Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

2 KÉPÚJSÁG 1985. február 18. PANORÁMA Magyarország és Ausztria Magyarország és Ausztria között — a jószomszédság jegyében is — jók a két­oldalú kapcsolatok. Nincs közöttünk lényeges politikai konfliktus; a magyar—oszt­rák viszonyt kölcsönösen a békés egymás mellett élés jó példájának tekintjük, s an­nak tartják a nemzetközi megítélés szerint is. Politikai kapcsolataink Kétoldalú kapcsolataink fejlesztésében és elmélyíté­sében abból indulunk ki, hogy Ausztria a fejlett tőkés országok közül számunkra a legjelentősebb partnerek kö­zé tartozik. Arra törekszünk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben is megtartsuk az együttműködésünkben elért szintet és előbbre lépjünk. A két ország között rendsze­resek a felső szintű találko­zók. Kölcsönös a törekvés az ilyen érintkezésre, s e tekin­tetben mindkét fél kész a folyamatosság fenntartására. A magyar—osztrák kap­csolatok továbbfejlődésének jelentős állomása volt 1976 decemberében Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának hivatalos látogatása Auszt­riában. Fél év múltán, 1977 májusában Rudolf Kirch­schläger osztrák szövetségi elnök járt Magyarországon hivatalos látogatáson, s azt Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke 1979 májusában viszonozta. A két elnök kö­zötti személyes érintkezés legutóbbi kiemelkedő ese­ménye volt 1984 októberében a Losonczi—Kirchschläger nem hivatalos, baráti, határ­menti találkozó. Rendszeressé váltak a kor­mányfői találkozók is, ame­lyek folytatódnak Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke mostani hivatalos lá­togatásával Ausztriában. A pártközi kapcsolatokat illetően: a kormányon lévő Osztrák Szocialista Párttal (SPÖ) hivatalosan egyelőre még nem alakult ki az együttműködés, jóllehet ma­gas rangú osztrák pártveze­tők az utóbbi években is többször folytattak Budapes­ten megbeszéléseket ' az MSZMP felelős vezetőivel. Az Osztrák Kommunista Párttal (KPÖ) az MSZMP töretlen, elvtársi kapcsolatot tart fenn. A két ország parlamenti kapcsolatai hagyományosan jók. Rendszeresek a külügy­minisztériumok vezetői kö­zötti konzultációk, nemkü­lönben a szakszervezeti kap­csolatok, s együttműködik több szakmai szövetség is. Dinamikus fejlődés jellemzi az ifjúsági mozgalmak együttműködését, különösen a KISZ és az Osztrák Szo­cialista Párt ifjúsági szerve­zete közötti kapcsolatfelvétel 1983 novembere — óta. Más tekintetben az együttműkö­dés szálait erősítették példá­ul a Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetsége és az Osztrák Ellenállók és Anti­fasiszták Országos Szövetsé­ge vezetőinek találkozói. Rendezett államközi kap­csolatainknak jó keretet ad­nak a különféle területek együttműködését szabályozó szerződések, egyezmények. Így az utóbbi években ha­tályba lépett egyebek között a kiadatásról szóló konzuli egyezmény, a bűnügyi jog­segélyszerződés, egyezmé­nyünk van a kulturális és a tudományos együttműködés­ről is, megállapodásban rög­zítettük a bűnügyi és a köz­lekedésrendészeti együttmű­ködést, egyezményt írtunk alá a vízumkényszer meg­szüntetéséről, az idegenfor­galomról. 1984-ben környe­zetvédelmi megállapodást köröttünk. Nemrégiben szer­ződésben rögzítettük a két országban szerzett érettségi bizonyítványok, majd az egyetemi tanulmányok és az egyetemi fokozatok egyenér­tékűségét. Gazdasági együttműködés Magyarország külkereske­delmi áruforgalma tekinteté­ben a tőkés partnerek közül az egyik legfontosabb: Ausztria. Kétoldalú árufor­galmunk 1984-ben, az előző évhez viszonyítva, mindkét fél számára kedvezően ala­kult. A magyar export az 1983. évi 12 százalékos nö­vekedéssel szemben tavaly 20 százalékkal volt maga­sabb, az import pedig az 1983. évi visszaesés után 3,5 százalékkal emelkedett. Új, kedvező jelenség, hogy az áruforgalom 1984-ben hosszú idők óta először ak­tív volt Magyarország szá­mára. Exportunk és impor­tunk összetétele azonban lé­nyegében nem változott. Po­zitívan értékelhetők a két ország vállalatai közötti, fej­lődő kooperációs kapcsolatok; e tekintetben kölcsönösen érdekeltek vagyunk az együttműködési lehetőségek még jobb kihasználásában. Eredményes, de még sok ki­aknázatlan lehetőséget kínál a magyar—osztrák gazdasá­gi együttműködés a harma­dik piacokon. Fejlődőben van a két or­szág közötti utasforgalom, s ezen belül a turizmus; pél­dául 1984-ben — a megelő­ző évihez képest — 21,4 szá­zalékkal több (csaknem 2 millió) osztrák állampolgár látogatott Magyarországra, s az Ausztriában járt magyar turisták száma is 8,3 száza­lékkal növekedett (287 000 személy). Kulturális együttműködésünk széles körű és ugyancsak fejlődőben van. A Bécsben régóta működő Collegium Hungaricum (Magyar Inté­zet) évente csaknem félszáz nagyobb szabású rendez­vénnyel lép a közönség elé, elsősorban az osztrák fővá­rosban, de — különösen az utóbbi időben — vidéken is. Kulturális és műszaki-tudo­mányos egyezmény, valamint több éves periódusokra szó­ló munkatervek biztosítják a keretet és az új formákat az együttműködés további fej­lesztésére. Budapesten 1977 óta Osztrák Kulturális Inté­zet működik a szomszéd or­szág itteni nagykövetségé­nek épületében. Mindkét országban — mi­niszterelnöki pártfogással — történészek munkacsoportja kezdett el tevékenykedni, a magyar—osztrák közös mun­kásmozgalom-történeti kuta­tások gondozása, eredmé­nyeinek publikálása érdeké­ben. Várható, hogy az idén megjelenik Ausztriában a kortársi magyar prózairoda­lom antológiája. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár, valamint más ausztriai közgyűjtemé­nyek kódexeket kölcsönöz­lek az idén az Országos Szé­chényi Könyvtárban rende­zendő kiállításra. Jövőre magyar hetet rendeznek Bécsben, majd egy évvel később osztrák hetet Buda­pesten. Ami az egyéb kapcsolato­kat illeti: Ausztriában mint­egy 40—45 ezer magyar származású él — jelentős ré­szük egyesületekbe tömörült ; s az osztrák kormány kezdeményezésére 1979-ben létrehozták a magyar nem­zeti kisebbség ügyeivel fog­lalkozó, nyolctagú magyar nemzetiségi tanácsot. Burgenlandban alapfokú anyanyelvi oktatásról gon­doskodnak az ott élő magyar kisebbség számára. Államkö­zi kapcsolataink fejlesztését szolgálhatja a magyar és az osztrák sajtószervek között már kialakult együttműkö­dés is. TÓTH FERENC BUDAPEST Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Ja- nez Zemljarics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Szövetségi Végre­hajtó Tanácsának elnökhe­lyettese vasárnap Szegeden megtartott munkatalálkozó­jukon véleményt cseréltek a kétoldalú gazdasági kapcso­latok helyzetéről, további fejlesztési és bővítési lehető­ségeiről, valamint más köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. MOSZKVA Az Egyesült Államok mar jóval a március közepén Genfben kezdődő új szovjet —amerikai tárgyalások meg­kezdése előtt megpróbálja hozzászoktatni a közvéle­ményt a tárgyalások siker­telenségének gondolatához — állapítja meg vasárnapi számában a Pravda. Ez a célja annak a wa­shingtoni propagandakam­pánynak is, amely azt pró­bálja elhitetni, hogy a Szov­jetunió megsérti a fegyver­zetellenőrzés terén koráb­ban vállalt kötelezettségeit. Az alaptalan állítással az amerikai propaganda irá­nyítói kettős célt követnek: egyrészt el akarják terelni a figyelmet az Egyesült Ál­lamok fegyverkezési prog­ramjairól, másrészt azt a gondolatot akarják-»elültetni az emberekben, hogy Genf­ben nem érdemes érdemi megbeszéléseket folytatni, hiszen a Szovjetunió koráb­ban vállalt kötelezettségei­nek sem tesz eleget. ÜJ-DELHI Az indiai vegyipari mi­nisztérium közzétett jelenté­sében súlyos mulasztások­kal vádolta az Union Car­bide amerikai céget, amely­nek bhopáli telepéről tavaly decemberben nagy mennyi­ségű mérges gáz árasztotta el a közép-indiai várost. A jelentés szerint az Union Carbide nem tartotta be a biztonsági előírásokat, nem képezte ki megfelelően bho­páli alkalmazottait, nem fi­gyelmeztette az üzem kör­nyékének lakóit egy esetle­ges gázömlés jeleire és kö­vet kezményeiret és amikor a szerencsétlenség bekövet­kezett, nem értesítette idő­ben a városi hatóságokat. BEJRÚT A libanoni vezetők meg­szemlélték vasárnap az iz­raeli megszállóerők által előző nap kiürített szidoni térséget. Amin Dzsemajel elnök és Rasid Karami kor­mányfő több miniszter kísé­retében kereste fel a körze­tet. Az izraeli megszálló erők Szidontól délre, huszonnégy kilométerre foglalták el új állásaikat. Pillantás a hetre A belpolitikai életben ezen a héten a mindennapi emberre figyelemmel szervezik a rendezvényeket. Így ma, hétfőn, február 18-án a Fogyasztók Országos Ta­nácsa a minőségvédelemről és a minőségi jelekről tár­gyal. Hiszen a vásárlók számára mindkettő nagyon fontos. Holnap, 19-én pedig a kereskedelem és ven­déglátóipar vevőinek, vendégeinek biztosítását ismer­tetik. Evégett a Fogyasztók Országos Tanácsa és az Állami Biztosító együttműködik majd a jövőben, hogy a vásárlók esetleges kárát mielőbb megtérítsék. Megint csak a mindennapi ember jelentős érdeke: a jövedelem. Manapság pedig a harmadik gazdaság 1 az egyik jelentős jövedelemforrás. Február 20-án a Hazafias Népfront gazdasági munkabizottsága a har­madik gazdaságból származó bevételekről, s ezek gazdasági hatásáról tanácskozik. E héten a környezetvédelem ügyében is határoznak: február 21-én a hetedik ötéves terv környezetvédel­mi feladatait vitatják meg. Válogatás a fövő hát külpolitikai eseményeiből Csütörtök kivételével előre lehet tudni, hogy min­den nap tartogat valami érdekességet a nemzetközi helyzet iránt érdeklődőknek ... Hétfőn Simon Peresz izraeli miniszterelnök Itáliá­ba utazik, hogy a Földközi-tenger térségének gond­jairól tárgyaljon olasz házigazdáival. Figyelemre mél­tó, hogy Sandro Pertini olasz államfő éppen Egyip­tomban tartózkodik. Kedden Margaret Thatcher brit miniszterelnök Washingtonba látogat. A háromnapos tárgyalássoro­zat keretében nyilván szóba kerül az a „különleges kapcsolat”, amely a két országot összeköti — no meg az a nem kevés gazdasági gond, amely ezt a kapcso­latot terheli. Szerdán az egyesült államokbeli Cape Canaveralből a tervek szerint útjára bocsátják a Challenger űrre­pülőgépet. Ezúttal első ízben lesz minden szempont­ból „civil”, kiképzetten utasa az űrjárműnek»a NASA, az Amerikai Űrkutatási Hivatal ügyeit ellenőrző kongresszusi bizottság elnöke. Pénteken Bettino Craxi olasz kormányfő egynapos munkalátogat.ásra az NSZK-ba utazik, és Kohl kan­cellárral tárgyal. Szombaton a nyugatnémet Szabad Demokrata Párt (FDP) kongresszusra ül össze Saarbrückenben. A párt nagyon súlyos helyzetbe került, s a teljes összeom­lás fenyegeti, hacsak nem tud kiutat mutatni a jelen­legi zsákutcából, ahová a szociáldemokratákkal va­ló szakítás és a keresztény uniópártokhoz való csat­lakozás vezette. Vasárnap a Szovjetunióban köztársasági és helyi választásokat tartanak. A köztársaságok legfelsőbb tanácsaiba és a helyi képviseleti szervekbe az orszá­gosan ismert politikusok mellett sok ezer munkást, pa­rasztot és értelmiségit jelöltek. Szilárd barátság Hosszú sor kígyózott a közelmúltban a Manyézs előtt. A moszkvaiak kedvelt kiáMtótermében Budapest, s a főváro­son keresztül egy ktiasiít egész Magyarország muitaitkoaott be. Több Mimit százezrem látták a romos Pestet, a lebombázott Vállát, a felrbbbamitbtt hidakait, s miéllelttük a mali Budapes­tet. Ez is bizonyítja, hoigy óriási az érdeklődés hiazáinlk hét­köznapjai, a Magyarok élete, eredményei iránt a Szovjet­unióban. 1948. február 18-án újkori történelmünk legfontosabb ál­lamközi szerződését, az első vallóban egyenjogú kapcsolato­kon alapuló nemzetközi megállapodást írták alá Moszkvá­ban a két ország képviselői. Alig valamivel az 1947-es párizsi békeszerződés megköté­se Után a Szovjetunió, feledve, hogy a háború során, ellen­félként magyar katonákkal is harcolnia kellett, segítő kezet nyújtott hazánknak az elszigeteltségből való kilépéshez. Je­lentős szovjet támogatás kísérte a kezdődő újjáépítést, majd a magyar iparfejlesztést. Az évek során egyre erősebbekké váltak a ké!t országot összekötő szálak. Az eszmék, a célok egysége állapján létrejött az együttműködés, az államközi kapcsolatok új formája, ameily lehetőségeit nyújt a távlati fejlődés összehangolására, a tervek egyeztetésére, a hosszú távú integrációs programok megvalósítására. Magyarországnak Ma is a legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. Tavaly mintegy 8,6 milliárd transz­ferábilis rubel értékben cseréit árut a két ország, s az idei tervek szeTilnlt ezúttal először lépi át az árticserefargalom értéke a 9 milliárd rubeles hlátárt. A Szovjetunió változat­lanul az első számú energia- és nyersanyagforrása a magyar iparnak, de behozataliunk korántsem korlátozódik a hagyo­mányos cikkeikre. Szovjet reaktorokkal üzemel a Paksi Atom­erőmű, s szovjet berendezésekkel újították fel a Dunai Vas­mű gépeit is. Hazánk a Maga részéről — Csehszlovákiával és Lengyelországgal közösen — segít aiz Ukrajnai hmelnyickiji atomerőmű, és a hozzá tartozó távvezetékrendszer kiépíté­sében, szovjet ipari üzemeik rekonstrukciójára is kaptak megbízásokat magyar vállalatok. Nagy értékű a járműipa­ri együttműködés keretében szállított 7500 darab Ikarus autóbusz, s a Ladákért, Moszkvicsokért cserébe gyártott gépkocsialkatrész, megszerették a szovjet vasutasok a ma­gyar dízelmozdonyokat. Jelentős lehetőségeink vannak a szovjet élelmiszerprograrrtban, s könnyűiparunk termékeit is hátailmlals kereslet fogadja a Szovjetunióban. A magyar ci­pő, bőrdíszmű, kesztyű, kozmetikai szerek minden szovjet asszonynál nagy becsben állnak, s szinte az egész óriási or­szágban magyar kávéfőző gépekét használnak. Űj vonása a két ország gazdásági együttműködésének, hogy a magyar vállalatok közvetlenül kapcsolatba lépnék néhány szovjet 'köztársaság gazdásági egységeivel. Ez rugalmasabbá, gyor­sabbá, könnyebbé teszi a kooperációt, ugyanakkor szorosab­bá is válik tőle az érintett területek .barátsága. Hiszen nem véletlenül van OgyesSzában állandó kikötő­helye a Szeged nevű szovjet tengerjárónak, s nem véletlenül hívják Sopromrtak az egyik jereváni szórakozóhelyet. Se sze­ri, se száma a testvérmegyék, a testvérvárosok, a testvér- üzemek kapcsolataim.ak, amelyek minden egyes látogatás al­kalmával egyre erősödnek, 1967-ben húsz évre meghosszabbították az 1948-ban kö­ltött szerződést. És ez így volt természetes, s így lesz ter­mészetes 1987-ben is. A Magyar és a szovjet nép immár 37 esztendeje együtt halad a szocializmus építése, a béke ol­talmazása útján. HORVATH GÁBOR Zsakutuesztiö i Ha van a világnak feszültségektől terhes térsége — márpedig ennek ellenkezőjét senki sem állíthatja — úgy .a Közel-Kelet vezet a képzeletbeli ranglistán. Sok­sok éve látja el munkával a diplomatákat és a külpo­litikai újságírókat, s a nem csituló ellentétek miatt már megszámlálhatatlan áldozattal jártak az összecsa­pások. Jelenleg egyszerre több ország is az érdeklődés hom­lokterében áll: Jordánia a PFSZ-szel folytatott tárgya­lások, Szíria a nemrégiben lezajlott elnökválasztások, Izrael belpolitikai, gazdasági gondjai miatt. Libanon pedig már évek óta merényletek, harcok, gyilkosságok, rombolások színhelye. Nem véletlen, hogy a közelmúlt­ban Amin Dzsemajel államfő nemzetközi segítséget kért a háborús károk helyreállításához. Zsákutcák útvesztőjére emlékeztet a cédrus országa: i összeboffdzódott kusza szálak, de egyik se vezet túl messzire, mintha mindörökre és kibogozhatatlanul ke- | veredtek volna össze az itt élő népcsoportok, társadal- j mi osztályok, családok és politikai pártok érdekei. Amin Dzsemajel és a libanoni kormány tiszteletre­méltó erőfeszítéseket tesz a központi hatalom megerö^ sítésére, az anarchia megszüntetése érdekében, s bizo­nyos szerény eredményeket föl is tud mutatni Akad azonban még szép számmal a széthúzást erő­sítő belső és külső tényező is. Ez utóbbiak közül a leg­jelentősebb Izrael felemás magatartása. Az előzetes tervek szerint Izraelnek mára kell kiürítenie a legje­lentősebb dél-libanoni kikötőváros, Szidon térségét, hogy ott a kormány átvehesse a szuverenitásból faka­dó feladatokat, elsősorban a rendfenntartást. A csa­patkivonási tervek bejelentésével egy időben azonban sajtókampány kezdődött Izraelben, azzal a céllal, hogy egymás ellen hecceljék a térség eltérő felekezetű és po­litikai hovatartozású lakóit, viszályt szítsanak Szidun- ban és környékén. A megszálló csapatok — amelyek­nek jelentős veszteséget okozott a méltán össznépinek nevezhető ellenállás — még az utolsó pillanatokban is lakóházakat romboltak le, megtorló akciókat vezettek az esetleges gerillák falvai ellen. Ráadásul Izrael már előre fenntartotta magának azt a jogot, hogy tetszése szerinti időpontban újra fegy­veres erővel avatkozzon be a dél-libanonban éppen ál­tala is okozandó összecsapásokba. Nemigen látszik tehát kiút a libanoni válságból. Vagy ha mégis felcsillan egy-egy halvány reménysugár, mindig akadnak olyan erők a térségben, amelyek igyekszenek takarót dobni rá: nyilvánvaló, hogy nem érzik érdekükben állónak a békés, tartós megoldást. HORVÁTH GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents