Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
2 tíÉPÜJSÁG 1985. január 9. Ugyancsak „hematalkozolt” január (Folytatás az 1. oldalról.) ahol Támer János ügyeletes garáesmester fogadott. „Minden olyan autóbuszt sikerült elindítanunk — mondta —, amely 4 óra után néhány perccel menetrend szerinti járatát kezdi. A többi kocsi indítása folyamatos.” Az ablakban lévő hőmérő ekkor —14 °C-ot mutatott. Kik segítették az indítást? Az úgynevezett „fagybrigád” kisegítő akkumulátorokkal, indító konverta és ARTIK hidegindító spré segítségével előmelegítették a kocsikat. A hajnalban induló kocsikat, hogy fennakadás ne legyen, az éjszaka folyamán, többször is elindították. Négy óra 10 perc. Az első autóbusz, a 10-es helyi járat elindult a telepről. Vezetője Munkácsi Ferenc. A Csatári toroktól a Tejüzemig csupán három perc volt a késése. A pályaudvarra a külső telephelyes kocsik is néhány perces késéssel érkeztek. Csupán két helyről jeleztek későbbi érkezést. A regölyi és a kétyi kocsikkal volt a probléma. A téti felkészülésről Újvári Zoltán energiagazdálkodási csoportvezetőt kérdeztük: — A gyors lehűlés váratlanul ért bennünket is. Számítottunk ugyan a hidegre és ezért beszereztünk egy dermedésgátló szert, amely megakadályozza a gázolaj kocsonyásodását, de mint kiderült, csak +5 fok felett keveredik és hozzánk az üzemanyag jóval 0 fok alatt érkezik. Az elmúlt napon más megoldást kerestünk és találtunk, talán ezért indultak könnyebben járataink. A teherkocsik közül minden billenős és szerződéses autó úton volt. BOGNÁR CECIL BUDAPEST Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke a bizottság 10. ülésszakára kedden Bagdadba utazott. Marjai József elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Nabil A. al-Janabi, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ♦ Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter meghívására, kedden delegáció élén Budapestre érkezett Georgi Kara- manev, a Bolgár Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a közszükségleti cikkek termelésével és kereskedelmével foglalkozó minisztere. A tárgyalások során eszmecserét folytatnak a két ország időszerű kereskedelempolitikai kérdéseiről és áttekintik a belkereskedelmi kapcsolatok helyzetét. * A Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége keddi ülésén megvitatta az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Állásfoglalását, észrevételeit eljuttatja a párt központi bizottságának. • A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Jiri Kubká- nak, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkárának a szocialista országok újságíró szövetségei eredményes együttműködésének fejlesztésében kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Traütmánn Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. A nap folyamán Jiri Kubka találkozott Lakatos Ernővel és Bányász Rezső államtitkárral, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökével. MOSZKVA Nyikolaj Batolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter kedden Moszkvában fogadta Lionel Óimért, az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterének helyettesét, aki a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság munkacsoportjának ülésén résztvevő amerikai küldöttséget vezeti. Ugyancsak kedden a bizottság munkacsoportja megtartotta első plenáris ülését. PEKING Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt főtitkára, a KNDK elnöke sürgette, hogy az Egyesült Államok és Dél- Korea mondjon le tervezett közös hadgyakorlatának, a „Team Spirit—85”^nek a megrendezéséről, mert zavarja a párbeszéd és a tárgyalások légkörét. Kim ír Szén a Phenjanban tartózkodó Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkárának tiszteletére rendezett vacsorán beszélt. Mint ismeretes, a KNDK és Dél- Korea január 17-én készül felújítani a gazdasági párbeszédet, egy héttel később pedig a Vöröskereszt szervezetek közötti tárgyalásokat. MANAGUA Daniel Ortega, megválasztott nicaraguai államfő kihirdette a január 10-én, elnöki beiktatásának napján hivatalba lépő új kormány összetételét. A kulcstárcák irányítói: Miguel D’Escoto külügy-, Tornas Borge bel- ügy- és Humberto . Ortega nemzetvédelmi miniszter a helyükön maradnak. Az elnök tanácsadó testületéként megalakul az Országos Tervezési Tanács, amelynek feladata a leglényegesebb nép- gazdasági tervek elvi kidolgozása lesz. ÚJ-DELHI Radzsiv Gandhi indiai kormányfő, a Nemzeti Kongresszus (I) Párt elnöke Abdul Gani Han Csaudhurit nevezte ki a párt főtitkárává. WASHINGTON Újabb személycseréket hajtanak végre az amerikai kormány, illetve a fehér házi apparátus élén: Reagan elnök kedden személyesen jelentette be, hogy James Baker, a Fehér Ház személyzeti főnöke átveszi a pénzügyminiszteri tisztet, Donald Regan eddigi pénzügyminiszter viszont a jövőben Baker posztjára kerül, s így az elnök legmagasabb rangú közvetlen munkatársa lesz. NEW YORK Egy amerikai szövetségi bíróság hétfőn 180 millió dollárt ítélt meg annak a több ezer, a vietnami háborúban részt vett amerikai katonának, akiknek egészsége károsodott az Agent Orange nevű vegyi fegyver bevetése következtében. Eddig mintegy 98 ezren jelentették be kártérítési igényüket. BRÜSSZEL Január második felében megérkeznek Belgiumba, a florennes-i légitámaszpontra telepítendő amerikai robotrepülőgépek és indítóállásaik első szállítmányai — közölte kedden a La Cité című baloldali katolikus lap. Freddy Vreven belga hadügyminiszter rögtön cáfolta ezt a sajtóközlést. Hozzátette, hogy erre csakis azután kerülhet sor, ha a kormány politikai hozzájárulásával már megadta a zöld utat a telepítésekhez. Nakurai zsákutca Amikor szűk két hónapja megkezdődtek Libanon és Izrael között a tárgyalások, sokan nyomban kétkedni kezdtek. Hitték is, nem is, hogy Tel Aviv hajlandó lesz kivonni csapatait Libanon megszállt déli részéből. Aztán teltek, múltak a hetek, karácsonyig tizenegy alkalommal találkoztak a küldöttségek, míg végül hétfőn az izraeliek bejelentették: felfüggesztik a megbeszéléseket. Nakurában tehát egyelőre meghatározatlan ideig szünetel az eszmecsere, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy az izraeli megszállók továbbra is megtartják állásaikat Dél-Libanonban. Tulajdonképpen a fejlemény nem váratlan. Peresz, izraeli kormányfő ugyan állítólag változatlanul a távozás híve, de a koalíciót alkotó Likud-tömb erről hallani sem akar. Tel Aviv tehát maga sem alakított ki egységes álláspontot a nakurai tárgyalásokra. Ami pedig az eszmecserék bizonytalan időre történő felfüggesztését illeti, érvei világosan igazolják azt a szándékot, hogy továbbra is ragaszkodik katonai jelenlétéhez a megszállt területen. Bejrut és Tel Aviv nézetei egyébként jottányit sem közeledtek a tizenegy találkozón. Az izraeliek nyíltan azt szorgalmazták, hogy esetleges kivonulásukat követően az ő zsoldjukban álló, Lahad-féle keresztény milicisták és az ENSZ-erők, az UNIFIL egységei közösen tartsák fenn a rendet a kérdéses övezetben. Bejrút viszont — érthető okokból — szeretné helyreállítani befolyását az ország egész területe fölött. Ha belemenne az izraeli követelés teljesítésébe, ezzel önként lemondana szuverenitásáról, s területi épségéről. Az izraeli küldöttség egyébként az eddigi találkozókon a kivonulás menetrendjét sem volt hajlandó előterjeszteni, még arra az esetre sem, ha Bejrút mégis fontolóra venné javaslatát. Tel Aviv szándékai nem hagynak kétséget afelől, hogy számára stratégiailag rendkívül fontos pozícióinak megőrzése Dél-Libanonban. Ha a jobboldali milicisták egy bizonyos területet ellenőrzésük alá vonnának is, ez még nem jelentené az izraeli erők teljés visszavonását. A Likud-tömb elképzelése szerint Izrael biztonsága megköveteli, hogy a Bekaa-völgyben állomásozó Szíriái erők mozgását szüntelenül ellenőrzésük alatt tartsák. Ezért legföljebb bizonyos átcsoportosításokat hajthatnának végre, ami nem azonos a kivonulással. Amúgy is Tel Avivban sokan úgy vélik: az izraeli hadsereg távozása Dél-Liba- nonból fölbátorítaná azokat az arab erőket, amelyek a többi megszállt terület kiürítését szorgalmazzák. A nakurai zsákutca kapcsán megfigyelők utalnak arra. hogy a Biztonsági Tanács 1982-es két határozata, az 508- as és az 509-es számú ismételten falra hányt borsónak bizonyul. Emlékezetes, hogy mindkét határozat az izraeliek feltétel nélküli távozását követelte. Tel Aviv azonban — mint már oly gyakran az elmúlt évtizedekben — ezúttal sem hajlandó a világszervezet döntését elfogadni. A Bejrúttal folytatott tárgyalások egyoldalú felfüggesztése pedig azt is kérdésessé teszi, vajon Peresz csakugyan a csapatkivonás híve-e, vagy meghajlik a Likud-tömb és az izraeli jobboldal agresszív szándékai előtt. GYAPAY DÉNES Vb-ülés Tamásiban A Tamási városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a pedagógusok élet- és munka- körülményeiről, a tantestületi demokrácia fejlesztésének feladatairól szóló beszámolót. A testület megállapította, hogy a városban alapjaiban biztosítottak az oktató-nevelő munka végzésének feltételei. E körülmények függvényében a tantestületek tagjai igyekeznek eleget tenni a velük szemben támasztott iskolai követelményeknek, társadalmi elvárásoknak. Erősödött a szocialista demokrácia, ha lassan is, de fejlődnek az intézményi munkához szükséges feltételek. Nőttek a munka anyagi elismerését szolgáló lehetőségek, és jelenleg megoldottnak mondható a lakáshelyzet is. E napirendi pont tárgyalása után dr. Molnár Istvánná igazgató számolt be a tamási 518. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet működéséről. Antarktisz A Hatodik kontinens Nemzetközi szakértőcsoport érkezett a Déli-sarkra, hogy megvitassa a huszonöt éves Antarktisz Egyezmény jövőjét. Az egyezmény szerint a Déli-sark a Föld első atomfegyvermentes övezete, egy állam sem tarthatja ellenőrzése alatt, és nem telepíthet támaszpontot területén. A szerződés 1991-ben jár le. A 28 ország tudósaiból, diplomatáiból és jogászaiból álló csoport most a térség jövőjéről és természeti kincsei kiaknázásának lehetőségeiről tárgyal. Az energiára és nyersanyagokra éhes világunkban jsmét vita bontakozik ki arról, kit is illetnek meg az Antarktisz természeti kincsei. Az ENSZ-közgyűlés 1. számú — politikai — bizottsága két éve megbízta az ENSZ főtitkárát azzal, hogy készítsen tárgyszerű és objektív tanulmányt a hatodik kontinens helyzetéről. Ugyanis a közgyűlés ülésszakán több fejlődő ország a kutatási övezetek újrafelosztását, az 1961 óta érvényes Antarktisz- szerződés felülvizsgálását szorgalmazta. A több ezer méter vastag jégpáncéllal borított kontinens jó ideig csak a felfedező expedíciókat vonzotta, de mihelyt kiderült, hogy a jég alatt, a földkéreg, de különösen a kontinens tengeri talapzata olajat, földgázt és más értékes nyersanyagokat rejt, megindult a versenyfutás a James Cook kapitány által egykoron értéktelennek ítélt zordon vidék feletti ellenőrzés meg- ( szerzéséért. A kontinens ki- sebb-nagyobb részeire jelenleg is hét állam támaszt igényt különböző okokra hivatkozva. Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia és Üj-Zéland bejelentett területi igényei együttesen a Déli- sarkvidék felszínének 85 százalékát teszik ki. A Déli-sarkvidékért a nemegyszer „tettlegességig” fajuló korábbi vitákban az 1957—58-as geofizikai év hozott fordulatot. Az ekkor kibontakozott sokoldalú együttműködésből nőtt ki végül is a „fehér kontinens” helyzetét hosszú időre szabályozó Antarktisz-szerződés. Tizenkét aláírója (Argentína, Ausztrália, Dél-Afrika, Belgium, Chile, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia, Japán, Norvégia, Üj-Zéland és a Szovjetunió) kimondta: az egész emberiség érdeke, hogy ^Antarktisz mindenkor békés célokat szolgáljon s ne legyen nemzetközi összetűzésnek sem a színtere, sem a tárgya. Az egyezmény megtiltja, hogy a hatvanadik szélességtől délre katonai támaszpontokat állítsanak fel, nukleáris robbantásokat hajtsanak végre vagy rádióaktív anyagot tároljanak. A tudományos kutatás szabadon, de egyeztetve folytatható. Bármely ország létesíthet tudományos bázisokat, küldhet expedíciókat, de területi igényeket ennek alapján nem támaszthat. Az aláírók egyben megállapodtak, hogy tájékóztatják egymást minden expedícióról, a kutatási eredményeket pedig más országok tudósainak is átadják. A szerződés legnagyobb érdeme kétségkívül az volt, hogy aláírói harminc évre befagyasztottak minden területi igényt. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a kontinens feltárásában élen járó hatalmak, nem ismerték el a más államok által támasztott területi igényeket, ugyanakkor maguk sem támasztottak ilyen igényeket. Antarktisz ásványainak hasznosításával kapcsolatban egyes szakértők óva intik a világot a megalapozatlan reményektől. Az olaj-, földgáz- és más nyersanyagkészletek valódi méreteit még nem sikerült megállapítani, lehet, hogy nem is olyan hatalmasak, mint ahogy most hiszik a kutatók. Az ásványkészletek feltárása és kitermelése a természeti körülmények miatt egyébként rendkívül költséges lenne. Például a platina kitermelése az An- tarktiszon háromszor annyiba kerülne, mint bárhol másutt a világon. Jelenleg az Antarktisz- szerződést aláíró államok önként vállalt kötelezettsége alapján, a kontinens védelme érdekében még kőolaj-kitermelés sem folyik a kontinensen, pedig ez lenne a leg- megvalósíthatóbb a mostani technikai adottságok mellett. Antarktisz kincsei (beleértve a kontinens környékén élő igen gazdag hal- és krill- állományt is) azonban rendkívüli módon foglalkoztatják a világot. A jelék szerint az ezredforduló körül meg is kezdődik a kitermelés. Ehhez azonban szükség volna a kiaknázást szabályozó nemzetközi szerződésre. A nélkülözhetetlen technikai feltételektől „fényévnyi” távolságra lévő fejlődő országok azt tartanák igazságosnak, ha egy új szabályozással számukra is lehetővé tennék a részesedést a hatodik kontinens kincseiből. P. Zs. A „fagybrigád” segíti a kocsi indulását
