Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. február 9, "népújság 7 Megyénk lakásgazdálkodása l Lakás mindenkinek kell! „Különösen fontos társadalompolitikai feladat a lakás- helyzet további javítása, a második 15 éves lakásépítési program fő céljainak elérése. A lakáshoz jutás fő for­mája továbbra is a személyi tulajdonú lakások építése, vásárlása legyen. Ezt az állam a központi és a helyi tá­mogatás bővítésével, kedvezményes hitelekkel is segít­se... Az állami lakásépítés és -gazdálkodás tegye lehe­tővé, hogy a szociális szempontból leginkább rászoruló fiatal házasok, alacsony jövedelműek, nágycsaládosok la­káshoz jussanak...” (Az MSZMP KB irányelvei a párt XIII kongresszusára.) Mielőtt vázolnánk Tolna megye lakásellátásának hosz- szú távú célkitűzéseit, azon belül a közeljövőben megol­dásra váró és megoldható feladatokat, terveket, hall­gassuk meg Ribling Feren­cet, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettesét, akinek szavai lakásellátásunk alap­helyzetét tükrözik: — Természetesen elismer­jük minden embernek a la­káshoz való jogát. Viszont lakásra várók mindig van­nak, magyarán újraterme­lődnek. A népszámlálás ada­tai alapján a megye mennyi­ségi lakáshiánya 1980. január 1-én 11 500 lakás volt. A me­gye lakónépessége az ezred­fordulóig várhatóan kis mér­tékben emelkedik. A lakos­ság kor- szerinti kedvezőtlen összetétele miatt a születések száma 1990-ig a jelenlegi szinten stagnál, majd azt kö­vetően emelkedik. Az 1970- es évek közepének demográ­fiai csúcsa a 90-es években az átlagosnál nagyobb lakás­igény-növekedést eredmé­nyez. Az ezredfordulóra ér­hető el, hogy kielégíthetőek legyenek a lakásigények. Ez elsősorban a mennyiségi mu­tatókra vonatkozik. Az MSZMP KB és a Mi­nisztertanács az 1982. ápri­lis 27-i határozatában jóvá­hagyta a lakásépítés és -fenntartás, a gazdálkodás és elosztás fejlesztésére vonat­kozó irányelveket. Ennek alapján dolgozták ki me­gyénk lakásellátási koncepJ cióját is. Ebben foglaltatik egyebek között az, hogy a lakásépítés szükségleti szá­mításai szerint összességében 1980—2000 között közel har­mincezer lakást kell építeni megyénkben. Ebből követ­kezik, hogy továbbra is a mennyiségi igények kielégí­tését kell elsőrendű feladat­ként kezelni. Ugyancsak fog­lalkozik a dokumentum az­zal, hogy a lakásgazdálkodás javítása érdekében erőtelje­sen kell szorgalmazni a ma­gánerő további bevonását a lakásépítésbe. Hogy ennek az arányát hogyan tervezik, il­letve várhatóan hogyan ala­kul az állami lakásépítések száma, ismét Ribling Feren­cet kérdeztük: — Mindenekelőtt azt kel­lene elérni, hogy a VII. öt­éves tervben legalább 8500 lakás megépüljön megyénk­ben. Az állami lakások közül a tanácsi bérlakások jöhet­nek számításba, mivel a többi állami lakás speciális igényt elégít ki és nagyság­rendje is elenyésző. Az el­múlt években igen lecsök­kent az állami lakások épí­tése; azaz az összes lakások tíz százalékát is alig tette ki. Például a megyeszékhelyen 1984-ben és 85-ben tanácsi bérlakás nem is épült. Pe­dig, ha csupán a társadalmi igazságosság tételét vesszük alapul, akkor kiderül, hogy tanácsi bérlakásokra jóval nagyobb számban van szük­ség, azaz az optimális arány a húsz százalék, s erre ok­vetlenül irányt kell vennünk a közeljövőben. — Folytassuk a magánerős építkezések szorgalmazásá­val. A magánerős lakásépítés mintegy ötven százalékát a családi házak teszik ki. — Amit a jó telekellátás­sal lehet segíteni, ami termé­szetesen vonatkozik a váro­sokra, a nagyobb és kisebb községekre egyaránt. Nagy súlyt fektetünk a telkek ki­alakítására, közművesítésére. — Viszont az építkezéshez építőanyagra is szükség van. Az ellátás pedig nem valami rózsás. — Pillanatnyilag. De köz­ponti intézkedés történt az építőanyag-ellátással kapcso­latban. A kapacitást minde­nütt növelték, s ennek hatá­sa egy-két éven belül érzé­kelhető lesz. — Ügy tudom, külön terv készült a fiatal házasok és a nagy családosok lakáshoz juttatására. — Ezt 1984-ben készítet­tük el, s kimondja, hogy a fiataloknak 3 éven belül la­káshoz kell jutniok. Körül­belül ezer ilyen fiatal házas­pár, illetve család van Tolna megyében, úgyhogy komoly erőfeszítést jelent e prog­ram első részének 1986-ig való megvalósítása. A fiata­lok mihamarabbi lakáshoz juttatása kapcsán feltétlenül szólni kell egy másik, de nem csupán őket érintő program­ról, mely a közelmúltban indult útjára. Mindazokra vonatkozhat, akik a jövedel­mi viszonyok alapján tanácsi bérlakásra jogosultak, ezzel szemben vállalják, hogy ma­gánerőből oldják meg lakás­gondjukat. Ebben az esetben a tanácstól — a területileg illetékes tanácstól — vissza nem térítendő támogatást, il­letve mindössze háromszáza­lékos kamattal jelentős ösz- szegű kölcsönt kaphatnak. A kettő összesen százezer fo­rint feletti összeg is lehet. — Váljon vannak igénylői ennek a táimioga/tási formá­nak? — Vannak, s a számuk bizonyára emelkedni fog, amikor közismertté. válik ez a lehetőség. Például a me­gyeszékhelyen több, mint öt­száz odyam lakásigénylőt tar­tanak nyilván, akik tanácsi bérlakásra jogosultak. — Erre milyen keretből hiztosftainak pénzt a taná­csok? — Erre a célra a tanácsok­nak külön jelentős támoga­tási '.keret áll rendelkezésük­re. Hozzáteszem, hogy a tá­mogatóst például telek for­májában is adhatják az épít­kezőknek, s a telket, illetve . a pénzt az OTP ezékben az esetekben Saját erőnek tud­ja be. Br. Farkas László, a szek­szárdi Városi Tanács V. B. titkára: — Eddig — noha a prog­ramot mindössze néhány hó­napja indítottuk — hét ta­nácsi lakást igénylő család igényelte a támogatás e for­máját. Az össáegek jelentő­sek, s természetesen az igé­nyeknek személyre szólóan vizsgáljuk, állapítjuk meg a támogatás mértékét, s köt­jük meg az egyezséget. S hogy az elmondottakon felül még milyen segítséget kaphatnak és kapnak a la­kásigénylők, Ribling Ferenc sorolja fel, előrebocsátva azt a tényt, hogy napjainkban, a központi értékelés beveze­tésével igazságosabbá, ki­egyenlítettebbé vált az ál­lampolgárok lakáshoz jutása. — Ide tartozik az az ör­vendetes dolog, hagy ma már a lakáshoz jutás feltételei minden településen egyfor­mák, s ugyancsak ez vonat­kozik a szociálpolitikai ked­vezményekre. Ezeknek tud­ható be az, hogy a város- környékeken jelentősen meg­nőtt az építési kedv. Foly­tatva a sort: javultak a hi­telfeltételek, kialakult a he­lyi támogatási rendszer, korszerűbb a telekgazdálko­dás. — A kép nem lenne tel­jes, ha jelenlegi lakásgaz­dálkodásunk hiányosságairól nem szólnánk. Szóltunk már a tanácsi bérlakások építésének csök­kentéséről, ide tartozik, hogy a fiattalOk első lakáshoz ju­tási esélye alig növekedett (Szekszárdan mindössze 40 új garzon épült, a cserela­kások száma nem igen nö­vekszik, hiszen az épülő la­kások minősége, változatos­sága nem emelkedik, vagyis alig adódik lehetőség a mi­minőségi lakáscserékre...) E- közben pedig a lakásárak, az építési költségek az indokolt­nál nagyobb mértékben emel­kedtek, ide kell sorolni az ugyancsak említett építő­anyag-hiányt, valamint a la­kóház-felújításokat, melyek­nek költsége is szintén na­gyon megemelkedett. Példá­ul Szekszárdan, a Széchenyi utcában egymillió forint kö­rül mozog egy-egy lakás át­alakítása, korszerűsítése. Persze, az összképhez tar­tozik az, hogy megyénkben 1960 után 34 ezer új lakás épült, ezt megelőzően 55 ezer. E /lakásállomány védelme alapvetően befolyásolja a la­kásellátottság távlati helyze­tét. Ezért a meglévő lakás­vagyon használati értékének megóvása az új lakásépítés­sel azonos fontosságú fel adat. Megyénkben a VI. öt­éves tervben kapott megfe­lelő rangot a lakásfelújítás, amikor mintegy ezer állami lakás felújítása fejeződik be. S e folyamat csak a kezdet. Végezetül a megyei tanács általános elnökhelyettese a lakásellátással foglalkozó szervek további elképzelései­ről szól: — Szó van a támogatási rendszer továbbfejlesztésé­ről, kidolgozzák és szélesítik a központi és helyi támoga­tás további lehetséges mó­dozatait, el kell érni, hogy a lakásépítő szervek között az együttműködés jobb le­gyen. S megjegyzem, elgon­dolkodtató, hogy miért nem tesszük érdekeltté a lakások kivitelezőit abban, hogy több és Olcsóbb lakást épít­senek. — S végezetül mit mond­hatnék? Kérni kell a lakás­ra várók türelmét, hiszen olyan lakásprogram nincs, amelynek jegyében egy éven belül mindenki lakáshoz jut. Pedig lakás mindenki­nek kell! V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Gottvald Károly A garancia nem rétestészta A vásárló törvényes joga - és a gyakorlat Kinek mi a lényeg? —A tehetetlen düh hozott ide — kezdte mondandóját Taksonyi István szekszárdi olvasónk, amikor felkereste a szerkesztőséget és elmond­ta, hogy 1983. március 11-én 23 700 forintért Horizont ele. mes bútort vásárolt a szek­szárdi Domus Áruházban, de nem örömet, inkább bosz- szúságot okozott neki ez a vétel. Az történt, hogy a kü­lönböző műanyag tartozékok, amelyek a támlákat és a könyvespolcot tartották, le­szakadtak. Élve a garancia lehetőségével Taksonyi István 1983. december 28-án jelen­tette a minőségi hibát a ja­vításra kijelölt Tolna megyei LAKISZ-nek, akinek a szakembere 1984. január 4- én jegyzőkönyvben rögzítette a hibákat és a vásárló egyéb nyilatkozatát, azt, hogy ké­ri a hibás alkatrészek cse­réjét.. Olvasónk ezután egy ideig türelemmel várt, majd néhányszor telefonált a LAKISZ-nek. A válasz: „Még nem érkezett meg az alkat­rész”. Később azzal is biztat­ták, írjon a gyártónak, a BUBIV 9. számú gyáregysé­gének Jászberénybe, próbál­ja így beszerezni a szüksé­ges alkatrészeket. Taksonyi István nem írt, hanem várt, bízva abban, hogy az ille­tékesek szolgáltatnak és a teljesítést nem nyújtják. Mégis ez történt, ügye a mai napig nem rendeződött. Ami „új” napvilágra került, az nem más, mint az újabb minőségi hibák és a 18 hó­napos garancia lejárta. Utób­bi miatt fordult hozzánk. És most lássuk, mi az ér­dekeltek véleménye... Kappel Károly, a Tolna megyei LAKISZ elnöke el­mondta, hogy miután 1984. január 4-én felvették a hiá­nyosságok jegyzékét, már ja­nuár 5-én elküldték a BU- BIV-nak a szükséges anya­gokról szóló megrendelést. Január 23-án újabb sürgető levél. Ebben azt közölték, hogy a „késedelmes küldésért és a károkért nem vállalnak felelősséget”. Eredménytelen két hónap után március 2-án az összes igazoló anyagot — jegyzőkönyv, anyagrendelés, illetve a süregtő levelet — postázták a velük szerződés­ben álló JAVSZER Bútor-, Fa- és Kárpitosipari Javító, Szolgáltató Leányvállalatnak további ügyintézésre. Kappel Károly elmondta még, hogy az említett cégnek kellett volna értesíteni a vásárlót, és a LAKISZ-t is arról, hogy mikor kap alkatrészt. Még egy dolgot megtudtunk az elnöktől: a garancia nem évült el, olvasónk írjon egy panaszos levelet a JAVSZER- nek. Ezután hívtuk segítségül a technikát. Telex 1. JAVSZER Bútor-, Fa- és Kárpitosipari Javító, Szol­gáltató Leányvállalat igaz­gatójának, Budapest. Az Önökkel szerződésben álló Tolna megyei LAKISZ vezetőjére, Kappel Károlyra hivatkozva szeretnénk né­hány kérdésre választ kérni. Ügy tudjuk, mivel a Tolna megyei LAKISZ anyaghiány miatt nem tudta elvégezni Taksonyi István szekszárdi lakos által vásárolt Horizont bútor garanciális javítását, azért küldték el Önöknek az igazoló anyagot 1984. már­cius 2-án, hogy a további ügyintézést a JAVSZER vé­gezze. Önök mikor kapták meg a LAKISZ levelét? Miért nem értesítették a dolgok ál­lásáról a . vásárlót, illetve a szövetkezetét? — Kis türelmet... 1984. március 7-én küldték meg a javító jegyzőkönyvet, ami­nek alapján a gyártót — BUBIV 9. sz. gyáregysége Jászberény — 1984. március 15-én kelt levelünkkel fel­szólítottuk az intézkedésre. A vásárlótól azóta sürgetés hozzánk nem érkezett, hogy panaszát a gyártó nem ren­dezte. Telex 2. BUBIV igazgatójának, Jászberény. A JAVSZER Budapest információja alap­ján 1984. március 15-én fel­szólító levelet küldtek Önök­nek, hogy intézkedjenek Tak­sonyi István szekszárdi la­kos által vásárait Horizont bútor garanciális javításáról. A kérdés: Miért nem javítot­ták ki 1985. január 30-ig a hibákat? Miiért nem értesí­tették a dolgok állásáról a vásárlót? Válaszra várni fölösleges, mert: — Nincs bent az igazgató elvtárs, de a garanciális ügy­intézők sem. Talán holnap ... De másnap reggel sem biz­tos a válasz, ugyanis: — Az igazgató elvtárs Bu­dapesten van, ma nem is jön be. Holnap reggel sem biztos. ,hogy azonnal választ tetszik kapni, az ügyet elő kell kerestetni. Majd a te­lexet átadom és választ tet­szik kapni az igazgató elv­társtól ... Telex 3. BUBIV igazgatójának, Jászberény. — Kérem, szíveskedjék válaszolni az 1985. január 30- án telexen küldött és egy mai kérdésünkre: mikorra várhatja termékük vásárlója, hogy az önmagát „rosszul reklámozó” Horizont bútor minősége megfeleljen végre jogos elvárásainak? — A telexet Nemszilaj Gé­za igazgató elvtársnak átad­tam. Az osztályvezető — Szodi József — ügyintézésre megkapta, türelmét kérjük, azonnal mi nem tudunk vá­laszolni. Amikor lehet, te­lexen meg tetszik a választ az ügy intézőjétől kapni. — Ezt köszönjük, de mint tegnap jeleztük, máshonnét sokkal rövidebb idő alatt vá­laszt kaptunk kérdéseinkre. — Igen, ugyanis a JAV­SZER ez ügyben nem intéz­kedett, annyit írt Önöknek, hogy a gyár hatáskörébe tar­tozik, de tegnap ők is ne­künk — Kelemen elvtársnak — küldtek telexet — Jó, köszönjük, az írás azért megjelenik és alkalom- adtán az Önök válasza is. Reméljük, legalább erre nem kell egy újabb évet várni. — Elnézést, szíveskedjen, várni, majd ... (itt a név le­maradt. A szerk. megjegy­zése) ... ír önnek, összeszed­te az ügydarabokat. Most kérem megvárni... Egy kis türelmet, mert én a titkársá­gon vagyok, az anyagosztály és a garanciálisok az udvar másik végében és Idő kell, amíg felérnek az emeletre ... Egy kis türelmet. Majd visz- szahívjuk önt, még keresni kell az ügyintézőnek. Ezután Kisné, a telex ke­zelője aznapra kikapcsolta a gépet. Másnap mi nem kap­csoltuk már be. Helyette meghallgattuk, mit mond a szekszárdi Domus Áruház igazgatója, Benedek János: — Még mindig tud a vevő intézkedni, mert garanciá­lis időn belül jelentette a hi­bákat, és azt is tudni kell, hogy a jótállási időn túl még három év szavatosság is van... Ha tehát a vásárló be­megy hozzájuk, megpróbál­nak segíteni. Kárpitosuk, asztalosuk van, garanciában — külön költség nélkül — el­végzik a munkát, ... de ha mégsem sikerülne nekik használhatóvá tenni a bú­tort, akkor írnak a BUBIV- nak és megpróbálják ők megszerezni a szükséges anyagokat. — Az a lényeg nekünk, — közölte Benedek János, — hogy a vásárló meg legyen elégedve. Epilógus: Késéssel, de be­kapcsolt a BUBIV telexe. A gyáregység igazgatója közöl­te, hogy a reklamációt ki­vizsgáltatta és az alábbiakat állapította meg: „A vásárló reklamációját a szekszárdi Lakáskarbantartó Szövetke­zethez jelentette be, akik az anyagot megigényelték gyár­egységünktől. Mivel gyár­egységünknek van saját már­kaszervize, az ügy rendezé­sét átvesszük a szövetkezet­től. A vásárlót előzetes ér­tesítés után felkerestük 1984. február 10-én, de sajnos nem tartózkodott a lakásán. Ezt a tényt a 967 675. számú 7984. február 10-i menetlevél is igazolja. (Taksonyi István semmiféle értesítésről nem tud. A szerkesztőség meg­jegyzése.) Ezt Követően ügy­intézőnk nem jelölt meg újabb, a javításra vonatko­zó időpontot a vásárlónak, amiért is felelősségre vonást kezdeményeztünk a vásárló reklamációját pedig soron kí­vül rendezzük. Az ügy végleges tisztázásá­ról és a felelősségre vonás mértékéről rövid időn belül tájékoztatni fogom.” Még egy adalék mindeh­hez : Olvasónkat táviratban értesítteték arról, hogy feb­ruár 8-án — ezt megelőzően került nyomdába a kézirat — kijavítják a hibát. Nem nyú­lik tehát tovább a „rétes­tészta”. ÉKES LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents