Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

1985. február 16. , TOLNA \ iMÉPÜJSÁG 3 Kongresszustól kongresszusig (IV.) A szomszéd rétjének színe örvendetes olvasnivaló! Széles körben érvényesül a negyvenórás munkahét, az idén március egytől a gyer­mekgondozási díjat kaphat­ják kézhez — mint új tár­sadalombiztosítási ellátást — a mamák, illetve az egyedül­álló apák, egyetlen év alatt — tavaly — hetvenezer la­kás épült fel... Az viszont nem örvendetes olvasnivaló, hogy tovább csökkent a szü­letések száma, a tervezettnél kevesebb új otthon került tető alá állami pénzből, az idén januárban túlestünk: „iá somos” áremeléseken ... Kétféle olvasnivaló? Ugyan­azon kötet, csak más és más lapok? Kiemelt fontosság Sok mindenről csatáznak — szélsőségekkel is átitatott — vélemények napjainkban, ám indokolt a mindennapi tapasztalatok alapján a fel- tételezés : az életkörülmé­nyek, a szociálpolitika az a terep, ahol a téves vélekedé­sek legtöbb csalánbokrára lelni. Mert általában az a látszat és nyomában az a vélemény, a másiknak, má­soknak jól megy, annak, azoknak könnyű, de nekem, nekünk...?! A másiknak több a jövedelme, az újabb má­siknak nagyobb a háza, an­nak gépkocsira is telik, amannak külföldi útra, kö­vérebb a nyugdíja, így, úgy, amúgy támogatja az állam... bezzeg én, bezzeg mi... s nyújtható a panaszok listá­ja tetszés szerint, ember le­gyen a talpán, aki képes el­különíteni abban a jogost a jogtalantól! Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata az élet- körülmények javítását ki­emelt fontosságú teendőnek ítélte meg, éppen a reálbé­rek, a reáljövedelmek elő­reláthatólag kedvezőtlen ala­kulása okán. S való igaz, a nehéz gazdasági helyzet el­lenére is ezen a területen gazdag a két kongresszus közötti időszakról készíthető leltár. Elsőnek a legérzékenyebb pontot, a legtöbbeket foglal­koztató részterületet, a la­kásépítést vegyük tüzetesebb vizsgálat alá. öt év alatt — 1980—1984 — 386,2 ezer új otthon épült meg, a legtöbb — 89 ezer — 1980-ban, a legkevesebb — 70,4 ezer — 1984-ben. Ez a lakásszám ter­mészetesen legkevesebb ugyanennyi háztartással egyenlő. Ha most a háztar­tásokat csupán három fővel szorozzuk be, akkor is 1,1 millió ember költözhetett be fél évtized alatt új lakásába, kényelmesebb, tágasabb, az emberibb élethez gazdagabb terepet adó körülmények kö­zé. Igaz, a költözők döntő ré­sze nagy terhek vállalásával jutott el idáig...! A XII. kongresszus évében — 1980 — az Országos Takarékpénz­tár lakásépítéssel kapcsolatos hitelei tizenhétmilliárd fo­rintot tettek ki, most már, az egy esztendőre kifizetett összeget nézve, harmincmil- liárd felett járunk. Erőteljes kérésiét Növekvő terhek fejében kerül tető a fejünk fölé, mert hiszen az építési tel­kek árától az építőanyago­kon át a munkadíjakig, min­denért többet kell fizetnie az építtetőnek. Arról sem sza­bad viszont elfeledkezni, hogy a fél évtized alatt je­lentősen kedvezőbbé váltak a hitelfeltételek, tágult a szociálpolitikai kedvezmé­nyek köre — így például megszűnt a családi házat építők igazságtalan megkü­lönböztetése —, ugyanakkor észben tartandó az is, mi­lyen zavarok mutatkoztak az építőanyag-ellátásban... Fény és árnyék folytonos váltako­zása ez, pedig csak egyetlen terepen néztünk körül. Folytatva a szemlélődést. Az áruellátás — hűen a XII. kongresszus határozatához, amelyben az áll, hogy „az életkörülmények alakításá­ban fontos szerepe van a ki­egyensúlyozott áruellátás­nak” — valóban kiegyensú­lyozottnak bizonyult. Voltak, vannak hiánycikkek, akad­nak gondok a választékkal, ismétlődnek a bosszantó szolgáltatási tehetetlensé­gek, de ha tárgyilagosak va­gyunk, azt mondhatjuk, nemcsak a közösségi, ha­nem a családi, az egyéni számvetéskor is, nem ez a jellemző, nem ez a megha­tározója az áruellátásnak, a szolgáltatásoknak. Aligha puszta feltételezés, sokkal in­kább tapasztalati bizonyos­ság, hogy ott, ahol több, mint kétszázezren várnak személygéDkocsira, ahol öt év alatt kétszeresére nőtt a gázkályhák eladása, ahol olyasmi is hiánycikknek szá­mít, mint a fagyasztószek­rény, a színes televízió — ez utóbbiból 1980-ban 47 ezret, 1983-ban már 90 ezret vittek haza örömmel a vevők —, nos ott nem korlátozódik szűk körre a fizetőképes ke­reslet. Amint volt „fizetőképes ke­reslet” arra is, hogy kong­resszustól kongresszusig nyolc százalékkal — a népesség minden százas csoportjából most már nyolcvanhárom fő­re kiterjedően — növeked­jék a közműves vízellátás­ban részesülők tábora. Lép­hetünk az egészségügy tere­pére — például 1980-ban 28,8, 1984-ben 31,6 orvos ju­tott tízezer lakosra, ötezer­rel nőtt a kórházi ágyak mennyisége —, szemügyre vehetünk egy-egy virágot a szociálpolitika mezején — például az 1980. évi 835-tel szemben 1984-ben már ezer felett volt az öregek napkö­zijének száma —, töpreng­hetünk az öt év alatt 240 ezer fővel gyarapodott nyug­díjasok táborának helyzetén, mindenütt haladás és gon­dok, megvalósult tervek és feszültséget teremtő még ki nem elégített, illetve új igé­nyek birkózását láthatjuk. Nem a lelátón Csak úgy ne értelmezzük ezt a láthatást, hogy egy ér­dekes mérkőzésnek — a kí­vánatos, a szükséges, a le­hetséges birkózásának —, pusztán a szurkolói vagyunk, ott ülünk a küzdőteret öve­ző széksorokban és dolgunk a hol halkabb, hol hango­sabb buzdítás... A társada­lomnak egyre szélesebb kö­reit fogja át az a felismerés, hogy nincsenek, nem lehet­nek egymástól mereven el­határolódott dolgaink, teen­dőink, hogy cselekedeteink összefüggő láncot alkotnak, s ennek ereje, teherbírása — akárcsak a fizikában a va­lóságos láncnak — akkora, amekkora . a leggyengébb szemnek. Ennek a gyenge láncszemnek egyre inkább szellemi tőkénk hasznosítá­sa, a társadalomnak az újra való nyitottsága, a képzett­ség, a tudás színvonala és gyakorlati kamatoztatása bi­zonyul. MÉSZÁROS OTTÓ (Folytatjuk) Következik: V. A szellem napvilága. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiii iniiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiii mennyezetre felcs'uikható padlásfel járóval, csigalép­csővel bő vitették többek kö­zött a választékot. 1982-itől fjedig dinamikusain növeltek az exportot, ami külön bér­fejlesztési lehetőséget terem­tett. A beruházási piiac szű­külése tehát nem vezetett termelés-ívisszaesés'hee, ha­nem éppen ellenkezőleg: sízéles körű, külföldire is ki­terjedő piackutatással sike­rült feltárni a lehetőségeket és lalkálmazkodmá azokhoz. Tavaly kezdődtek a tárgya­lások egy csehszlovák céggel és a napokban írták alá a szerződésit. 85 ezer fénycső­lámpatest szállítókéiról. Az idén 50—60 millió forinttal nő a szövetkezet termelése és egyben az export is. Az idei kapacitás tehát teljes egészében le van kőit ve, ter­mészetesen néhány feltételt a termeléshez még ezután kell megteremteni. Reálisak tehát azok a számítások, amelyek az' idei 10 százalé­kos keresetnövelést támaszt­ják alá. A MÁSIK OLDAL: a költ­ségek. Noha éviről évre nőtt a termelés, a létszám tavaly 35 fővel , alacsanyalhb volt, mint 1979-lben (nőtt a ter­melékenység). A szembetűnő azonban az, hogy a nemiter- melő létszám feltűnően ala­csony, a 270-ből mindössze 46. A munkaüggyel, bérrel, normákkal hárman foglal­koznak (más, hasonló mé­retű üzemnél haitian-heten), az anyagbeszerzést, kereske­delmi munkát, értékesítést gépíróVál együtt öten vég­eik, ^létezik nem is egy ha­sonló méretű szövetkezet, vállalat, ahol hattagú anyag- beszerző és ugyanekkora ke­reskedelmi csoport műkö­dik) . Alacsony reZsiiköltséggel dolgozik, gazdálkodik a szö­vetkezet. Az álitálános költ­ség az elmúlt három évben nem emelkedett, noha több tényező — gépjárműadó be­vezetése, villlamas energia, tüzelőolaj árának emelkedé­se — ez irányba hatott. A rezsiköltségek alacsonyan tartását tették lehetővé a kooperációs kapcsolatok vagy féltucatnyi kisüzem­mel, tsz-melléküzemmel. A szövetkezetben a terme­lés, a termelékenység növe­kedése párosulva azzal, hogy kelendőek a termékek, tehát jó árat lehet velük elérni, valamint a költségeik csök­kenése évről évre magas nye­reséget biztosít. Az egy dol­gozóra jutó nyereség tekinte­tében a SIMOVILL a megye szövetkezeti iparában általá­ban az első bárom között van. 1983-ban például ez 94 ezer forint volt és csak egy megyénkben kisszövetkezet­ben vélt több. Ez a muta­tó egyben a bérfejlesztési le­hetőséget is növeli. TERMÉSZETESEN a nye­reség tekintélyes részéből fejlesztési alapot képeznek. Ebből sikerült határidő előtt visszafizetni a KFA-lköksönt, sőt, egy nagyvállalatnak — amely kooperációs kapcsolat­ban áll a szövetkezettel — kétmillió forintot kölcsönöz­tek, hozzá járulva egy nyolc- miillMÖha kerülő fröccsöntő gép vásárlásához. A szövet­kezetnél nem lehetne telje­sen kihasználni e korszerű, nagy teljesítményű gépet, a gyárban igen és a gyár fog majd szállítani a SIMOVILL- nek is műanyag alkatrésze­ket. „Másodlagos”, de egyál­talán nem lebecsülendő hasz­na a szövetkezetnek, hogy­ha a kétmillió náluk marad — esetleg csak évek múlva fektetnék be — vagyonadót kellene utána fizetni. Így viszont nem. SOKAT VITATOTT kér­dés manapság az árak és a bérek Viszonya. A kongresz- szusi irányelvek is a reálbé­rek csökkenését állapítják meg, ámlikor egyébként a la­kosság reáljövedelme és fo­gyasztása nőtt. A kép válto­zatos, erősen differenciált. Sok helyütt nem „tartottak lépést” a bérék az árakkal, ám nem kevés az olyan üzem, ahol ez nemcsak si­került, hanem a reálbér is nőtt. Persze, egyes ágazatok­ban, üzemékben, eleve ki­sebbek a lehetőségek. Az azonban a SIMOVILL pél­dáján látható, hogy van út­ja az előbbre lépésnek. J. J. HÉTRŐL I! IJ7-T3 HÍRRE! HÍRRŐL Az utóbbi évtizedekre jellemző, hogy a tél kitolódik, majdhogynem a tavaszba — mondta nemrég a tévében a meteorológus. Nem tudom, mi lesz tavasszal, de ami most van, az azért már egy kicsit sok. Az ember fázik, kénytelen meleg ruhát ölteni, és nem is kis pénzért venni, a tüzelő majd minden háztartásban fogytán van, a TÜZÉP-en hol lehet kapni, hol nem, ha igen, akkor is csak korlátozott mennyi­ségben. A kemény tél próbára teszi az em­bert, pláne a?t, aki beteg is, többségük a jégpáncéllal borított utcára sem merészke­dik ki. Ilyenkor télen A héten volt alkalmam vonaton, buszon, személykocsiban is utazni, s miután a gö­röngyös és jeges úton az autóval kis híján eljártuk a Wiener valcert egy szembejövő teherautó előtt, úgy döntöttem, hogyha lehet, a kerekek helyett inkább a telefont használom. A vonaton kesztyűben, kabát­ban ültünk, és persze, tovább, mint kellett volna, hisz a hideg miatt hosszabbodott a menetidő, a havat is nehéz volt eltakarí­tani, s a váltókat kiolvasztani. A helyi járatú busz, amelyiken utazom, példás pon­tossággal közlekedett. Itt is volt azonban meglepetés: a sofőr szerda este közölte a mikrofonban, hogy amennyiben az utasok szeretnék, hogy az új utcasor előtt meg­álljon, telefonáljanak a tanácsra, mert ha ő ott áll meg, ahol erre nincs kijelölt hely, megbüntetik. A dolog kissé meglepett: azok, akik a menetrendet szerkesztik, ugyan miért nem hiszik el az útvonal ál­landó sofőrjének, — aki naponta többszőr is megjárja a vonalat —, hogy pontosan tudja, hogy hol, hányán szállnak fel és le. Arról nem is beszélve, hogyha kiadják a beköltözési engedélyeket a buszvonalak mentén, teljesen nyilvánvaló, hogy onnan az emberek munkába utaznak reggel, és az otthonukba este. A falvakban, kis településeken ilyenkor, télen van az ideje a továbbképző tanfolya­moknak, illetve most van idejük az embe­reknek arra, hogy előadásokat hallgassa­nak. A sok-sok téma közül igen kedveltek azok, amelyek az állattenyésztéssel, nö­vénytermesztéssel foglalkoznak. A háztáji és kistermelés orientálásának egyik nagyon fontos módja a „Téli esték” előadássorozat, hisz itt van módja például a húsipari vál­lalat szakemberének elmondani, hogy me­lyik az a fajta, amelyik húskihozatala, hús- és zsíraránya a feldolgozás kívánal­mainak leginkább megfelel, tanácsok hang­zanak el a takarmányozás módjáról, a tar­tásról, s ez az az alkalom, ahol — szemben a tévében és rádióban elhangzó ismeret- terjesztő előadásokkal — alkalma van a termelőnek arra is, hogy megkérdezze, amit nem ért pontosan. Ezek az esti elő­adások rendkívül gazdag programot kínál­nak, a növényvédő szerek ismertetésén, fel­használásmódján, a köztermesztésbe kerülő új fajtákon keresztül, egészen a kisgépek szervizéig sok mindenről szólnak. Az ér­deklődés rendkívül nagy, s nemcsak falun. Szekszárdon, a kertbarátkor, amelynek nem volt állandó helye a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban, kénytelen a MTESZ-székház termében tartani össze­jöveteleit, ahol bizony alig-alig férnek el. Az Üzemekben A mezőgazdasági üzemekben javítják ta­vaszra a gépeket, a traktorosok, gépszere­lők megállás nélkül dolgoznak. Illetőleg akkor állnak meg, amikor munkahelyi meg­beszéléseken vesznek részt, meghallgatják küldötteiket, akik a küldöttközgyűlésen voltak, és természetesen ünnep a zárszám­adás napja. Sok szó esik mostanában arról, hogy mit, hogyan kellett volna, illetőleg hogyan kellett volna jobban csinálni az elmúlt évben. Számos jó tapasztalatra tet­tek szert a gazdaságokban, különösen ügye­sen megtanulták a pénzt forgatni, úgy gaz­dálkodni, hogy mindenre jusson. A jég, a természeti csapások ellen azonban nincs mit tenni, sok pénzt „elvert” a jég tavaly A hó- és jégfedte utakon lassaban köz­lekedtek a buszok is A telefonszerelők Tolna és Fácánkert között javítják a vonalat a megyében. Most meg a hideg szedi az áldozatait: Dunaszentgyörgyön lefagyott a fűtőrendszer a csirkenevelőben. Kilencezer 30 dekás, egykilós csirke pusztult el. A kár 850 ezer forint. Azok a broyler-csirkék, amelyek nem fagytak meg, nem híznak úgy, ahogy kellene, pedig csak az egy kiló súlyt meghaladó broylert veszi át a ba­romfiipar. A súlygyrapodás egyébként a szarvas- marháknál és a sertéseknél sem annyi, amennyit a takarmánymennyiségből kí­vánni lehetne, a takarmányértékesítés ki­sebb, hisz a test fűtésére használja fel a jószág a takarmányt. Csodálatos látvány a határ, ilyen lehet a táj a mesében, valahol az üveghegyen túl. Csillogó jégpáncél szorításában élnek a fák, az ágak, a bokrok, s a legközönségesebb út menti kóró is gyönyörű. Hogy a haszon- növények hogyan vészelik át a fagyokat, nem tudni, csupán akkor, ha leolvad a jég, és a szakemberek szikével felvágják a rü­gyeket, vízbe téve hajtatják, illetve hajtat­ni próbálják a vesszőket, gallyakat. A ve­tést szabályos „szendvics” borítja: két hó­réteg között kemény jégréteg húzódik, amit nehéz IFA-teherautókkal törnek szét. Kiállítás: nyáron Jó év kellene pedig idén, ha nem is első­sorban azért, de azért is, mert a nyáron augusztus 17. és 25-e között rendezik meg hazánkban a 70. országos mezőgazdasági, élelmiszeripari kiállítást és vásárt, a nem­zetközi vásárközpontban. A kiállítás számot ad az MSZMP agrár- politikai célkitűzéseinek gyakorlati meg­valósításáról, a VI. ötéves terv fejlesztési céljainak teljesítéséről, bemutatja a VII. ötéves terv legfontosabb irányelveit. Ki­emelten foglalkozik a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésének eredményei­vel, a nemzetközi kapcsolatok jelentőségé­vel. Bemutatja az ágazat népgazdasági je­lentőségét, ismerteti a tudomány, a kutatás, az oktatás, valamint az információ jelen­tőségét a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az erdőgazdasági termelés fejlesztésében. A 70. OMÉK-kal egyidejűleg kerül meg­rendezésre az Agromasexpo nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari gép- és műszerkiállítás is. Ugyancsak a 70. OMÉK-kal egy időben rendezik meg a 4. Technology for the Peop­le — 4. Nemzetközi Kereskedelmi és Sza­badalmi Vásárt, ahol olyan technikát, tech­nológiákat, rendszereket, ' knowhov-okat mutatnak be, amelyek meggyorsítják a fej­lődő országok termelésének növelését, élet- színvonaluk emelését. Az OMÉK központi mondanivalója az agrárpolitika mellett az ágazat minden szakterületét magában foglalja. Bemutat­kozik az élelmiszeripar, a növénytermesz­tés, az állattenyésztés és takarmánygazdál­kodás, az állategészségügy és élelmiszer­higiénia, a kertészet, a növényvédelem, az erdészet és faipar, a vadgazdálkodás és halászat, a földügy és térképészet, a me­zőgazdásági építészet, a mezőgazdasági kisteremlés, a nemzetközi kapcsolatok, a kutatás, a szakoktatás, a szervezés, a mű­szaki fejlesztés, áz „Alkotó ifjúság” és „A holnap mezőgazdasága”. A kiállítás a hazai résztvevők számára lehetővé teszi, hogy az agrárágazat legki­válóbb eredményeit az élenjáró állami és szövetkezeti gazdaságok, termelési rendsze­rek, egyesülések, társulások és kistermelők önállóan is bemutathassák. A kiállításra március 1-ig lehet jelentkezni. D. VARGA MÁRTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents