Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
2 Képújság 1985. február 19. PANORÁMA Konsztantyin Csernyenko gyűjteményes kötete Szerkesztőségi cikket közöl hétfőn a Pravda abból az alkalomból, hogy a Szovjetunióban kiadták Konsztantyin Csernyenkónak i,,A fejlett szocializmus tökéletesítése útján” című könyvét. A gyűjteményes kötet az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb. Tanács Elnöksége elnökének a KB tavaly februári plénuma óta elhangzott beszédeit, megjelent írásait tartalmazza. Az elmúlt egy év munkáját elemezve a szerkesztőségi cikk megállapítja, hogy erőteljesebbé vált a párt elméleti munkássága. Ebben az időszakban vonták le azt a fontos következtetést, hogy — mint azt írásaiban Konsztantyin Csernyenko megállapítja — a kommunizmus építésével közvetlenül összefüggő feladatok megoldása előtt végig kell haladni a fejlett szocializmus történelmileg hosszú szakaszán. Az SZKP az elért eredmények és a meglévő hiányosságok számbavételére ösztönöz, nem túlbecsülve, de nem is lebecsülve jelentőségüket. Ez a szemlélet jelAz ország 17 Agroker-vál- laila/ta közül elsőiként tért át az új vállalatirányítási rendszerre a pécsii Aígröker. A válllMlaít általtámos vezetését ezentúl a dolgozók közgyűlése látjla e(l, amely hétfőn ült ősszé először, jóváhagyta a saját szervezeti és működési szabályzatát, majd megválasztotta a vállaltát vezetőségét. Ez a vállalatirányítási foliima leginkább a termelőszövetkezetek vezetési szervezetéhez hasonlít. A pécsi Agroker-vádiadat szakemberei ezért több baranyai tsz-tben tanulmányozták a közgyűlés és a választott vezetőség működését, s az ott szerzett tapasztalaitok fel- használásával alakították ki a magúk szervezeti és működési szaibályZaitáit. A szabályzat tervezetét előzőleg a szakszervezeti bizalmiak értekezlete véleményezte, azt követően pedig a bizalmi csoportokban is lemzi az újjászerkesztett pártprogrammal kapcsolatban folyó munkát is. A szovjet társadalom életében végbement változásokat elemezve Konsztantyin Csernyenko világosan rámutat, hogy a Szovjetunió gazdasága olyan szintet ért el, amikor a minőségi előrelépés már elengedhetetlen szükségszerűség. A Pravda a továbbiakban kifejti: népi támogatást élvez az SZKP kezdeményezése az állami a »termelési lés munkafegyelem megszilárdítására. E kezdeményezés máris jótékony hatást gyakorolt az ország társadalmi életére, a gazdasági eredményekre. A párton belüli kapcsolatokat elemezve Konsztantyin Csernyenko nagy figyelmet szentel a következetes káderpolitika megvalósításának, és nyomatékosan hangsúlyozza: küzdeni kell a hivatali beosztással történő visszaélés mindenfajta megnyilvánulása ellen. „Ezen a téren nem szabad gyengülnie a „figyelemnek, hisz politikai kérdésről, a megbeszélték, Majd eigy újlább szélesebb körű vállalati tanácskozáson a dolgozóik újból megvli/tiatták és tovább fiinorriítolttíálk a tervezetet, amit azután az alialkuló közgyűlés elfogadott és ezzel létrejött az új vállalat- irányító szerv. A közgyűlés — amelynek tagja a pécsi Agrofcer nniind a 184 munk a- viszanyfbafn levő dolgozója — évenlte kétszer ülésezik, mégpedig az évzárás és a tervismertetés alkalmából. A közgyűlés megválasztotta a vállalat igazgatóját. Az előkészítő, illetve jelölő bizottság javaslatára a dolgozók titkos szavazással megerősítették munkakörében Kelemen László közgazdászt, aki 1074 óta dolgozik a vállalatnál és 1981 óta tölti be az igazgatói tisztet. Vezetése alatt eddig is eredményesen működött a pécsi Agroker, a kialakított vállalati stratégiával egyetértett, illetve párt tekintélyéről, a tömegek bizalmáról van szó” — mutat rá az SZKP KB főtitkára. Külpolitikai kérdésekre térve a könyv megállapítja, hogy a mostani feszült nemzetközi helyzetben az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris fenyegetés elhárítása. A Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz e cél érdekében. Ez kifejezésre jut abban a szovjet kezdeményezésre született megállapodásban is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat kezd a nukleáris és űrfegyverzetek teljes kérdésköréről. „Most nagyon sok függ attól, hogy Washington kész-e a becsületes és építő jellegű tárgyalásokra. A Szovjetunión nem fog múlni a dolog” — írja Konsztantyin Csernyenko. A Pravda végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy Konsztantyin Csernyenko könyve, a benne foglaltak segítséget és útmutatást adnak a XXVII. kongresszusra való felkészülés munkájához. egyetért a dolgozók közössége. Ezt követően ugyancsak titkos sza'vazássial megválasztották a héttagú vezetőséget, amely a munkáltatói jogkört gyakorióljia az igazgató felett. Hatáskörébe tartozik — többek között — a tervjóváha- gyás, a vállalati érdekeltségi rendszer, a berúházásipoliti- ka -és a hitelgazdálkodás. Évente legalább négyszer ülésezik. Mandátuma öt évre szól. .A közgyűlés háromtagú ellenőrző bizottságot is választott. Ez ugyan nem kötelező, a dolgozók mégis úgy látták jónialk, hogy — éppen a tsz-ekben szerzett kedvező tapaSztáliatok alapján — legyen egy választott s-zeirv, amely ellenőrzi a közgyűlés és a vezetőség határozatainak végrehajtását. A bizottság elnöke tanácskozási joggal vesz résZt a vezetőségi üléseken, de beszámolási kötelezettséggel a közgyűlésnek tartózik. (MTI) BUDAPEST A 'Kambodzsái—Magyar Barátság Gyerlmefcváiros felépítését segítő irányító-szervező munkájúk elismeréseként magyar társadalmi és tömegszervezeti vezetőket tüntettek ik hétfőn a Kam- bodzSali Népköztársaság budapesti nagykövetségén. Sebestyén Nánd óménak, az Országos Béketanács elnökének, Sütő Gyuláinak, a Magyar Szoliídiartitiáisii Bizottság titkárának és Fejti Gyöngynek, a Borsód megyei pártbizottság első titkárának, a KISZ KB volt első titkárának Ohim Nguon nagykövet nyújtotta át a kitüntetéseket. SALGÓTARJÁN Miagyar—szovjet barátsági gyűlést rendeztek hétfőn a salgótarjáni Kohász Művelődési Házban az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 37. évfordulója alkalmából. Részit vett az ünnepi gyűlésen Roslka István külügyminiszter-helyettes és Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első ititkára; megjelenít Vlagyimir Bazov- szkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. KWEKWE A zimbabwei rendőrség könnygázgránátokkal oszlatta fél a Zimbabwe Afrikai Namzéfi Unió — Hazafias Front (ZANU—iHF) és a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) pántdk egymással összecsapó több ezer hívét. JOShúa Nlkomonak, a ZAPU ivezetőjének Kwékwe városban egy választási gyűlésen kellett volna felszólalnia, de a másik párt híveinek zajos tüntetése, majd az ezt követő, husángokkal! és köveikkel vívott összetűzések meghiúsították beszédének megtartását. Zümbabweban a jövő hónapban tartják a választásokat, de Rabért Mugabe jelezte, hagy az előkészületek hiányosságai raiiattt azt esetlég júniusra halasztják. Joslhuia Nkomo azzal vádolta meg a Rabért Mugabe miniszterelnök vezette ZA- NU-t, 'hogy az államgépezetet is igénybe véve lehetetlenné akarjia tenni pártja választási kampányát. Igazgatóválasztás a pécsi Agrokernél Mai kommentárunk Brit bányászsors - 49 hét után A tizenegy hónapja tartó brit bányászsztrájkot mindkét, sőt mindhárom fél presztízsveszteség nélkül szeretné maga mögött tudni. A három fél — a bányászok, a munkáltató és a kormány — elkeseredett, olykor a tettlegességig fajuló küzdelme 49 hete kezdődött. 1984. márciusa és novembere között a sztrájkoló, illetve a dolgozó bányászok aránya 70, illetve 30 százalék között ingadozott, novemberben azonban — feltehetően a taktikai lépésként „bevetett” karácsonyi prémiumok hatására — ezrek szálltak le a bányába azok közül, akik addig már hat hónapja nem mentek a munkahelyükre. Január végére a munkában lévök száma meghaladta a 41 százalékot. A bűvös negyvenszázalékos határ átlépése fordulópontot jelentett a kormányzat és a bányászok küzdelmében: a konzervatív kabinet ekkor — helyzeti előnye birtokában — először döntött úgy, hogy nem csinál semmit. Azaz kiéhezteti a bányászokat, megvárja, míg a sztrájk magától összeomlik. Az új fejlemények tükrében érdemes visszatekinteni a sztrájk eredetére. A szénhivatal 1984. március 6-án bejelentette, hogy fokozatosan bezár húsz olyan bányát, ahonnan a szenet már csak nagyon drágán lehetne a felszínre hozni. Ezeknek a bányáknak a megszűnése húszezer ember munkáját tette volna feleslegessé. Noha a szénhivatal a sztrájk 49 hete alatt egy sor kérdésben engedett, az általa gazdaságtalannak ítélt bányák bezárásától nem tágított. A másik oldalon a szakszervezet volt hajthatatlan: követelése az volt, hogy a szénhivatal függessze fel a bányabezárási programot. Álláspontja szerint egy bányát gazdaságossági okok miatt nem lehet felszámolni, csupán akkor, ha azt a szénkészletek kimerülése, illetve biztonsági okok indokolttá teszik. A két eltérő és makacs álláspont képviselőinek erőtartalékai azonban különbözőképpen alakultak: míg az államhatalom élhetett a törvény adta lehetőségekkel, a sajtó hatalmával, a felhalmozott széntartalékok adujával, addig a szakszervezet még saját tagjaitól sem számíthatott teljes támogatásra. Pedig ahhoz, hogy a bányászok nyerjenek, nem csupán a szakszervezeti ta- qok egységes kiállására lett volna szükség, hanem arra is, hogy a szállítók, a vasutasok, az acélmunkások és az elektromos ipar dolgozói is leálljanak, de legalábbis megtagadják a felhalmozott szénkészletek szállítását és felhasználását. Ez pedig a kulcsfontosságú szektorokban nem, vagy csak alig történt meg. A szakszervezet — nyilvánvaló kudarcok hatására — előfeltételek nélküli tárgyalásokat kínált a szénhivatalnak, amely akkor már a teljes kapitulációt követelte. Ami pedig a kormányt illeti, számára a szakszervezet politikai veresége legalább annyira fontos, mint a széntermelés gazdaságossága. Csak az nem érdekli a Thatcher-kabinetet, hogy a bányászokkal mi lesz. NAGY CSABA Belgium és a rakéták Aki nap mint nap nyomon követi a külföldi híreket, az bizonyára maga is felfigyelt arra, hogy a rakétatelepítés kérdése forrongásba hozta Belgiumot. A nyugat-európai ország tízmillió lakójának többsége elutasítja azt, hogy amerikai manőverező robotrepülőgépeket helyezzenek el hazájukban. „Nem rakétákat — munkát akarunk!” — harsogták azok a fiatalok, akik a közelmúltban a főváros, Brüsszel utcáin végigvonultak. A békeszervezetek elszánt harcot hirdettek a rakéták ellen, bizonyság erre az a demonstrációsorozat, amely március végéig zajlik az országban. Nem véletlenül március végéig. A kormány ekkorra helyezte kilátásba, hogy dönt a rakétatelepítésről. Martens miniszterelnök januárban az Egyesült Államokban járt, s ott tárgyaló partnerei, élükön Reagan elnökkel mindent megtettek, minden eszközt bevetettek azért, hogy rábírják a telepítés végső jóváhagyására, illetve elkezdésére. Martens ugyan nem mondott nemet, de megpróbálta érzékeltetni vendéglátóival országa s a maga sajátos helyzetét. Jelezte a közvélemény ellenállását a rakétákkal szemben. A kormányfő számára ez azért is fontos szempont, mert decemberben választások lesznek Belgiumban, s ha kiáll a rakétatelepítés mellett, aligha számíthat győzelemre ÉT voksoláson. Elmondta, hogy jelenleg két vélemény létezik hazájában a rakétákkal kapcsolatban. Az egyik szerint Belgium azzal segítheti a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásait, ha vár a telepítéssel. A másik szerint azzal, ha kitart a NATO-döntés mellett. Az eddigiekből kitűnik, hogy nem az utóbbi vélemény élvez tömeges támogatást Belgiumban. Egyes értesülések szerint — a teljes képhez ez is hozzátartozik — Martens washingtoni útja előtt a belga kormány ülésén elhatározták, hogy márciusban az eddigi feltételes állásfoglalást egyértelművé teszik: a rakéták befogadása mellett döntenek, kötelezik magukat arra, hogy 1987-ig telepítik is azokat, ugyanakkor a telepítés megkezdésének időpontját későbbre halasztják. A NATO 1979-es határozata értelmében Belgiumban 48 manőverező robotrepülőgépet helyeznek el, ebből az első 16-ot március közepén kezdenék rendszerbe állítani a florennes-i támaszponton. Martens a legcsekélyebb megértésre sem talált Washingtonban, de külügyminisztere, Tindemans sem, amikor az amerikai látogatás után felkereste Carrington NATO-főtitkárt, tárgyalt Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország vezető politikusaival. A Martens-kormány számára ebből a rakéta- kőrútból nyilvánvalóvá vált, hogy szövetségeseik a telepítésre igent az első manőverező robotrepülőgépek belgiumi megjelenésére pedig egy mielőbbi időpontot várnak el. Az Egyesült Államok és a NATO többi országa számára alapvető fontosságú a belga hozzájárulás, mert ennek birtokában hatékonyabban gyakorolhatnak nyomást a rakétákat befogadni ugyancsak ódzkodó másik Benelux-államra, Hol- londiára, ahonnan novemberben szeretnének kicsikarni beleegyező döntést. A rakétatelepítést ellenző belga erők soha nem volt történelmi lehetőséget emlegetnek. Mint mondják: országuk azzzal, hogy elutasítja a rakéták befogadását, értékesen járulna hozzá a küszöbön álló szovjet—amerikai tárgyalások sikeréhez. Karel Van Miért, a rakéták ellen elszántan küzdő Fla- mand Szocialista Párt elnöke így érvel: ,,A rakéták befogadását nemcsak elhalasztani kell, hanem teljesen el kell utasítani. Belgiumnak a NATO keretében fel kellene lépnie egy gyökeresen új védelmi politika kialakításáért, a sajátos belga és nyugateurópai érdekek figyelem- bevételével, és el kellene utasítania az amerikai érdekeknek megfelelő jelenlegi irányvonalat.” A Belga Kommunista Párt arra emlékeztet, hogy a kormány felhatalmazást kapott a törvényhozástól a döntésre, de azt utána a parlamentben vitára kell bocsátani, s esetleg bizalmi szavazással is össze kell kötnie. Jellemző, hogy még a kormányfő pártja is kétértelműen foglalt állást legutóbbi országos értekezletén. A Flamand Keresztény- demokrata Párt hangoztatta ugyan a feltétlen hűséget a NATO-hoz és a kettős határozathoz, de azt is, hogy reális esélyt kell adni a sikernek a genfi szovjet—amerikai megbeszéléseken. A belgák zöme a sikerhez vezető út első fontos állomását az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének befagyasztásában látja a tárgyalások idejére. S hogy helyesen ítélik meg a helyzetet, bizonyság rá Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter figyelmeztetése: a nyugat-európai telepítések folytatása kérdésessé teheti a jövendő szovjet—amerikai tárgyalásokat. Nagy tehát a tét, s a mai feszült helyzetben nagy a belga kormány felelőssége is. Márciusi döntésével nemcsak saját sorsát pecsételheti meg a belga választók szemében, de Európa jövőjét is még inkább beárnyékolhatja. KOCSI MARGIT « I
