Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
2 rtHPÜJSÄG 1985. január 10. Szovjet-amerikai megállapodás Genfben (Folytatás az 1. oldaliról) részről még külön is hangsúlyoztuk, hogy milyen nagy jelentőségű a világűr milita- rizálásának megakadályozása. Mivel ezek a problémák döntő módon befolyásolják a szovjet—amerikai viszonyt, természetes, hogy minden megbeszélésen ennek a kérdésnek kellő figyelmet szentelünk. Az egész világ tudja ugyanis, hogy a szovjet- amerikai kapcsolatok állásától nagymértékben függ az általános világhelyzet. Nincs szükség hosszasan beszélni arról, hogy ezek nem voltak egyszerű tárgyalások. Lépés történt azonban a két ország közötti párbeszéd kialakítása felé, mint azt a szovjet—amerikai nyilatkozat is tanúsítja. Mit szeretnék még ehhez hozzáfűzni? Azt, hogy csupán egy lépésről van szó, ha azokra a hatalmas feladatokra gondolunk, amelyeket át kell majd tekinteni a kozmikus és nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokon, s amelyekről összehangolt döntést kell majd hozni. A Szovjetunió kész arra, hogy megtegye az út reá jutó részét. Szeretném kifejezni reményemet, hogy az Amerikai Egyesült Államok is ugyanígy cselekszik, vagyis a két nagyhatalomra háruló felelősség teljes tudatában megteszi az út reá jutó részét. A Szovjetunió, mint azt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke többször is hangsúlyoztál, elkötelezett volt és márad a leszerelés, a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölése, a béke ügye iránt. Nyilatkozata végén Andrej Gromiko köszönetét mondott a svájci kormánynak vendégszeretetéért, s elismerését fejezte ki a találkozónak otthont adó Genf városi hatóságainak és lakosainak. Shultz nyilatkozata A kedd délutáni negyedik, a tervezettnél Jóval hosszabb tárgyalási forduló után először George Shultz amerikai külügyminiszter jelent meg az éjszakai órákban a sajtó előtt. „Fontos kezdetnek” minősítette a genfi tárgyalásokat, hozzátéve, hogy még hosszú út, igen bonyolult kérdések megoldása áll a két nagyhatalom előtt. Egyetértés van abban, hogy az űr- és a nukleáris fegyverek kérdése összefügg, és mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít e fegyverfajták csökkentésének — mondotta. Shultz szavaiból mindenesetre kitűnt, hogy Washington elvben kitart űrfegyverkezési elgondolásai mellett. A miniszter érveüése szerint az e téren még kísérleti szakaszban lévő kutatás összeegyeztethető a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött szovjet—'amerikai egyezménnyel. Elismerte, hogy ezek az amerikai érvek „nem győzték meg” a szovjet felet. Shultz tájékoztatása szerint a jövendő tárgyalásokon a két nagyhatalom küldöttségei három 'munkacsoportban találkoznak majd. Kü- lön-külön az űrfegyverek, valamint a hadászati, illetve a közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folynak majd a tárgyalások. (Az MTI tudósítójának amerikai kor- mányforrásokból kapott értesülése szerint a tárgyalások valószínűleg a tavaszi hónapokban, Genfben kezdődnek.) Munka és küzdelem igazi télben (Folytatás az 1. oldalról.) hideg változatlanul tart most is, előfordul, hogy a csővezeték befagy. Mivel a szerelők állandó ügyeletet tartanak, a szarvasmarha-telepen nem maradnak az állatok ivóvíz nélkül: a vízellátás folyamatos. Takarmányt a vadaknak A Gamenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén jó előre felkészültek a várható télre, elkészítették a vadetetőket, tárolták a szálas és abraktakarmányt. Amíg lehetett, lovas kocsival szállították és töltötték fel az etetőket. A rendkívüli időjárás miatt elő kellett venni a szánkókat, mert ezekkel sakkal gyorsabban és biztonságosabban lehet közlekedni. Két lovas szánkóval, menetrend szerint viszik az etetni- valót. A szemes termény egy részét már előre kihordták s a nagyobb „raktárból” töltik fel az igencsak gyorsan ürülő etetőket. PANORAMA BUDAPEST A Magyar Tudományos Akadémia meghívására január 6—9. között Budapesten tartózkodott az ír Királyi Akadémia elnöke és főtitkára. A tárgyalások eredményeként Szentágothai János, az MTA elnöke és William Arthur Watts, az ír Királyi Akadémia elnöke két akadémia közötti tudományos együttműködési megállapodást írt alá. * Az Országos Béketanács meghívására január 6—9. között Magyarországon tartózkodott „A gyerekek, mint a béke tanítói” San Franciscó-i alapítvány tíz gyermekből és kilenc felnőttből álló küldöttsége, amely európai körútja állomásaként látogatott hazánkba. Az amerikai gyermekeket és felnőtt kísérőiket 'fogadta Péter János, az országgyűlés alelnöke. KABUL Borbély Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Munkásőrség országos parancsnokának vezetésével szerdán magyar pártküldöttség érkezett Kabulba, hogy részt vegyen az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. PHENJAN A Koreai NDK úgy döntött, hogy egyelőre nem lesz partnere Dél-Koreának a Vöröskereszt-tárgyalásokon — közölte szerdán a phen- jani rádió. A phenjani döntés oka az, hogy az Egyesült Ál lamok . és Dél-“Korea 200 ezer katona részvételével közös hadgyakorlatot kíván végrehajtani február elsejétől április közepéig. PEKING A kínai külügyminisztérium szóvivője szerdai tájékoztatóján hivatalosan bejelentette, hogy a hét végén Kínába érkezik az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke: John Vessey. Mai kommentárunk Genf után A szovjet és az amerikai külügyminiszter annyira várt genfi találkozója véget ért, a svájci városiban összesereg- lett újságírók jószerével elutaztak. Ki-ki hazájában vagy állomáshelyén meséli már különleges megpróbáltatásait: a hírzárlat ezúttal tökéletesen működött, s hiába sürgette a tudósítót a lapzárta vagy az adásidő, két napon át a híradás csak találgatásokat tartalmazhatott. A feszültséget, amit minden tudósító réme, az értesülések teljes hiánya okozott, kétségkívül csak a tárgyalások késő esti befejezése, a közös nyilatkozat közzététele oldotta fel. S egyúttal az a régi újságírói „babona” is beigazolódott, hogy az ilyen tökéletes hírzárlat szinte mindig tartogat valami eredményt. A házigazda, Genf szerepe egyelőre véget ért. A világ figyelme most a két érintett főváros felé fordul, hogyan fogadták, miként értékelik az eseményeket, mire számítanak a közeli és a távoli jövőben. Moszkvában nyugodt elégedettség és várakozás jellemzi a genfi külügyminiszteri találkozó eredményednek fogadtatását. Az elégedettség — amint az elsősorban a szovjet televízió kommentárjaiból kitűnt — főleg annak szól, hogy a genfi találkozón sikerült megállapodásra jutni a tervezett szovjet—amerikai tárgyalások megtartásában, témájuk és céljuk meghatározásában. A várakozást pedig az indokolja, hogy a külügyminiszterek találkozója, bármilyen fontos volt is, moszkvai megítélés szerint csupán egy hosszabb, s egyelőre bizonytalan út kezdete. A téma és a célok meghatározása csak a tárgyalások lehetőségét teremtette meg, de nem nyújt biztosítékot azok sikenéfe. Márpedig Moszkvában eddig sem hagytak kétséget afelől, hogy a külügyminiszteri találkozó, az azt követő tárgyalások csupán az eszközt jelentik a céljukként kitűzött megállapodások eléréséhez. Ez a megfontolás tükröződik abban a tényben is, hogy a szovjet tömegtájékoztatás — miután a Pravda szerdai száma és a rádió adásai közölték a Gonmiko—Shultz- eszmecseréről kiadott közös nyilatkozatot — tartózkodnak a megbeszélések kommentálásától, a leendő tárgyalásokra vonatkozó, s ma még mindenképpen elsietettnek számító előzetes következtetések levonásától. Washingtonban, amely számára előnyt jelentett az időkülönbség, még kedden, helyi idő szerint délután a rendes adásukat megszakítva számoltak be a nagy amerikai televíziós és rádióhálózatok arról, hogy Genfben megegyezés jött létre Gromiko és Shultz között az új leszerelési tárgyalásokról. Arra is volt mód, hogy az esti fő adásokban azután már mindenkit megszólaltassanak, akiket előzőleg szakértőik sorába gyűjtöttek. A névsor hosszú: volt külügyminiszterek, leszerelési szakértők, aktív politikusok nyilatkoznak azóta is szinte végeérhetetlenül. A meg- szólaltatotftak között ugyan ott voltak a genfi küldöttség tagjai: Shultz külügyminiszter, McParlane nemzetbiztonsági tanácsadó, Niitze nagykövet, Perle hadügyi államtitkár, az összefoglaló értékelést azonban nyilván csak Reagan elnök szerdia esti (magyar idő szerint csütörtök hajnali) sajtóértekezlete adja meg. A visszhangok közös jellemzője: megkönnyebbülés amiatt, hogy sikerült megegyezésre jutni a Szovjetunióval, óvatos optimizmus a tárgyalások jövőjét illetően, de annak aláhúzása, hogy igen nehéz, bonyolult tárgyalásokra van kilátás. A közvélemény — az első reakciókból, s természetesen az azonnal megejtett röp-felmérésekböi itelve ugyancsak bizakodó. Az a nyomás, idegesség, félelemérzet, amit a leszerelési tárgyalások több mint egy evvel ezelőtti megszakadása, az amerikai vezetés korábbi hidegháborús hangulatú kijelentései váltottak ki most érezhetően enyhült. Közel-Kelet A rendezés egyetlen útja A jelenlegi közel-keleti zsákutcából kivezető egyetlen megoldásként mind gyakrabban javasolják egy nemzetközi békekonferencia összehívását. Sokak meggyőződése, hogy a rendezés kulcskérdése a palesztin nép sorsának megoldása és azon elvitathatatlan jogának realizálása, hogy megteremthesse önálló, független államát. A térség helyzetének normalizálását jogosan kapcsolják össze a bizalom légkörének megteremtésével, ami jelenleg elképzelhetetlen az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonulása és az elfoglalt arab területek visszaadása nélkül. Mint a szovjet javaslatok leszögezik, e kérdések megoldása és megfelelő nemzetközi biztosítékkal történő szavatolása lehetővé teszi, hogy a térség valamennyi állama részére biztosítsa a békés egymás mellett élés elveit. E kulcsfontosságú kérdések figyelmen kívül hagyása a közel-keleti válság lényegének továbbélését jelenti. Az arabok hajlandóak volnának részt venni egy ilyen nemzetközi találkozón, az Egyesült Államok és Izrael azonban ellenzi azt. Üjra és újra azt az arab fővárosokban már rég elvetett javaslatot ismétlik, hogy az arab országok közvetlen, szeparatív tárgyalásokat folytassanak Tel-Avivval. Libanon - példája azonban azt bizonyítja, hogy az ilyen tárgyalások során Izrael csak a maga biztonságát tartja szem előtt — a másik fél rovására. Vagyis figyelmen kívül hagyja azt az általános alap- elvet, hogy az egyik fél tartós biztonsága nem épülhet a másik fél biztonságának figyelmen kívül hagyására. Washington és Tel-Aviv egyelőre nem hajlandó követni ezt az alapelvet. Ez pedig azt jelenti, hogy a térségben továbbra is erőpolitikát folytatnak. A szélsőjobboldali amerikai körűk erre biztatják a Reagan-kor- mányt. Mint az amerikai Washington Post közölte, azt tanácsolják, hogy a kormány „szorítson még egyet a csavaron”. Ez egyben a Szíria irányában folytatott politika megszigorításával, az arab világban való elszigetelődésével jár együtt. Ugyanakkor a jobboldal azt is ajánlja, hogy az amerikai—izraeli kapcsolatokat mélyítsék el és szélesítsék ki azokon a területeken, amelyek negatívan érintik a Szovjetuniót és szövetségeseit. Szíria elszigetelése és meggyengítése pedig mindenekelőtt helyzetének katonai aláásását jelenti. Nem nehéz megértenünk, hogy az ilyenfajta tanácsok megtagadása a térségben folyó újabb véres háború kirobbanását eredményezheti. Ami az amerikai—izraeli kapcsolatok szovjetellenes alapon történő fejlesztését illeti, ez azt jelenti, hogy a közel- keleti problémát az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfrontáció szerves részévé akarják tenni. Az arab világban reményeket fűznek a genfi amerikai—szovjet tárgyalások lehetséges pozitív eredményeinek a közel-keleti helyzetre gyakorolt kedvező hatásához. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy az amerikai fél felülvizsgálja korábbi álláspontját. Washington és Tel-Aviv közös stratégiája egyelőre arra irányul, hogy katonai erő segítségével biztosítsák Izrael helyzetét. Ennek bizonyítéka az Eisenhower repülőgép-anyahajó részvételével folyó közös izraeli—amerikai hadgyakorlat-sorozat. Az Egyesült Államok 'katonai erőinek a Földközi-tenger keleti részére történő csoportosítása arra utal, hogy a problémák megoldását kizárólag katonai erővel kívánják megoldani. Ez elősegítheti Tel-Aviv expanzio- nista törekvéseinek fokozódását, és az arabokkal szembeni erőpolitika további folytatását. Az ENSZ közgyűlése arra hívott fel, hogy ne engedjük meg az események ilyen alakulását. A nemzetközi konferencia összehívását ellenző országokat felszólította álláspontjuk megváltoztatására, hogy ily módon lehetőség nyíljék a problémák megoldására. E. RJABCEV A közel-keletj helyzet rendezetlensége a fő táptalaja a merényleteknek, terrorakcióknak. Ezek ugyanakkor a rendezés akadályozói is. Bejrútban különösen gyakoriak az ilyen akciók. Legutóbb bomba robbant a francia hírügynökség épületében is. (Telefotó.) Korom Mihály Komárom megyében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Komárom megyébe látogatott. Tatabányán, a megyei pártbizottság székházában Antalóczy Albert első titkár és Varga Gyula, a megyei tanács elnöke fogadta, s Antalóczy Albert tájékoztatta a megye politikait gazdasági és kulturális életéről, fejlődéséről. Korom Mihály ezután vendéglátói társaságában felkereste a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinátot. Itt Burgert Róbert vezérigazgató beszámolt a 6 500 dolgozót foglalkoztató gazdaság eredményeiről és új terveiről. • A Politikai Bizottság tagja a tájékoztatót követően megtekintette a kombinát több üzemegységét, többek között az úgynevezett SPF laboratóriumot, ahol korszerű eljárás alkalmazásával mentesítik a különféle betegségektől a sertés és a juh törzsállományt. Korom Mihály ezután a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR) bemutatótermét kereste fel, ahol Tóth János igazgató ismertette a 257 taggazdaságot tömörítő közös vállalat munkáját. Komárom megyei programjának befejezéseként a Központi Bizottság titkára Tatabányán a megyei tanács székházában rendezett aktívaülésen tájékoztatót tartott időszerű belpolitikai kérdésekről.
