Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
/tolna'N __ Sí níÉPÜJSAG 1985. január 5. Több, mint háromezer kilométer A csehszlovák vasút villamosítása NDK Német tengerkutatók Az NDK, bár Közép- Európa viszonylag kis tengerparti szakasszal rendelkező országa, fennállásának 35 éve alatt kivette részét a tengerkutatásból, elsősorban a Keleti-tenger, az Atlanti- és az Indiai-óceán térségében. Kutatásaik célja a Föld éghajlati viszonyait befolyásoló tengeri folyamatok, az óceáni áramlatok és életfolyamatok, továbbá a tengerfenék vizsgálata. Az NDK oceanológusai a nemzetközi programokkal összehangolva végzik munkájukat. A feladat nagy, hiszen jelenleg kutatásra vár Földünk 1,3 milliárd köbméternyi sósvíz-szférája. Ezek a vizsgálatok a tengerek, óceánok gazdasági hasznosításának új lehetőségeit tárják föl. Ezenkívül az NDK- beli tengerkutatók új halászterületeket keresnek az Atlanti-óceán nyugati részén a partmenti afrikai országok részére, s közben elemzik a halállományt az adott térségben. A Mihail Lomonoszov kutatóhajó fedélzetén több alkalommal indultak közös kutatásokra szovjet kollégáikkal az Atlanti-óceán vizein. Az egyik expedíció során az óceán középső részén 50—80 méteres mélységben 200 tengeri mérföld szélességű, kelet felé mozgó egyenlítői tengeráramlást fedeztek fel 1964-ben már saját kutató- hajóval, az Albrecht Penck professzor nevű tengerjáróval vizsgálták ugyanezt az óceáni térséget, s bizonyították, hogy a tengeráramlás a guineai-öbölig, Közép-Afrika nyugati partvidékéig húzódik. Üjabban a tengeri örvény- lésekkel foglalkoznak. A Keleti-tenger területét térképezik fel ilyen szempontok alapján. A Warnemündei Tengerkutató Intézet munkatársával együttműködésben a Keleti-tenger középső részén nagyobb áramlási rendszerre bukkantak. A két NDK- kutatóhajó a tenger nemzetközileg meghatározott pontjain a víz állapotának elemzésére készül, s az eredményeket más államoknak is a rendelkezésére bocsátják. mást, mint a hagyományos irányítás mellett. A rugalmasabb irányítást teszi lehetővé a vasúti forgalmista és a mozdonyvezető közöti rádiótelefon-összeköttetés is. 1985-ben helyezik üzembe az Űstí nad Labem —Decin közötti útszakaszon az NDK-ban gyártott rádiós diszpécser-berendezést, amelynek segítségével a diszpécser a gondjára bízott területen közlekedő minden vonat mozdonyvezetőjével rádiós összeköttetést tart fenn. A csehszlovák külkereskedelem fejlesztése is több vasúti beruházást igényel. A csehszlovák—szovjet kereskedelmi forgalomnak körülbelül a fele Ágcsernyő határ- állomáson keresztül bonyolódik le, amelynek átrakó területét — annak nagy teljesítményét illetően — hatalmas kikötőhöz lehetne hasonlítani. Mivel ennek az állomásnak fejlesztési lehetőségei igen korlátozottak, Ma- tovce községnél újabb vasúti átkelőhely épül ki Csehszlovákia és a Szovjetunió között, A Csehszlovákia— NDK közötti határon Decin vasúti csomópontot építik át, hogy áteresztőképessége az eddigi napi 60 vonatról 100- ra növekedjék. A vasúti közlekedés korszerűsítéséhez hozzájárul a csehszlovák gépipar is. A plzeni Skoda Művek új, ti- risztoros villanymozdony- generáció gyártását készítik elő, amely jelentős áram- megtakarítást tesz lehetővé. A Poprádi Vagongyárban új alváz sorozatgyártását kezdték meg, ami lehetővé teszi, hogy erre nagyobb menetsebességet elbíró teherkocsikat építsenek. ZDENEK M. VESELY Csehszlovákiának igen sűrű a vasúthálózata. Hossza eléri a 13150 kilométert, s főbb vonalai maximálisan terheltek. Így például a Ces- ká Trebová — Chocen közötti útszakaszon naponta 268 vonat halad át, a Ruttka— Zsolna közötti szakaszon 253 vonat, de hasonló a helyzet másutt is. A csehszlovák vasút évente annyi árut szállít, mint az NSZK kétszer ilyen hosszú vasútvonala, s többet, mint a háromszor, ilyen hosz- szú francia vasútvonal. A csehszlovák vasút további fejlesztésének alapfeltétele tehát annak korszerűsítése. A figyelmet elsősorban az egyes útvonalak villamosítására fordítják. Csehszlovákiában az első villamos vonatok ugyan már 1903-ban kezdtek közlekedni Bechyne és Tábor város között, de a vasúthálózat rendszeres villamosítása csak a szocializmus építésének időszakában kezdődött. 1983 végén már 3264 kilométernyi vasútvonal felett húzódott vezeték, s 1985-ig a villamosított vonalak hossza eléri a 3464 kilométert, ami a teljes vonalhosszúság 26,3 százalékát teszi ki. S mivel a legmegter- heltebb útvonalakról van szó, a villanymozdonyok az összforgalom 65 százalékát látják el. Jelenleg a Prága—Űstí nad Labem—Decin, Pozsony— Leopoldov—Puohov, Bene- sov—Tábor—Sobeslav, Prága —Plzen és más vonalakon folyik a munka. A többi európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is két vontatási rendszert alkalmaznak. Az ország délnyugati részében a felsővezetékbe váltó- ramot bocsátanak, míg a többi területen egyenáramot. Azokon a szakaszokon, ahol ez a két rendszer találkozik, kétféle berendezésű mozdonyok közlekednek, amelyeket szükség szerint egyik áramról a másikra át lehet kapcsolni. A vasútvonalak villamosítása nem csupán a póznák felállításából és a vezetékek kifeszítéséből áll. A villany- mozdonyok rendkívül nagy teljesítményűek, s egyre hosszabb és nehezebb vonatokat képesek elhúzni. Sok helyen ezért a sínpályát kell átépíteni, hogy a magasabb nyomást elbírja, s az állomásokat automatikus biztonsági berendezéssel kell ellátni A villamosítás során sok helyen már ellátták az állomásokat biztonsági berendezésékkel. A nyolcvanas évek elején több mint 1300 kilométernyi útvonalon végezték el azt a munkát, s 1985 végéig e^k az útszakaszók további 380 kilométerrel bővülnek. Az automatikus biztonsági berendezés növeli a vonalak áteresztőképességét, mivel a vonatok gyorsabb időközökben követhetik egyA domazlicei pályaudvar irányítóállomásán a vasútállomások automatikus biztonsági berendezései lehetővé teszik, hogy az egész forgalmat egy helyről irányítsák. A konténerek mozgatása a zsolnai pályaudvaron Afrikaiak Abháziában Abzjubzsa — kicsinyke település a Fekete-tenger partján, nem messze Szuhumitól, az Abház Autonóm Köztársaság fővárosától. A takaros kis falu semmiben nem különbözik a többitől, mégis híre van. Azaz nem is a falu a híres, hanem némelyik lakójának a családfája a különleges. Régi-régi családi történetek, öreg szakadozott dokumentumok igazolják, hogy az Abasok és a Csanbák ősei másfél évszázaddal ezelőtt Törökországból települtek át Abzjubzsába, de nem törökök voltak. Jóval messzebbről, Afrikából jöttek. Ma már nehéz megállapítani, melyik afrikai törzsből származtak, valószínű, hogy Etiópiából keveredtek Törökországba, majd a Kaukázusba, miként Nagy Péter híres-neves szerecsene, Hannibál, aki mellesleg Puskinnak, a nagy orosz költőnek volt a dédapja. A Csanbák és az Abasok, bár őrzik származásuk emlékeit, ma természetesen ab- házoknak vallják magukat. A Csaniba család feje, Sami: autóbuszvezető. Közvetlen, vidám ember. A feleségét, Mariját még nagyobb megbecsülés övezi. Ügy mondják: nemcsak vendégszerető ház az övé, de neki van a legjobb konyhája a faluban. Margarita lányuk ápolónő, Tánya, a húga pedig állatorvos. Ügy látszik: a két családban a fiatalabb nemzedékek tagjai vonzódnak az egészségügyi pályákhoz. Nuca, az Abas lány is az egészségügyben dolgozik. Szülészorvos Szuhumiban. Húszéves gyakorlata során több mint hétezer újszülöttet segített a világra. Nuca élete különben meglehetősen regényesen alakult. A lány Tbilisziben tanult az orvosi egyetemen, amikor felkereste a helyi ifjúsági lap munkatársa és interjút készített vele. A fotóval illusztrált anyag rövidesen megjelent, s azt történetesen elolvasta egy ifjú orosz geológus is. Meglátva a fekete bőrű, fehér köpenyes, egzotikus medika fényképét, tollat ragadott és írt a lánynak. Nuca postafordultával válaszolt Szemj annak. A levelezést találkozó követte, s aztán Abas szülőknek már csak a lakodalmi meghívókról kellett gondoskodniuk. Nucá- nak, édesapja nagy örömére két gyereke van. ök enyhítik a nagyapa bánatát, akinek legidősebb fia, Nuri Sze- vasztopol védelmében esett el 1943-ban. „Élő” robotok Ezek az érdekes robotok a szimferopoli kiállításon láthatók. A kiállításon bemutatott valamennyi szerkezetet a krimi szakközépiskolások készítették. A távirányítható robotok járnak és kezüket mozgatják, de dallamokat is megszólaltatnak. Az egyik robot mellén elhelyezett képernyőn filmek láthatóik. Mongólia Az ékszerek a családi békét jelzik Jugoszlávia A versed múzeum Mongóliában mintegy húsz etnikai csoportot tartanak számon. Az 1,8 milliós lakosság kilenctizedé mongol nyelvű ugyan, s több mint 80 százalékuk halha-mongol — ez egyben az ország hivatalos nyelve —, ám szokásaikat, viseletűket tekintve igen különbözőek. Az üdzsümcsin asszony ünnepi viseletének fő elemei: a sélyemköntös, a főkötő és az ékszer. A különleges szabású, többnyire sötétlila köntöst ezüstszállal hímzett, széles, halványlila gallér és égszínkék kézelő díszíti. A harang alakú főkötő mindkét oldalán ezüstveretes, háromsoros díszek függnek, egészen a derékig. Az ékszerek külön említést érdemelnek, már csak azért is, mert a legjobb mongol ötvösművészek ősidők óta az üdzsümcsinek közül kerülnek ki. A korallból, türkizből, lazúrkőből készült ékszereket ezüstkeretbe foglalják. Nem mindegy a drágakövek csoportosítása sem. A más-más módon párosított ékszerek a családi békét, a boldogságot jelképezik. A dél-bánáti kisvárosban, Versecen 1894-ben megalapított Népmúzeum egyike a Vajdaság legrégibb ilyen intézményeinek. Gyűjteményét a XIX. század második felében előkerült, háromezer darabos Nagy Konstantin pénzéremlelettel alapozták meg. A múzeum hat részlegében, a régészeti, a numizmatikai, a történeti, a néprajzi, a természettudományi és a művészéttörténeti osztályon 255 ezer értékes tárgyait őriznek. A legnagyobb és a legrégibb a régészeti tagozat. Ennek különösen kőkorszaki anyaga gazdag, mintegy nyolcvan lelőhelyről származik. Sajnos az ókort és a középkort kevés, szegényes anyag reprezentálja. Azonban a világ bármelyik nagy múzeuma megirigyelhetné a verseciek több mint ötezer kőszerszámból és -eszközből álló őskori gyűjteményét, a 45—46 ezer évvel ezelőtt itt megtelepedett ősember életének fennmaradt tárgyi emlékeit. kincsei Külön említést érdemel az úgynevezett versed bálvány. Az emberalakot ábrázoló agyagszobrocskát 1913-ban találták meg a Ludos-dűlő urnatemetőjének egyik sírjában. A szobrocska a dubo- veci kultúra idejéből, a bronzkor középső szakaszából, az időszámításunk előtti 1500-as—1300-as évekből való. Ugyanide sorolható a Dupljaján föllelt áldozati kocsi. A népvándorlás korát gepida díszek képviselik. A legszebb közülük a sasfejben végződő, ezüstöntvényből készült aranyozott övkapocs, amelyet eredetileg drágakövek díszítették, de csak foglalataik maradtak meg. Kicsi, de értékes a numizmatikai gyűjtemény. Anyaga 24 római és 32 középkori magyar éremleletből áll, leszámítva a Nagy Konstantin- féle kincset, s néhány barbár, bizánci pénzérmét. A Népmúzeum önálló részlege a kétszáz éves Lépcsős patika. Ennek egy részét az egészségügyi, az orvoslás és a gyógyszerészet történetét bemutató állandó kiállítás foglalja el. De itt jut hely a képzőművészeti állandó tárlatnak is.
