Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1985. február 1. 2 ^NÉPÚJSÁG PANORÁMA Csebrikov beszéde a szovjet külpolitikáról Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Ál­lambiztonsági Bizottságának elnöke szerdán választási gyűlésen szólalt fel Vlagyi­vosztokban, amelynek lakói küldöttjüknek jelölték az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsába. Beszédében megállapította, hogy a Szovjetunió normá­lis, stabil, az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapuló kapcsolatokat akar fenntar­tani az Egyesült Államok­kal. Egy ilyen viszony ki­alakítása felé tett lépésként értékelte • azt a megállapo­dást, amelynek értelmében a két ország tárgyalásokat kezd a kozmikus és a nukleáris fegyverzetek kérdéseiről. Részletesen szólt a Távol- Keletről. Rámutatott arra, hogy a Szovjetuniót régi testvéri kapcsolatok fűzik a (Folytatás az 1. oldalról.) hatja valóra a változást sür­gető dolgozók reményeit. A ma ikfilaüalklulit súlyos helyzetért azonban a kom­munistákat neim terheli fele­lősség. Az FKP lojálisán vett részt az 1981-ben ala­kult kormányban, bízva ab­ban, hogy a szocialisták be­tartják vállalt kötelezettsé­geiket. Nem a kommunisták, hanem Francois Mitterrand és a szocialista párt változ­tatta meg a kormány politi­káját — a nagytőke és a jobboldal nyomásának en­gedve — olyan irányban, amely még súlyosabbá teszi a válságot. Marohais ezután részlete­sen elemezte a jelenlegi vál­ságot, s hangsúlyozta, hogy az nem átmeneti jelenség, hanem a tőkés társadalmi rendszer mély válsága s az — a köztársasági elnök és a miniszterelnök legutóbbi il­lúziókat keltő kijelentései el­lenére — tovább fokozódik. A döntő gazdasági mutató ugyanis a termelés és a fog­Mongol Népköztársasághoz. A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársasághoz fűződő sokoldálú kapcsolatok fejlő­dése szempontjából igen je­lentősek voltak a múlt év­ben Moszkvában megtartott felső szintű szovjet—koreai tárgyalások. Évről évre gaz­dagodik a Szovjetunió test­véri barátsága és együttmű­ködése Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel. A Szovjetunió változatla­nul arra törekszik, hogy ja­vítsa kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, s megfe­lelő lépéseket is tesz ennek érdekében — állapította meg Viktor Csebrikov. — Az utóbbi időben bizonyos fej­lődés tapasztalható a köl­csönösen előnyös szovjet— kínai kereskedelmi és gaz­dasági, tudományos és mű­szaki kapcsolatokban, a kul­túra, a sport és a közoktatás területén megvalósuló érint­kezésben. A Szovjetunió azt lalkoztatottság alakulása, s ez a válság elmélyülését jel­zi. 1981. óta az iparban fél­millió munkahelyet szüntet­tek meg s a munkanélküli­ek száma 700 000-el emelke­dett. Bár a vállalatok pro­fitjai évi átlagban 25 száza­lékkal nőnek, a beruházási tevékenység továbbra is stag­nál. A szegénység fokozó­dott, ma már 600 000 mun­kanélküli nem kap semmi­féle segélyt. Ugyanakkor a gazdagok egyre gazdagabbá válnak. A tőzsdei árfolya­mok két év alatt 80 száza­lékkal emelkedtek s 52 000 kötvénytulajdonos 253 milli­árd frank profitot vágott zsebre. Súlyosbodott az or­szág nemzetközi helyzete is. A külföldi adósságok lénye­gesen megnőttek, a nemzeti függetlenséget pedig fenye­geti a közös piaci integráció és az atlanttzmuis felé való csúszás. A gazdaságot to- vábhra is tőkés kritériumok szerint irányítják. A kor­mány olyan szociáldemok­rata politikát folytat, amely a nagytőke érdekében igaz­kívánja, hogy tovább fejlőd­jenek és normalizálódjanak kapcsolatai Kínával. — Ez a normalizálódás természetesen csak a kölcsönösség alapján mehet végbe, s oly módon, hogy ne okozzon kárt har­madik országoknak. Japán esetében a Szovjet­unió a sokoldalú, fejlett kap­csolatok híve, annál is in­kább, mivel ehhez megvan­nak a széles körű lehetősé­gek, amelyeket ma még, nem a Szovjetunió hibájából, — nem használnak ki teljes mértékben. Bizonyos tokiói körök a kapcsolatok fejlődé­sének megakadályozására tö­rekszenek. Az Egyesült Álla­mok a militarizálódás és a fegyverkezési hajszába való bekapcsolódás veszélyes út­jára akarja vezetni Japánt. Tökéletesen nyilvánvaló, hogy ez nem felel meg a szovjet—japán kapcsolatok fejlődése érdekeinek — mu­tatott rá Viktor Csebrikov. gatjia a válságot. A francia politikai párltolk közül egye­dül az FKP hirdeti azt, hogy a válság nem végzetszerű, s Franciaországnak megvan­nak az erőforrásai ahhoz, hogy kijusson a válságból. Az FKP nem rejti véka alá — hangsúlyozta ezután Marchais —, hogy a válság tartós és tényleges megoldá­sa csak úgy képzelhető el, ha Franciaországban is meg­valósul a szocializmus. Erről kell meggyőzni mindazokat, akiket tömöríteni akarunk a válság elleni harcban. A szocialista országokról szólva Marohais rámutatott: valótlanok a szocialista or­szágok „válságáról” szóló ál­lítások, hiszen a szocialista országokban jelentkező prob­lémák megoldásához nem a rendszer megváltoztatására, hanem a rendszerben rejlő lehetőségek teljes kibonta­koztatására van szükség. Marohais nagy tapssal fo­gadott beszéde után megkez­dődött a vita a beszámoló és a kongresszusi határozat- tervezet fölött. BUDAPEST Szerdán befejeződött a Magyar Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapatainak harcászati gyakorlata, ame­lyet éves kiképzési tervük­nek megfelelően tartalékosok bevonásával hajtottak végre. A csapatok visszatértek hely­őrségeikbe, és a behívott tar­talékosokat leszerelték. A gyakorlaton tanúsított helyt­állásukért a honvédelmi mi­niszter több katonát — köz­tük tartalékosokat — kitün­tetésben részesített, illetve számos hivatásos és tartalé­kos tisztet, tiszthelyettest elő­léptetett. PRÁGA A magyar és a csehszlo­vák antifasiszta ellenállási mozgalom kapcsolatairól tu­dományos tanácskozást tar­tottak szerdán a prágai ma­gyar kulturális központban. MOSZKVA Isidoro Malmierca rendkí­vül pozitívan értékelte az Andrej Gromikóval folytatott tárgyalásait, amelyek — mint mondotta — lehetősé­get adtak egy sor fontos nemzetközi kérdés megvizs­gálására, a megvitatott kér­désekkel kapcsolatos véle­mények azonosságának meg­állapítására — mondotta szerdai sajtóértekezletén a kubai külügyminiszter. LONDON A brit katonai rendőrség szerdára virradóra egy egész „békefalucskát” számolt fel. hogy szabaddá tegye az utat Kelet-Angliában az új ame­rikai nukleáris rakéták fo­lyamatos telepítése előtt. A molesworthi légitámaszpont lesz Nagy-Britanniában a második, Nyugat-Európában pedig az utolsó bázis, ahol 1988-ig a robotrepülőgépeket rendszerbe állítják. BRÜSSZEL Leo Tindemans külügymi­niszter befejezte tanácskozá­sait NATO-szövetségeseivel az eurorakéták telepítése megkezdésének időpontjáról — közölte szerdán a belga külügyi szóvivő. Tanácskozik az FKP kongresszusa Negyven éve történt Szakszervezetekkel az új Magyarországért Mint arról a közelmúltban a hírközlő szervek beszá­moltak, 1945. január 18-án, a főváros pesti oldalának fel- szabadulása napján már megalakult az új ideiglenes szak- szervezeti központ. (A szakmai szervezeteket összefogó országos választott testületet Magyarországon először 1891- ben hozták létre.) A VII. kerületi AÍmássy tér 2. szám alatti egyemeletes házban folyt le az alakuló ülés. (Az épület ma a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének székháza.) A bejárat melletti falon márványtáblába vésett aranybetűk hirdetik e történelmi jelentőségű eseményt. Az ideiglenességet hamarosan felváltotta a véglegesen megalakult országos szervezet. Budapesttől függetlenül — hiszen gyors hírközlés, információ-csere jóformán lehe­tetlen volt még ekkor — az ország ideiglenes fővárosá­ban, Debrecenben sorra alakultak újjá a szakszervezetek. A vasutasok, a postások, a tűzoltók, a vagongyári mun­kások, a textilesek, a villamosvasút, a városi kertészet és a temető alkalmazottai, a házfelügyelők, a kiskereske­dők, a csatorna- és vízépítő munkások, a tisztviselők, a köztisztasági hivatal dolgozói, és egyéb alkalmazottak sorra jelentették be szakszervezetük újjáalakulását. Január végén Budapesten is sorra jelentették be meg­alakulásukat az új, demokratikus szakszervezetek. Az or­vosok, gyógyszerészek, postások szakszervezete, a segéd­munkások országos szövetsége már 24-én megkezdte mű­ködését. Ezeket követték a mérnökök és technikusok, a tanárok, tanítók és óvónők, vasasok, bőrösök, a fodrá­szok, a hírlapterjesztők, a famunkások, a gépjárműveze­tők, a művészek, az artisták, a vendéglátóipari, az építő­ipari, a könyvkötő és rokonszakmák szakszervezeteinek megalakulása. Az Egyetem utca 1. szám alatt minden délben ülésezett Kossá István elnökletével az ideiglenes Szabad Szakszervezetek Szövetsége. Február első napjaiban megértek a feltételei annak, hogy létrehozhatták a szakmai szakszervezeteket összefo­gó végleges országos központot, a „Magyar Szabad Szak- szervezetek Országos Központját”, amely 1948-ig mű­ködött ezen a néven. 1948-ban vette fel a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnevezést. A Budapesten ekkor megjelent egyetlen napilap, a Kállai Gyula, Darvas József, Zilahy Lajos szerkesztésében kiadott demokratikus újság, a Szabadság 1945. február 4-i, vasárnapi száma közölte külön cím alatt, hogy meg­alakult az új szakszervezeti tanács. „A Magyar Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt együttműkö­désére vonatkozó egyezményének szellemében megalakult a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. Főtitkára Kossá István lett.” Három nap múlva, február 7-én bejelentették, hogy megalakulása után megkezdte munkáját, dolgozik a Ma­gyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. „A magyar ipari, szellemi és mezőgazdasági foglalkoztatot­tak szervezkedése fontos lépést tett előre. A kommunista és szociáldemokrata munkásság közös elhatározással meg­szervezte a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központját, mely legfőbb összefogó szerve a Szabad Szak- szervezetekben tömörülő dolgozóknak.” Az első országos tanács tagja volt: Apró Antal (építő­munkás), Bartha Bertalan (vasas), Bokacsi Lajos (lito­gráfus), Brumiller László (nyomdász), Dobos József (fás), Gyuricza Gyula (kereskedelmi), Kisházi Ödön (vasas), Kiss József (bőrös), Kovács Józsefné (kereskedelmi), Ma- róti Károly (közlekedési), Túli István (szabó), Vas (Wit- teg) Miklós (vasas), dr. Weil Emil (orvos). Az ellenőrző bizottság elnöke: Biróné Ratkó Anna, az új országos köz­pont főtitkára Kossá István volt. A megalakulás alkalmából Kossá István nyilatkozatot adott, amelyben többek között ezeket mondta: „A szak- szervezetek kiépítése rohamosan halad. Mi, kommunisták a szakszervezetek egysége mellett vagyunk. Ezért sehol sem alakítunk külön szakszervezeteket, hanem a régi szervezetekben szociáldemokrata elvtársainkkal a legtel­jesebb egyetértésben fogunk harcolni a magyar dolgozók jogaiért és a fügegtlen, demokratikus Magyarországért. — Nem kétséges, hogy a négy demokratikus párt mellett ma a szakszervezetek hatalmas szervezett erőt jelentenek, melyet az ország újjáépítése érdekében mozgósítani le­het és szükséges." VIDA SÁNDOR Mai kommentárunk Ingerült „üzenet” Nem is olyan régen még legfeljebb néhány soros kis hír tudatta volna a világsajtóban, hogy Ausztrália kormányfője Washingtonban tárgyal. Ennek két ért­hető oka is volt. Először: Canberra nem tartozik ama fővárosok közé, amelyek aktívan vesznek részt a vi­lágpolitikában, és másodszor: az ausztrál-amerikai vi­szonyt sokáig az „egyetértés” unalmas-kellemes köze­ge jellemezte. Ismételjük: így volt eddig. Most azonban valameny- nyi megfigyelő egyetért abban, hogy Robert Hawke washingtoni utazása immár nem a néhány sort meg­érő rutinlátogatások jól ismert kategóriájába tartozik, tehát ahogy ezt mondani szokás: érdemes rá odafigyel­ni. A figyelem egyik fő oka az ANZUS nevű katonai tömb, amely 1951. szeptember elsején alakult San Franciscóban az Egyesült Államok, Ausztrália és Új- Zéland részvételével, és amely például 1964 júliusában elhatározta a dél-vietnami amerikai intervenció ak­tív katonai támogatását. A térségnek ez a valaha Kína- és szovjetellenes, ma már csak szovjetellenes katonai blokkja az enyhülés idején alig hallatott magáról, de Carter országlásának végén elkezdték, és Reagan ide­jén kiteljesetítették a szövetség komoly reaktivizálá- sát. Csakhogy — és az utóbbi időben meglehetősen sok a „csakhogy” — az új-zélandi kormány a közvéle­ményre való tekintettel bizonyos határt szeretne szab­ni a katonai tevékenység felpergetésének. Űj-Zéland közölte, hogy „politikai döntés” nyomán nem engedé­lyezi nukleáris meghajtású vagy atomfegyverekkel felszerelt hajók kikötését. A Pentagon ezt annyira sértőnek találta, hogy Washington nem vesz részt a tervezett tengeri ANZUS-hadgyakorlaton. Mivel az ausztrál kormányfőnek is szembe kell hazájában, néz­nie hasonló tömegmozgalommal, — amely mellesleg Japánon évente többször is végigseper, — figyelemre méltó az amerikai külügyminisztérium szóvivőjé­nek Hawke látogatására időzített nyilatkozata. Ez „az amerikai—új zélandi kapcsolatok általános válságát” festi a falra és kijelenti: „reméljük, Űj-Zélandnak adott válaszunk jelzi, hogy az ilyen mozgalmak más országokban sem történhetnek következmények nél­kül. ..” Ez világos beszéd, még pontosabban: világos fenye­getés. Méghozzá nemcsak O j-Zélandnak, hanem Ausztrá­liának (amelynek közvéleménye szeretné megakadá­lyozni atomfegyvert hordozó amerikai repülőgépek vendégjárását az ország bázisain), a japán ellenzék­nek, sőt (az ottani amerikai bázisok kezelése miatt) Görögország és (a közép-hatótávolságú rakéták telepí­tésének elhúzódása miatt) Hollandia kormányának is. Egy olyan látogatás, amely alkalmat ad Washinkton- nak számos szövetséges megfenyegetésére, valóban több mint rutinesemény. HARMAT ENDRE A* OBT Ütése Békemozgalmi terveink Sebestyén Nándorné megnyitja a tanácskozást Az Országos Béketanács szerdán Budapesten tartott ülésén tájékoztatót hallgatott meg időszerű nemzetközi kérdésekről, majd megvitat­ta az OBT 1985. évi munka- programját. A külpolitikai helyzet alakulásáról Pétér János, az országgyűlés alel- nöke beszélt. Fodor István, az OBT tit­kára, elnökhelyettese, a munkaprogram-javaslat elő­terjesztője, ezután szóbeli ki­egészítést tett. Hangoztatta: A békemozgalom munkájá­nak középpontjában válto­zatlanul az a törekvés áll, hogy valamennyi társadalmi réteget képviselve alkotó módon járuljon hozzá ha­zánk bákepolitikájának for­málásához. Az OBT a jövőben bővíti hazai tevékenységét annak érdekében, hogy minél szé­lesebb rétegeket vonjon be a munkába. Központi felada­tának tartja, hogy egységbe fogja és irányítsa a békéért és a leszerelésért küzdő erő­ket, társadalmi fórumot te­remtve számukra. A programtervezet vitája során Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára rámuta­tott, hogy a békemozgalom mélyen gyökerezik társadal­munkban. Hangsúlyozta: jó, hogy a mostani program már tükrözi azt a megúju­lási folyamatot, amely a magyar békemozgalmat az utóbbi években jellemzi. Mint mondotta, e mozgalom jól szolgálja nemzeti érde­keinket és fejezi ki a ma­gyar nemzet akaratát. Megszűnt a dunai jégkészültség Szerdán a Duna déli sza­kaszán is feloldották az egy hónapja tartó jégkészültsé­get. A folyó Dunaföldvár és a déli határ között cirkáló hét jégtörő visszatérhetett mohácsi és paksi állomás­helyére. Csupán a Jugoszlá­viában segédkező négy ma­gyar hajó áll még készen­létben Apatinnál arra várva, hogy szükség esetén a meg­felelő irányba terelgesse a folyón úszó jégtáblákat. Az árhullám várhatóan a hét végéig teljesen megtisz­títja a jégtől legnagyobb ha­zai folyónkat. A vízügyi igazgatóságok dolgozói elhe­lyezték már a parti hajózási jeleket, s megkezdték a fo­lyami jelzőbólyák kitelepí­tését is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents