Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
1985. február 1. NÉPÚJSÁG 5 Elmaradt az előadás Furcsa páros furcsa esete Pakson Pakson a mimkásművelő- dési központ január 22-én két előadásban tűzte programjára Hernádi Judit és Saambathy Gyula színművészek „Furcsa páros” című műsorát. A művelődési központ meghirdette, az újság megírta, az előadás azonban elmaradt... — A kezdés előtt fél órával, megérzés alapján felhívtam a színházat, hogy elindultak-e a színészek — emlékezik a kellemetlen napra Szakácsnő Baller Vera, a művelődési központ szervezési csoportvezetője. — Tizenkét éve végzem ezt a munkát, kialakult már egy menetrendje a műsoroknak. Furcsa volt, hogy fél hatkor' még senki nem jelentkezett a színház részéről. Telefonon azt a választ kaptam, hogy már három órakor elindultak. Azt nem kérdeztem, hogy hova. — Felhívtuk a mentők és a rendőrség ügyeletéit, nem történt-e baleset Pest és Paks között. — folytatja Bordás István, a művelődési központ igazgatója. Szerencsére nem. Egyre türelmetlenebbek lettünk, mert a közönség már a helyén volt. Itt nyomban meg kell jegyezni, hogy kultúráltan viselkedtek és megértő kitartással várták, hogy legalább a második előadásra megérkeznek a művészek. Űjabb telefonok kiderítették, hogy Paks helyett Keszthelyre mentek. Másnap a paksiak ismét hívták a színházat a történtek magyarázatát keresve. A tájszervező, Csák István elnézést kórt és írásban is közölte: „ ... elmondom őszintén, hogy az említett napon a művészek magán- szervezővel egy másik városban szerepeltek. Szerződésünk január 10-én kelt önökkel, a szánházi nyilvántartásban a színészek egyeztetve szabadok voltak. Színházunk szervezése abban a meggyőződésben volt, hogy a színészek önökhöz utaztak le. Ilyen baki az elmúlt öt évben nem fordult elő. Ismételten szíves elnézést kérünk önöktől. A műsorban szereplő összes közreműködő Keres Emil igazgatónktól figyelmeztető levelet kapott .. — Hagy hangzik a levél szövege? — kérdezem telefonon Hernádi Juditot. — Nem kaptunk semmilyen levelet Keres Emiltől, de nem is szőit egy szót sem, pedig 29-én játszottam vele közös műsorban. Szerintem ő nem is tud róla. En a zongoristától tudtam meg január 26-án, hogy Paksra kellett volna mennünk. Nagyon bánt a dolog. Félek most odamenni a február 26-ti előadásra, nem tudom, megérti-e a közönség, hogy ezúttal vétlenek vagyunk, írni fog róla? — Igen. Arról kell írni, hogy január 22-én 6 árától negyed 9-ig hátszáz ember ült a paksi művelődési központ termében. iDunaföldvárról, Gerjeriből, Kajdacsról, Du- nasizentgyürgyről is érkeztek. Azért készültek kívül-belül ünnepibe „öltöztetve” magukat, hogy megismerjék a szerepeikből számúkra rokonszenves művészeket emberként is. Mert e pódiumműsorok vonzereje ebben van, a színész ilyenkor önmagáról vall versek, sanzonok, monológok előadásával. Airról kell írni, hogy az írásos megállapodás — és már nem is először — nagyon kevés garancia az előadás megtartásához, hogy a művelődési házak e téren kiszolgáltatottak; hogy mi biztosítja a szervezőt, hogy a színész megjelenik pontosan; hogy a színész akkor népszerű, ha foglalkoztatják, ha foglalkoztatják akkor pedig a színészek idejét egyeztető kis gépezetről könnyen kiderül, hogy nem hasonlítható az óramű pontossághoz . Ebben a róka fogta csuka körben nehéz megtalálni ez idő szerint azt a felelőst, aki a közönséget és a művészetet ért erkölcsi kártérítést vállalná. Vagy nem is lenne nehéz, ha egyszer amúgy is- tenigazáiból hozzálátnánk? Decsi Kiss János Jogról — mindenkinek Ügyészi vizsgálat a munkafegyelemről Az idő pénz — tartja a bölcs mondás, de pénz a munkaidő is, mondjuk egyre többször és egyre sürgetőbben. Vajon mit tesznek a vállalatok azért, hogy a munkaidőt a dolgozók munkavégzéssel töltsék, és mit tesznek — tehetnek — akkor, ha ezt a nyilvánvaló és alapvető kötelezettséget a dolgozók megszegik. Erre és az ehhez hasonló törvényességi kérdésekre keresett választ az a vizsgálat, amelyet az ügyészségek az összesen 7300 dolgozót foglalkoztató 11 megyénkben állami vállalatnál folytattak le. Nem hat az újdonság erejével, hogy a vállalatok a munkafegyelem fenntartásához, erősítéséhez, a munkaidő minél jobb kihasználásához fűződő jelentős vállalati, népgazdasági érdekeket jól ismerik és ennek érdekében a vállalati vezetők az elmúlt években számarányukban is sok belső érvényű rendelkezést adtak ki. Szinte mindegyik vállalatnál a portai és üzemrendészeti szolgálat keretében szabályozták a vállalati kilépések rendjét, megkülönböztetve és feltüntetve a hivatali és magáneltávozások okait is. Az igazolatlan mulasztások, késések, indokolatlan eltávozások megelőzése és számontartása érdekében általában előírták a jelenléti ív vezetését, illetve a blokkolóóra használatát. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalatnál az igazgatói körlevél kategórikusan megtiltja a kilépés engedélyezését a vállalat területéről olyan ügyek intézésére, amelyek munkaidőn túl is elintézhetek (piaci bevásárlás, fogászati szakrendelés, stb.) Sok az igazolatlan hiányzás A vizsgált 11 vállalatnál 1984. I. félévében 342 személy összesen 6612 órát (777 napot) hiányzott igazolatlanul. Ez nem csekély mennyiség, ehhez képest a vállalatoknál a féléves szinten mutatkozó 30—120 órát kitevő késés a munkaidőlap kihasználtsága szempontjából már nem is tűnik soknak. A legtöbb igazolatlan hiányzás a Bonyhádi Zománcárugyárban, a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalatnál és a Simontornyai Bőrgyárnál fordult elő. Az ügyészi vizsgálat során egyértelműen ki lehetett mutatni, hogy az igazolatlanul hiányzók zöme segéd- és betanított munkakörben dolgozik, az igazolatlan hiányzások túlnyomó többsége a bérfizetést követő napokra esik, és okai között első helyen a le- ittasodás és az italozó életmód szerepel. Az igazolatlan hiányzás, a munkahely engedély nélküli elhagyása és a késés a munkajogi rendelkezéseket is sértő jogellenes dolgozói magatartás, amelyet megfelelő módon szankcionálni lehet. De mit tegyenek a vállalatok azokban az esetekben, amikor a dolgozók sorozatosan és rendszeresen külső szervek kikérői alapján nem végeznek a vállalatnál munkát, ahelyett különböző hasznos vagy kevésbé hasznos rendezvényeken, értekezleteken, összejöveteleken stb. vesznek részt? Társadalmi méretekben is jogos az a vállalati igény, hogy a különböző szervezetek korlátozzák a munkaidő alatti rendezvényeik tartását, mert a mai gyakorlat igen károsan befolyásolja a törvényes munkaidő törvényes kihasználását. A BHG Szekszárdi Gyárában a vizsgált időszakban — 1984. I. félévében — 26 fő hiányzott igazolatlanul, a kiesett idő 29 munkanap volt. Ugyanezen időszak alatt igazoltan, kikérő alapján távol volt a napi munkaidő egy részben, vagy egész nap 478 személy, összesen 1699 esetben. A Bonyhádi Zománcárugyárban az igazolatlan