Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
\ 1985. január 12. NÉPÚJSÁG 3 Zárszámadás előtt Egy elmúlt esztendő munkás hétköznapjainak, gazdálkodá- —— sának, sikereinek és esetleges kudarcainak számvetése és összegzése mindig az új esztendő indulásakor kerül sorra a mezőgazdasági dolgozók kollektíváiban. Ilyenkor kezdődnek a mérlegkészítések, a munkaelszámo. lások a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és kombinátok dolgozóinak — és egyben a magyar mezőgazdaságnak is — az éves megmérettetése az eredmények tükrében. Már maga a kifejezés is: „zárszámadás” önmagában hordozza azt a gazdálkodási intervallumot és eredményt, melyről az ünneplőbe öltözött és az ilyenkor kissé elfogódott tagság hallhat hangos szóval kimondottan. Aki benne élt, nap mint nap tette a munkát, etette a jószágot, szántotta a határt, igazgatta a téeszt, gazdaságot), — először talán önmagával végezte és végzi el a zárszámadást. Mit, hogyan csináltam, elegendő volt-e, mit várok érte, és mit kapok érte? Ezek olyan kérdések, melyre mindenki először önmagának válaszol kimondva, vagy éppen kimondatlanul, de gondolva rá. Aztán jön a közös számvetés, az elszámolás, amikor a napok munkáspercei, az elért eredmények közös kasszába kerülve jutnak kifejezésre. Az ország éléstára, hazánk földje mit adott nekünk 1984-ben, mi az amit kihoztunk belőle, és mi az amit bennehagytunk? Hogyan gazdálkodtunk? De miért a királyi többest, hiszen magam semmit nem tettem e tekintetben. Vagy tán mégis, mert a kiskertet megműveltem, a paprikát elsavanyítottam, két zsák krumplimat lehordtám a pincébe. De mindez valahogy nagyobban és igazán nagyban is valahogy így van. Oly sokrétű és szerteágazó, a szántás, vetés és aratás külön mozzanatait szinte feledő munkasor ez, mely az idént és a jövőt egyaránt meghatározza. Hazánk mezőgazdaságának megítélését jelzi és büszkeséggel tölthet el bennünket az is, hogy jönnek hozzánk tanulni is. Azt sem kell feledni, hogy mi sem átallunk e tekintetben másokat is meghallgatni. Rangja van a magyar mezőgazdaságnak és az sem baj, ha ezt egy év zárásakor, a zárszámadások előtt megemlítjük. De szűkítsük a kört most szűkebb pátriánkra, Tolna megyére. Azt talán fölösleges elmondani, hogy megyénk kedvező éghajlati és területi adottságokkal rendelkezik, és szép eredményekkel is büszkélkedhet. Talán ünneprontás nélkül elmondható az is, hogy vannak területek, ahol akad még javítani- és tennivaló. Ez viszont nemcsak a mezőgazdaság sajátja, hanem úgy érzem egész népünké, egész népgazdaságunké, hiszen jobbat akarunk, jóra törekszünk és munkasikereink egyben egyéni sikerként is elkönyvelhetők. Eeyetlen °lyan munkaterület sincs, amely a mezőgazda—sJL--------- Sághoz hasonlóan bizonyos mértékben alá van r endelve az évszakok váltakozásának, az időjárás viszontagságainak. Sehol nem lesik úgy az esőt és a napsütést mint a téeszekben, vagy mezőgazdasági kombinátokban az emberek. Egy-egy jégverés, belvíz vagy szárazság tönkreteheti sok-sok ember jól megtervezett, szépen elvégzett munkáját, vékonyíthatja az államháztartás és az egyén pénztárcáját. És évről évre megújulnak, gazdálkodnak és termelnek, terveznek és betakarítanak! hogy az új esztendő elején nyereséggel számolhassanak. Az sem mindegy, hány helyen kell szorongva feszengeni az ünneplőben, mert netán veszteséggel kell zárni az évet. Ha volt ilyen, vagy van ilyen, az sem csak annak az egy szövetkezeti kollektívának a balsikere, hanem mindannyiunké is. A veszteség minden esetben fájó, előre nem tervezett és várt gond, mely rövid úton vár megoldásra. A vigasztaló az lehet, hogy ezeket a szituációkat a mezőgazdaság önmaga sztornózza, javítja és alakítja át előbb-utóbb nyereséggé. Minden munka kulcsát pedig ebben a szóban találjuk meg, mert ez adja munkánk értelmét, javaink gyarapodását, biztonságos jövendőnket. Céllal vetünk, hogy eredményesen arathassunk. Az 1984-es esztendőt a történetírás a mezőgazdaság jó éveként fogja említeni. A termelés minden ágazatában a tervezettnek megfelelően alakultak az eredmények. Az intenzív gabonaprogram szép eredményeket mutat, és a vál. lalati nyereség is javult. Ami e tekintetben igen lényeges, — javult az áruféleségek minősége is, még ha nem is intenzíven. Ez pedig fejlődést mutat, odafigyelést, és előbb- utóbb komoly eredmények eléréséhez vezet majd. Mert ez a járható út. Mozgósítani kell a termelésben még meglévő tartalékokat, nagyon jól és előrelátóan kell tervezni, megtartani a meglévő piacokat, és újakat szerezni. Ez az esztendő a VII. ötéves terv megalapozásának az éve lesz, amely a mezőgazdasági termelés növekedését célozza meg. Megyénk hatvannégy termelőszövetkezetének, állami gazdaságainak és kombinátjainak dolgozói már ebben a hónapban kézhez vehetik a munkahelyük gazdálkodásáról kiadott stencilezett kiadványokat, és a munkahelyi megbeszéléseken, küldöttközgyűléseken megvitatják azokat. Minden ágazat és munkaterület szakembergárdája, minden dolgozó figyelemmel kísérheti az éves munkát. A küldöttközgyűlésen szóvá teheti észrevételeit, javaslatokat tehet, és még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy elmondja: — bizony ez az évünk úgy sikerült, ahogy gondoltuk), ahogy elterveztük és erre egy kicsit büszkék is vagyunk. — ötlet, bírálat, dicséret és jobbító gondolat kapjon hangos kifejezést ezeken a fórumokon. Terv' megvalósítjuk és végül értékelünk. A terve------------—:-----’ zés eleve megszabja a majdani értékelés s zínvonalát, de a kettő között lévő egy teljes év minden munkanapja befolyásolja a végeredményt. Olyan egységről van szó, melynek minden mozzanata a zárszámadáson kerül terítékre. Nagy dolgok ezek, bármily hétköznapinak is tűnik így leírva, de amikor a nyugdíjas téesztag már alig várja, hogy elővehesse ritkán viselt ünneplőjét, és már előre érdeklődik az aktívan dolgozóktól: — „Te, milyen évet zárunk?”, akkor ott biztosan érdemes zárszámadást csinálni. Az a mérleg, amit egy szövetkezet, gazdaság egésze produkált, számok és eredmények tükrében csak statisztika maradna, ha nem lenne hozzá értékelés, melyet azoknak kell megejteni, akik a produktumot létrehozták. A zárszámadás egyben ünnep is, melynek nem a külső jegyei győzik meg erről az embert, hanem a tagság összetartó ereje, tenni akarása és jó értelemben vett megelégedettsége. Mindannyian nap mint nap részesülünk azokból a javakból, melyeket a magyar mezőgazdaság megtermel, így természetes, hogy figyeljük, nyomon követjük év közben is a munkájukat és velük együtt örülünk azoknak a sikereknek, melyekről ilyenkor, év elején a zárszámadásokon hallunk. Ember - zsilip - jég mikor 23 órakor Kupás Béla ügyeA letes megnézte a hőmérőt, —20 Cel- sius-tokot jegyzett a naplóba. A mélységből valósággal gőzfelhő tört fel a toronyig, mert a zsilipben zubogó víz szinte forrt. Az éles reflektorfényben nem lehetett messze látni, mint a lézer, úgy pásztázott a kézilámpa ... S reggelig sem javult a helyzet. Pedig élni-mozognii kell a zsilipnek. A Sió-torkolati mű szakemberei életben tartják. Az alsó vizen pillanatnyilag szünetel a munka. Szeptembertől dolgozott ott a balatoni kotróegység, végeztek a mimikával, s fel kellene vontatni őket a Balatonba. A kezelők rendbe tették a szerelvényeket, készen állnak a vontatásra. A gép, amely majd vinné ezt a nagy alkalmatosságot, a zsilipkamrában dohog-morog. Felzsilipelik. Recsegve-nyögve indul a hatalmas kapupár, összezárja az alsó részt. Mázsányi jégtáblák hullanak mély dübörgéssel felülről s nagy loccsanással érnek vizet, amely fölött éhes sirályok és két pár vadkacsa keres valami ennivalót. Most az tűnik föl, hogy a zsilipkapu talán lassabban zár, mint máskor. Érthető. Iszonyatosan nagy a hideg, még nem jegyeztek fel itt hasonlót, ebből kifolyólag az olaj megdermedt, de biztonságosan működnek az óriási szerkezetek ... S amíg várjuk, hogy vízzel töltődjék fel a negyventannás Margit alatt a zsilip, azaz felemelkedni tudjon a felsővíz szintjéig, abban gyönyörködünk, amint buknak le háztetőnyi nagyságú, két arasz vastag jégtáblák... Fönt, jól ellátni csaknem kilométerre, szinte beállt a Sió. Látszik ugyan, hogy tegnap már dolgozott ott a Margit. Két nagy motorja hajtotta, űzte előre a gépet, amely maga alá gyűrve a több tonnás jégtáblákat, mintha lépcsőn haladott volna fölfelé. No, ennek sem kell az alját tisztítani, ami szemetet, hínárt, meg más hordalékot rárakott a Balaton, azt most annak vize-jege mossa le, mivelhogy éppen engedik ajnagyar tenger vizét. A kapitány, a gépész és a mindenes matróz áll a parancsnoki hídon. Január 3-tól egy műszakban vannak. Ügy volt, hogy majd tizediké körül mehetnek haza, jött a parancs, manadniok kell. Halasztották a beretválkazást is szerda estére, akkor indultak volna vissza. Most az a dolguk, hogy a zsilip körül takarítsák a jeget — védjék a torkolati művet. Amíg megfordulnak a felső vizen és terelgetik a jégtáblákat, vadkacsák százai röppennek fel, jobbról is, balról Is. Nézünk a vadmadarak után, s látjuk a nagy rendet, amely körülveszi a vizesek munkáját. Csak a nehéz motorok dübörögnek, s a jégtáblák szikrázva törnek darabokra, a parton méteres magasba csap a hullám. Tiszta a zsilipkamra. A Margit személyzete forró teát iszik. zsilip ügyeletesei beírják a nap eseA ményeit, azt, hogy egy nagyobb jégdugó szétesése után egyik percről a másikra negyven oentit nőtt a víz. Beírják, hogy meghozták a három hordó olajat, sok fogy belőle, a szerkezetet melegen kell tartani, a fagyálló folyadékot olyan hőfokon, hogy mindig üzemképes legyen a zsilip. Mindig üzemképes. PÄLKOVÄCS JENŐ Gottvald Károly felvételei Deiner János a parancsnok Krlnán Tibor mindenes- matróz Szabó Sándor Jégtáblák terelgetése Vadkacsák százai, ezret A Margit alá zuhog a jég, a tíz Rádióval tartják a kapcsolatot Nagy Tibor gépész-kormányos