Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
1985. február 2. "NÉPÚJSÁG 9 Jugoszlávia Harmincöt éves a Maftagas Három és fél évtizede annak, hogy a jugoszláv kormány rendeletére megalakult az országos kőolaj- és gázkutató vállalat. Ebből a cégből fejlődött ki a több mint húszezer dolgozót alkalmazó és 14 munkaszervezetet felölelő Naftagas társult munka- szervezet. Jugoszláviában 1952-ben Ürményházánál tárták fel az első kőolajmezőt. Ugyanebben az évben kezdték meg a rendszeres gázkitermelést, majd 1956-ban a kőolajbányászatot. 1966-ban elkészült a Kikinda—Elemér kőolajvezeték, a Mokrin—Kikinda— Pancsova gázvezeték, valamint az eleméri gázfinomító. 1965 és 1968 között elkészültek a pancsovai és az újvidéki kőolajfinomítók. A Naftagas kutatói a 35 év alatt 1466 fúrást végeztek 3600 méteres mélységig, s feltártak 68 kisebb kőolaj- és gázlelőhelyet. Az érvényben lévő árak alapján az eddigi kőolaj- és gázkitermelésük értéke több mint 7 milliárd dollár. A finomítókban az elmúlt évben 4,4 millió tonna hazai és import kőolajat dolgoztak fel. s ebből 44 millió dollár értékben exportáltak. Lengyelország Másodlagos nyersanyagok Érdekes kezdeményezés színhelye volt a közelmúltban a lengyelországi Katowice: itt rendezték meg első ízben a másodlagos ipari nyersanyagok országos vásárát. A találkozó jó alkalom volt arra, hogy a még hasznosítható nyersanyagmaradékok, értékes termelési hulladékok gazdára találjanak. A börzét az Országos Anyaggazdálkodási Intézet szervezte, társadalmi ösztönzésre. A vásár csak egy a takarékossági akciók sorában. Üjabban a lakosság is aktívan részt vesz a különböző gyűjtési kampányokban. A felvásárlási helyeken olyan lakossági hulladékot gyűjtenek, amelyek új anyagokat pótolhatnak. Például a lengyel papírgyártás alapanyagának csaknem a 40 százaléka már most is használt papír. Folyékony szén Szibériából Óriás erőművek Ma, amikor az emberiség egyre szélesebb körben alkalmazza az atomenergiát, hogy takarékoskodjon a szerves tüzelőanyagokkal, a jó öreg szén mégis újra egyik legfontosabb energiaforrásunkká válik. A Föld széntartalékai oly hatalmasak, hogy a szakértők számításai szerint ez a mennyiség legalább ezer évre elegendő. A technika mai fejlettségi szintjén a szén alkalmazása jóvol hatékonyabb és ökológiailag veszélytelenebb, mint ezelőtt. A szén energetikai felhasználásának újfajta megközelítésére jó példát szolgáltatnak a kancs—acsinszki tüzelőanyag-energetikai komplexum, a Káték tervei. A kancs—acsinszki barnaszénmedence, ahol több mint húsz lelőhely ismeretes, nyolcszáz kilométer hosszúságban húzódik a transzszibériai vasútvonal menitén. A szénréteg vastagsága eléri a 70—100 métert. Ráadásul ezek a rétegek közel vannak a felszínhez; a külszíni fejtéssel kitermelhető szénmennyiség a számítások szerint mintegy 140 milliárd tonnára tehető. A kancs—acsinszki szén energetikai felhasználásának azonban vannak bizonyos nehézségei: az alacsony hőfejlesztőképesség és a magas nedvességtartalom miatt nem célszerű nagy távolságokra szállítani a szenet. Az eredeti tervek szerint a kitermelt szén mintegy felét Szibériában kellett volna felhasználni. A kancs— acsinszki energetikai komplexumban a korábban tervezett tizenkét erőművel szemben csupán kettő—három épül fel. Ezek egyike, a be- rezovkai erőmű, amelynek tervezett kapacitása 6,4 millió kilowatt, már a jelen ötéves tervben (1981—1985) áramot fog szolgáltatni. Először a krasznojarszki nehézexkavátor-üzem készül el, amely gépeket, berendezéseket ad a feltáró munkákhoz. Az akadémia bányaipari intézetének kutatói eredeti tervet dolgoztak ki a bere- zovkai külszíni fejtés feltárására. Ahhoz, hogy a Berezovka 1. külfejtésről —, amelynek kapacitása évi 55 millió tonna szén lesz, folyamatosan lehessen szállítani a fűtőanyagot a hőerőműbe, két és fél ezer vagonra volna szükség. Ezért a fűtőanyag-szállítást a külszíni fejtéstől a hőerő művekig folyamatos működésű futószalagokkal oldják meg, melyek közül nem egy hossza meghaladja a 15 kilométert. A berezovkai hőerőműben 800 000 kilowatt teljesítményű turbinák üzemelnek majd. Az ilyen méretű energiablokkok használata a korábban alkalmazott 300 000 kilówattos teljesítményű helyett 10 százalékos beruházási, 20 százalékos fémmegtakarítást és kevesebb kezelőlétszámot tesz lehetővé. A kancs—acsinszki energetikai komplexum egész sereg bonyolult problémát vet fel. A legfőbb a hulladékok kérdése. Mit lehet tenni a sok millió tonna hamuval, salakkal, a füstfelhőkkel, a folyónyi forró vízzel^ egyszóval mindazzal, ami nap mint nap kísérőjelensége lesz a hőerőmű munkájának? Folynak a kutatások a hulladékok felhasználására, meny- nyiségük csökkentésére. De a tudományos-technikai fejlődés, amely óriási méreteket diktál a termelésben, gyökeres megoldást követel a hulladékok kérdésében is. Ami a villamosenergiaszükségletet illeti, az még az ‘„atomprogram” megvalósítása után is növekedni fog, hiszen Szibériában is számos nagy energiafogyasztású ipari üzem telepítését tervezik. Ezt az igényt a kancs— acsinszki energetikai komplexum minőségileg új alapokon fogja kielégíteni. A kutatók egyebek között felvetették a szén vegyi-energetikai feldolgozásának gondolatát. Oleg Lajne Ezernyi szakmát tanulhatnak a fiúk és leányok a Szovjetunió szakmunkásképző intézeteiben, szakközépiskoláiban. Lehet, hogy az egyik szakma könnyebb, a másik nehezebb, több vagy kevesebb szellemi képességet feltételes, de gyakorlatilag minden fiatal megtanulhatja ha akarja. Az észtországi Tallinnban a tengerészeti szakközépiskola azonban nem a szokványos intézmények közül való. Ide csak azokat veszik fel, akik gyermekkoruk óta a tengerre vágynak, akik már a középiskolában céltudatosan készültek a tengerészeti szakmára. Az 1984-es tanévben vettek föl ebbe az iskolába leányokat: híradástechnikát, navigációt, halfeldolgozási technológiát tanulnak. Természetvédelem a sarkvidéken A tál linni tengerészeti szakközépiskola leány tanulói Az utóbbi évtizedekben északon megváltozott az ember és a természet kölcsönös viszonya. A kőolaj- és földgázkitermelés, a színesfémek bányászata, az energetika az emberi tevékenység fő irányává változott ezeken a területeken. Az északi természet azonban nagyon törékeny, ami a délebbre fekvő területek számára normális megterhelés, északon mélyreható, kellemetlen, gyakran visszafordíthatatlan változásokat idéz elő. E változásokat különösen az állalMc és a növényzet sínyli meg. Valóban, a tundrán elegendő a kotlóst elzavarni a fészkéről, hogy a fészek a tojásokkal elpusztuljon. Ha valaki megkísérli közelről lefényképezni a rozmárok heverőhelyét, pánikot kelt az állatok körében, ami gyakran azzal végződik, hogy a rozmárok agyonnyomj ákl eltiporják egymást, különösen a kicsinyeket. Ha a tundrát végigszántja egy lánctalpas traktor vagy egy terepjáró, és feltépi a mohatakarót, nyomában évtizedekig be nem gyógyuló seb marad. Megzavarja a talaj felső rétegének hőháztartását, a keréknyomban gyorsan felolvad az örökké fagyott talaj, mélyedések keletkeznek, a talaj megsüpped. I Kandalaksai Állami Termégzevédelmi Terűlet. Az első fióka az ezüstsirály fészkében Fát kivágni itt annyit jelent, mint szabad utat nyitni a szélnek és a hóviharnak. És az erdők nemcsak menedéket nyújtanak a madaraknak, és a négylábúnknak, hanem a zord északisarki klímát is enyhítik. Északon az ipar fejlődése olykor váratlan problémákat idéz elő. Például a kőolaj- és földgázvezetékek a vándorló rénszarvascsordának leküzdhetetlen akadályt jelentettek, s az állatok gyakran elpusztultak. Üjabban különleges átjárókat kezdtek építeni, vagy a kőolaj- és gázvezetékeket a földbe süllyesztették. Lum Lummák a Kandalaksai Természetvédelmi Területen Az északi-sarkvidéki természet jövője aggasztja a szovjet szakembereket, ezért a természetvédelmi terülek szervezésének nagy jelentőséget tulajdonítanak. Vannak területek, ahol az ember gazdasági tevékenységének bármilyen formája tilos. Az időlegesen védett területeket rendszerint meghatározott időre szervezik, s azokban csupán egyes természeti objektumokat, állat- és növényfajokat védenek. Az északi népek már az őskorban védtek egyes területeket. A nyenyecek például régtől fogva „szentnek” — mai fogalmaink szerint védettnek — tekintették a Ja- mal-félszigettől északra, a Kara-tengerben fekvő Fehérszigetet. Ezen a szigeten nem legeltették a háziasított rénszarvasokat, s nem vadásztak. Délebbre azonban, a Jamal-félszigeten eredményesen vadászták a vadon élő rénszarvasokat, a sarki rókákat, a vízimadarakat. A harmincas években Távol-Északon két állami természetvédelmi területet létesítettek, a Lappföldi és a Kandalaksai Természetvédelmi Területet. A Kandalaksai Természetvédelmi Terület a Szovjetunió északnyugati részén, a Fehér- és a Barents- tenger szigetein terül el. A Barents-tengeren a természetvédelmi területhez tartozik a Hét-sziget szigetvilága. A szigeteket körülvevő vizekben a fókák különböző fajtái élnek, olykor a cetek ^szökőkútjai” is láthatók. összesen több mint 30 vadállat- és több mint 200 madárfajta él itt, köztük az északi természet egyik legszebb ékessége, a vadászsólyom. A jegesmedvék „szülőotthona” — így nevezik a Vran- gel-szigeti természetvédelmi területet. Évente 200—250 nősténymedve gyülekezik itt, és 300—400 bocsot szülnek. A Szovjet Északi-sark vidékének határai között található a Tajmiri Természet- védelmi Terület (területe 1,3 millió hektár.) Az arktikus és szubarktikus tundra különböző típusai találhatók itt, a világ legészakibb erdős szigetei. Tizenhat állatfajta és több mint ötvenféle madár talál itt otthonra. Most a Ferenc József-föl- dön, Eurázsia legészakibb arktiszi szárazföldjén tervezik új természetvédelmi terület létesítését. Főleg a madarak bősége tűnik itt szemünkbe. A szigeteken több mint 60 madárkolónia található. A szigetvilág határai között összesen 37 madárfajtát regisztráltak, közülük 14 állandóan itt fészkek Kilenc emlősfajta él itt. Köztük — jegesmedvék, fókák és cetek. A szigettenger vizében az év minden szakában élnek rozmárok, narválok, s a grönlandi cetek kis csapatai. Valamennyien a ritka vagy az igen ritka fajták kategóriájába tartoznak. Ez a tervezett természetvédelmi terület mintegy 4 millió hektáron terül majd el. Szavva Uszpenszkij a biológiai tudományok doktora A jeti fantomképe Szovjet kutatók elkészítették a világ sok táján keresett havasi ember fantomképét. Az expedíció vezetője, Kozlov szerint a jeti — ahogy a havasi embert nevezik — erdei ember: a Kaukázus hegyeinek erdőségeiben és a kínai határon él. A magányosan járó élőlény napközben alszik, és a rossz idő elől a fák alá menekül. A jeti olyan magas, mint egy átlagos ember — közölte Kozlov a Szo- cialiszticseszkaja Indusztrija című lapban —, de két méter magasra is megnőhet. Óránként tizenkét km-es sebességgel mozog. Lábai nagyobbak, mint az emberék és alkalmasak a köves talajon való gyors futásra — írta a szovjet kutató. A fantomképet állítólagos szemtanúk ötezer leírása, a jeti láblenyomatairól készített ötven kép alapján készítették el. Gyógyfalu A Szredna Gora hegység déli lejtőjén terül el Banja. A falu régi település, tanúi ennek az egykor itt élt népek lakhelyeinek romjai, s a község több évszázados épületei. Ma Banja virágzó üdülőfalu, amely egyben gyógyhely is. Korszerű szanatóriumai, terápiás központja, szak-rendelőintézete és több szakszervezeti gyógyüdülője van. Itt épült fel a bolgár rézbányászok gyógyító-megelőző központja is. A falut évente több mint tízezer gyógyulni, pihenni vágyó dolgozó keresi fel. A közelmúltban adták át rendeltetésének a szövetkezeti üdülő- és gyógyszállót, amely egy-egy turnusban 150 mező- gazdasági dolgozót fogad.
