Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-22 / 44. szám

2 KÉPÚJSÁG 1985. február 22. PANORÁMA Tyihontv választási beszéde (Folytatás az 1. oldalról) bályzatában, s jóváhagyja az 1986—1990-es új ötéves, va­lamint a 2000-ig tartó idő­szakra érvényes távlati nép- gazdasági tervet. A fejlett szocializmus tö­kéletesítése során kiemelke­dő szerepe van a gazdaság fejlesztésének — állapította meg Nyikolaj Tyihonov. A Szovjetunióban minden fel­tétel adott ahhoz, hogy a népgazdaságot a tudományos és műszaki szempontból leg­magasabb fejlettségi szintre emeljék, elérjék a legmaga­sabb munkatermelékenysé­gi szintet. Rendelkezésre áll a hatalmas tudományos és termelési potenciál, az óriási anyagi erőforrások, a jól képzett munkaerőgárda, a szocializmusból, mint maga­sabb társadalmi rendszerből fakadó előny. Ezeket az elő­nyöket az eddigieknél telje­sebb mértékben kell kihasz­nálni — mutatott rá Tyiho­nov. Nemzetközi kérdésekről szólva Nyikolaj Tyihonov a béke megőrzését, a nukleáris rakétaháború veszélyének kiküszöbölését nevezte a leg­fontosabb feladatnak. Hang­súlyozta, hogy a Szovjet­uniónak nincs szüksége a fegyverkezési hajszára, amelv idegen a szocializmus természetétől. A Szovjetunió A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa kétnapos elő­adói konferenciát szervezett Szekszárdon, ami a tegnapi nappal befejeződött. Két előadásra került sor. A résztvevők délelőtt elő­adást hallgattak a szakszer­vezetek nemzetközi tevékeny­ségéről, majd délután a szak- szervezetek területpolitikai tevékenységéről. Az első napirend előadója számos, rendkívül fontos kérdésre adott választ a hall­gatóknak, és a kérdésfelte­vőknek. A többi között meg­kérdezték, milyen kapcsola­taik vannak a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel, elsősorban az európaiakkal. Megkérdezték azt is, milyen a kapcsolat a szocialista or­szágok szakszervezeti moz­galmai között, ezen belül mi­lyen kapcsolat alakult ki a a teljes és általános leszere­lés híve. Nem vagyunk azonban utópisták — állapította meg a miniszterelnök. — Amíg létezik katonai fenyegetés, addig legdrágább kincsünk­ként kell óvnunk országunk, valamint szövetségeseink és barátaink biztonságát. A Szovjetunió soha nem enge­di meg, hogy bárki is kato­nai fölénybe kerüljön vele szemben. Készek vagyunk azonban a nemzetközi prob­lémák békés, tárgyalásos megoldására. Csupán egy dologhoz ragaszkodunk: az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletbentartásához. Az SZKP és a szovjet kor­mány a jövőben is minden szükséges intézkedést meg­tesz annak érdekében, hogy megvédelmezze a szovjet nép békés munkáját, erősítse az ország védelmi képességét. A szovjet fegyveres erők ma, és a jövőben is megkapják mindazt, amire a haza vé­delméhez van szükség. Nyikolaj Tyihonov szólt arról is, hogy az Egyesült Államok soha nem látott méretű fegyverkezési hajszát kezdett a szárazföldön, az óceánokon és a légtérben, s most ki akarja terjeszteni azt a világűrre is. A világűr militarizálása hallatlanul ve­szélyes kalandor vállalkozás. Ha nem akadályozzák meg, magyar és a román szakszer­vezeti mozgalom között. A másik előadásban a szakszervezetek területpoli­tikai tevékenységéről volt elsősorban szó. Az előadó mindenekelőtt azt hangsú­lyozta, hogy a jövőben meg­nő a tanácsok önállósága, önállóan fognak gazdálkod­ni, saját maguk döntik el, hogy pénzeszközeiket mire költik. Ezzel tehát megnő a tanács önállósága. Viszont ugyanekkor a helyi szakszer­vezeti szervek felelőssége is megemelkedik, hiszen a dön­tésekben a részvételükre szükség van. Az a kívánalom, hogy a jövőben a szakszervezeti szerveknek a tanácsi szer­veknél ugyanolyan jogkörük, jogosítványuk legyen, mint eddig volt és van a gazdasá­gi szerveknél. Ez egyelőre elképzelés a szakszervezet ezt az elképzelést támogatja — akkor semmissé teheti mind­azt, amit eddig a hadászati fegyverzetek korlátozása te­rén sikerült elérni, s a nuk­leáris katasztrófa szélére so­dorhatja a világot. Igaz ugyanakkor az is, hogy a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozása megkönnyíti a nukleáris leszerelést. A Szovjetunió realista, a béke érdekeivel tökéletesen össz­hangban álló álláspontot vall a nukleáris és űrfegyverze­tek kérdéseivel foglalkozó, márciusban kezdődő szovjet —amerikai tárgyalások ügyé­ben. Kész a legradikálisabb megoldásokra is. A dolog most már csak az Egyesült Államokon múlik. A Szovjetunió derűlátó a tekintetben, hogy az enyhü­lés újjászületik, s nincs ész­szerű alternatívája. A szov­jet emberek optimisták, és mélységesen hisznek a józan ész felülkerekedésében, ab­ban, hogy a különböző tár­sadalmi berendezkedésű ál­lamok békés egymás mellett élésének politikája ezen or­szágok kapcsolatának alap­jává válik. Csak ez a poli­tika biztosíthatja ugyanis az emberiség megóvását a nuk­leáris veszélytől, csak ez ga­rantálhatja a szilárd békét, s az emberek legfontosabb jogát, az élethez való jogot — hangsúlyozta választási beszédében Nyikolaj Tyiho­nov. reméljük ez a jövő gyakor­latában realizálódni is fog. Természetesen a szakma­közi bizottságoknak föl kell készülniük arra, hogy ebben megfelelő partnereik legye­nek tanácsi, gazdasági veze­tésnek. Nagy gond ma hazánkban, és így a mi megyénkben is, a lakásgazdálkodás. A szak- szervezetek ehhez több pénzt nem tudnak adni, viszont a lakáselosztás demokratiku­sabb, igazságosabb módjá­ban részt kívánnak venni. A lakásgazdálkodás ellenőrzése is a szakszervezeti jogosít­ványok körébe tartozik, ugyanúgy a jövőben a telek­gazdálkodásé is. Az előadói konferencia résztvevői hasznos ismere­tekkel birtokukban tértek vissza alapszervezeteikhez, s valószínű, munkájukban a hallottakat hasznosítani fog­ják. BUDAPEST A szovjet hadsereg és ha­ditengerészet megalakulásá­nak 67. évfordulója alkal­mából Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Vlagyimir Zo­tov ezredes, katonai és lég­ügyi attasé csütörtökön fo­gadást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Czinefe Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Grósz Károly a budapesti pártbizottság első titkára, Varga Péter, a Központi Bi­zottság osztályvezetője, Oláh István vezérezredes, honvé­delmi, Várkonyi Péter kül- ügy-, Kapolyi László ipari, Medve László egészségügyi miniszter, LadvánsZky Ká­ról- altábornagy, belügymi­niszter-helyettes és Borbély Sándor, a Munkásőrség or­szágos parancsnoka, vala­mint a Magyar Néphadsereg tábornoki karának több tagja. * Magyar—olasz vállalatközi vegyes bizottsági ülést tartot­tak csütörtökön Budapesten, á Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozáson az ENI (Olasz Országos Szén- hidrogén Egyesülés), illetve a Magyar Külkereskedelmi Bank és 16 hazai vállalat ed­digi együttműködését érté­kelték. LONDON Csötörtökön tíznapos láto­gatásra Nagy-Britanniába érkezett Józef Glemp bíbo­ros, a lengyel katolikus egy­ház feje. Utazásának célja aa, hogy erősítse a kapcsola­tok szálait a lengyel és a brit római katolikusok között. KUVAIT Minden fennakadás nélkül, rendben zajlottak le szerdán Kuvaitban az általános vá­lasztások. A csaknem ötven­hétezer szavazópolgár 231 je­lölt közül választotta meg a parlament ötven képviselő­jét. A választások eredmé­nyét csütörtökön reggel tet­ték közzé. BEJRUT Az izraeli megszállók az utóbbi napokban sorozatos megtorló akciókat szerveztek Dél-Libanon síiták lakta te­lepülései ellen. Szerdán kö­rülvették a Tyrtől keletre le­vő Tair Debba falut és lö­völdözni kezdtek — közölte a libanoni rendőrség. Az ak­ció legalább három halálos és több sebesült áldozatot követelt. Befejeződött a szakszervezeti előadói konferencia Kambodzsa: ágyúk és diplomácia Amikor néhány héttel ez­előtt megindult a kambodzsai hadsereg és a velük szövetsé­ges vietnami önkéntesek dön­tő támadása a kormányelle­nes erők ampili támasz­pontja ellen, az AFP francia hírügynökség két tudósítója a thaiföldi határt átlépve be­sétált a csatatérre. Az újság­írók néhány órát töltöttek a fütyülő golyók között, majd — miután élve megúszták a kalandot — visszakúsztak a szomszéd országba és meg­írták a világsajtónak, hogyan esett el Son Sann híveinek szépen kiépített támaszpont­tábora az ostromlók túlerejé­vel szemben. Furcsa „szabályok” sze­rint folyik ez a háború. A törvényes kormánnyal szem- beszálló erőknek, ha meg­szorítják őket, elég átlépniük a thaiföldi határt, hogy pi­henőhöz, biztonsághoz jussa­nak. Ha pedig a kambodzsai kormánycsapatok, s az őket támogató vietnami önkénte­sek — akik fegyverzetük, létszámuk, harci tapasztala­tuk alapján ma még a fő erőt képviselik a Heng Samrin- kormány ellenfeleivel ví­vott harcban — a határtól távolabb vonják össze egysé­geiket, a vörös khmerek, va­lamint Son: Sann, illetve Szihanuk hívei ismét vissza­szivárognak kambodzsai te­rületre, s ha lehet, újra bir­tokukba kerítik határmenti táboraikat. Az elmúlt hat esztendő során szinte az évszakok rit­musában változott a küzde­lem jellege. A száraz év­szakban (novembertől ápri­lisig), amikor a nehézfegy­verzet könnyebben halad a kambodzsai dzsungel-utakon is, a kormányerők rendre ki­füstölték az ellenforradalmá­rok különböző csoportjait fészkeikből, amelyeket a gyér lakosságú övezetekben ren­deztek be maguknak, közel a thaiföldi határhoz. Amikor viszont megeredtek a mon­szun-esők, a vörös khmerek, a szihanukisták és Son Sann hívei szivárogtak vissza Thaiföldről és kezdődött minden elölről. Kína, az Egyesült Államok, Thaiföld és kisebb mértékben a többi ASEAN-országok ennek az ellenállásnak támogatásával védelmezték egyben az úgy­nevezett „demokratikus Kambodzsa” diplomáciai po­zícióját, azt, hogy a népirtó Pol Pót, továbbá Son Sann és Szihanuk "koalíciója bito­rolja Kambodzsa helyét az ENSZ-ben. A koalíció elnöke Szihanuk herceg, aki néhány ezer fegy­veressel rendelkezik, míg hajdani miniszterelnöke, Son Sann körülbelül kétszer any­nyi — tízezer — harcosnak parancsol. E szövetkezés fő­erejét Pol Pót vörös khmerjei alkotják — ők nyugati becs­lések szerint 35—40 ezren vannak. Így nyilvánvaló: Szihanuk jelenléte a kor­mány élén, s Son Sann erői csak