Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

1985. február 16. “NÉPÚJSÁG 11 önarckép málásának egyöntetűségét is szétszakítja, így a különálló elemek különálló életet él­nek a műveken, a tartalmi díszharmóniát a formai dísz­harmóniával fokozva. Művei többértelművé, nehezen meg- közelíthetőekké váltak a vá­ratlanság, a hasadás* a töre­dezettség tartalmi és esztéti­kai értékrendeket szétzúzó világával. Mint az a kényszer, amely szüntelen a torzképek közé űzi, nem hagyja nyugodni? „A mai világ egy magasabb szinten a középkor végletes emberi kiszolgáltatottságát hozza vissza az atomháború, az állandó terrorcselekmé­nyek, öldöklés, a fokozódó létbizonytalanság fenyegeté­sében. Az információk meg­emészthetetlen áradata riaszt, az események mögött meghú­zódó gépemberek egyrészt bábuk, másrészt ítéletvégre­hajtók." Ezek az egymásra zúduló élmények a háttere az „Üj középkor” sorozatnak, mely nek nemcsak témái utalnak egy új inkvizícióra, hanem a pokolra utaló, barnákból és vörösekből álló színvilága is. Az alakok és a történések — mint most kiállított műveinek legtöbbjén — jelképesek, az eltört üvegkoporsóban fekvő holttestek, a bábuk kezük­ben gyilkoló szerszámokkal, a maszkos ragadozók, a már- tlriumságra ítélt, fátylakba öltözött női szépség a gonosz és az ember harcát szimboli­zálják. Az élet nagy színjátékának jelképes ábrázolása a monu­mentális Jutalomjáték, amely keveretlen tiszta, derűs szín­világa ellenére ugyancsak tragikus tartalmak hordozója. Azonos tartalmú, de más meközelítésű az erősen szar­kasztikus Éljen a háború cí­mű háborúellenes sorozat. Stílusa utal a weimari köz­társaság művészeinek társa­dalomkritikai éllel készített műveire. A tábornokok, a hő­sök ábrázolásában maró iró­nia vezeti ecsetjét, épp úgy, mint a Mai mesékben. Figu­rái kivetkőztek magukból, olyanok, mintha egy „gonosz teleobjektív” láttatná őket. Az emberek saját karikatú­rájukként szereptelnek. Itt is megjelennek a szimbólumok, a maszkot viselő összecsava­rozott próbababa, a gépi vi­lág metaforája, az arc nélküli űrhajóssal, a nyakkendős, kamásnis egykori úri világ megtestesítőjével, az ördög­gel, a huszárruhás Háry Já- hossal, a kar nélküli bohóc­cal. A katarzist kiváltó művek mellett az öröm ritkuló pilla­natainak tanúi a fehér külön­féle tónusaival festett való­ságos vagy ideálportréi, ame­lyek pokoljárása idején is a legnagyobb élő koloristáink között jelölik ki Orosz János helyét (Nana, Apám). magyar filmművészet fel- emelkedésének ideje.) A Sze­génylegények, és a Csillago­sok, katonák című filmek voltak az úttörők, ezekre fel­figyelt a külföldi kritika« s érdklődni kezdtek egyéb al­kotásaink iránt is. Követte őket Kovács András Hideg napok című filmje, majd az új rendezőnemzedék alkotá­sai. Szabó István Álmodozá­sok kora, Apa, Gaál István Sodrásban című műve már világszerte ismertté tette a magyar filmeket. Jöttek a meghívások külföldi feszti­válokra. Már 1949-ben hoztunk haza díjakat, Marianske Lenéből a Talpalatnyi földdel, és attól kezdve szinte nem volt év, hogy valahol valamilyen ma­gyar film, rendező, operatőr vagy színész ne lett volna a díjazottak között. Néhány példa: 1953. Velence: Gyöngy­virágtól lombhullásig; 1958. San Francisco: Ház a sziklák alatt; 1963. Mar del Plata: Angyalok földje; 1965. Moszkva: Húsz óra. Az utóbbi években évente 20—30 országban 70—80 fesz­tiválon szereplünk. Magyar filmhetet vagy -bemutatót átlagosan 20—30 országban 40—60 alkalommal rende­zünk. A legtöbbet Francia- országban és Olaszország­ban, mert ezekben az orszá­gokban a legfejlettebb a filmklubhálózat, és legna­gyobb a baloldali ifjúság ér­deklődése. Érzékenyen és gyorsan reagálunk a világ­ban végbemenő politikai vál­tozásokra. Példa rá, hogy Al- lende elnök idején Chilében« Portugáliában a szekfűk for­radalma után hamarosan megrendeztük a magyar fil­mek hetét. 1971-ben Makk Károly Sze­relem című filmje Cannes- ban és Chicagóban szerzett elismerést. A sikersorozat­ban követte Gábor Pál film­je, az Angi Vera, amely be­tört az Egyesült Államok art kinóiba, díjakat aratott Can- nes-ban, Firenzében, Lon­donban, Rómában és sok más helyen. A Mephisto, Szabó István remeke elnyerte az Oscar-díjat, Cannes-ban a zsűri díját, és azóta is foly­tatja diadalútját. A leg­utóbbi idők sikersorozatának részese a Megáll az idő, a Jób lázadása és a Napló gyermekeimnek, amelyek elő­kelő helyet foglaltak el a Variety című tekintélyes lap kasszasikerlistáján. Természetesen állandóan figyelemmel kísérjük külföl­dön bemutatott filmjeink fogadtatását. A televízió« a video egyre szélesebb teret nyit a magyar film számára is. C} középkor Diploma Taorminából 1982-ben Orosz János kiállítása 'Az Ernst Múzeumban lát­ható Orosz Jánosnak, kortárs festészetünk egyik legmar­kánsabb arcélű mesterének kiállítása. A vihart kavaró művészek közé tartozik, pál- fordulásaiban is végletes szenvdély mozgatja. Jelenleg ismét Sturm und Drang sza­kaszában kínlódj a ki új for­manyelvének egységét a kö­zépkorosztályhoz tartozó, si­keres pályaívű festő. A kor formanyelvének festői végle­teiből már főiskolás korában ízelítőt kaphatott Barcsay Jenő, Domanovszky Endre és Fónyi Géza tanítványaként. A főiskola elvégzése után származása, célkitűzései egy­aránt a hódmezővásárhelyi iskola felé irányították, ahol hamar feltűnt műveivel. A hatvanas évek elején azon­ban hosszabb itáliai tanul­mányúján, a reneszánsz mű­vészek harmóniájának hatá­sára a derűs színek, a ki­egyensúlyozott, tökéletes rend és szépség hódított tért fes­tészetében, a gyöngéden ár­nyalt, karakteres arcképek­ben, melyeknek utolsó rezgé­seit erőteljes, Piero della Francesca sugallatát máig őrző Önarckép» és Latinovits Zoltán arckép» (Színész) fő­művei — mutatják. 1963-ban Firenzében, 1964-ben p»dig Rómában volt nagy sikerű ki­állítása. Az olaszországi em­lékek itthon tovább gyűrűz­tek munkásságában, egészen a nagy értékű 1968—69-ben festett munkáig. Az öröm azonban elillant, vele az antik harmónia is. Fokozatosan hatalmába kerí­tették világunk feloldhatat­lan ellentmondásai« létbi­zonytalansága, súlyos fenye­getettségei. Az értelmek ára­dása, néhány lágyabb, líraibb hangvételű mű kivételével — amelyekben azonban a gyön­géd színek ellenére is min­denütt megjelenik a gonosz, fenyegető szörnyállat képié­ben — a dráma felé ível. Ereje gyakran oly nagy, hogy még a kompozíció rendjét, sőt az egyes alakok megfor­Az újságokban, a rádióban, a televízióban egyre gyak­rabban adnak hírt a világ különböző részein rendezett filmfesztiválokról, és arról is, hogy valamelyik magyar film alkotó-, színészdíjat ka- pott. De hogyan kerülnek ezek az alkotások a rendez­vényekre, versenyekre? A felszabadulás előtt el­sősorban a külföldi tőkével készült magyar filmek jutot­tak el határainkon kívülre, valamint'az úgynevezett kul- túrfilmek. A II. világhábo­rú alatt, a németek megszáll­ta országok közül néhány­ban népszerűek voltak a ma­gyar filmek, amelyek hang­vételükkel, témájukkal eltér­tek a náci propagandafil­mektől. A felszabadulás után a lassan meginduló filmgyár­tással szinte egyidejűleg megkezdődött a kapcsolatfel­vétel, elsősorban a szocia­lista országokkal; köztük is főként a Szovjetunióval. A felszabadulást követő első három esztendőben összesen tíz játékfilm készült, köz­tük a Valahol Európában, amely maradandó értéknek bizonyult. 1948—1955 között a szocialista országokban már rendszeresen vetítették film­jeinket, amelyekkel így meg­ismerkedett a nagyközönség. A Szovjetunió kezdetben szinte minden magyar játék­filmet megvásárolt — évi öt­nyolcat —« és milliós közön­séghez juttatta el. Más volt a helyzet a tőkés országokkal. A hidegháborús korszak kez­detekor teljesen megszűntek a kapcsolataink. Csupán külképviseleteinken, vagy né­hány haladó szakszervezet­ben vetítettek magyar alko­tásokat, például Olaszország­ban. Az ötvenes évek második felében fellendült hazánk filmgyártása. Ekkor alakult meg a Hungarofilm, a ma­gyar filmek külkereskedelmi vállalata. A szocialista orszá­gokban kölcsönösen, több éves szerződések alapján filmátvételeket rendeznek egymás számára. Nálunk évente két alkalommal vetí­tik le az új „termést” az eu­rópai szocialista országok delegációi előtt. Az átvett magyar filmek különféle csatornákon jut­nak el a közönséghez: a mo­ziforgalmazásban, a televíziós vetítésekkel, és újabban a video útján. Es vannak ke­reskedelmi jellegű csatornák, mint az egyetemeken, film­klubokban« filmmúzeumban való vetítések. Az évek során bebizonyosodott, hogy az ál­talában nem kifejezetten szó­rakoztató, hanem komoly té­májú magyar filmeknek nem a mozi a legjobb piacuk, ha­nem a szűkebb körű bemu­tatások. Hosszú éveken át főleg Franciaországban volt sikerük a zárt körben vetített magyar filmeknek, mert ott volt a legszélesebb az art ki­no hálózat. A televízió szá­mára mind ez ideig az NSZK vásárolja a legtöbb filmün­ket. Onnan majdnem ugyan­olyan rendszeresen jönnek válogatni, mint a szocialista országokból. A „nagy áttörés” a hatva­nas években következett be, elsősorban a Jancsó-fnmek­kel. (Ez az időszak volt a RENCONTRES HENRI LANGLOIS $ RENCONTRES INTERNATIONALES DU FILM UNIVERS1TAIRE ET DE FIN D’ÉTUDES Í4 kovácsi auz Aeneóntuó Jntetnafiónaleó >enti Lanylóió aoee óón Oeuoce ~ téaUóét danó le ead te <U, JL C /X OrX. cUaMaOÍLC^ (^«sácOLto^'CCLjo^*lí3|xiJE-" <) ■'Zóutó, le -4J. iwuomo p UPt«yfait*i Jmry U President de* Rencontre. ^ 2^ — -­MŰVÉSZET Törőcsik Mari és Maár Gyula Cannes-ban 1982-ben A ssürl nagydija egy rövldfilmnek 1980-ban Bűvöl« Erdős Márta Brestyánszky Ilona A magyar film külföldön 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents