Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
8 rtÉPÜJSÁG 1985. február 9. Szovjetunió Moszkvában az utóbbi években 20 százalékkal több hó hullik, mint a város környékén. Ennek az a legfőbb oka, hogy a 8,5 millió lakosú település szinte gőzölög a fűtéstől, s ezáltal alaposan fölmelegszik a környező légtömeg is. A hó sok gondot okoz a köztisztaságiaknak. Kiszámították, hogy 5 centiméter vastagságú hóréteg eltakarítására több mint egymillió rubelt költenek. S mivel évente átlagosan 150 centiméteres hótakaró képződik a város területén, az eltakarítási költségek igen magasra rúgnak. Emiatt elhatározták; hogy megelőzik a Moszkva felé tartó hófelhőket, megakadályozzák a város fölé jutásukat. A bikovói repülőtér kísérleti laboratóriumának repülőgépei vegyszert szórnak a felhőkre s ez azonnali hóesést vált ki. Így a hó már Moszkván kívül „landol”. A szakembereknek természetesen nem célja a hóesés teljes beszüntetése Moszkvában. Ez ugyanis megbontaná a természeti egyensúlyt. Románia Növényritkaságok A bukaresti környezetvédelmi bizottság szakemberei lajstromba vették a román főváros növényritkaságait, köztük famatuzsálemeket és védett, vagy műemlékszámba menő fákat, bokrokat. A listára 28 öreg tölgyet, 35 platánmatuzsálemet, 11 ritka magnóliafajtát és számos tiszafát vettek fel. A ritkaságok sorában említést érdemel a Japánban őshonos To- reya nucifera nevű díszfa, amelyből Bukarest egyik parkjában él néhány egyed. Ennek egyik amerikai rokonából a Torreya Californicá- ból viszont csak egyetlen fa található az egész országban, s ez is ugyanabban a bukaresti parkban Átkötés a Mekongon Ferdén húzat át a komp a Mekong itt már széles ágán, a Hau Giangon. Szemben, a még jó kilométernyire levő túlparton Can Tho, Dél-Viet- nam legjelentősebb városa. A rozsdás, ütött-kopott, de még feladatának úgy-ahogy eleget tevő vízi jármű óriási utastömege valóságos kereszt- metszetét adja az itt élőknek. Közeledünk a Mekong-ág túlpartja felé. Meglódul a körülöttünk nyüzsgő tömeg, a két szerencsétlen leprás kol* dús is a komp más részei felé veszi útját, hogy különös zenéjükkel pár dongot gyűjtsenek az egyikük meztelen karcsonkjára kötözött bádogdobozába. Egyhúrú hegedűjük melankólikus-borzongató hangját az alacsonyabbik nyakába akasztott hordozható erősítő berendezés sugározza. Ki tudja, honnan szerezték ezt a furcsa szerkezetet? Otthagyja a vezetőülés melletti nyitott ablaknál elfoglalt stratégiai fontosságú helyét az az aranyos, hosszú copfoa, bogárszemű kislány, aki legalább egy fél óra hosszat állhatatosan kínálta nekünk sorsjegyeit. Pedig hát kitartását jutalmazva, vásároltunk tőle három csomag zöldessárga színű, cukornád sziruppal ízesített, rizsből és zöldbabból készült süteményt is. Csattannak az inas, naptól, a párás szórt fénytől feketére aszalt testű komphajósok vezényszavai. A tihanyi rév átkelő kompjára hasonlító, csak annál sokkal nagyobb alkalmatosság emeletén, a kormányos fülkéjében manőverezni kezd, hogy a hatalmas folyó igen erős sodra, no meg a pár ezer lóerős dízelmotorok adta erő a följáró cementpadkájához koccantsa a jármű elejét. Árad a Mekong, szürkéssárga vize egész vízi jácintkerteket sodor magával. A parasztok ezt a húsos, belül szivacsos, lila, illatos virágú növényt, bambuszléccel határolt ;,vízi kertekben” termesztik, időnként néhány kocsirakományra valót kihalásznak, silóz- zák, erjesztik, más növényiállati hulladékkal keverik, így készül a trágya. Dél-Vi- etnam mintegy három és fél millió hektáros termőterületén évente körülbelül hétmillió tonnányi rizst termesztenek, s egy tonna rizs szárba szökkenéséhez, beéréséhez legalább két tonna szerves trágyát kell a földekre kiszórni. Közben kikötöttünk. Fölbúgnak a járművek, az ősrégi De Soto, Ford, Chevrolet buszok, indul az áradat. Különös imbolygó, félig futó járással parasztasszonyok viszik hordfán a két kosárba elosztott, nem ritkán öt- ven-hatvan kilós terheket. Furcsa mozgásukkal ellensúlyozzák a kosarakban vitt teher „belengését”. Ahol a kompfeljáró beletorkollik az útba, alkalmi árusok újabb hada les az érkezőkre. Cigarettát, fagylalt gyanánt bambuszpálcika köré fagyasztott víz-cukor keveréket, bételdi- ót, gyümölcsöt kínálnak. Rik- sások várják az utasokat, többségük a háromkerekű, szakadozott vászon tetejű járműben szunyókál, a rámenősebbek maguk hajtják fel a leendő ügyfeleket, kofákat, aktatáskás, fehéring- nadrágos hivatalos embereket, a haza igyekvő családokat. Sokszínű, sokfajta nép. Az arcok sem olyan egyöntetűen vietnami jellegűek, mint északon. Itt, a Mekong- deltában érződik, hogy három-négy évszázada nagy- zsámú khmer is lakott a vidéken, s az északról fokozatosan dél felé terjeszkedő császári birodalom, az őslakosokon kívül a Ming-kor- szak Kínájából ide sodródot- takat, meg malájokat, indiaiakat is talált. Dudálva kapaszkodunk föl a lejtőn, mígnem kikerülve a parányi üzletek, árusok gyűrűjéből, egy éles balkanyar után elénk tárul az egyeteméről, tévéstúdiójáról, élénk szellemi életéről ismert, félmilliós nagyváros, Can Tho. Dunai Péter Csehszlovákia Egy hősi kor tanúja Ez év januárjában lett volna hetvenöt éves Lőrincz Gyula, szlovákiai magyar festőművész és újságíró, az Űj Szó című pozsonyi napilap főszerkesztője, később a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) elnöke. Huszonegy éves volt, amikor már részt vett a szlovákiai baloldali Sarló-mozgalom tevékenységében: ott volt a csehszlovákiai baloldali ifjúság Vörös Pünkösdjének felvonulásán, majd a kosúti Véres Pünkösd elleni tiltakozásokon, s a Major István országgyűlési képviselő pere ellen rendezett tüntetéseken. Huszonöt éves korától tollal és ecsettel — cikkekkel, mozgósító erejű rajzokkal és karikatúrákkal — harcolt a baloldali lapok hasábjain. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megbízásából — Marseille-ben toborozta, szervezte a spanyol polgárháború nemzetközi önkénteseit, intézte átcsempé- szésüket a francia—spanyol határon, híven a gottwaldi jelszóhoz: „Aki Madridot védi; Prágát is védi...” írásaival szembeszállt a hitleri fasizmus térhódításával, szónoka volt a nevezetes vágtornóci népi találkozónak. A kommunista Magyar Napban, a baloldali Az Üt-ban közölt írásai, mozgósító erejű, félreérthetetlen grafikái, metszetei (Harcos szavunk, Az Űt, Salgótarján, Éhségfelvonulás, Gondok), de mindenekelőtt következetes politikai állásfoglalása és magatartása miatt végül is elfogató parancsot adtak ki ellene: 1938-ban menekülnie kellett. Bebörtönözték Párizsban (közben pozsonyi műtermét a rendőrség lezáratta), és bebörtönözték 1940-ben Budapesten is, ahová a párt megbízásából tért vissza Franciaországból. S noha szabadulása után, egészen a háború végéig rendőri felügyelet alatt állH sorra alkotta nagy műveit (Vihar előtt, 1938; Háború lesz, Sebesült, 1939; Párizs elesett, 1940; Háború, 1942; Menekülők, 1943; Riadó, 1944). A felszabadulás utáni első nagy alkotása — Soha többé háborút — a Magyar Kommunista Párt megbízásából készült. Egy ideig a budapesti MKP-központban dolgozott, majd visszatért Szlovákiába. Részt vállalt az újjászülető ország minden politikai és társadalmi mozgalmában. Volt a CSKP KB tagja, nemzetgyűlési képviselő, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagja, főszerkesztő, a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke és — két évtizeden át — a CSEMADOK elnöke. Lőrincz Gyula képeit, — a nevezetes Kosúti sortűz és a Dózsa katonái tusrajz-so- rozatokat — Magyarország több városában is bemutatták. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett egykori növendék forradalmi s nagy utat járt be az életben s a képzőművészetben egyaránt. Jugoszlávia Immunológiai kutatások a geriátriában Az emberi immunrendszer az életkorral változik, a szervezet ellenállóképessége az öregedés folyamán fokozatosan csökken. A geriátria — az öregkori betegségeket vizsgáló tudományág — szakembereit világszerte foglalkoztatja az idős kori ellenállóképesség növelhetőségé- nek kérdése. A belgrádi klinika geriátriai osztályán jelenleg ilyen céllal próbálnak ki hormon- készítményeket. Ezek egyike a Timex-L., amelyet a borjú thymusából — csecsemő- mirigyéből — választottak ki. A gyógyszer Milan Pesic jugoszláv kutató készítménye, aki ma az NSZK-ban dolgozik, de tagja volt annak a bostoni orvoscsoportnak is, amely elsőként fedezte fel a csecsemőmirigy szerepét az immunrendszerben. A készítmény közel egy évi használata meglepően eredményes volt. A páciensek felélénkültek, megerősödtek, javult a vérképük és a közérzetük. S ami még inkább sikernek számít: az ágyban fekvő betegek talpra álltak. Az eredményeket ismertették a Thymus-kutató Nem- zetközi Egyesület kongresz- szusán is. A belgrádi Toriak Immunológiai Intézet is rendelkezik egy hasonló készítménynyel. Neve: Timolip. Ezt a szert is állati csecsemőmirigyből különítették el. Tulajdonképpen régebbi eredetű, mint a Timex-L., de eddig a klinikusok nem tanúsítottak érdeklődést iránta. A Timex-L. sikeres kipróbálása után azonban' a Timolip iránt is megnőtt az érdeklődés. Intenzív gazdálkodásmodell 1986-1990 ..ífí-v--- ” liSSillíiiiiiiBiiilW ■ ............. A TERMELÉS intenzifiká- lásának a Szovjetunióban most megvalósuló irányvonalát az ország előttünk álló fejlődésének egész menete diktálta, j,Nincs más alternatíva” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, a Politikai Bizottság tagja, az SZKP KB titkára, az országos tudományos gyakorlati konferencián, melyet a fejlett szocializmus tökéletesítése problémáinak, s a kommunista párt ideológiai munkájának szenteltek. „Csak a legújabb tudományos-műszaki alapokon fejlődő intenzív gazdálkodás lehet megbízható anyagi bázisa a dolgozók jóléte növelésének, csak ez biztosíthatja az ország helyzetének erősödését a nemzetközi küzdőtéren, teszi lehetővé számára, hogy hatalmas és virágzó nagyhatalomként lépjen az új évezredbe” — mondta a tekintélyes szovjet vezető. Az intenzív gazdálkodás — a szovjet sajtó hasábjain és a termelésszervezők körében folyó viták egyik legfontosabb kérdése most, az 1985- ben befejeződő társadalmigazdasági fejlesztési ötéves ciklus finisében. S ha még egy évvel előre tekintünk, amikorra kidolgozzák és jóváhagyják a következő; tizenkettedik ötéves tervet (1986—1990), akkor elmond-,- hatjuk, hogy az intenzív gazdálkodás ennek a tervnek a kvintesszenciája, a szó lényegének teljes értelmében. Az 1986—1990-es évek intenzív gazdálkodásának modellje már most alakul, azt az iparban megvalósuló nagyméretű kísérletek és az olyan országos jelentőségű komplex programok megvalósítása során dolgozzák ki, mint az energetikai és az élelmiszer-program. MI A JELLEMZŐ a dinamikus, nagy hatékonyságú gazdaságnak, a tökéletesebb gazdasági mechanizmusnak erre a modelljére? Nézzük például az ország agráripari komplexumát. Az agráripari komplexum fejlesztésének jelenlegi’ szakaszában már komoly bázissal rendelkező gazdaság hozza létre a terményeket. Ez nem jelenti azt, hogy az agráripari komplexumban nincs szükség tőkebefektetésre. A mezőgazdaság gépekkel való ellátását növelni kell, és különösen az infrastruktúra tekintetében még nem értük el az optimális szintet. Mégis a termelékenység növekedését elsősorban nem a befektetések növelésével érjük el, az intenzív gazdálkodás legfőbb jellemzője, hogy a befektetés azonos mértékű a kapott termékekével. A szovjet szakemberek úgy vélik, hogy a gazdaság intenzifikálásában az ország társadalmi és gazdasági fejlődése ütemének növelésében a döntő fordulatot a műszaki-tudományos fejlődés meggyorsításával lehet elérni. Ennek a rendkívül fontos és sokrétű feladat sikeres megoldásának feltételeit az SZKP KB következő 1985-ös plénumán részletesen megvizsgálják és konkretizálják majd. AZ ADMINISZTRATÍV szabályozás helyett az irányítás gazdasági módszereinek elsőbbséget kell biztosítani. Fontos, hogy a gazdaságosság az egyik legelterjedtebb terminológia legyen a szovjet közgazdászok, szakemberek, tudósok körében. A gazdaságosság, ahogy ezt most a Szovjetunióban értik, a tervgazdálkodás módszere; mely a kiadások és a megtermelt értékek egyensúlyán nyugszik, azaz az üzem gazdaságosságán. Ugyanígy az anyagi érdekeltség mind az üzemek, mind az egyes dolgozók számára a termelékenyebb és ami a legfontosabb, a minőségi munkában. Általában az 1986—1990 közötti időszakban az agráripari komplexum előtt álló egyik legbonyolultabb megoldandó probléma, hogy a gazdaságossági módszerek segítségével javítsák a munka minőségét, ennek következtében a végeredmény minőségét, vagyis a nép élelmiszerrel való ellátásának minőségét. Hozzátennénk, hogy a gazdaságosság bevezetése feltételezi a kolhozok és szov- hozok gazdaságirányítása önállóságának kiszélesítését, az egységes állami terv keretein belül. A MAI feltételek között egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az ember, a termelés részese, társadalmi szerepének növelése. Nem véletlenül beszélnek olyan sokat mostanában a Szovjetunióban az úgynevezett „emberi tényezőről”, a gazdaság intenzifikálásában. Arról van szó, hogy a munkások és mezőgazdasági dolgozók szaktudását növelni kell, érdekeltté kell tenni őket abban, hogy egyéni munkájuk maximumát adják. Magától értetődik, hogy az ember társadalmi szerepe mindig jelentős volt, de ha figyelembe vesszük a munka értékellátottságának jelenlegi szintjét és növekedésének ütemét, (például 1983-ban a munka energiaellátottsága a mezőgazdaságban egy munkásra vetítve elérte a 29,7 lóerőt, ami 2,3-szer több mint 1970-ben és 5-ször több mint 1960-ban), akkor az i,,emberi tényező” szerepe különösen szembetűmővé válik. A GAZDASÄG intenzifiká- lásának társadalmi irányultsága tekintetében az 1986— 1990-es ötéves terv sem tér el az előzőektől: a nép jólétének növelése, a múltban is fontos célja volt az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének. Az intenzív gazdálkodás lehetővé teszi, hogy a gazdasági tevékenység társadalmi eredményei még jobban érezhetők legyenek, mint korábban bármikor. Lev Voszkreszenszkij az APN gazdasági saemleírója W.. ' .-V , .'-----------.. . ............ .1- , . . ■