mulasztással 2040 munkaóra esett ki a munkaidőalapból, kikérők alapján pedig összesen 2455 órát voltak távol a dolgozók a munkahelyüktől. Az adatok önmagukért beszélnek. Szigorúbb vállalati intézkedést! Részben maguk a munkajogi jogszabályok, részben pedig a vállalatok saját belső szabályzatai igen változatos és törvényes felelősségre vonást biztosítanak azokkal szemben, akik a munkafegyelmet igazolatlan hiányzással, késéssel, a munkaidő lejárta előtti eltávozással megsértik. Egyaránt ismert a vállalatok és a dolgozók előtt is az a munkajogi rendelkezés, hogy a hat napot meghaladóan igazolatlanul mulasztók munkaviszonya kilépett munkakönyvi bejegyzéssel megszüntethető. Adva van a lehetőség a fegyelmi felelősségre vonásra is. Ezenkívül a vállalati belső szabályzatok pedig számos vállalatnál anyagi hátránynyal járó szankciók alkalmazásának lehetőségét is előírták. Több vállalatnál találkoztunk olyan előírással, amelynek alapján az üzemi étkeztetéshez nyújtott hozzájárulás megvonására, a munkaruha-juttatásból, illetve a nyereségrészesedésből való kizárásra, a lakásépítési támogatás megvonására is lehetőség van a munkafegyelmet sértő dolgozók esetében. Az ilyen tárgyú vállalati belső szabályozások az ügyészi vizsgálat megállapításai szerint általában törvényesek, jogszabállyal ellentétes szabályozás mindössze néhány vállalatnál fordult elő. Példaként megemlítjük, hogy a bejáró dolgozók utazási hozzájárulása vállalati intézkedéssel nem vonható meg, mert az utazási hozzájárulás megadását a jogszabály írja elő. Amikor az igazolatlan hiányzókkal és a munkafegyelmet más hasonló módon megsértőkkel szemben szigorúbb és következetesebb vállalati intézkedéseket sürgetünk, akkor ezt annak a vizsgálati megállapításnak az alapján tesszük, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a mai gyakorlat a vállalatok többségénél nem következetes és nem kellően szigorú. Például nem vagy nem megfelelő súllyal vonják felelősségre az igazolatlanul mulasztókat a KIP- SZER Dombóvári Gyáregységében, a Simontornyai Bőrgyárban, az ORION tamási gyáregységében. Ezeket a megállapításokat számadatokkal is alá lehet támasztani. A 342 igazolatlanul hiányzó dolgozó közül a vállalatok mindössze 46 személlyel szemben szabtak ki fegyelmi büntetést és 40 esetben szüntették meg a munkaviszonyt kilépett munkakönyvi bejegyzéssel. Fegyelmi úton történt elbocsátásra mindössze 1 esetben került sor, a leggyakoribb fegyelmi büntetés az írásbeli figyelmeztetés, a megrovás és a szigorú megrovás, amelyekről pedig köztudott, hogy a munkafegyelmet ismételten és rendszeresen megszegő dolgozóknál semmiféle visz- szatartó hatást nem vált ki. A Bátaszéki Cserép- és Vázkerámia Gyárban gyakori a munkahelyi italozás, ennek ellenére az ügyek többségét figyelmeztetéssel és más súlytalan büntetés kiszabásával zárták le. A Bonyhádi Zománcárugyárban két dolgozó MHSZ-, illetve orvosi igazolást hamisított az igazolatlan mulasztás jogkövetkezményeinek elhárítása érdekében, a vállalat a magánokirathamisítást elkövetők ellen nem tett büntető feljelentést, holott a büntető eljárásról szóló törvény értelmében, ha a munkáltató fegyelmi eljárás keretében szerez tudomást, a bűncselekmény elkövetéséről, köteles a büntető feljelentést megtenni. Mindent összevetve a 342 említett igazolatlanul hiányzó dolgozó közül több mint 200 minden következmény nélkül „úszta meg” a fegyelemsérétést vállalatának elnéző magatartása következtében. Erre a vállalati magatartásra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy a munkahelyükön pontosan megjelenő, hűséges, tudásuk legjavát nyújtó dolgozók széles körének egyetértésére számíthat. Ügyészi intézkedések A munkafegyelem erősítése és a törvényesség biztosítása érdekében a vizsgálatot végző ügyészségek számos ügyészi intézkedést nyújtottak be részben a vállalatok vezetőihez, részben pedig gyáregységek esetén a vállalatok vezérigazgatóihoz és szakszervezeti bizottságaihoz. Ezen túlmenően az ügyészek 4 személy ellen büntető, 1 személlyel szemben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek, és több rendőrségi igazgatás- rendészeti eljárást kezdeményeztek olyan volt vállalati dolgozók ellen, akik munka- viszonyuk megszüntetését személyi igazolványukba nem jegyeztették be. dr. Kovács János megyei főügyész-helyettes ar Uj helyen a dombóvári zeneiskola (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként működött, igen rossz tárgyi feltételek mellett 1971-ig a dombóvári zeneiskola, a volt községi tanács épületében. Ekkor közel száz tanulója volt az intézménynek, és hat zenepedagógus oktatta őket. Az eltelt 13 év alatt a tanulók száma 240-re növekedett, és 11-re a főállású zenetanárok száma. Már évek óta feszítő gondja volt a zeneiskolának a tanteremhiány. Ezen némiképp enyhített, hogy nemrég új helyre költöztek, a Szabadság utcába, a volt járási tanács épületébe. Ám itt is csak részben oldódott meg a zsúfoltság miatti probléma, mert a 9 helyiség nem teszi lehetővé, hogy valamennyi tanár egy időben oktathasson. Ehhez legalább további három helyiségre lenne szükségük. Egyébként az úttörőzenekar működésének feltételei sem kedvezőek. Nincs például olyan méretű helyiség, amely zenekari próbák tartására alkalmas. A szomszédban lévő épület — amelyet most alakítanak át úttörőházzá — remélhetően megoldja majd ezt a gondot. A zeneiskola működése a nehéz körülmények ellenére igen eredményes évek óta. Rendszeresen készítenek fel tanulókat — és nem kis számban — zeneművészeti szakközépiskolai tanulmányokra. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: Dombai István Kamara-óra furulyásoknak Szolfézsóra az 5. osztályban Lenti Balázs, a vadászkürtös Orion televíziók Az idén minden fekete-fehér Orion-televíziót — ösz- szesen 80 ezer készüléket — a vállalat jászfényszarui üzemében állítanak elő. A tv- gyártás felfuttatását az tette lehetővé, hogy az Orion megvásárolta a budapesti kalapgyár helyi üzemét, amelyet gazdaságtalan működése miatt megszüntettek. Bővítették az üzemet, emellett a volt kalapgyári dolgozók közül háromszázötvenen az Orionban vállaltak munkát, így a szükséges munkaerő is rendelkezésre áll. Az új dolgozók átképzéséről a vállalat gondoskodott, szem előtt tartva, hogy fizetésük ez idő alatt nem lehet kevesebb, mint korábbi munkahelyükön. A fekete-fehér televízió kísérleti gyártása tavaly szeptemberben kezdődött Jászfényszarun, s december végéig már több mint 13 ezer készülék hagyta el az üzemet. A komplett gyártósoron jelenleg egy műszakban 280—300 televíziót állítanak össze, s úgy tervezik, hogy hamarosan megindítják a második műszakot. A piackutatás szerint ugyanis változatlanul élénk a belföldi kereslet a fekete-fehér televíziók iránt. Nagy figyelmet fordítanak a minőségellenőrzésre: a készülékek csak 24 órás próbaüzem után kerülhetnek a raktárakba.
