Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
1985. február T , TOLNA \ _ A "KÉPÚJSÁG Ahhoz, hogy a naponta felgyülemlő feszültséget, stresszhatást valahogyan fellazítsuk, a következő tréninget ajánljuk a testi-lelki felüdüléshez : O A lefekvés előtti percekben üljünk néhány pillanatig az ágy mellett egy hokedlira, kissé előrehajolt felsőtesttel. © Aztán a fej lazán előrebukik, az alkarok könnyedén fekszenek a combunkon, és belógnak a két láb közé. Próbáljunk teljesen elereszkedni, és nem gondolni semmire! © Ezután kényelmesen lefekszünk az ágyra, de nem úgy, ahogyan legtöbben teszik — oldalra összekuporodva, benyomott mellkassal és felhúzott vállakkal —, hanem vagy hasra fekve, vagy hanyatt, karunkat a fej fölé helyezve. A lábunkat — mindkettőt — tegyük egy oldalra, így a test félhold alakban van. Kis idő után egyenesen fekszünk, majd a másik oldalon hasonlóképpen helyezkedünk el. Hamarosan érezni fogjuk, mennyivel jobb a légzésünk, milyen jólesett ez a fajta lazítás, és az utána következő alvás is nyugodtabb lesz. B. K. Az olvasóvá nevelés kezdetei Tanácsok szülőnek A gyerekeik nagy része könyvek között nő fel. Más- fél-kétéves kortól kezdődően a bölcsődékben céltudatosam adnalk mór a kicsinyek kezébe különböző képeket, pár lapos mesekönyveket, Lapozgatókat. Természetesen az ortthom nevelkedő gyerekeknél is törekedni kell a könyv iránti érdeklődés felkeltésére! A mesemondás, a képinézegetés az élső lépés ahhoz, hogy a gyerék megisímerje, megszeresse a könyvet. A mesehall- gatásmak, a könyvnek és az olvasásnak a szereftete, kedvelése a környez»!, a nevelés hatására formálódik, erősödik — netán Sajnos csökkenhet — kicsiny és nagy gyerekeknél egyaránt. Hogy a timesehaligatás, majd az olvasás szeretetét a gyerekek életkorának megfelelően alaküthassuk, ismernünk kell a gyermek fejlődésének főbb szakaszait, jellemző vonásait. Meg kell látnunk azt, hogyan függ össze a mesehaíllgatás, a könyvek iránti érdeklődés a gyermek fejlettségének a szintjével. Kétéves korban Úttörő jelentőségű munkássága alapján Tóth Béla dr. hazai kutató állapította meg az elsők között; a gyermek testi-lelki fejlettsége a kétéves kor körül éri el azt a szintet, amikor az első igazi élményszerű találkozása a könyvvel megtörténhet. A környezetéből érkező érzék- leti benyomások mindinkább a kisgyerek érdeklődésének a középpontjába kerülnek. A gyermeknek a könyvhöz fűződő első élményeit is az érzékelése hozzák létre. A színes képek látása, a felolvasott, elmondott versek ritmusának felfogása, maguknak a képeknek a megfogása, tapogatása, simítgatása, a szétnyitható leporellószerű könyvek lapozgatása kellemes érzelmet vált ki a gyermekből, örömet szerez neki. Ezek tehát a könyvek okozta élvezet legegyszerűbb formái az ember életében. Említettük, hagy a bölcsődékben általában már a 14— 18 hónapos kortól kezdve alkalmazzák a képnézegetés és a róluk való beszélgetés módszerét. Olyan kb. 18x24 cm nagyságú, erős kartonból készült képeket adjunk a családban is a gyermekek kezébe, amelyeken lehetőleg általuk már ismert személy vagy tárgy látható. A képekkel kapcsolatban egyre szélesebb körre kiterjedően kérdezget felnőtt és gyermek egymástól. Lapozgat a gyerek 20—24 hónapos kortól kezdve a képek már egy- egy eseményt, történést — több alialkot, tárgyat — is ábrázolhatnak. Ez idő tájt tetszik meg mindinkább a lapozgatható könyv a kicsinyeknek. A 26—30 hónapos kor táján a gyermek a képeket már főként mondanivalójukért válogatja ki, nézegeti. A képekkel való foglalatosságon keresztül fokozatosan egyre többet beszélhet a felnőtt a gyerekkel, rámutathat a kép egyes elemeire, kérdés-felelet helyzet alakul ki. 30 hónapos kor után a gyermeket a képről való beszélgetés, a mesemondás mind határozottabban érdekli. Az érdeklődés felkeltése szoros kölcsönhatásiban van a gyermek egész lelki működésével : főként figyelmének, megfigyelő képességének, beszédkészségének, gondolkodásának és érzelmi életének a fejlődésével. Ne feledjük, hogy a könyv rendeltetése is csiak fokozatosan válik érthetővé a gyermek számára! So/kszar megfigyelhető — főként a 2 éves kort megelőzően —, hogy a gyerek a képeskönyveit játékszernek használja, például szétnyitva tetőt formál belőle, vagy esetleg szétszedi, gyűrögeti. Emdaitt aztán sok szülő nem is alkar venni könyvet a gyermekének, mondván: „úgyis tönkreteszi”. Ezért is célszerű a felnőttnek eleinte együtt olvasni, a könyvnézegetésnél mesélni a gyereknek, ujjal rárámutatva az aílakokra, tárgyakra. Türelmes szoktatás után a gyerek a kép megfigyeléséhez hozzákapcsolja a felolvasást, az információgyűjtést, miiközben tetszésének is kifejezést ad. Az is elérhető két és fél-hároméves korTa, hogy ne lapozzon addig tovább, amíg a felnőtt nem kéri arra; figyelme már 4—5 percig eltart! Mi ez? Miért? A gyermek „mi ez?, miért?” kérdéseinek megszaporodásával a könyv jelentősége ugrásszerűen megnő. A könyvnézegetés és mesehallgatás útján szerzett ismereteit igyekszik összekötni a közvetlen tapasztalatszerzésből származó benyomásaival is. Mindezek alapján a környezetéről alkotott világképét egyre újabb elemekkel egészíti ki, tökéletesíti. Az így kibontakozó szellemi tevékenység az alkotás örömét is felkelti benne. A mesék megválasztásánál szem előtt keli tartanunk, hogy a 2—3 éves kor között a gyermeket elsősorban azok a konkrét események szavakba foglalása érdekli, amelyek vele, vagy általa ismert személyeikkel, tárgyakkal, állatokkal, illetve állatfigurákkal történhetnek és történnek meg. A 3. életév után már olyan mesék is érdeklik, amelyek általánosítják mindazt a sokféle egyéni tapasztalatot, amelyet a fejlődése során szerzett meg. MIRTSE MÁRTA 120 cm magas gyermek részére Hozzávalók: 40 dkg FIRENZE félgyapjúfonal, 3-as, 3,5-es kötőtű, 10 cm hosszú műanyag cipzár. Kötésminták Patentminta: 1 sima, 1 fordított Váltakozásával kötjük. Alapminta: 1. sor: 1 kezdőszem, 1 fordított, * 1 ráhajtás, 2 szem simán ösz- szekötve, 1 fordított, *-tól ismételni, 1 szélszem, 2. sor: 1 kezdőszem, 1 sima, * 1 ráhajtás, 2 szemet fordítottan összekötni, 1 sima, *-tól ismételni, 1 szélszem. Az 1.—2. sor ismétlődik. Szempróba: 18 szem x 16 sor = 10 cm. Munkamenet Háta: 58 szemre kezdjük 3-as kötőtűvel, patentmintával 5 cm magas kezdőrészt kötünk. A következő sorban minden 4. szemre 1 új szemet készítünk (72). A munkát 3,5-es kötőtűvel, alapmintával folytatjuk, 23 cm elérése után, a karkerekítés részére, mindkét oldalszélen lefogyasztunk 6 szemet (60). A kezdéstől számított 46 cm elérése után, a szemeket egyenként, lazán lefogyasztjuk. Eleje: A hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, kar- és vállfogyasztással kötjük. A kezdéstől számított 32 cm elérése után, az elejeközépen, a munkadarabokat elválasztjuk, és azonos szem- és sorszámmal, mintával folytatjuk, 10 cm elérése után, a belső, nyakszélen lefogyasztunk 6, majd ennek mindkét oldalszélén 2x2, 2x1 szemet. Ujja: 32 szemre kezdjük, 3-as kötőtűvel, patentmintával 5 cm magas pántrészt kötünk. A következő sorban, minden 3. szemre 1 új szemet szaporítunk (42). A munkát 3,5-es kötőtűvel, alapmintával folytatjuk mindkét oldalszélen, minden 6. sorban szaporítunk 4x1, minden 4. sorban 5x1 szemet (60). A kezdéstől számított 38 cm elérése után, a szemeket egyenként, lazán lefogyasztjuk. Kapucni: 139 szemre kezdjük 3-as kötőtűvel, patentmintával dolgozunk, 12 cm elérése után, mindkét oldalszélen, minden 2. sorban lefogyasztunk 2x10, 3x11 szemet (33). A középen megmaradó 33 szemmel, folyamatosan patentmintával tovább dolgozunk. A kezdéstől számított 38 cm elérése után, a szemeket egyenként, az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. összeállítás: A szabadon lévő oldalszéleket, alapszínű és alapvastagságú fonallal, szem- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. A sapka hátoldal szélrészt az *—* sarkok, az újjá szélrész a 0—0 pontok összeillesztésével készül. Az elejeközéprészbe, az alapszínnel harmonizáló színes műanyag cipzárat varrunk. A nyakszélre vastag pompondíszes sodrott zsinórt fűzünk. Törő István: Dobol a kisbíró Dobol a kisbíró kint a faluvégen, „Közhírrététetik!” kiabál a népnek, holnap nagyvásár lesz, most veszik a szilvát, abból főznek üstben ciberét és lekvárt, csörren a kutyabőr, most újat kiabál: „Virágot ültessen mind a portájánál!" krákog, dobol, hivja lakosság figyelmét áhitat kíséri bizony őkegyeimét, mikor a sok hírt már mind-mind szétkiirtöll, utoljára dobját még jól megpüföli. A szamár és a hiéna (hauaxa mese) A szamarat alaposan megpakolták. Útközben hajszolták, ütötték, hogy gyorsabban menjen. Hátsó lába meg-megbicsaklott, roskadozott. Egyszer odalépett hozzá a hiéna, és megkérdezte: — Te szamár, én azt látom, ha mész is, ütnek téged. Nem nehéz neked a teher? A szamár így felelt: — Én jól érzem vele magam. — Tényleg? — Igen, és ahányszor úgy látod, mintha ütnének, száraz húsdarabokat kapok. Akkor a hiéna kérlelni kezdte: — Szamár, engedd meg, hogy holnap veled menjek, és a helyedre álljak. A szamár beleegyezett. A következő napon a hiéna vette magára a terhet. Útközben meg-megmakacsol- ta magát. Azt akarta, hogy megverjék, és húst kapjon. A hiénát meg is verték, de amikor hátrafordult, hogy húst kapjon, semmit se kapott. Hát csak ment tovább, és közben ütötték-verték. Mihelyst az éjszakai szálláshoz értek, a hiéna gyorsan elfutott, és így üvöltött: — Mit tett velem ez a szamár? De ha én csak egy szamarat meglátok, úgy, hogy a közelben nincs senki, akkor fölfalom. És a hiéna mind a mai napig húst követelve végig- üvölti az éjszakát. Fordította: Migray Ernőd. Nyissuk rájuk az ajtót! Egy idős, vidéki asszony mondta egyszer: — Három nagy fiam van. Emlékszem, amikor még itthon élő fiatal legények voltak, úgy jöttek haza nap mint nap a munkából, jól kiéhezve az én főztömre, hogy szinte egyszerre estek be az ajtón, szinte rámtör- ték, most meg rám sem nyitják az ajtót. Még azt is elmondta, nem rossz emberek az ő fiai. Egy lakik közülük a faluban, kettő városba költözött. Néha anyagi segítség is jön tőlük, karácsonykor mind hazajöttek, de most várhatja az újabb karácsonyt, hogy lássa őket. Esetleg nyárra kap egy-két unokát kis időre, de hát... De hát! Akár falun, akár városon él az öreg szülő, bizony nagyon hosszúak számára a téli esték. Es gyakran, jeges, síkos időben, a boltba is nehéz elmenni, nehéz a tüzelőt behordani akár szén, akár fa, akár csak olaj az a tüzelőanyag. Elkelne a segítség. Persze, nem mindig egyszerű. Nem egyszerű, mert ha egy községben, egy városban is laknak, akkor is dolgoznak napközben, el kell látni a saját háztartást, hogyan jutna idő és erő még az öregre is? Nincs recept a hogyanra, de talán néhány lehetőség: A hét végén segíthetne valaki a gyerekek vagy a nagyobb unokák közül a tüzelőt behordani, szombaton akár egész hétre előre bevásárolni, alkalmanként egy alapos nagytakarítást rendezni és így tovább. De a nagyobbacska unokák nem segíthetnének-e hét közben is? Tudom, sok helyen ezt meg is teszik. Azután sok olyan idős ember is van, aki nem is a segítségre szorul rá. Megoldja maga a saját ellátását, vagy naponta eljár a napközi otthonba a többi öregember közé. Nemcsak azért, mert ott jól fűtenek, mert készen tálalják az ebédet, de azért is, mert van kivel szót váltani. Igenám, de hiába van kivel szót váltani, ha nincs miről. Pedig ha a felnőtt gyerekek, az unokák legalább hetenként egyszer rényitnák az ajtót az öreg szülőre, vagy ha távol laknak, legalább néhány soros levélben tudatnák, mi újság a családban, akkor bizony már lenne miről mesélni szomszédnak, vagy bárkinek a napközi otthonban. A törődés sokféle lehet aszerint, hogy mire van szükség, és mire van lehetőség. De nagyon jó lenne, ha ez a kettő minél több családban találkozna. sm _______________________________________________ __ I’. V.
