Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
IO KÉPÚJSÁG 1985. február 2. Dombóvártól Moszkváig Száz éve született Varjas Sándor filozófus Még ma is az alig ismert, „elfelejtett” filozófusként emlegeti az irodalom. Pedig olyan időszak gondolkodója volt, amely a magyar munkásmozgalom és a filozófia- történet szempontjából egyaránt fontos. Varjas Sándor 1885. január 19-én született Dombóváron. Az elméleti kérdések iránt korán fogékony. 19 éves korában cikket ír a Dombóvár és Vidéke egyik számában, amelyben a társadalmi ^változás szükségességének” gondolatát fejtegeti. Nagy hatással van rá Zola, Ibsen, Dosztojevszkij, Gorkij. A gondolkodásnak olyan útját kezdi járni, amely sokirányú tudományos érdeklődését és politikai érzékenységét mutatja. 1905- ben belép a Szociáldemokrata Pártba, rendszeresen ismeretterjesztő előadásokat tart munkásoknak. Tanulmányait befejezve Jászberényben lesz gimnáziumi tanár. Pártjában, a helyi politikai közéletben nagyon aktív. Olyannyira, hogy az ország- gyűlési választásokon a jászberényi tanár a kultuszminiszter, gróf Apponyi Albert ellen szólal fel és egy parasztember mellett agitál. Az ifjúság hazafiatlan szellemű” nevelése miatt gyorsan távoznia kellett, Budapesten kapott tanári állást. Az első világháború idején az SZDP balszárnyához tartozik. A Károlyi-kormány egyetemi tanárrá nevezi ki. Tagja lesz az Országos Ismeretterjesztő Bizottságnak és 1919-ben belép a Kommunisták Magyar- országi Pártjába. A Tanács- köztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság tudományos-propaganda osztályának vezetője. A proletár- diktatúra leverése után 12 évi börtönre ítélik, de három év múlva a Szovjetunióba kerül, ahol 1939-ben bekövetkezett haláláig emigrációban él. Elméleti és politikai tevékenysége alapján joggal mondható Varjas életútja rendhagyónak. Már fiatalon aktív közreműködője kora munkásmozgalmának, 1919- ben fontos politikai szerepet tölt be, de filozófiai gondolkodására még az idealizmus jellemző. Politikai magatartása ez iőben előrébb jár, mint filozófiai rendszere. A marxizmus elméletét és módszerét lényegében a Szovjetunióban sajátította el. A 16 év során volt kapcsolata az emigrációval — elsősorban Varga Jenő, Lengyel Gyula, Hamburger Jenő említhető —1, de az őket jobban foglalkoztató hazai politikai kérdések helyett Varjast elsősorban a tudományos közélet vonzotta. Előbb a Vörös Pro- fesszúra Intézetben dolgozik, majd a Kommunista Akadémián, 1932-től pedig a Moszkvai Állami Egyetem professzora. A húszas-harmincas évek filozófiai vitáinak egyik főszereplője lett, s talán ezzel magyarázható, hogy a szovjet filozófiatörténet nem a magyar, hanem a hazai filozófusok között szerepelteti. Magyarországon a kilencszáztízes években jelentkezik az a generáció, amelynek legjobbjai hosszú ideig meghatározói voltak a magyar filozófiának. Lukács Györgynek az 1910-ben megjelent Lélek és a formák című munkáját kell ebben a sorban elsőként említeni. És mind többet hallatnak magukról kortársai, barátai, Balázs Béla, a fiatalon elhunyt Popper Leó és mások. 1911- ben jelenik meg Fülep Lajos és Lukács György szerkesztésében egy európai színvonalú folyóirat, a Szellem. Varjas Sándor filozófiai munkássága is ez időben indul. 1908-ban még kantiá- nus álláspontról írja meg doktori értekezését A kategóriák transzcendentális^ levezetése címmel. Munkássága második szakaszában — elsősorban a lélektan kérdéseivel foglalkozva — sem a dialektikus materializmus képviselője még, de gondolkodása mindinkább evilági irányultságú. 1913-ban jelenik meg Freud álomelméletét értelmező, Az álomról című kis könyve, amelyben a népszerű ismeretterjesztés szándéka kifejezetten politikai jellegű példák alkalmazásával lép túl a korabeli hasonló munkák értékén. Simmel berlini és Max Weber heidel- bergi baráti társaságának mintájára 1915-ben Budapesten megalakul a Vasárnapi Kör, amely — sok más kortársához hasonlóan — Varjas gondolkodásában is jelentős szerepet töltött be. A törzstagok mellett — Balázs Béla, Lukács György, Foga- rasi Béla, Hauser Arnold, Mannheim Károly — nem állandó, de gyakori vendég volt Varjas Sándor, Sinkó Ervin, Bartók Béla, Lesznai Anna, Kodály Zoltán, Révai József is. Vitáik egyik nagy kérdése az egzisztencializmus és természetesen Kierkegaard, Dosztojevszkij. A Vasárnapi Kör 1917-ben előadássorozatot indított a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája címmel. Varjas fenomenológiai — a közvetlenül észlelhető sajátosságokat leíró tudomány — kutatási eredményeiről tartott előadást. Idealista beállítottságú világnézete nem volt egyedüli jelenség a Vasárnapi Körben, mégis — mind- határozottabban érdeklődve a legfontosabb társadalmi és politikai kérdések iránt — a Tanácsköztársaság sok híve és tevékeny közreműködője került ki a baráti társaságból. Varjasnak jó kapcsolata Volt több folyóirattal: a Huszadik Századdal, az Athe- naeummal. Ez utóbbi — a Magyar Filozófiai Társaság folyóirata — közölte 1919-ben Marx mint filozófus című írását. Cikkében a marxizmus vezéreszméjének tartja:, hogy „az emberiség csak olyan feladatokat ad föl önmagának, amiket meg is tud oldani. De a marxizmus azonkívül a legtökéletesebb tömegnevelési elmélet is egyszersmind, amely a tömegeket meg is tanítja arra, hogyan kell akarni a feladatokat megoldani.” Még az évben elkészül az Értéktöbblet és profitráta, valamint a Marx és Engels életrajza című két tanulmánya is. Életének harmadik, marxista filozófussá érésének legjelentősebb szakasza az emigráció. Munkásságában eddig Hegel és Marx hatása egyaránt kimutatható. 1922- ben Bécsbe, majd Moszkvába utazik, ahol az ún. mecha- nisták csoportjának egyik legtöbbet vitatkozó és sokat vitatott személyisége lesz. 1926-ban készül el Az újkori filozófiai története című munkájával, amelyre Asz- musz ad kritikai választ. 1928-ban befejezi a dialektikus materialista filozófia népszerű kifejtését Lenin művei alapján, majd a Logika és dialektika című tanulmányát. Nem könnyű helyzetben teszi mindezt), hiszen ekkor még erős hatású a proletkult és Varjas nem ismerhette Lenin néhány, csak később kiadott filozófiai művét. Sok előadást tart és gyakran kerül a viták középpontjába. Szívesen foglalkozik a matematika, a logika és a filozófia összefüggéseivel. Marx mint matematikus című írása után a kritika nagyon elmarasztalja, mert a bírálók szerint a matematikát egyetemes módszerként alkalmazta. Életének utolsó éveiről kevesebbet tudunk. A hagyatékát kutatók szerint „az ő munkájával sok más kezdeményezés is torzó maradt, .. . hosszú évekre vége szakadt annak a pezsgő, eredményekre biztató közszellemnek, amelynek Varjas munkássága nem elhanyagolható része volt.” Születésének századik évfordulóján rá emlékezve elmondhatjuk: mind tudatosabban vállalt marxizmusa a magyar filozófia és a munkásmozgalom egyik jelentős személyiségévé emelte. Kaczián János Januar kemény napjai Farkasordító hideggel rontott ránk a tél, szakaszos sűrű havazással. A gyerekek csodálkozva és ujjongva néztek ki reggel az ablakon, szaladtak le az utcára, és bámultak föl a szürkén gomolygó égre, mely sok százezer csillagos fehér pihére bomlott. Feltámadt a szél, és olykor felhőkben hajtotta a havat maga előtt, de ez csak növelte jókedvüket. Nem telt bele rövid félóra, visongó csoportokban lepték el a havas utcákat és siklottak le szánkóikkal a völgyet lezáró puskos hegy homlokán. Ezen a januári reggelen azonban szomorúan mentünk Pikus kutyámmal. A hóesés már elállt, dermedtre fagyott a táj, a nap kegyetlenül és hidegen derengett ki a párák mögül. A hajnali köd visszavonult leselkedőn a hegyek közé. A fagy szemünkbe vágott és elfojtotta lélegzetünket. — Tudtuk már, éreztük mindketten, hogy nem vár többé, aki ilyenkor reggel otthon mindig fogadott. A kutya mellém húzódott, a völgy eleje az iskolán túl csendes volt. A téli szünet lejárt. Üres volt minden. Csak a madarak közeledtek felénk a bokrokból bizakodóan. Szinte a vállamat súrolták, amint lehajtott fejjel némán befordultunk a házunk szögletén. Szürkületkor megint indultunk. A köd feljött a hegyek mögül. A körvonalak megnőttek és elmosódtak. A mozdonyvezetők és gépkocsivezetők most bizonyára összehúzott szemmel fürkészik az eget. mert nehéz óráik jönnek. — A régi, útonjáró emberek közül — még jó százhúsz éve is — a vándorlegények ilyen időkben bekopogtattak valamelyik barátságos házba, hogy szállást kérjenek; a magányosan portyázó betyár pedig átvágott toronyiránt a rónán, megsarkantyúzta lovát, hogy még a sötétség előtt kiköthesse a pusztai csárda hátsó zegzugos részén, hacsak nem tűnt fel a forduló előtt a figyelmeztető jelzés — hogy pandúrok lesnek a közelben. Ha pedig föltűnt, akkor tovább vonult valamerre, ha tudott, az úttalan utak tekervényein. A perzekútor emberei pedig ittak és melegedtek az ivókban, s talán most nem is vettek észre semmit... Sok érdekes történetet szerettem volna még elmondani neked, KEDVESEM, a régi idők valós meséiből, ahonnan csöndes estéken mindig följártak az emlékeimbe. Lehet, hogy valamelyiket ismételgettem, de alig sikerült elmondani a legfontosabbat, ami valahogy kívül rekedt az elbeszéléseimből. Vége! Nincs tovább? — Azért ne légy olyan biztos benne, és sohse higgyed, hogy az árnyakat olyan könnyű volna legyőzni. És ne gondold azt se, hogy azért, mert én már nem hallom a hangod, Te nem fogod valami csodálatos módon megérteni az én beszédemet. Ma volt a születésnapod; a Nap tegnapelőtt a Vízöntő jegyébe lépett. A tél fordul. A latin költő kemény és tiszta sorával búcsúzom. Ide írom a befejezés előtt. VISZONTLÁTÁSRA, ISTEN VELED! CSÁK GÉZA Mikus Sándor szobra Olvassuk újra — együtt Illyés a honfoglalók között Élete legenda már. Mjnt a népi mozgalom legsúlyosabb lírikus egyénisége, a Puszták népe, a Petőfi), a Magyarok, a Hunok Párizsban írójának sorsa összeforrott a huszadik századi magyar irodaloméval. Művei olyan embernek az életrajzi dokumentumai, aki részese a kor harcainak, ő olyan alkotó, aki mindent megtett írásban és a személyes életút alakításával, hogy együtt lélegezzen népével. Természetes hát, hogy neki is hatalmas élmény volt a fel- szabadulás. Írófejedelem már a Hor- thy-korszakban is. De nem a hivatalosaké, épp ellenkezőleg. Amikor a Puszták népét 1935-ben közölni kezdi a Válaszban, talán még ő sem tudja, hogy milyen hatalmas társadalmi tudatformáló munkát végez akkor, amikor hitelesen bemutatja egy népréteg sorsát, életét, gondolkodásmódját. Ha főműve hatalmas hatását nem is tudhatta felmérni, az uralkodó osztály gyűlöletét szükségszerűen annál jobban érezte. Hiszen természetes, hogy az a szuggesztív erő, amellyel ez a könyv a haladás iránti elkötelezettségét, a változás szükségességének akarását tükrözte, kiváltotta az uralkodó osztály haragját. És ez a helyzet vagy állapot, amibe az egyre jobbra tolódó ország került, pontosan kijelölte az ő helyét is. Egyike volt azoknak a keveseknek, akik 'megjárhatták a Szovjetuniót: 1934-ben közel 10 000 kilométert utazott ott, mint az első szovjet írókongresszus vendége, az Oroszország című riportkönyvében számolt be élményeiről. Ugyanakkor Babits halála után már nemcsak a saját életművét alkotó író, de irodalomszervező is; a Nyugat utódjának, a Magyar Csillagnak a szerkesztője. Olyan szellemi népfrontot szeretne megvalósítani, amely küzdve a szegények szerelméért, ellenáll a politikai kurzusnak és a szellemi igénytelenségnek egyaránt. Ezekben az években lírai alkata is megváltozik, a korábbi „beszélő némaságtól” eljut a kérdező-érvelő-vitázó verstípusig. Most érik meg a sajátos illyési versmodell, a gondolati tartalmat rövid, lüktető mondatokban sugárzó költemény, amely kép helyett inkább tartalmi-gondolati jelképekben fogalmazza meg mondanivalóját. Látszólag rímszegény, a csilingelés helyett a forma szikár egyszerűsége, a tömörség uralkodik verseiben, amelyben töltelékszó nélkül koncentrál a lírai lényegre, s amely éppen emiatt olyan, mint egy kikezdhetetlen, tömör gránitszobor. Politikai magatartása» íróiszerkesztői tevékenysége, személyes sorsa egyszerre emelték az újat akarók vezetői közé. S amikor eljön az a pillanat, hogy a történelem megadja az újrakezdés lehetőségét, akkor nem magának, hanem egy népnek igényli ezt a lehetőséget. Egyszerre biztatva a szárnyalásra, és féltve, hogy nem tud majd élni vele. Hatalmas verse, Az új nemzetgyűléshez ilyen programadó mű, élén a Pető- fi-mottóval: „Hazát kell nektek is teremteni...” Ha éppen mostanában a Kortárs folyóirat nem közölte volna 45-ös naplójegyzeteit, az akkor írt versekből is tudnánk, hogy az újjáépítés mennyire lefoglalta. Mindig is fontos volt számára a kétkezi munka megéneklése, de hogy ebben az időszakban ez a legfontosabb neki, azt verseiből is követni tudjuk. Ahogy megsiratja Hidak című versében a „legszomorúbb látványt”, a „betörött gerincű néma hidakat”, úgy örül, amikor látja, hogy a Szabadság-híd középső részét felszerelték. Ahogy örül, hogy romok közt, de békében él- hel), mert vége a háborúnak, oly izgalommal keresi dolgát és a régi társakat. Mert társ akar lenni az újjáépítésben, az újrakezdésben, mert hirdeti: „Rajtunk fordul meg: lesz-e újra ország, / lesz-e otthona ennek az anyának, / aki kezünkbe adta mindenét, / utolsó fillérként végső bizalmát.” Szalontay Mihály TAMG
