Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
1985. január 8. 2 "NÉPÚJSÁG Ünnepi nagygyűlés Kambodzsában PANORÁMA BUDAPEST Kambodzsa szilárdan továbbhalad a függetlenség, a nemzeti újjászületés és a társadalom forradalmi átalakításának útján — hangsúlyozta az ország nemzeti ünnepe alkalmából mondott beszédében Heng Samrin a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára. A Pol Pot-rezsim megdöntésének hatodik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen Heng Samrin beszédében megállapította: Megszakadtak a tárgyalások A felek egymással szögesen ellentétes álláspontja miatt hétfőn sem sikerült kimozdítani a holtpontról a Dél-Liíbanon kiürítéséről folytatott libanoni—izraeli tárgyalásokat. A nakurai ta. nács'kozások hétfői ülésén Izrael egyoldalúan úgy döntött, hogy felfüggeszti a megbeszéléseket. Az izraeli delegáció azzal indokolta a lépést, hogy a bejrúti kormány „nem adott kielégítő választ” az ENSZ- erők szerepének kibővítésére vonatkozó izraeli javaslatra. A küldöttség ezért konzultálni kíván kormányával, s nem hajlandó kijelölni a következő ülés időpontját. A libanoni fél ugyanakkor rámutatott, hogy bár Bejrút hozzájárult az ENSZ-erők szerepének növeléséhez, az izraeliek nem voltak hajlan. ddk meghatározni megszálló csapataik távozásának pontos menetrendjét, s ezzel megerősítették abbéli rejtett szándékukat, hogy Dél-Liba- nonban maradjanak. az elmúlt esztendő különösen sikeres volt katonai téren: a két évvel ezelőttinél másfélszer több ellenforradalmár fegyverest tettek ártalmatlanná. A tavalyi hosszú szárazság, majd az azt követő pusztító árvizek ellenére sikerült szinten tartani az élelmiszer- termelést — folytatta Heng Samrin. Az ország politikai és társadalmi szervezetei a megfelelő ütemben gyarapodnak, a lakosság mind nagyobb hányada vállal cselekvő részt a honvédelem és az újjáépítés feladataiban. Országunk — hangoztatta Heng Samrin — a jövőben is folytatja küzdelmét a függetlenség megszilárdításáért, a nemzeti egység megerősítéséért és a szocialista eszmék valóra váltásáért. A főtitkár köszönetét mondott Vietnamnak és a szocialista közösség országainak azért a támogatásért, amelyet ehhez a harchoz nyújtanak. Január 2—7. között — Havas Péternek, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatójának meghívására — Budapesten tárgyalt Mihail Zotov, a Szovjetunió beruházásokat finanszírozó bankja ügyvezetőségének elnöke. Mihail Zotovot hivatalában fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A szovjet bankelnök találkozott Hetényi István pénzügyiminiszterrel is. * Az 1985-ös költségvetési és fejlesztési tervezetet vitatta meg hétfői budapesti ülésén a Pest megyei Tanács. A tanácsülésen Mondok Pált — eredményes államigazgatási munkáját, több évtizedes közéleti tevékenységét elismerve — saját kérésére, nyugdíjba vonulására tekintettel felmentették tanácselnöki tisztségéből. A testület egyúttal a Pest megyei Tanács elnökévé választotta Balogh Lászlót, az MSZMP Pest megyei Bizottsága volt titkárát. LUANDA Angola megkezdte annak a gyorssegély-programnak a végrehajtását, amely a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága támogatásával több százezer, az ellenforradalmá- rak támadásai miatt elmenekült embernek nyújt segélyt-. BAGDAD Irak hétfőn arról adott hírt, hogy légiereje „nagy tengeri célpont” ellen hajtott végre két sikeres támadást Harg iráni olajkikötő közelében. A bagdadi szóhasználat szerint a „nagy tengeri célpont” olajszállító hajót jelent, de hajózási körökben egyelőre bizonytalanság uralkodik a hajó típusát illetően. Baszkföldi zavargások A spanyolországi Baszkföldön ismét zavargások voltak. Bilbaóban az ETA bebörtönzött tagjainak szabadonbo- csátását követelő tüntetők autóbuszt borítottak fel. (Te- lefotó). Contadora-erőíeszítés Felújítja tevékenységét a Kolumbiát, Mexikót, Panamát és Venezuelát tömörítő úgynevezett Contadora-csoport, hogy diplomáciai offenzívájával lendületet adjon a holtpontra jutott közép-amerikai béketárgyalásoknak. Panama — a színhely — ezúttal jelképes jelentőségű, mivel annak Contadora szigetéről nevezték el a négy latin-amerikai országot tömörítő közvetítő csoportot. Békéltető tevékenységüket 1983 tavaszán kezdték meg. Rengeteg egyeztető tárgyalás után, nagyon különböző érdekek egybeeső pontjainak felkutatásával született meg az az — általános nézet szerint — életképes terv, amely az évek óta válsággócnak számító Közép-Amerika helyzetét hivatott rendezni. Az okmány értelmében el kell távolítani a térség országaiból a külföldi eredetű hadianyagokat, illetve visz- sza kell hívni a külföldi katonai tanácsadókat. Egyidejűleg be kell szüntetni a közép-amerikai országokban működő kormányellenes gerillák külföldi támogatását, és a térség valamennyi államában demokratikus kormányt kell létrehozni. A rendezési terv leglényegesebb politikai indítványa, hogy a közép-amerikai országok közötti vitás kérdéseket — ellenőrző testületek bevonásával — tárgyalásos úton kell megoldani. Nicaragua, a térség egyik kulcsállama, elsőként hagyta jóvá az egyezménytervezetet, s ez szinte meghatározta az amerikai állásfoglalást. Noha Washington korábban nem talált kivetnivalót a Contadora-kezdeményezésben, a ni- caraguai- döntés után egyszeriben felfedezte annak elfogadhatatlanságál Amerikai lapjelentések szerint a washingtoni nemzetbiztonsági tanács tudtával összehangolt tevékenység folyik egyfelől a békekezdeményezés lejáratására és megtorpedózására, másfelől Nicaragua elszigetelésére. Costa Rica, Honduras és Salvador — az Egyesült Államok nyílt nyomásának engedve — lényeges változtatásokat tart szükségesnek a Contadora-tervben. Nicaragua továbbra is kész minden változtatás nélkül elfogadni az eredeti tervet, az előbbi három ország által sürgetett módosításokat viszont elfogadhatatlannak tartja. így az erőfeszítések egyelőre holtpontra jutottak. Legutóbb decemberben tárgyaltak egymással a Contadora-országok vezetői, s akkor közös nyilatkozatban hívták fel újólag a figyelmet arra, hogy a közép-amerikai válság megoldását kizárólag a párbeszéd biztosíthatja, az erőpolitika és a merev elutasítás nem alternatíva. Ebben a szellemben kísérlik meg most újra a Contadora országai, hogy kihúzzák a kátyúból a tárgyalások szekerét. Győri Sándor India a választások után Győzelem - reményekkel A boldog Radzsiv Gandhi Az indiai újságok nem fukarkodtak a jelzőkkel: „Földcsuszamlásszerű, lehengerlő győzelem”, „Elsöprő siker” — így a parlamenti választások kimeneteléről beszámoló szalagcímek, s nem használtak sokkal enyhébb kifejezéseket a nagy világlapok tudósítói sem. A végletes fogalmazás voltaképp teljesen érthető, hiszen az óév utolsó napjaiban rendezett országos voksolás olyan győzelemhez juttatta a függetlenné válás, vagyis 1947 óta rövid megszakítással egyfolytában kormányzó Nemzeti Kongresz- szus Pártot (NKP), amelyet az eddig soha nem ért el, még Nehru miniszterelnöksége, vagy Indira Gandhi kormányfői periódusa alatt sem. Sokatmondó számok Az adatok idézgetése némileg persze óvatosságra int, mivel hivatalos végeredményt még nem tettek közzé. Néhány tucat választókörzetben ugyanis a választási biztosok által tapasztalt szabálytalanságok, rendzavarások, illetve szórványos erőszakos cselekmények miatt a voksolást meg kell ismételni. (Ám tegyük hozzá rögtön: e szavazókörzetek száma igen kevés). Másrészt nem lehet teljes a most megújított alsóház, a Lók Szab- ha képviselői gárdája, mert a hatalmas, mély társadalmi és gazdasági problémákkal küzdő dél-ázsiai ország két legforrongóbb vidékén. Pan- dzsáb és Asszám szövetségi államokban a kiéleződött feszültség miatt eleve nem szólították urnákhoz a szavazópolgárokat. E helyeken valószínűleg csak később kerülhet sor a mandátumokért vívott csatára. Ennek tudatában is sokatmondó az az új kép, amit a parlamenti matematika most tükröz. Az október végén megölt miniszterelnök, Indira Gandhi parlamenti irányvonalát hirdető NKP(I) az 500-egynéhány képviselői hely közül a legutóbbi közlések szerint csaknem 400-at szerzett meg, messze túlhaladva ezzel nemcsak az egyszerű, de az abszolút, kétharmados többséghez szükséges arányt is. Első megközelítés-'’" ben ez annyit jelent, hogy a gyilkosság után az ország élére került kormányfő, az anyja posztjára és örökébe lépett Radzsiv Gandhi immár saját jogán nyert el egy új, ötéves hivatali időszakot, s hogy — legalábbis a törvényhozás szintjén — gyakorlatilag akadálytalanul viheti keresztül javaslatait. Az ellenzék nemcsak kisebbségbe szorulása miatt nem számíthat sikeres ellentámadásokra, hanem a jelek szerint megosztottsága is útját állja az egységes fellépésnek. Gazdaság és külpolitika Az Indiára figyelő szakértők, hírmagyarázók a valóban elsöprő győzelem kapcsán két dolgot vizsgálnak napjainkban a legbehatóbban. Egyrészt azt, milyen tényezők segítették Radzsivot sikerre, másrészt, hogy megszilárdult pozíciója milyen hosszabb távú következményekkel járhat. A választási siker természetesen több forrásból táplálkozott. Legtöbbször azt a tényt emelik ki, hogy az Indira Gandhi meggyilkolása keltette rokon- szenvhullám javította meg az elmúlt években némileg megingott NKP(I) helyzetét, s juttatta győzelemhez Radzsivot. Nos, e szempont tagadhatatlanul igaz, ám látni kell, hogy a nagypolitika színpadára alig néhány hónapja fellépő fiatal kormányfő kiemelkedő saját teljesítményével is messzemenően hozzájárult a végeredmény kialakulásához. Az erőszak- hullám megfékezése, az ország egységének és stabilitásának állandó előtérbe helyezése, kitartó, széles körű választási kampánya megérdemelt elismerést szült. Radzsiv a rend és a biztonság megszilárdítása, a korrupció letörése mellett a haladó gazdasági reformok folytatásáért, a hátrányos helyzetű rétegek fokozott pártolásáért is kiállt — s mindez nem maradhatott hatástalan egy olyan, az elmaradottság felszámolásáért küzdő országban, ahol ma is százmilliók élnek kegyetlen szegénységben, s ahol a nemzetiségi, vallási és faji ellentétek kitörése változatlanul akut, mindennapos veszély. Ami a külpolitikát illeti, Radzsiv ott is a folyamatosság szószólójaként szerepelt, hitet téve az aktív diplomácia, a nemzetközi párbeszéd irányvonalának támogatása, az el nem kötelezettek mozgalmában való sokoldalú részvétel mellett. S még egy tényező: bebizonyosodott, hogy Radzsiv Gandhi szinte az egyetlen olyan politikusként lépett sorompóba, aki a kontinensnyi Indiában országos méretekben ismert és elfogadott személyiség. Például a legnevesebb ellenzéki vezető, a jobboldali BJP feje, Atal Behari Vadzspaji, egykori külügyminiszter is kénytelen volt saját körzetében elismerni vereségét. Más kérdés, hogy a jelek szerint — s ez már átvezet a választás közvetlen következményeinek vizsgálatához — Radzsiv kényelmes parlamenti többsége birtokában sem zárkózik el az együttműködésitől. Legutóbbi beszédeiben legalábbis a kormányfő dialógust ajánlott fel az ellenzéki csoportosulásoknak, kijelentve, hogy az elvi viták nem gátolhatják az ország érdekében kifejtett közös cselekvést. Pandzsábi kompromisszum ? A miniszterelnök, úgy tűnik, új kezdeményezésre készül az egyik legkínzóbb válsággóc, a szikh probléma megoldására is. Konkrét rendezési javaslatait még nem hozták nyilvánosságra, de az előjelek szerint az egyértelműen illeszkedne az indiai alkotmány előírásaihoz, s így megakadályozná, hogy a Pan- dzsáb ügyében esetleg kidolgozandó kompromisszum más, szintén nagyobb önállóságra törekvő szövetségi államokat az Üj-Delhivel szembeni követelések fokozására bátorítson. Az, hogy az új kormányfő mennyire lesz képes elképzeléseit megvalósítani, jó néhány fejleménytől, így a gazdasági helyzet alakulásától, a regionális pártok tevékenységétől is függ, s csak az elkövetkező hónapokban válik világosabbá. Az viszont máris biztos, hogy a meggyőző választási siker megteremtette a nyugodtabb, erős kezű központi kormányzás lehetőségét, növeli a reményeket a belső megnyugvás elérésére, s megkönnyíti, hogy Radzsiv Gandhi energiáit valóban a hatalmas nemzet egységének erősítésére, a számtalan gazdasági és társadalmi konfliktus leküzdésére fordíthassa. SZEGŐ GÁBOR örömünnep a fővárosban
