Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
1985. január 11. ^fePÜJSÄG 3 Iskolakóstolgató Nyolc kérdés — nyolc válasz „Családias, kis boltba vágyom” A legtöbbet velük találkozunk. Az 'élelmiszereladókkal. Kőkuti Anikó, bátaszéki másodéves kereskedelmi szakmunkásképzős tudja ezt, sőt, azt mondja: „szeretnék egy családias kis boltban dolgozni majd”. Olyan boltban, ahol a boltosnak minden vevő személyes ismerőse, akiről tudja, hogy hány deka parizert szokott venni reggelire, vagy milyen mosószert keres ... Valószínű, hogy Kőkuti Anikó olyan falusi vegyesboltban szeretne dolgozni, ahol a bolt a világ közepe, ahol lehet beszélgetni, eszmét cserélni ... Tudja azt — mert mondja —, hogy az ilyen boltban nehéz is dolgozni, mert a közeli ismerőst, a törzsvevőt úgy kell kiszolgálni, ahogy az a családban is illik. Időben és pontosan megszerezni mindent, az üzletet tisztán kell tartani, meghallgatni az esetleges panaszikodókat... Lehetne sorolni napestig az igényeket. Aki járt igazi falusi boltban, látott és találkozott igazi falusi boltossal, az tudja mit jelent ez. Az élelmiszer-eladónak pontos és fontos munkája van. Az árukészlet mindenkori szinten tartása ... ebben benne foglaltatik az is, hogy legyen elegendő, de az is, hogy a minőség elsőrendű dolog. — Tágas, nagy eladótérrel és szép kirakattal rendelkező boltban kellene dolgozni — mondja —, mert minden árut szeretnék megmutatni vevőimnek. Sokszor nem akarjuk elhinni, de nem az jelenti a tökéletességet, ha minden a rendelkezésünkre áll. Az anyagiakra gondolok. Az igényesség, amit pénzben nem lehet kiszámítani és kifizetni sem. Vagy az a mosoly, ami Anikó szájaszegletében bujkál végig a beszélgetés alatt. Mert „a boltosnak mosolyognia kell”, jókedvűnek lenni, fáradhatatlannak, olyan embernek, aki a nyitva tartási idő alatt végig a vevőre, az oda betérőre tud figyelni... H. J. — G. K. Levél — két változatban Mit tesznek az emberek, ha látják, hogy egy területen már egy hónapja egyfolytában ég a közvilágítás? Van, .aki dünnyög, van, aki felháborodik, van, aki közömbösen tudomásul veszi... és van, aki mindezt megírja a szerkesztőségnek. Ezt tette Kun Jánosné, Szekszárd, Alisoa u. 40. II. 9. szám alatti olvasónk is. „Tisztelt Szerkesztőség! Választ szeretnék kapni, hogy az energiatakarékosság kire, vagyis kikre vonatkozik. Ugyanis az a helyzet, az A'lisca utcában körülbelül egy hónapja bekapcsolták a közvilágítást és azóta ég éjjel-nappal. Vajon miért? Nincs aki lekapcsolja, vagy nem saját zsebre megy, vagy még nem fogyott el az árammennyiség, ami ez évre tervezve volt. Többünket érdekel a válasz, úgy, ha lehet az újságban kérnénk választ.” A bejelentést továbbítottuk az illetékeseknek, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatóságának. A kísérő levélben kértük: vizsgálják ki az ügyet és a tett intézkedésről mind olvasónkat, mind szerkesztőségünket levélben tájékoztassák. Január 4-i kelettel meg is érkezett a válasz a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatóságától: „Mellékelten visszaszármaztatjuk tárgyban nevezett olvasójuk levelét, valamint a részére írt válaszlevelünk egy másolat; példányát.” A kísérőlevélen két olvashatatlan aláírás, csak az ügyintéző, Falussy László neve ismert. Eddig minden a szokásos, azaz mégsem: ha a bejelentő olvashatóan oda merte írni a nevét a levél alá, akkor minimum, hogy a választ adó sem krikszkrakszolhatja úgy oda a nevét, mint a bankszámlára. A levél írójának is joga van tudni: ki az, illetve kik azok — ugyanis cégszerűen, két olvashatatlan aláírás van a levélen —, akik így reagáltak egy bejelentésre. De lássuk a válaszlevelet. „Kun Jánosné 7100. Szekszárd, Alisoa u. 40. II. em. 9. Válasz. A Tolna megyei Népújság Szerkesztőségéhez intézett, keltezés nélküli levélében Szekszárd, Alisca utcai köz- világításra tett észrevételt. Nehezen olvasható, ékelődő megjegyzéseivel nem értünk egyet, ugyanis az Áramszolgáltató az anyagbeszerzések terén is kerül olyan helyzetbe, mint bárki, áki a kereskedelemmel áll szemben és gyakran kaphat olyan választ, hogy a keresett anyag vagy árucikk éppen nem kapható. Tudomásunk van róla, hogy ezen szűk területen a közvilágítás folyamatosan üzemel, ugyanis a két rossz közül mármint világítás és sötétség helyett az ott lakók érdekében ezen utóbbi megoldást választottuk a kijavítás időtartamáig.” A levél hiteles másolat. A hibákat nem mi követtük el. A levél alól se mi felejtettük le azt, amit bizonyára olvasóink is hiányolnak. Ha velünk fogalmaztatták volna meg a választ, akkor mi így kezdtük volna: „Tisztelt Kun Jánosné!” Ennyi tiszteletet minimum megérdemelt volna az, áki vette magának a fáradságot és felhívta a figyelmet egy olyan hibára, amelyből kár keletkezik. „Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket...” Igen, bármily furcsa, megköszöntük volna. És kihagytuk volna a levélből ezt a bejelentőt sértegető részt: „Nehezen olvasható élcelődő megjegyzéseivel nem értünk egyet...” Annál is inkább kihagytuk volna, mert a levélírónak joga van élcelődni, a vállalatnak, amely éjjelnappal égeti a közvilágítási lámpákat — nincs. Különösen akkor nincs, ha a lámpák valóban égnek. A vállalat vezetői tudhatják, hogy miért égnek a lámpák, a járókelő nem, ő csak azt látja, •hogy egy hónapja fölöslegesen fogy az áram, akkor, amikor nagyon is meg kell gondolnunk, hogy mikor, mennyi energiát fogyasztunk. Mi így folytattuk volna a levelet. h, Kérdései jogosak. Bennünket is foglalkoztat, miként tudnánk a legrövidebb időn belül helyreállítani a normális állapotot. Sajnos, eddig nem sikerült. Eddig nem tudtuk beszerezni a szükséges alkatrészt. Ezért választottuk a két rossz közül a kevésbé rosszat, azt, hogy éjjel-nappal világítunk. Állandóan bekapcsolva tartjuk az égőket, hogy éjszaka ne kelljen a környékbelieknek sötétben botorkálniuk. Tudjuk, hogy ez a megoldás nem gazdaságos, de sajnos egyelőre nincs más választásunk. Az ön és a környékbeliek megértő türelmét kérjük addig, amíg sikerül valahonnan beszereznünk a szükséges alkatrészt. Mi mindent elkövetünk, hogy minél előbb helyreálljon a normális állapot. Kérjük, a jövőben is kísérje figyelemmel munkánkat és, ha hibát tapasztal, hívja fel figyelmünket. Segítőkészségét előre is köszönjük. Tisztelettel...” És szépen aláírtuk volna a levelet. Olvashatóan, így: SZALAI JÁNOS Az ipari szövetkezetek az év elején Az óév vége, az új év kezdete mindig a számvetés, a tervkészítés fontos időszaka. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, amikor tájékoztatást kértünk Fodor Tibortól, az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnökétől. — Kérem, mondja el, milyen szerepet töltenek be az ipari szövetkezetek Tolna megyében, és hogyan öszegezné az elmúlt év eredményeit? — Megyénkben az ipari szövetkezetek súlyát, gazdasági eredményeit fokozottabban kell számításba venni, mint hazánk többi 18 megyéjében. Annak ellenére, hogy az állami iparban a fejlődés a 80-as évek elejétől lelassult, a szövetkezeti szektorra még^ 83 végéig a dinamikus fejlődés volt a jelemző. A fejlődés különböző gazdasági tényezők hatására lelassult, az 1983. évhez viszonyítva mintegy 3—4 százalékkal. Ipari szövetkezeteink termelési értéke 2,8 milliárd forint volt, a munkáslétszám 9400 — három százalékkal kevesebb, mint 1983-ban. A szocialista külkereskedelemben szövetkezeteink 640 millió forintot teljesítettek, ez az előző évhez viszonyítva 103 százalék. A tőkés piaci kapcsolatban a bázisévhez — 1983-hoz — viszonyítva tervünket 97—98 százalékra teljesítettük, de itt meg kell jegyeznem, hogy az 1983-as eredményünk 137 százalék volt. Szinte minden üzletkötésnél meg kellett küzdeni termékeink értékesítéséért, a vevők megtartásáért. A tőkés relációk mellett a szocialista piacok is nehezebb feladatok elé állítottak bennünket, növelték a minőségi, szállítási követelményeket, a belföldi piacokon pedig termékeink iránt a kereslet jelentősen csökkent. (Döntően a beruházások csökkenése miatt. Az előző évekhez képest a nyereség 45—50 miliő forinttal lesz kevesebb. I — Mi okozta a nyereség csökkenését? — Nehéz évet zártunk. Legtöbb gondunk az alapanyag-ellátásnál jelentkezett. Ez különösen a rövid határidőre, jó minőségű exportszállításokra vállalkozó szövetkezetek helyzetét nehezítette. Exportszállításaink átütemezései, illetve meghiúsulásai, valamint a termelés átszervezése nem várt költségnövekedést okozott, a központi intézkedések nyereségmérséklő hatását takarékosabb költséggazdálkodással, indokolt áremelésekkel, termékszerkezet-változtatással csak részben tudtuk ellensúlyozni. A megye 25 szövetkezete közül várhatóan — mert a végleges eredményeket még nem ismerjük — 8-nál lesz magasabb nyereség, mint 1983-ban. Biztató, hogy minden szövetkezetünk pozitív eredménnyel zárta az előző évet. — A szövetkezetek vezetői hogyan fogadták az új szabályozók bevezetését? — A vezetők döntő többsége optimistán várja az 1985- ös esztendőt, annak ellenére, hogy 1984 végén a gazdálkodást döntően befolyásoló tényező, a közgazdasági szabályozó rendszer megváltozott. Véleményük szerint a jobb, eredményesebb gazdálkodás feltételei, keményebb, céltudatosabb munkával köny- nyebben biztosíthatók, mint az elmúlt évtizedben. A tervező munka az 1985. év előkészítése során bebizonyította, a kisüzemi nagyságrendre jellemző rugalmas és gyors váltás képességét. Az élőmunka drágulása, a szövetkezetek adóztatása, — és még sorolhatnám tovább — a szövetkezetek vezetőitől konkrét, gyors intézkedéseket igényelt, amelyek bizonyos területeken, a termelés és gazdálkodás irányítási szerkezetének megváltoztatásában a költséggazdálkodás területén levő tartalékok fokozottabb feltárásában mutatkoznak meg. — Miért kellett a meglévő szolgáltató egységeknél néhányat kisebbekre átszervezni? — Közismert, hogy megyénkben az 1970-es években a szövetkezti ipar területén centralizálást hajtottunk végre. Ipari, építőipari, szolgáltató szövetkeztekre gondolok. Ez a folyamat nagyságrendben közép, vagy vegyes profilú szövetkezeteket hozott létre. Az elmúlt hetek felvetették annak szükségességét, hogy egyes területeken szervezettebb, hatékonyabb gazdasági feltételekkel működő önállóbb egységeket kell kialakítani. Az előzőek igazolására a legnagyobb fogyasztási szolgáltatást végző Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet ez év január 1-től öt leányvállalattá alakulva végzi tevékenységét. A bonyhádi Vasipari Szövetkezet autószerviz-telepe — a tagok kezdeményezésére — az 1984. decemberi közgyűlés döntése alapján, önálló autójavító kisszövetkezet keretein belül kívánja kielégíteni a megrendelők igényeit, természetesen ösztönzőbb, differenciáltabb jövedelmi feltételek között. — Sokat foglalkoztunk a munkaerő, a munkaidő kihasználásának kérdésé_ vei. Várható-e lényeges változás, javulás ezen a területen? —A szövetkezetek gazdasági és politikai vezetésének számolni kell azzal, hogy a foglalkoztatott létszám további csökkenése várható. Döntően azon a területen, ahdl a hatékony munkavégzés napi, heti feltételeit nem tudják biztosítani, és ez direkt hatással lesz a dolgozók jövedelmére. Egyértelmű, hogy ezt a munkaerőt a köz. vetlen környezetben jobb feltételt nyújtó, magasabb fizetést biztosító munkahelyek elszívják. Továbbá számolni kell azzal, hogy a spontán létszámcsökkenést a keresetszabályozás szerint diktált tudatos, tervszerű létszámcsökkenés váltja fel. — Az ez évtől érvénybe lépő szabályozói formákból melyiket fogják választani az ipari szövetkezetek? — A szövetség tájékozódása, információink alapján a teljesítményt ösztönző kere- setszint-szabályozásba fog tartozni a szövetkezetek nagy része, azonban ezek közül, — próbaszámításaink alapján — több szövetkezet a jelenleg viszonylag alacsony nyereségszintjével a kereset- szint-szabályozást nem fogja elbírni. Egyértelműen látható, hogy — még a gyors, hatékony intézkedést is figyelembe véve — vannak területek, ahol a jövedelmezőség 1 év alatt gyökeresen nem javítható, átmenetileg ezen szövetkezetek esetében várható, hogy a . keresetnövekmény, vagy a szigorított központi keresetszabályozási formát választják. Ez Utóbbi esetben a vezetőknek és a szövetkezti tagoknak is tudni kell, hogy ez átmeneti megoldás lehet, amely maximum 1—2 évig biztosíthat nyugadtabb életet, de a szövetkezet fejlődése szempontjából hosszabb távon nem lehet meghatározó. — A vezetők hozzáállását, a törekvéseiket most már részben ismerjük, de mi a tagság, a dolgozók véleménye a megváltozott feltételekről? — Az elmúlt időszak már próbára tette az eddig elért szövetkezetpolitikai eredményeinket, demokratikus' fórumaink életképességét. Dolgozóink nyíltan elmondták a szerintük szükséges változtatásokat, és a megyei érdekképviseleti szerv figyelmét ráirányították egyes területekre. Így például az egyik kisszövetkezt alakuló közgyűlésén olyan kérdések tömege került felszínre, amelyeket meggyőződésem, hogy a nyugodtabb gondolkodás, a nyugodtabb környezet még éveken keresztül nem hozott volna elő. Ismételten egyértelművé vált, hogyha a szövetkezet dolgozói közvetlenül érdekeltek a döntések meghozatalában és azok hatásait közvetlenül is lemérhetik életkörülményeik alakulásán, jövedelmük változásán, akkor nagyobb felelősséggél, egészséges szenvedéllyel vesznek részt a vitában, s még jobban igénylik, hogy a közösséget érintő vala- menyi kérdésről tájékoztatást ' kapjanak. — Hogyan fogalmazná meg röviden az önök, a KISZÖV feladatát az elkövetkező időszakra? — Az elmúlt évet értékelő és az 1985-ös évet előkészítő megbeszélésekét, tárgyalásokat most tartjuk, de már az eddigiekben is megfogalmazódott a szövetkezti vezetők, és más társszervek vezetői részéről is, — akik véleményt nyilvánítottak, —, hogy a szövetkezeti gazdálkodáshoz, a megváltozott feltételekhez a megyei érdekképviseleti szervnek, a KISZÖV-nek is igazodnia kell. SZARVAS ANTAL Fotó: Kapfinger András Fodor Tibor, az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöke
