből készült kelepcék, valamint acélcsapdák. Ugyanis az évek folyamán a szörrsy egyre nőtt, gyarapodott súlyban és feltartóztatásához mind erősebb eszközök és egyre növekvő pénzkiutalások kellettek. Az intézet előtt ragyogó perspektívák álltak. Fordítota: Zahemszky László Olvassuk újra - együtt! Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz A felszabadulás a magyar irodalom egészében alapvető változást hozott. A korábbi írófejedelmek eltűntek, a vallásos, katolikus erkölcsi szemlélet, a Tóth Tiha- mér-i „tiszta férfiúság” és kapcsolt részei megszűntek favorizáltnak lenni. Az új erkölcsi normák a baloldaliság jegyében fogalmazódtak meg, az addigi üldözöttek hősökké váltak: mintegy itt is talpra állítva azokat az alapvető természetes és általános erkölcsi normákat, melyekből eddig csak azokat harsogták, amelyek a hatalom demagógiájához szükségesek voltak. Természetesen előbb a líra és a novella kelt az új szél szárnyán a magasba, de ezt rövidesen követték azok a már korábban megírt regények, amelyek a fasiszta cenzúra következtében nem láthattak napvilágot. Aztán jelentkezett az új prózaíró nemzedék, amely életélményének kapta a háborút, a felszabadulást, az újjáépítés éveit. Azt a hatalmas társadalmi változást, amit 1945, majd a koalíciós idők, aztán a fordulat éve jelentett, borzasztóan nehéz lett volna egy nagy társadalmi körképben akkor összefoglalni. A magyar élet bonyolultságát, ellentmondását igazán egy olyan kötet tudná pontosan tükrözni, amely a kisebb prózai műfajokból (elbeszélés, interjú, riport, karcolat, humoreszk) adna bő válogatást, hiszen ezek gyorsaságuknál, valóságtükröző erejüknél fogva hívebben követhették a napról napra változó és gyakran máig ható ellentmondásokat hordozó eseményeket. A korszak jelentős írói — Karinthy Ferenc, Déry Tibor, Urbán Ernő és mások — riportkötetekkel váltak ki az irodalomból. S csak az ötvenes évek elején jelentek meg azok a regények, amelyek már irodalomtörténeti maradandósággal ábrázolták a felszabadulás pillanatát. Ezek között talán a legjelentősebb Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve, mely 1953-ban jelent meg, s amelyből 1955-ben film is készült. A mű a magyar társadalmi osztályok teljes körképét adja abban a huszadik század közepi állapotban, ahogy Budapesten, a körülzárt fővárosban létezhettek. A cselekmény helye tehát az ország fővárosa, az időpont az a másfél hónap, amikor az emberekből a kiélezett, élet-halál helyzetben kitört valóságos természetük. Az író két katonahősét még bejuttatja a körülzárt városba, az egyik családját mennek meglátogatni, és aztán végig ott is maradnak. Az ő sorsuk hálójába került embereket ismerjük meg, a katonaszökevényeket, üldözötteket, a hatalomban tobzódó, de az orránál tovább nem látó nyilas söpredéket, mindazokat, akik ennek a negyven évvel ezelőtti világnak élő részesei voltak. SZALONTAY MIHÁLY (Részlet a Budapesti tavasz című regényből.) ... Hajnalban arra ébredtek, hogy valaki ököllél veri az előszobaajtót és kiabál. Turnovszky nyitott ki, viaszmécsessel. Rögtön félretolták az útból, s három férfi tódult a lakásba: mindhárman nyilas kiarszalaggal, bőrövvel, pisztolytáskával és fekete, ellenzés sapkával. — Kicsoda maga? — rivallt a mérnökre • az, amelyik elöl jött: egy öles termetű, bőrkabátos férfi, aki körű kellemetlen pálinkaszag úszott. — De kérem ... én rimafői Turnoszky Tivadar okleveles ... — hebegte a mérnök, a bőrkabátos azonban nem figyelt rá, benyitott az egyik lakatlan szobába. De hirtelen visszafordult, zseblámpájával Turnovszky arcába viágított, s a boldog meglepetés hangján fölkiáltott: — Apuskám! Hiszen te zsidó vagy! Turnovszky majdnem elájult az ijedtségtől és az arcába lehelt szesz erős szagától. Kotorászni kezdett zsebeiben, de a bundája volt rajta s alatta pizsama: csak egy fényképes villamosbérletet talált. Fölmutatta és magas fejhangján, amelyet a rémület kiszárított, igyekezett bizonygatni: — Kérem, én őskeresztény famíliából... egyébként közlöm, hogy nemességünket harmadik Károly alatt. .. A nyilas kiverte kezéből a bérletet. — Az az irat lehet hamis! Levette sapkáját, és egy kockás zsebkendővel megtörülte izzadó homlokát. Rágyújtott, a mérnök arcába fújta a füstöt, aztán elferdült és társaival a szobába csörtetett. Turnovszkyné haLk sikollyal ugrott ki az ágyból, s ösztönös mozdulattal a csavarokat kezdte kiszedegetni hajából. Az alacsonyabbik nyilas, egy cigányképű alak, az ágy alá világított. — Kit keres maga az én ágyam alatt? — kérdezte az asszony mosolyt erőltetve arcára. A nyilas nem válaszolt. A három ember teljesen megtöltötte a nagy lakást: ösz- sze vissza rótták a szobákat, minden lyukat végigszimatoltak, a fiúk arcába világítottak, de sehol sem állapodtak meg: nyilván kerestek valakit. A harmadik nyilas, egy szőke tejfölösszájú, pattanásos kamasz pimaszul beletúrt Jutka ágyába, és a lány melléhez nyúlt. Jutka teljes erejével a suhanc kezébe harapott. — Hülye! — jajdult fel a fiú, és karját visszakapva pisztolytáskájára ütött. — Azt hiszi, megijedek magától? Én jövő héten százados leszek! Jutka felült a ágyban és dühtől szikrázva előrehajolt. — Menjen innen a fenébe, érti? Végül ismét Turnovszkyt szedték elő, aki közben megtalálta az összes iratait, és szétrakta őket az asztalon. A bőrkabátos egyetlen mozdulattal lesodorta a sok papirost. — Ki jött ide az éjjel? — Kérem, úri becsületszavamra ... — Ide figyeljen: mi egy alacsony, bajuszos, vörös embert keresünk. Saját szememmel láttam, hogy ebbe a házba szaladt be. Elhiszi nekem? — Én elhiszem, de a mi lakásunkban ... úri becsületszavamra ... Mikor a nyilasok kifelé indultak, a bőrkabátos még egyszer belevilágított Turnovszky képébe. — És jó lesz vigyázni apuskám, mert mi mindent tudunk. Én csak annyit mondok: nem vagyok Szívbajos ember... A mérnök még mindig sápadtan, de kezeit sebesen dörgölve tért vissza az előszobából. — Kint vannak... Mit szóltok: jól elintéztem őket? így kell ezt: szépen, finoman ... Még egy ideig hallották az őrjárat zajongását a folyosókon és a lépcsőházban, aztán végre csönd lett: a nyilasok nyilván odébbálltak. Turnovszky egy elégedett puszit nyomott felesége homlokára, s visszabújt a még langyos dunyhák közé. De rögtön nyávogott is egyet. — Mi baj, cicu? — Hova tetted az órámat, fiam? Keresni kezdték, de hiába: a drága, svájci aranyóra eltűnt az éjjeliszekrényről. A mérnök, előbbi ijedelmét feledve, magánkívül ugrott talpra. — A fene egye meg! Utánuk megyek! Feljelentem őket a parancsnokuknál. — Totó, azt hiszem te nem vagy épeszű ... A mérnök még sokáig nem tudott elaludni, újra s újra dühbe lovalta magát. Gazsó, aki a másik szobában feküdt, csöndes elégtétellel hallgatta Turnovszky szűnni nem akaró, halk szitkozó- dásait... ... Amikor felnyitotta a szemét, újra a mérnök hangját hallotta, s egy pillanatra azt hitte: még mindig az óráját panaszolja. Pedig odaát most vitatkoztak valamin: közben reggel lett. Mintha az asszony csendesen sírt volna, aztán Jutka hangját hallotta. Gazsó felült az ágyban és figyelni kezdett. Zoltán még aludt. — Nem kérnélek rá, kislányom — hallotta a mérnök gyors, dallamos mondatait —, nem kérnélek, ha nekünk is nem volna félnivalónk. De légy okos, és lásd be: most •az órámat vitték el, de ez az éjszakai eset sokkal rosszabbul is végződhetett volna és akármikor megismétlődhet. Azt nem hiszem rólad, hogy bajba akarod keverni Ilma nénédet, aki annyi jót tett veled. Pedig ha következetesen végiggondolod... — Én nem félek, én semmitől nem félek — mondta Turnovszkyné. — És hová menjen innen szegénykém ebben a szörnyű bombázásban? — Te azt nem tudod meg- ítélri, fiam, hogy neked mi jó és mi rossz. Én vagyok érted felelős... Ez egy veszélyes ház, ahol már nyomoznak, ahova egész bizíto- san vissza fognak jönni, és ti csak egymásra hívjátok fel a figyelmet. Itt két szökött katona bujkál, meg ti ketten: kicsit sok egy lakásra. A saját érdeke is azt kívánja, hogy ne maradjon itt tovább. El fogjuk látni pénzzel, élelemmel ... Gazsó nem tudta, miért veszélyes, ha a lány itt van, csak azt értette, hogy ki akarják tenni, és nincs hová mennie. Az, hogy a mérnök ilyen kegyes szavakba csomagolja a dolgot, felháborította: az álom rögtön kifutott szeméből, fölugrott és kezdte magára ráncigálni a nadrágját. Gazsó a lánnyal eddig nem sokat beszélt, és azt is inkább csak sejtette, mi fűzi Zoltánhoz. Az itt lakók közül mégis Jutkát érez. te tán a legközelebb magához, mert ő volt az egyetlen, aki minden leereszkedés és tettetett közvetlenség nélkül tudott szólni hozzá, s ha jókedvű volt, kedvesen beszélt, de ha félt a bombáktól, vagy valamiért elszomorodott, azt sem akarta eltitkolni. Nem ébresztette fel Zoltánt, ujjával hátrasimította fekete, sűrű haját, kopogott a szomszéd szoba ajtaján, de a választ sem várta meg, benyitott. Turnovszky felöltözve, cigarettát töltögetve magyarázott, az asszony még ágyban volt, egy kis zsebkendővel szárítgatta a szemét. Jutka a kályha mellett ült, lábát a szék alá húzva, sápadtan. Gazsó megállt az ajtó mellett, egyik keze még a kilincsen. — Jó reggelt, fiacskám, már felébredtél ? Kialudtad az izgalmat? — fordult feléje rögtön Turnovszky, s az ezüsttárcáját nyújtotta. — Egy jó reggeli cigarettát? Gazsó nem mozdult el az ajtó mellől, egy gyilkos pillantással végigmérte, s olyan durván, hangosan támadt rá, hogy az asszony mélyebbre bújt az ágyba: — Nem szégyelli magát? Mit akar ettől a lánytól? Turnovszkyt azonban nem tudta kihozni a sodrából: félrehajtotta fejét, s mint aki még örül is Gazsó belépté- nek, egy nyájas mosolyt küldött felé. — Hallottad, miről beszéltünk? Kitűnő: akkor segíthetsz meggyőzni a hölgyeket ... — Hiába csavarja: ez a lakás nem a magáé. Akik itt laktak, azok elutaztak és a kulcsot Pintéréknek adták. Innen maga senkit el nem küld. A mérnök vékony, hosszú tenyerével az arca előtt integetett, s mint aki csak egy félreértést igazít helyre, még készségesen magyarázta: — Tévedsz, fiacskám, Koch Endre engem bízott meg a lakás kezelésével, Ha óhajtod, parancsolj, a megállapodás ... Egy géppel teleírt papirost vett ki a fiókból, s az asztalra terítette. Jutka felállt, halkan kiment a szobából. Gazsó megvetően előrebigy- gyesztette az ajkát. — Az az írás hamis. Maga csinálta, akár a többit. A mérnök a feleségére pillantott, felállt, megfogta Gazsó zubbonyát. — Különben is tudod te, fiam, hogy ki ez a lány? Egy bujkáló zsidó, aki más néven éL Ha megtudják, mindnyájunknak kampec, neked is, nekem is ... Turnovszkynéból újra kitört a zokogás. Gazsó csak a vállát rándította, lerázta ma. gáról a mérnök kezét. — No és ha akárki? Talán az utcára menjen aludni? Ide figyeljen: hagyja békin azt a lányt, mert ha még nem volt megpatyingalva, hát kaphat egyet-kettőt. Turnovszky kitátotta a száját, aztán újra becsukta, a székre huppant. — Hiszen ugyanazt akarjuk mind a ketten. Én is azt mondtam, hogy ha ennél biztosabb helyet találunk neki... — Akkor is itt marad — mondta Gazsó, és kiment a szobából. A mérnök egy zsebkendővel törülgetni kezdte az arcát, homlokát. — Az ember idefogadja, jót tesz vele, és tessék: ez a hála! Csend a tóparton Jóba Éva rajza Pákolitz István: Tollbamondta A jobb családok csemetéi hátitáskával feszelegtek; a dűlőúti famíliák ősi küldötteinek hátán vászontarisznya laffogott; méregették bár egymást a bőr-bűzű hátitáskások és a kenderszagú vászontarisznyás népek, s noha kravál nem lett a dologból, az oskolamester mégis jobbnak látta, ha kifogja a szelet a vitorlából, s máris tollbamondta békéltető bölcsességét: „A tudás éppúgy belefér a vászontarisznyába, mint a hátitáskába; de még jobb, ha kinek-kinek a fejébe töltődik."
