Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

T--; ■ ‘i y cOifr• Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 7. szám ÁRA: 1,80 Ft 1985. január 10., csütörtök A RENDEZÉS EGYETLEN ÚTJA (2. old.) ÜZENET A KONGRESSZUSNAK (3. old.) „VÁLTOZTASD MEG ÉLTED...” (4. old.) MI VAN A TENISSZEL? (6. old.) I I r SÁRSZENTLORINC TÉLI ÁLOMBÁN (5. old.) Szovjet—amerikai megállapodás Genfben Tárgyalásokat kezdenek a nekleáris és az űrfegyverek korlátozásáról Magyar-algériai pártközi megállapodás Holapátolás Régi ismerősömmel ta­lálkoztam a minap, s a mostani slágertéma is elő­jött: szokatlanul hideg van, s hogy mekkora a hó. Er­re lehúzta kesztyűjét, meg­mutatta tenyerét. „Látvá­nyos” vízhólyagok dekorál­ták a hólapát nyomai­ként. Másnap egy vidék­ről bejáró kollégámnak hoztam szóba az esetet, mire szó nélkül felém for­dította tenyerét. Szintúgy tele volt vízhólyaggal. Ki­derült, ő is korán kel, hogy az éjszaka leesett havat még indulás előtt eltaka­rítsa portájuk előtt. Vidéken járva magam is tapasztaltam, hogy a köz­ségek járdái, kocsifelhaj­tói tiszták, nem locsognak a só olvasztotta hó, a ko- ! rábbi sár és a leszórt salak keverékétől. Ott járva nem kell tartani az elcsúszástól, az oly gyakori téli bal­esettől. Ezzel szemben mi van a városokban? A leírtaknak pontosan az ellenkezője. Latyak, jégpályává válto­zott járdák, terek, feljá­rók. Óhatatlanul jut az ember eszébe, — a szoká­Í sóstól eltérő előjellel — a város és a falu közti kü­lönbség, mely kissé erősen úgy fogalmazható, hogy a falun élő emberek szem­léletmódja e tekintetben eltér a városlakókétól. Persze, mondható, erre az is, hogy amennyiben a falvak háztulajdonosai nem lapátolnák el házuk, kert­jük elől a havat, a szom­szédok úgy megszólnák, hogy az fölérne egy kiadós szabálysértési bírsággal. A bírságnál tartva em­lékeztetnék arra, hogy a hó el nem takarítása, a jeges járda felszórásának elhanyagolása valóban ki­adós büntetéssel járhat. De vajon kit kellene büntet­ni? A családi házak la­kóit? őket nemigen. Mert azok jórészt — házuk ál­lagát megóvandó, a bal­eseteket megelőzendő — eltakarítják a havat. Ak­kor? Szekszárd város köz- tisztasági rendelete példá­ul pontosan meghatározza, hogy a város mely terüle- í teinek gondozásáért, tisz­tán tartásáért ki a felelős. Mely részeket kell a vál­lalatoknak, intézriiények- nek, különböző munka- 1 helyeknek rendben tar- ! tani, s melyekért felelnek a tanács vállalatai, üze­mei ... De ki ellenőrzi, ' végzi a számonkérést? A vállalatok, mint tud­juk nyilatkozataikból; „időben felkészültek a tél­re”. De: „manapság rend­kívüli hómunkásokat nem könnyű előteremteni!” így sokszor csak a főutcák, fő­útvonalak, főterek eltaka­rítására futja az erőből. Viszont másutt is embe­rek élnek, laknak. Vajon, ők nem szólják meg egy­mást? Esetleg házaik kör­nyékén — még ha az köz­terület is — nem megszer­vezhetnék maguk is a hó­lapátolást, sószórást? (S fordíthatnák mondjuk a rendkívüli hómunkáért já­ró összeget közös klubjuk csinosítására!) Mindenesetre addig kel­lene mozdulni, míg na­gyobb arányt nem öltenek a kéz- és lábtörések, egyéb megelőzhető sérü­lések ! —hm— Genfben az esti órákban befejeződött Andrej Gromi- ko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter kétnapos tárgyalássorozata. Ezt követően a következő szovjet—amerikai közös nyi­latkozatot tették közzé: Korábbi megállapodásnak megfelelően, 1985. január 7—8-án, Genfben találkozóra került sor Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügy­miniszter és George P. Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere között. A találkozón megvizsgálták az atom- és űrfegyverzettel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások tárgyának és cél­jainak kérdését. A felek egyetértenek ab­ban, hogy a tárgyalások tár­gya az űr- és atomfegyver­zetet — mind a hadászati, mind a közép-hatótávolságú atomfegyverzetet — érintő Lángszóróval tisztítják a váltókat Mind kevesebb az olyan régi vasutasak száma a dom­bóvári üzemfőnökségen, akik még zárfékes szolgák voltak, vagy a mozdonykanyhában fagyoskodtak, így télvíz ide­jén. A vasút megújult, korsze- rőek a szerelvények, az irá­nyító technika, ám az em­berre még szükség van. Saj­nos a mostani mínusz tíz fok alatti hőmérsékletnél több száz dolgozó kénytelen dol­gozni. Ha törik a vas, ha jégpáncél van a sínek kö­zött, ha lánggal kell a váltó­kat tisztítani, akkor is men­niük kell a vonatoknak. A hét elején jártunk Dom­bóvárait. A pályaudvar vágányain vagonok hosszú-hosszú sora, a rendezők változatlan in­tenzitással gurítják a szerel­vényeket, s kiskocsijukkal a villamos felsővezeték-szere­lők is ott sürögtek a pálya­udvar villamosításának első telén a felsővezetékek alatt. öreg vasutasakkal beszél­tünk, akik számára újdonság a villamosítás: gyorsabb, csöndesebb lett a munka. És tisztább. És könnyebb is, hi­szen a vágányok között vég­zendő tennivaló nem kíván olyan erőfeszítést, mint ami­kor még a gőzösökből folyó víz fagyott pánoéllá az ütkö­zőkön, a sínek közében. A vonatok nem késtek túl­ságosan sokat. Néhány perc ilyen rendkívüli időben nem késés. Fő a biztonság. kérdések komplexuma lesz. Mindezeket a kérdéseket kölcsönös összefüggésükben fogják megvizsgálni és meg­oldani. A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz, amelyek ar­ra irányulnak, hogy a világ­űrben megelőzzék, a földön pedig megszüntessék a fegy­verkezési hajszát, korlátozzák és csökkentsék az atomfegy­verzetet, megszilárdítsák a hadászati stabilitást. A tár­gyalásokat mindkét fél ré­széről egy küldöttség fogja folytatni, három csoportra tagolva. A felek véleménye szerint az elkövetkező tárgyalások­nak végeredményben — akárcsak általában a fegy­verzetkorlátozási és csökken­tési erőfeszítéseknek, — min­denütt az atomfegyver tel­jes felszámolásához kell ve­zetniük. A tárgyalások megkezdésé­nek időpontját és a tárgyalá­A biztonság érdekében az­tán sok mindéin olyan eddig nem tapasztalt jelenségre is felfigyelhettünk, ami a ko­rábbi éveikben nem volt. Itt sok helyét a hónap folyamán diplomáciai úton egyeztetik. Gromiko nyilatkozata Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán ha­zautazott Géniből, ahol két napon át megbeszéléseket folytatott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. Elutazása előtt a genfi re­pülőtéren Andrej Gromiko a következő nyilatkozatot tette a sajtó képviselői előtt: A korábban született meg­állapodás értelmében két napon át megbeszéléseket folytattunk George Shultz úrral, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszte­rével. A megbeszélések té­máját a fegyverkezési hajsza megfékezésével és az atom­háború veszélyének kiküszö­bölésével kapcsolatos súlyos problémák alkották. Szovjet (Folytatás a 2. oldalon.) tőházi vízvótelező helyen végrehajtott újítás. Nem nagy dolog. Annyi történt, hogy ahonnan a mozdonyo­kat „itatják”, mindig be­fagyták a csapok, méter mélységig hatolt a jég a föld­be, nem tudták a mozdonyo­kat feltölteni. Valaki először egy olajos rongyot dobott a csőhöz, meggyújitotta. Jött egy másik ember, talált egy lécet azt is odatette, hadd olvadjon a jég. Aztán arra járt egy látoátos, s összehe- gesztett egy kosarat, acél­Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán fogadta az al­gériai Nemzeti Felszabadítá- si Front (FLN) pártjának küldöttségéi amely Moha­med Djeghabának, a KB ál­landó titkársága tagjának, a Legfelsőbb Ifjúsági Tanács elnökhelyettesének vezetésé­vel tartózkodik hazánkban. Az őszinte, szívélyes légkö­rű megbeszélésen a két párt képviselői véleményt cserél, tek az időszerű nemzetközi kérdésekről, kölcsönösen tá­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tagja szerdán a Parlament­ben találkozott Lékai Lász­ló bíborossal, a Magyar Ka­télben csőből. Jött arra a felvigyá­zó, s elrendelte, töltsék meg a kosarat koksszal. És máris kész a melegítő, az újítás ré­vén megbízhatóvá vált a víz­zel való munka. Más: a korábbi években is az volt a szokás, hogy drótra tekert olajos kóccal melegí­tették a váltókat. Aztán nagy­üzemivé vált ez a munka is, egy kiszuperált sugárhajtá­sú repülőgép motorját tették pályakocsira és azzal olvasz­tották a váltókat. Ez pompás szerkezet volt, ám a nagy hő szétterült irdatlan területen, nem lehetett szabályozni, szóval olvadt minden. Kedden kipróbálták az új vágány- és váltótisztító be­rendezést. Egy kisebb vagon alvázára építettek két tar­tályt, a lángszóróhoz hason­ló égőfejet mozgathatóvá tették, és máris kész az új védekező eszköz. A próba ra­gyogóan sikerült. A moz­donyvezető fülkéjéből irá­nyítható a két lángszóró-fej, s akár órákig is üzemben tartható. Ezentúl az az elő­nye is van, hogy egymáshoz közeli állomások vágányait, váltóit is gyorsan meg tudja tisztítani a jégtől, ugyanis vontatható a lángszórós ko­csi negyven kilométeres se­bességgel. Most ott áll ez a szerelvény a körcsarnok egyik vágányán, öreg laka­tosok nézik a pofonegyszerű eszközt, s mérgelődnek, hogy nem ők találták ezt ki. Azt a hatalmas ekét, ame­lyet egy M62-es mozdony elé szereltek, a Szovjetunióban gyártották. Ott pedig köztu­dottan ismerik a telet, a hó­fúvást is, de a közlekedést megbénító hideget nem. Nem így a mi vasútjain­kon. Kedden több mint tíz mozdony személyzetét kel­lett hazaküldeni. Nincsen vonat. A rakodás lelassult, az üzemek szállításaikat visz- szafogták. A határátkelő- helyeken is gyengébb az imáyvonatok átengedése. A jékoztatták egymást országa­ik helyzetéről, áttekintették a pártkapcsolatok állását, az együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeit. Szűrös Mátyás és Moha­med Djeghaba aláírta az MSZMP és a Nemzeti Felsza- badítási Front (FLN) pártja közötti, 1985/1986 évekre szó­ló pártközi együttműködési megállapodást. A megbeszélésen jelen volt Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. tolikus Püspöki Kar elnöké­vel. A megbeszélésen mind­két fél megelégedéssel szólt az állam és a katolikus egy­ház rendezett viszonyáról, amely egyaránt szolgálja né­pünk és a béke egyetemes vasút ezért csak arra képes jelen esetben, hogy a vona­tokat csak addig engedje to­vább, ahogy a déli, északi, vagy a keleti határállomáso­kon a forgalom lehetővé te­szi. Egyébként Záhonyból mínusz 27 fokot jeleztek Dombóvárra, s azt, hogy az ömlesztett árukra új nevet kell találni, mind a szén, az érc, az egyéb szóródó anyag egybeállt -fagyott a vago­nokban, mint egy nagy be­tontégla, olyanná vált a ra­komány ... Az üzemfőnökség épülete előtt az autóbuszok részére jégpályát készített az idő. Két lapát salakot sem szór­tak le — csak az utasellátó konyha rakodójánál — a helyzetet a közönség tudomá­sul veszi. Még az a szeren­cse, hogy a tároló vágányo­kon a személyvonatokat elő­re felfűtik. S amikor a be­szállásra hív a hangosbeszé­lő, akkor az utasok mintha kényelmes, fűtött lakásba mennének, úgy ülnek le a ko­csik padjaira.- Pj ­Hó alatt a vetés Az elmúlt hét végén a szo­katlanul hideg idő 15—20 centiméteres hóta'karó alatt találta az őszi kalászosokat. A szántóföldeken eddig egyik megyebeli mezőgazdasági üzemben sem találkoztak a szakemberek kifagyással, fel­fagyással. A rendkívüli hi­deg miatt a gyümölcsösker­tekben és a szőlőterületeken is abbahagyták a metszést — ezt a munkát eddig a terület 20 százajékán végezték el. A hideg következménye az is, hogy a deosi Egyetértés Tsz szarvasmarha-telepén a hét végén az önitatók és a vizet szállító csővezetékek részben befagytak. A szövet­kezet szerelői azonnal meg­kezdték a javítást, s csupán néhány esetben fordult elő, hogy az egyik önita tóból a másikba slagon kellett vezet­ni az ivóvizet. Minthogy a (Folytatás a 2. oldalon.) van pélának okáért a körfű­Kokszkályhával melegítik a vizet adó csapot ügyét. (MTI) Munka es küzdelem igazi Nem állt le a munka, nincs katasztrófahelyzet a megyében, de a több napja tartó rendkívül hideg idő­járás miatt sokkal többet kell az embereknek fáradoz­ni, hogy mindennapi tennivalójukkal végezzenek. Tu­dósításaink, képeink egy-egy pillanatát, epizódját mu­tatják annak a munkának, amit a sok hó, a nagy hi­degben, illetve a hideg miatt el kell végezni. Kádár János találkozott Lékai bíborossal

Next

/
Thumbnails
Contents