arra kellenek, hogy sza­lonképessé tegyék a népirtó Pol Pot-sereg mai hadjárata­it a Nyugat számára. Per­sze, senki számára sem titok: a koalíciót csak a törvényes kambodzsai állam elleni fel­lépés tartja össze, amúgy ezer ellentét szabdalja. Sziha­nuk néhány éve még saját palotájában volt Pol Pót fog­lya, s családjának több tag­ja veszett oda a „vörös khme­rek” rémuralma idején. De mi történik akkor, ha a kormányellenes erők el­vesztik, s már vissza sem tudják hódítani eddigi tá­maszpontjaikat? Ha leszűkül az olyan ceremóniák lehető­sége, amelyeket Szihanuk még februárban is megren­dezett, amikor egy-két kilo-' méterre a thai határtól, de kambodzsai földön vette át nagykövetek megbízólevelét? Az idei száraz évszak harcai nyomán éppen ezt a kérdést teszik fel a nyugati elemzők: ezúttal a népi Kambodzsa harcosai és vietnami szövet­ségeseik nemcsak kiűzték el­lenfeleiket táboraikból, de, vélik az elemzők, hosszabb tartózkodásra is berendez­kedtek az elfoglalt támasz­pontokon. A Son Sann-féle csoportok támaszpontjainak szétverése nyomán még nyilvánvalóbbá vált, hogy a Phnom Penh-i kormánnyal szemben csak a polpotisták kompromittáló társaságát lehet hatékonyan támogatni. Ezt a nyugat nem vállalta, csak Peking. Az el­múlt héten azonban a vörös khmerek két fő támaszpont­ja is elesett, a thaiföldi ha­tár mentén elterülő kam­bodzsai területen alig maradt komoly ellenállásra lehető­ség. A kambodzsai hadszínté­ren bekövetkezett változások arra indították Kínát, hogy fokozza a nyomást Vietnamra a VSZK északi határai men­tén, ez azonban nem változ­tat azon, hogy a Szihanuk- „vezette” koalíció eddigi tá­mogatói közül sokan kényte­lenek lesznek feltenni a kér­dést, ha a képviselet sorsa újra napirendre kerül: hol, a dzsungel melyik rejtekében van az a „demokratikus Kambodzsa”? Az idei száraz évszak csa­tái nemcsak a katonai, ha­nem a politikai térképet is átrajzolták. Egyre irreálisabb lesz tagadni a nyilvánvaló tényt, hogy Kambodzsa ma Népköztársaság, s kormá­nyának élén Heng Samrin áll. BARACS DÉNES Mai kommentárunk Keresztutak „Crossroads” — szótári jelentése: keresztutak. Ez a nevie aninialk a Fokvárostól allíg húsz kilométerre levő, fáiból, huLlámipapírból, bádo^kainirtákbál, és más hulliadék- anyagdkból éipüllt településnek, amely az elmúlt napok­ban az Afrika déli csücskéből érkező jelentések élére került. A dél^afnikai nagyváros közelében létrejött, becs­lésék szertrtt 60—65 ezres llákosú óriási nyomornegyed véres összecsapások színihelye volt: a gumilövedékeket és könnygázt bevető biztonsági erők erőszakos fellépé­se a hírek szerint legalább 16 halálos áldozatot követelt, míg a sebesültek száma elért a 250-et. A zavargások annalk nyomán rohantak ki, hogy híresz­telések terjedtek el az apartheid érteimében engedély nélkül letelepedett több tízezernyi lakos kényszerkitele- pítésóről. Az intézkedést a heves' reagálás, a robbanás­sal fenyegető helyzet kialakulása láttán a dél-afrikai ha­tóságok egyelőre visszavonták — helyesebben csupán el­halasztották. Ám ez a bejelentés már nem tudta lecsilla­pítani a felkorbácsolt szenvedélyeket. Nem túlzás megállapítani, hagy a fajüldöző kormány­zat más — szimbolikus — értelemben is keresztúthoz érkezett. A Botharkábiinetnek el kell döntenie, mennyi­ben enged az egyre érezhetőbb belső és a legalább eny- nyire jelentős külső nyomásnak, s valóra yálitjia-e a faj­üldöző rendszer legalább részleges enyhítésére tértit ígé­reteket. Máslilk lehetősége, a reformkövetelések változat­lan mákacs elutasítása, ugyanis egyre veszélyesebb kö­vetkezményekkel fenyeget. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy szavakban a kormányfő hajlandónak mutatko­zott egyes, igaz, inkább kisebb hatókörű, kozmetikai jel­legű módosításokra, bizonyos korlátozások feloldására, vagy enyhítésére, s az új parlament januárt megnyitá­sakor nem zárkózott el valamiféle „tárgyalási fórum” létrehozásától sem. E közelebbről meg nem határozott érinitkezésli csatorna azonban messze nem elégíti ki a faji elkülönítés felszámolásáért küzdő polgárjogi szerve­zeteket. A pretoriai rendszer azonban a jelek szerint más, ér­demibb változtatásokra alig kapható. Továbbra is megta­gadja az alapvető politikai és személyiségi jogOk gyakor­lását a népesség túlnyomó többségét alkotó fekete ősla­kosságtól. és az apartheid-rezsim egyre égetőbb gond­jainak megoládását változatlanul a banituszitánok, e mes­terségesen kreált, s látszatfüggétlenséggel felruházott ál­lamalakulatok létrehozásától reméli. Botháéfcát az sem zavarja, hogy a banitusztán-politika a Vülágközvélemény teljes elutasításába ütközik. Persze tény, hogy mindad­dig, amíg a számtalan ENSZ-hátánozatot, tilalmait és el­ítélő állásfoglalást a gyakorlatiban nem váltják valóra, addig Pretoria nincs igazi lápéslkényszerben. Márpedig a Dél-Afrikai Köztársaság legfőbb külföldi támogatója, az Egyesült Álllalmük részéről épp e szigorú szankciók érvényesítésére nincs meg a hajtiandóság — annak elle­nére, hogy az apartheid elleni küzdelem magán az USÁ-n belül is hónapok óta erősödik. A Reagan-kormány még mindig a „konstruktív elkötelezettség” elvét hirdeti, ami a gyakorlatiban a nyílt Pretória-ellenes támadások eluta­sítását, s a „csendes diplomácia” előnyben részesítését jelenti. Ám ennek sikere (ítnzonyíiék rá épp a most Oross- roadsban történtek, vagy a legfontosabb fekete politikai szervezet szinte teljes vezetőségének letartóztatása a mi­nap), enyhén szólva kérdéses. Sokkal határozottabb, ösz- szehangoltahb nemzetközi fellépésre volna szükség ah­hoz, hogy a Botha-kormányzat, a „keresztútnál” állva csakugyan a kibontakozáshoz, a társdalmi megbékéléshez vezető ösvényen induljon el. SZEGŐ GÁBOR Crossroads a zavargások idején. (Telefotó) A Magyar Nemzeti B ank tájéko ztatója Érvényben: 1985. február 22-én Angol font 5691,26 5696,96 5702,66 Ausztrál dollár 3722,13 3725,86 3729,59 Belga frank 77,85 77,93 78,01 Dán korona 437,28 437,72 438,16 Finn márka 755,95 756,71 757,47 Francia frank 511,51 512,02 512,53 Hollandi forint 1380,74 1382,12 1383,50 Japán yen (1000) 199,85 200,05 200,25 Kanadai dollár 3838,36 3842,20 3846,04 Kuvaiti dinár 16917,14 16934,07 16951,00 Norvég korona 547,59 548,14 548,69 NSZK-márka 1564,77 1566,34 1567,91 Olasz líra (1000) 25,29 25,32 25,35 Osztrák schilling 222,76 222,98 223,20 Portugál escudo 28,94 28,97 29,00 Spanyol peseta 28,34 28,37 28,40 Svájci frank 1849,54 1851,39 1853,24 Svéd korona 556,30 556,86 557,42 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 5224,01 5229,24 5234,47 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1984. december [ 1-i közléseknek megfelelően vannak érvényben. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents