Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

\ 1985. január 12. NÉPÚJSÁG 3 Zárszámadás előtt Egy elmúlt esztendő munkás hétköznapjainak, gazdálkodá- —— sának, sikereinek és esetleges kudarcainak számveté­se és összegzése mindig az új esztendő indulásakor kerül sor­ra a mezőgazdasági dolgozók kollektíváiban. Ilyenkor kezdődnek a mérlegkészítések, a munkaelszámo. lások a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és kombi­nátok dolgozóinak — és egyben a magyar mezőgazdaságnak is — az éves megmérettetése az eredmények tükrében. Már maga a kifejezés is: „zárszámadás” önmagában hordozza azt a gazdálkodási intervallumot és eredményt, melyről az ün­neplőbe öltözött és az ilyenkor kissé elfogódott tagság hall­hat hangos szóval kimondottan. Aki benne élt, nap mint nap tette a munkát, etette a jószágot, szántotta a határt, igazgat­ta a téeszt, gazdaságot), — először talán önmagával végezte és végzi el a zárszámadást. Mit, hogyan csináltam, elegendő volt-e, mit várok érte, és mit kapok érte? Ezek olyan kér­dések, melyre mindenki először önmagának válaszol ki­mondva, vagy éppen kimondatlanul, de gondolva rá. Aztán jön a közös számvetés, az elszámolás, amikor a napok mun­káspercei, az elért eredmények közös kasszába kerülve jut­nak kifejezésre. Az ország éléstára, hazánk földje mit adott nekünk 1984-ben, mi az amit kihoztunk belőle, és mi az amit bennehagytunk? Hogyan gazdálkodtunk? De miért a királyi többest, hiszen magam semmit nem tettem e tekintetben. Vagy tán mégis, mert a kiskertet megműveltem, a paprikát elsavanyítottam, két zsák krumplimat lehordtám a pincé­be. De mindez valahogy nagyobban és igazán nagyban is valahogy így van. Oly sokrétű és szerteágazó, a szántás, vetés és aratás kü­lön mozzanatait szinte feledő munkasor ez, mely az idént és a jövőt egyaránt meghatározza. Hazánk mezőgazdaságának megítélését jelzi és büszkeséggel tölthet el bennünket az is, hogy jönnek hozzánk tanulni is. Azt sem kell feledni, hogy mi sem átallunk e tekintetben másokat is meghallgatni. Rangja van a magyar mezőgazdaságnak és az sem baj, ha ezt egy év zárásakor, a zárszámadások előtt megemlítjük. De szűkítsük a kört most szűkebb pátriánkra, Tolna megyére. Azt talán fölösleges elmondani, hogy megyénk kedvező ég­hajlati és területi adottságokkal rendelkezik, és szép ered­ményekkel is büszkélkedhet. Talán ünneprontás nélkül el­mondható az is, hogy vannak területek, ahol akad még ja­vítani- és tennivaló. Ez viszont nemcsak a mezőgazdaság sajátja, hanem úgy érzem egész népünké, egész népgazdasá­gunké, hiszen jobbat akarunk, jóra törekszünk és munkasi­kereink egyben egyéni sikerként is elkönyvelhetők. Eeyetlen °lyan munkaterület sincs, amely a mezőgazda­—sJL--------- Sághoz hasonlóan bizonyos mértékben alá van r endelve az évszakok váltakozásának, az időjárás viszontag­ságainak. Sehol nem lesik úgy az esőt és a napsütést mint a téeszekben, vagy mezőgazdasági kombinátokban az em­berek. Egy-egy jégverés, belvíz vagy szárazság tönkreteheti sok-sok ember jól megtervezett, szépen elvégzett munkáját, vékonyíthatja az államháztartás és az egyén pénztárcáját. És évről évre megújulnak, gazdálkodnak és termelnek, ter­veznek és betakarítanak! hogy az új esztendő elején nyere­séggel számolhassanak. Az sem mindegy, hány helyen kell szorongva feszengeni az ünneplőben, mert netán veszteség­gel kell zárni az évet. Ha volt ilyen, vagy van ilyen, az sem csak annak az egy szövetkezeti kollektívának a balsikere, hanem mindannyiunké is. A veszteség minden esetben fájó, előre nem tervezett és várt gond, mely rövid úton vár meg­oldásra. A vigasztaló az lehet, hogy ezeket a szituációkat a mezőgazdaság önmaga sztornózza, javítja és alakítja át előbb-utóbb nyereséggé. Minden munka kulcsát pedig ebben a szóban találjuk meg, mert ez adja munkánk értelmét, javaink gyarapodását, bizton­ságos jövendőnket. Céllal vetünk, hogy eredményesen arat­hassunk. Az 1984-es esztendőt a történetírás a mezőgazda­ság jó éveként fogja említeni. A termelés minden ágazatában a tervezettnek megfelelően alakultak az eredmények. Az in­tenzív gabonaprogram szép eredményeket mutat, és a vál. lalati nyereség is javult. Ami e tekintetben igen lényeges, — javult az áruféleségek minősége is, még ha nem is in­tenzíven. Ez pedig fejlődést mutat, odafigyelést, és előbb- utóbb komoly eredmények eléréséhez vezet majd. Mert ez a járható út. Mozgósítani kell a termelésben még meglévő tartalékokat, nagyon jól és előrelátóan kell tervezni, meg­tartani a meglévő piacokat, és újakat szerezni. Ez az esz­tendő a VII. ötéves terv megalapozásának az éve lesz, amely a mezőgazdasági termelés növekedését célozza meg. Megyénk hatvannégy termelőszövetkezetének, állami gaz­daságainak és kombinátjainak dolgozói már ebben a hónap­ban kézhez vehetik a munkahelyük gazdálkodásáról kiadott stencilezett kiadványokat, és a munkahelyi megbeszélése­ken, küldöttközgyűléseken megvitatják azokat. Minden ága­zat és munkaterület szakembergárdája, minden dolgozó fi­gyelemmel kísérheti az éves munkát. A küldöttközgyűlésen szóvá teheti észrevételeit, javaslatokat tehet, és még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy elmondja: — bizony ez az évünk úgy sikerült, ahogy gondoltuk), ahogy elterveztük és erre egy kicsit büszkék is vagyunk. — ötlet, bírálat, dicséret és jobbí­tó gondolat kapjon hangos kifejezést ezeken a fórumokon. Terv' megvalósítjuk és végül értékelünk. A terve­------------—:-----’ zés eleve megszabja a majdani értékelés s zínvonalát, de a kettő között lévő egy teljes év minden munkanapja befolyásolja a végeredményt. Olyan egységről van szó, melynek minden mozzanata a zárszámadáson ke­rül terítékre. Nagy dolgok ezek, bármily hétköznapinak is tűnik így leírva, de amikor a nyugdíjas téesztag már alig várja, hogy elővehesse ritkán viselt ünneplőjét, és már elő­re érdeklődik az aktívan dolgozóktól: — „Te, milyen évet zárunk?”, akkor ott biztosan érdemes zárszámadást csinál­ni. Az a mérleg, amit egy szövetkezet, gazdaság egésze pro­dukált, számok és eredmények tükrében csak statisztika ma­radna, ha nem lenne hozzá értékelés, melyet azoknak kell megejteni, akik a produktumot létrehozták. A zárszámadás egyben ünnep is, melynek nem a külső je­gyei győzik meg erről az embert, hanem a tagság összetar­tó ereje, tenni akarása és jó értelemben vett megelégedett­sége. Mindannyian nap mint nap részesülünk azokból a ja­vakból, melyeket a magyar mezőgazdaság megtermel, így természetes, hogy figyeljük, nyomon követjük év közben is a munkájukat és velük együtt örülünk azoknak a sikerek­nek, melyekről ilyenkor, év elején a zárszámadásokon hal­lunk. Ember - zsilip - jég mikor 23 órakor Kupás Béla ügye­A letes megnézte a hőmérőt, —20 Cel- sius-tokot jegyzett a naplóba. A mélységből valósággal gőzfelhő tört fel a toronyig, mert a zsilipben zubogó víz szinte forrt. Az éles reflektorfényben nem lehetett messze látni, mint a lézer, úgy pásztázott a kézilámpa ... S reggelig sem javult a helyzet. Pedig élni-mozognii kell a zsilipnek. A Sió-torkolati mű szakemberei életben tart­ják. Az alsó vizen pillanatnyilag szünetel a munka. Szeptembertől dolgozott ott a balatoni kotróegység, végeztek a mimikával, s fel kellene vontatni őket a Balatonba. A ke­zelők rendbe tették a szerelvényeket, ké­szen állnak a vontatásra. A gép, amely majd vinné ezt a nagy alkalmatosságot, a zsilipkamrában dohog-morog. Felzsilipelik. Recsegve-nyögve indul a hatalmas kapu­pár, összezárja az alsó részt. Mázsányi jégtáblák hullanak mély dübörgéssel felül­ről s nagy loccsanással érnek vizet, amely fölött éhes sirályok és két pár vadkacsa keres valami ennivalót. Most az tűnik föl, hogy a zsilipkapu ta­lán lassabban zár, mint máskor. Érthető. Iszonyatosan nagy a hideg, még nem je­gyeztek fel itt hasonlót, ebből kifolyólag az olaj megdermedt, de biztonságosan mű­ködnek az óriási szerkezetek ... S amíg várjuk, hogy vízzel töltődjék fel a negyventannás Margit alatt a zsilip, azaz felemelkedni tudjon a felsővíz szint­jéig, abban gyönyörködünk, amint buknak le háztetőnyi nagyságú, két arasz vastag jégtáblák... Fönt, jól ellátni csaknem kilométerre, szinte beállt a Sió. Látszik ugyan, hogy tegnap már dolgozott ott a Margit. Két nagy motorja hajtotta, űzte előre a gé­pet, amely maga alá gyűrve a több ton­nás jégtáblákat, mintha lépcsőn haladott volna fölfelé. No, ennek sem kell az alját tisztítani, ami szemetet, hínárt, meg más hordalékot rárakott a Balaton, azt most annak vize-jege mossa le, mivelhogy ép­pen engedik ajnagyar tenger vizét. A kapitány, a gépész és a mindenes mat­róz áll a parancsnoki hídon. Január 3-tól egy műszakban vannak. Ügy volt, hogy majd tizediké körül me­hetnek haza, jött a parancs, manadniok kell. Halasztották a beretválkazást is szer­da estére, akkor indultak volna vissza. Most az a dolguk, hogy a zsilip körül ta­karítsák a jeget — védjék a torkolati mű­vet. Amíg megfordulnak a felső vizen és te­relgetik a jégtáblákat, vadkacsák százai röppennek fel, jobbról is, balról Is. Né­zünk a vadmadarak után, s látjuk a nagy rendet, amely körülveszi a vizesek mun­káját. Csak a nehéz motorok dübörögnek, s a jégtáblák szikrázva törnek darabokra, a parton méteres magasba csap a hullám. Tiszta a zsilipkamra. A Margit személyzete forró teát iszik. zsilip ügyeletesei beírják a nap ese­A ményeit, azt, hogy egy nagyobb jégdugó szétesése után egyik perc­ről a másikra negyven oentit nőtt a víz. Beírják, hogy meghozták a három hordó olajat, sok fogy belőle, a szerkeze­tet melegen kell tartani, a fagyálló folya­dékot olyan hőfokon, hogy mindig üzem­képes legyen a zsilip. Mindig üzemképes. PÄLKOVÄCS JENŐ Gottvald Károly felvételei Deiner János a parancsnok Krlnán Tibor mindenes- matróz Szabó Sándor Jégtáblák terelgetése Vadkacsák százai, ezret A Margit alá zuhog a jég, a tíz Rádióval tartják a kapcsolatot Nagy Tibor gépész-kormányos

Next

/
Thumbnails
Contents