Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

. TOLNA 2ÜÉPUJSAG 1085. február 15. • • Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) ezen belül a villamos energia fogyasztása 3,6 százalékkal növekedhet. Az 1985. évi energiagazdál­kodási akcióprogram tartal­mazza a tervben meghatáro­zott, illetve a tervet megha­ladó energiaforrások biztosí­tása érdekében szükséges teendőket, az energiamegta­karítás feladatait, az energia­racionalizálási és szervezési intézkedéseket. A hazai ener­giatermelő ágazatok intézke­déseket tettek a termelés nö­velésére : — a szénbányászat folya­matosan, munkaszüneti na­pokon is termel, és ezzel vár­hatóan kielégíti a belkereske­delem által az első negyed­évre igényelt 1,3 millió tonna hazai szén- és brikettszük­ségletet; — a szénhidrogénipar mint­egy 100 millió köbméter több­let földgázt termel az első negyedévben. Ennek eredmé­nyeként január hónapban a gáztermelés napi átlagban elérte a 24,6 millió köbmétert. A hazai termelő ágazatok erőfeszítései mellett kor­mánydöntések alapján jelen­tős többlet behozatalra is sor kerül. A külkereskede­lem gondoskodott terven fe­lüli kőolaj és fűtőolaj be­szerzéséről. Az összes kőolaj- import január hónapban az első negyedévi előirányzat időarányos részénél maga­sabb lett. Lakossági felhasz­nálásra a külkereskede­lem az első negyedévben 360 ezer tonna szenet és bri­kettet szerzett be, amelynek a beérkezése ütemszerűen történik. Földgázból az első negyed­évre a külkereskedelem le­kötötte a lehetséges megvá­sárolható mennyiséget. A hazai földgáztermeléssel, a föld alatti gáztárolókból kivehető gázmennyiséggel és a lekötött gázimporttal együtt naponta mintegy 40 millió köbméter földgáz áll a népgazdaság rendelkezésé­re. E források mellett a gáz­rendszer minden fogyasztót korlátozás nélkül ki tud elé­gíteni, ha a napi középhő­mérséklet nem csökken hosszabb ideig —5 Celsius- fok alá. Az év első hónapjában, ja­nuár 6. és 23. között részle­ges, nem lakossági fogyasz­tói földgázkorlátozás elren­delésére volt szükség, ami­kor a hőmérséklet napi kö­zépértéke tartósan mínusz 8, mínusz 12 Celsius-fok között alakult. Január hónap egészében véve hidegebb volt mind az előző évinél, mind a sokéves átlagnál. Az Országos Meteo­rológiai Intézet jelentése sze­rint Budapest belterületén mérve a január havi közép­hőmérséklet mínusz 3,6 Cel- sius-fok volt, 5 Celsius-fok- kal alacsonyabb az előző év január havi középhőmérsék­leténél. Az átlagosnál hide­gebb január az eddigi számí­tások szerint 250—300 ezer tonna kőolajnak megfelelő többlet energiafogyasztást je­lent. Február első felében több­lettermeléssel és importtal, valamint operatív irányítás­sal az energiarendszer egyen­súlya fenntartható volt. Za­varok elsősorban a lakossági szénellátásban mutatkoztak továbbra is. Az erős fagyok és a szélviharok helyenként a gáz- és áramellátásban idő­leges kieséseket okoztak. Eb­ben az időszakban az ener­giatermelés és -elosztás az energiarendszer, valamint a vasút, a szállítás dolgozói, a Magyar Néphadsereg külön­leges egységei folyamatosan nagy munkát végeztek, időnként rendkívüli teljesít­ményt nyújtottak. Február 11-től a. kritikus időjárási viszonyok és mű­szaki problémák következté­ben a földgázimport szállítá­si üteme átmenetileg csök­kent. A földgázrendszer tel­jesítménycsökkenése miatt — annak érdekében, hogy a la­kosság és a lakosságot köz­vetlenül ellátó közintézmé­nyek ellátása biztosítható le­gyen — jelentős ipari gáz­korlátozásra került sor. A korlátozások azoknál a vállalatoknál, ahol a gázt mással nem helyettesíthető, átmeneti termeléskiesést, ese­tenként az üzem, vagy üzem­részek teljes, vagy részleges leállítását jelenti. A korlátozás alapelve az, hogy a lakosság gázellátása csökkent földgázforrások mellett is fenntartható le­gyen, a közvetlen lakossági szolgáltatást ellátó vállala­toknál és közintézményeknél ne legyen korlátozás. A ter­melő üzemeknél a technoló­giai károsodások elkerülésé­hez a minimális szükségletet biztosítják, hogy a termelési folyamatban nagyobb törés ne következzék be. A korlá­tozásokat az érintett üze­meknél a gázimport növeke­désének arányában az ener­giahatóságok folyamatosan csökkentik, illetőleg felold­ják. A jelenlegi helyzetben to­vábbra is maximális takaré­kosságra van szükség min­den energiafajtából. A válla­latoknak nagy erőfeszítése­ket kell tenniök annak ér­dekében, hoay a korlátozá­sokból eredő veszteségeket minimálisra csökkentsék és felkészüljenek a kiesések nótlására. (MTI). Magyar-olasz tárgyalások Magyar—olasz gazdasági tárgyalások kezdődtek csü­törtököm Budapesten. Veress Piéiter és Nicola Oaprtia kül- kereslkectelimi miniszterek — szakdelegáoiók élén — meg­vitatják a kiélt ország gazda­sági ,kapcsolatainak fejlesz­tésével összefüggő .kérdése­ket. (MTI) Jugoszlávia külkereskedelme A jugoszláv külkereskede­lem 1984. évi eredményei alatta maradnak ugyan a tervezettnek, mégis kedvező tendenciát mutatnak — álla­pította meg a képviselőház elé terjesztett jelentésében Milenko Bojanics szövetségi külkereskedelmi titkár. A múlt évben — 1983-hoz viszonyítva — a kivitel hat százalékkal nőtt, s értéke tízmilliárd 254 millió dollárt tett ki. A konvertibilis va­lutájú piacra irányuló export tíz százalékkal nőtt, ezen be­lül a fejlett nyugati orszá­gokban 22 százalékkal, míg a fejlődő országokban reali­zált kivitel 14 százalékkal csökkent. Az úgynevezett kli- ring elszámolású országok (a legtöbb szocialista ország) vonatkozásában az export növekedése egy-, az importé négyszázalékos volt. A teljes import értéke 1984-ben 12 milliárd dollár körüli volt. Az ország fizetési mérlegében 750 millió dollá­ros többlet képződött, a de­vizatartalékokat 536 millió dollárral sikerült 2,4 milliárd dollárra feltölteni. Francia kommunisták Leszámolás az illüzíölckal Hogy minél többen fejt­hessék ki véleményüket az FKP XXV. kongresszusán, a külföldi vendégek írásban adták át az otthonról hozott üdvözletei, és csak néhányan kaptak szót a Balard-csar- nokban rendezett szolidari­tási esten. Egyébként az FKP vezetése is ezt a fóru­mot választotta külpolitikai koncepciójának kifejtésére. Ennek során Georges Mar­chais több fontos témát érin­tett. Szólt arról, hogy társa­dalmi modelljüket egyetlen más társadalom sem inspi­rálja, de ők sem kívánják másra rákényszeríteni a francia típusú szocializ­must. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a fran­cia kommunisták» viszo­nya a testvérpártokkal egy­más kölcsönös tiszteletben tartásán, a függetlenségen, a be nem avatkozáson, a kü­lönbségek elismerésén, illet­ve a szigorúan vett egyenlő­ségen alapul. Végül a közös harc legfőbb tennivalójaként jelölte meg a békéért, a le- fegyverezésért vívott har­cot, továbbá az új gazdasá­gi világrend megteremtésé­nek szükségességét, illetve az emberi jogok érvényesítését a világban. Új stratégia Ha a történészek évtize­dek múlva minősíteni pró­bálják az FKP XXV. kong­resszusát, minden bizonnyal úgy értékelik majd, mint ami hangsúlyozottan belpolitikai vonatkozású volt, és alapve­tően arra irányult, hogy le­zárja az egységes baloldal évtizedes illúziójának kor­szakát. Bár a szakítás jó fél­évvel ezelőtt — amikor a kommunista miniszterek ki­váltak a kormányból — meg­történt, de a döntés széles körű elfogadtatása, a követ­keztetések levonása, és az új stratégia meghatározása a mostani kongresszusig vára­tott magára. A Központi Bizottság be­számolója ezúttal már azt az egyértelmű álláspontot szö­gezte le, hogy illúziókat ker­gettek, amikor a párt straté­giai alapelvévé tették a kö­zös választási program kidol­gozását, majd pedig a közös kormányprogram megvalósí­tását. A kormányzat ugyan­is a kommunista miniszte­rek javaslatait figyelmen kí­vül hagyta, a valódi gondok­ra szociáldemokrata típusú politikával reagált. Mindeb­ből logikusan következett a múlt év nyarán lezajlott Európa-parlamenti választá­sok kudarca. A szavazatok látványos csökkenése jelez­te a nép csalódását a bal­oldal egységes fellépésében. Georges Marchaise megálla­pításához önkritikusan hoz­zátette: a Francia Kommu­nista Pártot is felelősség ter­heli, mert a szocializmus francia programjának kidol­gozása helyett, ami mostan­tól stratégiájuk alapja, a népfrontpolitika helyességé­ben hittek. Az új stratégia egyik fon­tos eleme a népi többség ki­alakításának elképzelése. A főtitkár azt mondta: tisztá­ban van azzal, hogy az el­képzelés merésznek látszik. Arról van szó, hogy ebben a tömörülésben mindazok részt vesznek, vagy részt ve­hetnek, akik a kormánypo­litika áldozatainak tekinthe­tik magukat. A válság és a munkanélküliség a társada­lom legkülönbözőbb rétegeit sújtja, és ebből a sokszínű- sokfajtájú tömegből alakít­ható ki az a népi többség, amely él a tudomány és a technika eszközeivel, és a nép érdekében fejti ki tevé­kenységét. Cél: a belső egység Az a párton belüli csoport, amelyet a francia lapok ál­talában újítóként szoktak emlegetni, elsősorban e két kérdésben, tehát a szocialis­ta párthoz való viszony, il­letve a régi többség jelsza­vának elfogadásában vallott külön álláspontot. A csoport első nyilvános szembefordu­lása a vezetéssel azon a köz­ponti bizottsági ülésen tör­tént, még a múlt év végén, amikor megvitatták a párt- kongresszus elé terjesztendő határozati javaslatot. Hatan tartózkodtak a szavazástól. Az ő hatásuk következtében három megyei pártértekezlet nem szavazta meg az emlí­tett határozati javaslatot. Ez a csoport azt is kérdésessé tette, hogy a demokratikus centralizmus élő és ható módszer a pártvezetésben. Végül ezúttal is felvetették az FKP és a szocialista or­szágok viszonyát. A küldöt­tek a kongresszuson azonnal és keményen reagáltak. Lé­nyegében két. délelőtt folyt a vita az újítók nézetei kö­rül. Így akartak az ellenvé­lemények mélyére hatolni, elérni azt, hogy a párton belüli vita lezáródjon, még­hozzá, az új stratégia megfo­galmazásának megfelelően. Ha a leszámolás a nép­frontpolitika illúziójával te­kinthető a XXV. kongresszus első jellemvonásának, a má­sodik annak igénye, hogy a válság körülményei között fokozottan szükséges belső egységet megteremtsék. S ez utóbbi sikere érdekében esz­közként a vitát, a párbeszé­det alkalmazták, s a lezárást nem kizárással kapcsolták egybe: hárman az újítók kö­zül is tagjai maradtak a központi bizottságnak. Konkrét tennivalók Az új stratégia megfogal­mazásával párhuzamosan konkrét tennivalókat jelöl­tek ki. A legfontosabb: az erőforrások sokoldalú moz­gósításával új munkahelyek teremtése, vagyis a növekvő munkanélküliség elleni harc. Nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni a társadalmi igaz­ságosságra, s nagyobb szoli­daritást kívánnak tanúsítani a válság által fokozottan érintett rétegek iránt. Szük­ség van bizonyos intézmé­nyek reformjára is. Az el­nöki hatalom rovására na­gyobb felelősséget kell adni a kormánynak és parlament­nek. „A harc nem lesz könnyű, de tétjei fontosak és dön­tőek, s most azzal a bizo­nyossággal zárjuk a mun­kát, hogy a helyzetnek meg­felelő politikát sikerült ki­alakítanunk” — mondta az ötnapos kongresszuson zár­szavában Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt újjáválasztott főtitkára. ÓNODY GYÖRGY Mai kommentárunk Contadora-közvetítés zátonyon ? A tavalyi év jó hírekkel fejeződött be a latin-ameri­kai problémák szemszögéből nézve. Emlékezetes, hogy 1984 utolsó hónapjaiban rendszeresek voltak a tárgya­lások az Egyesült Államok és Nicaragua képviselői kö­zött, sőt Washington magas rangú latin-amerikai meg­bízottja többször járt Managuában is. Szóval az ame­rikai—nicaraguai feszült viszony árnyalatnyit enyhülni látszott, főleg, ha a tavalyi év első felének riasztó ese­ményeivel, a kikötőelaknásítással, a kemény amerikai nyilatkozatokkal mérjük össze az esztendő végének fejleményeit. Ugyancsak pozitív fordulat volt, hogy a salvadori kormányzat végre hajlandó volt asztalhoz ülni a baloldali felkelőkkel. S nem utolsósorban az egész őszt meghatározta a Contadora-csoportnak neve­zett négy latin-amerikai állam (Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela) béketerve és megújuló közvetí­tése, amely ugyan nem hozott konkrét eredményt, de legalább politikai fogadtatása miatt szép reményeket keltett. Eljött azonban az idei év, amelynek első hetei le- hervasztották e reményeket. Washington megszakította a kétoldalú tárgyalásokat Managuával, s a salvadori vezetésben is — a jelek szerint — túlsúlyba került a „nem tárgyalni, inkább tovább harcolni” nézetűek cso­portja, hiszen a felkelők és a kormány képviselőinek újabb tanácskozása várat magára, pedig a decemberben kitűzött folytatási időpont már rég elmúlt. A januári— februári hangok az amerikai fővárosban ismét kemé­nyebbek Nicaraguával kapcsolatban, s a tettek is, hi­szen épp most kezdődött az eddigi legnagyobb méretű hondurasi—amerikai hadgyakorlat Nicaragua közelé­ben, s az ilyesmi hagyományosan az erőfitogtatás be­vált módja. Tegnap pedig újabb rossz hírként futott be a jelen­tés, hogy az e hétre tervezett fontos tanácskozást ■ a Contadora-országok és a legérintettebb más közép­amerikai államok képviselői között el kellett halasztani. Mégpedig állítólag azért, mert Costa Rica nem volt hajlandó azon résztvenni a Nicaraguával folytatott diplomáciai vitája miatt. Ez a magyarázat azonban igencsak ürügynek látszik, hiszen a diplomáciai affér önmagában jelentéktelen: Costa Rica managuai nagy- követségén a nicaraguai hatóságok őrizetbe vették a sandinista hadsereg egyik dezertőrjét, s a San José-i kormány az ő szabadon bocsátását követeli. A Contadora immár módosított tervének megvitatása nyilvánvalóan sokkal nagyobb horderejű ügy, mint az ürügyként szolgáló incidens. A Latin-Amerikára fi­gyelő sajtóban szerte a világon sokan arra utaltak az elmúlt napokban, hogy maga Washington használja fel Costa Ricát, ugyanis — e nézetek szerint — az ameri­kai kormány számára idegesítő a térségben és a világ más tájain komolyan vett, józannak és kiegyensúlyo­zottnak talált Contadora-terv. Ha Washington nem akarja elfogadni — a saját követelései figyelembevéte­lével — módosított új béketervet, az igen kínos lehet, jobb hát valahogyan elodázni a megvitatását — ma­gyarázzák most itt-ott az amerikai motívumokat. Mert abban mindenki bizonyos, hogy Costa Rica nemcsak a saját feje szerint blokkolta az e heti tárgyalásokat. AVAR KAROLY PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunió és Görög­ország egységeseik abban, hogy határozott javulásit kell elérni a nemzetközi kapcso­latokban — hangsúlyozza a szovjet—görög közös közle­mény. A görög miiniszlterel- nöík itájélkazrbaitto a szovjet vezetőket a hat ország ál­lam- és kormányfőinek .leg­utóbbi új-delhii találkozójá­ról, és az ott elfogadott ha­tározatokról. A szovjet fél hangsúlyozta, hogy szolidáris az abban megfogalmazottak­kal. Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő hivatalos lá­togatásának befejeztével csütörtökön elutazott a Szov­jetunióból. LA PAZ Az új összetételű központi bizottság megválasztásával szerdán befejezte munkáját a Bolíviai Kommunista Párt V. kongresszusa. A 25 tagú központi bizottság Jorge Köl­le Cuetót, a KB eddigi első titkárát saját kérésére fel­mentette tisztségéből, és egy­hangúlag Simon Reyes Ribe- rát választotta erre a poszt­ra. BELGRAD Jugoszlávia és Ciprus ki­fejezte reményét, hogy a le­hető leghamarabb felújítan­dó tárgyalások elvezethetnek a ciprusi kérdés igazságos és tartós rendezéséhez. Az állás- foglalást az a közös közle­mény tartalmazza, amelyet csütörtökön tettek közzé Belg- rádban Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök február 11—13. közötti hivatalos jugoszláviai látogatásáról, Veszelin Gyu- ranovics államelnökkel foly­tatott tárgyalásairól. PEKING A Zsemin Zsipao, a KKP központi lapja szerint j,egész­ségtelen irányzatok” gátolják a kínai gazdasági reformot. A lap ezek közé sorolta azt, hogy párt- és kormányzati tisztségviselők spekulációs üzleti tevékenységet folytat­nak, indokolatlanul emelik az árakat, meg nem érdemelt prémiumokat osztogatnak, s túl sok közpénzt fecsérelnek el bankettekre és ajándéko­zásra. MAPUTO Portugália öt volt -afrikai gyarmatának államfői csü­törtökön az latliantti-óceáni Sgo Tóméban csúcsértekezle­tet kezdtek arról, hogy mi­képpen fejleszthetnék együtt­működésüket. A másik fő téma Afrika déli részének helyzete, tekintettel arra, hogy az öt országból kettő — Angola és Mozamlbik — párbeszédet folytat a preto­riai rendszerrel, a térség bé­kéjének megteremtéséről. A csúcsértekezleten részt vevő bárom másik ország a Zöld- f-oki-szigetek, Bissau-Gui­nea, valamint Sao Tómé és Principe.

Next

/
Thumbnails
Contents